A-La-Carte

Kick in Carnuntum (2009/1)

Gerhard Markowitsch a legnevesebb borász a Carnuntum borvidéken. Borai sorra kapják a kitüntetéseket.


Kick in Carnuntum

Szöveg: Michael Prónay Fotó: Manfred Klimek
„Hihetetlen időszak volt: az 1990-es évek eleje a rendkívül gyors fejlődés ideje volt. Minden évben új felismerések születtek, technológiailag is nagyon belelendültünk. Ez volt az az időszak, amikor elkezdtük a ritkítást, és ezzel csökkentettük a hozamot. Minden évben más, de helyes eredmények születtek. Ez tette lehetővé a hihetetlenül gyors és nagy ugrásokat előre. Tényleg úgy volt, hogy egy évnyi előnnyel a tudásban a vörösborok a következő évre hirtelen kétszer olyan jók lettek” – írja le lelkesen Gerhard Markowitsch a lélegzetelállító kezdő éveit. „Hiszen minden autodidakta módon történt, csak a gyakorlatból tanultuk meg, melyik szőlőfajta hova illik jól. Akkoriban ültettünk, mint az őrültek, kipróbáltuk a szőlőfajta és az alany legkülönbözőbb kombinációit, de ugyanilyen gyorsan ki is vágtuk, ha nem jött be. Ráadásul a nagyon fiatal ültetvényekből származó borok íze is érezhetően más, mint a 10-15 éveseké.”
Az 1969-ben született borász a hagyományos klosterneuburgi képzéssel kezdte a szülői gazdaságban 1990-ben; akkoriban 8 hektár volt, ma 31, plusz vásárlások további jó 20 hektárról. „Az olyan óriási ugrások, mint 10-15 éve, természetesen már nincsenek. Ma már koncentráltabban dolgozunk. Régebben hűtve erjesztettek, és máris te voltál a legjobb. Ma a szőlőben próbáljuk optimalizálni a folyamatot az év során, a téli metszéstől az őszi szüretig. És a pincében is sokkal kevesebb beavatkozást végzünk ma, mint régen.” Mi volt a helyzet a koncentrátorral? „Ezt teljesen lazán kezelem. A mai szemmel nézve egyértelmű: nincs rá szükségünk. A rozét inkább léelvonással szeretem. Egyébként ennek a gépnek a használata tendenciózusan mindenhol csökken.”
A szőlőültetvények háromnegyede vörös, főleg Zweigelt, Pinot Noir és Merlot, valamint egy kis Kékfrankos (növekvő tendenciával), emellett kevés Cabernet, Syrah és St. Laurent. Fehérben van Zöldveltelini, Chardonnay és Sauvignon Blanc. Összességében soknak tűnhet, de: „A palettánk mindig is széles volt; amikor kezdtem, nyolc vagy tíz bor volt, ma 13 van.”
A legjobb vörösbor valamikor a Rosenberg volt, aztán jött az „M1”, mi jön legközelebb? „Nem, nem, nem, a Zweigeltből, Merlot-ból és Cabernet-ből készült Rosenberg továbbra is a csúcsbor.” És az M1? „Az 2000-ben született, két külön leszüretelt parcelláról. Olyan nagyszerű volt, hogy mindenképpen meg akartuk mutatni.” Arra a kérdésre, hogy mennyi van belőle, Markowitsch kicsit kitér: „Nem ez a kérdés. Egy ilyen borral külföldön lehet lenyűgözni az embereket, és ott teljesen mindegy, hogy ezer palack van belőle vagy egymillió, azt úgysem jegyzi meg senki. Végül is a Romanée-Conti vagy a Montrachet sem létezik nagyobb mennyiségben.”
Miért olyan jók a borok? „Mert sok erőfeszítést teszünk?” Gerhard nevet. „Komolyra fordítva: ha ma a csúcskategóriában dolgozik az ember, és tökéletes akar lenni, akkor nem engedhet meg magának hibákat. A piac nagy, de meglehetősen érzékeny. És ha mégis becsúsznak hibák, akkor azokat egyszerűen nem szabad palackba tölteni.”

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!