A-La-Carte

Az Alta Langa királya (2014/4)

Cesare Giaccone az autentikus olasz konyha rajongói számára a világ egyik legjobb szakácsa. Kellő indok egy helyszíni szemlére, egy személyes dicsőítő ének kíséretében.


Írta: Willi Klinger Fotó: thenewgastronomes.com

Az Alta Langa egy isten háta mögötti dombvidék a Barolo-övezet hátországában. A mindössze 255 lelket számláló Albaretto della Torre sokáig Piemont kulináris Mekkájaként volt ismert, hiszen itt uralkodott egykor Cesare Giaccone, akit az olyan ínyenc pápák, mint Johann Willsberger vagy Patricia Wells, Olaszország legnagyobb szakácsának tartottak. Az osztrákok is zarándokoltak évről évre ehhez a karizmatikus, bár kissé excentrikus konyhaművészhez, például Claus Josef és Georg Riedel a nyolcvanas évek osztrák csúcsszakácsainak elitjével, Gustav Lugerbauertől Jörg Wörtherig. Boros pályafutásom első évében, 1987 novemberében, Alois Stangl salzburgi borkereskedő jobbkezeként vezethettem a bécsi Club de la Sommellerie csoportját piemonti borászatról borászatra. A mintegy 30 fős csoport vacsorája Cesare-nél fiaskóba torkollott. Semmi sem sikerült, néhány résztvevő a napi kóstolómaraton után a fáradtsággal küzdött. Cesare akkori felesége, aki az elején még viszonylag józanul üdvözölte szívélyesen Franz Schafelner-t, az este folyamán látványosan elvesztette az irányítást. Cesare a konyhában mindent megtett, de nem ez volt a napja. A számla viszont a minden ételre kéretlenül rágyalult fehér szarvasgomba miatt elképesztő volt, ami főleg a Charly Seiser-féle felejthetetlen alkalmazott sommelier-k anyagi lehetőségeit haladta meg reménytelenül. Igen, ilyesmi előfordulhatott a konyha Olimposzán is, de ez volt a kivétel. Azóta egy tucatnyiszor voltam Cesare-nél, akkor is, amikor átadta az éttermet fiának, Filippónak, és átmenetileg a saját házában főzött. Legalább tízszer ettem nála úgy, hogy sosem fogom elfelejteni. Eddigi életem során még nem találkoztam olyan szakáccsal, aki Cesare-hez hasonlóan képes lett volna a kreativitást, a földhözragadtságot és a finomságot ilyen tökéletesen közös nevezőre hozni.

Néhány évvel ezelőtt Oscar Farinetti, az „Eataly” luxus szupermarketlánc alapítója rábeszélte a mestert, hogy vegye át az éttermet a királyi Fontanafredda borászatnál, amelyet ez a piemonti mágnás a Monte dei Paschi di Siena banktól vásárolt meg. Farinetti, a látnok hatalomember és Cesare, a zseniális anarchista: a szakma minden ismerője számára világos volt, hogy ez nem fog sokáig jól menni. Tény, hogy Cesare 2011 óta újra eredeti éttermében főz, és fiának, Filippónak ki kellett költöznie a privát házba, ami, mint hallani lehetett, szintén nem zajlott vita nélkül. Ám a hír, hogy a ma 68 éves mester visszatért az eredeti helyszínre, ellenállhatatlan hívószó volt számomra, melynek nemrég régi barátokkal egy körben eleget is tettem. A nosztalgia estéje volt ez, a szokásosan otthonos hangulatban, a „Capretto allo Spiedo” (nyárson sült gödölye) parádés fogása köré épülő csodálatos menüvel.

Évtizedek óta, minden nyitvatartási napon, pontosan 18:30-kor Cesare felakasztja a gödölye lapockáival és combjaival megrakott nyársat a jól előmelegített kandallóba. Az elején még elvétve lángnyelvek csapkodnak a parázsló bükkhasábokból, amitől a bőr szépen ropogóssá válik. Miközben az este folyamán csodálatos sülthúsillat járja át az egész helyiséget, a parázs fokozatosan kialszik, míg már csak a kandalló forró téglái gondoskodnak arról, hogy a gödölye a kéreg alatt vajpuhává váljon és közben szépen szaftos maradjon. Közben Cesare kiküldi öt páratlan előételét, és közben újra meg újra kijön az asztalokhoz. Egyszer nevetve felteszi az olasz hegyi vadászok tollas kalapját, amely az étterem falán lóg, és bejelenti, hogy a következő ausztriai útja során egy hagyományos népviseleti dzsekit is vesz hozzá.

Általában az ételsor egy salátával kezdődik sült kacsamellel és Cesare legendás gyümölcspácával: naranccsal, almával és körtével kevert olívaolajjal. De az is lehet, mint nemrég nálunk, hogy rögtön a frissen készített „Plin in Brodo di Bue”-val indul, ami apró, hajszálvékony tésztatáskákat jelent, finoman ízesített mángold-vadnövény töltelékkel, elegáns marhahúslevesben. Ezt a legfinomabb észak-olasz házi koszt repertoárjából származó nyitányt, mintegy az „Agnolotti in Brodo” luxusváltozataként, Cesare biztos kezének mintapéldája követte a kreatív ötletek terén is: párolt, zsenge tintahal csíkokra vágva, közte sült radicchio darabkákkal, mint kesernyés hangsúly, egy gyümölcsös-pikáns meleg „Salsa Mediterranea”-ban, amely pürésített sárga kaliforniai paprikából, paradicsomból és egy kis zellerszárból áll, olívaolajjal emulgeálva. Némely fogás, mint a „Fiore dell’Orto con Crema di Castelmagno”, egy főtt karfiolrózsa krémes Castelmagno-sajtmártással, radikális egyszerűségében olyan, mint egy sikeres kötéltánc háló nélkül. A termék legkisebb hibája vagy az elkészítés során elkövetett tévedés itt a totális banalitásba való zuhanást jelentené. Cesare talán leghíresebb eredeti receptje a nyolcvanas évekből származik, és „Porcini e Pesche alla Willsberger” a neve. A vargánya és az őszibarack egyszerre érik, ami arra inspirálta Cesare-t, hogy könnyen átsütve, friss fűszernövényekkel, néhány paradicsomkockával, egy kis levessel és csak egy csepp tejszínnel a sütőben párolva tálalja. Ebből a receptből egy saját verziót fejlesztettem ki, amelyet akkor készítek otthon, amikor a hazánkból származó nagy, érett rizlingnek szeretnék tökéletes színpadot biztosítani. Külön kérésre Cesare még beiktatta egy jelenlévő borász hölgy kedvenc ételét: polenta tojássárgájával, gesztenyekrémmel és a tetejére reszelt „Vacche Rosse” parmezánnal. Ez volt az a pillanat is, amikor Cesare előkerült a szarvasgomba-gyaluval.

Egy ilyen előétel-tűzijáték után következik a Primo Piatto: tajarìn fehér szarvasgombával vagy rizottó a ritka narancssárga császárgomba-félékkel, egy testes vörösboros rizottó vagy egy ízletes minestra vargányával. Utána jó lenne, ha maradt volna még hely a gödölyének, mert az olyan csodálatosan illik egy érett Barolóhoz vagy Barbarescóhoz. Nagy borokat is lehet vinni, ami ajánlott, mert borlap helyett az étteremben csak egy polc van, rajta ismeretlen borok kissé átláthatatlan gyűjteményével. Végül is a Scavino-féle Bric del Fiasc mellett volt néhány jó osztrák palack is a Favorita, Arneis, Dolcetto, Barbera, Freisa, Nebbiolo d’Alba és társai helyi borok között. Ami a poharakat illeti, Cesare-nél nincs kompromisszum. Évtizedek óta Riedel Sommelier vagy Willsberger poharakkal terítenek, beleértve a hosszú szárú kék vizespoharakat is.

Közben eljutottunk a Moscato d’Asti-hoz és a desszertekhez. A legjobb desszertet, amit valaha Olaszországban ettem, Cesare egyébként Angelo Gaja feleségének találta ki: „Pesche della dolce Lucia” – sütőben párolt őszibarack, csodálatosan dekadens fehér csokoládékrémmel bevonva. Egyébként a fiával, Filippóval való konfliktus sem lehet annyira súlyos. Mert desszerthez megjelent Olaszország legszívélyesebb házigazdája, hogy üdvözölje a szeretett Ausztriából érkezett vendégeket, és egyúttal egy kis reklámot is csináljon az egykori „Aia di Cesare”-ban található „Filippo – Oste in Albaretto” éttermének. Oda, alig 200 méterre a „Bottega di Cesare”-tól, tértünk be egy digestifre, és szilárd elhatározásra jutottunk, hogy legközelebb megkóstoljuk Filippo „Coniglio”-ját (nyúl) vagy „Costine di Maiale”-ját (sertéshús) abból a nyitott kandallóból, amelyben Cesare 8 évvel ezelőtt a gödölyét sütötte nekünk. Filippo menüje 35 euróval egyenesen ajándék, főleg azért is, mert a kis szobák hangulata talán még otthonosabb, mint odafent Cesare Bottegájában. Különleges ékszer a Filippo felesége, Silvia által szeretettel gondozott hátsó udvari kert.

Az Alta Langa-i Albaretto della Torre igazi menedék az ínyencek számára, amikor az alba-i szarvasgomba-vásár idején és a környéken kitör a turisztikai őrület. Szerencsére a szomszédos településen a Trattoria del Bivio-ban nemcsak hat tágas, kényelmes szoba és egy kis fedett uszoda található, hanem egyúttal a következő nagyszerű étterem is a Barolo-vidék legjobb tajarìnjával. A közeli Serravalle-ban található csodálatos „La Coccinella” trattoriával teljessé válik az Alta Langa kulináris kvartettje, bár biztos vagyok benne, hogy a többi szomszédos faluban is lennének még felfedezésre váró kincsek.

Albaretto della Torre
www.cesaregiaccone.it
Nyitva előjegyzéssel négy főtől, hétfogásos kötött menü 100 euróért

Filippo – Oste in Albaretto
Albaretto della Torre
filippogiaccone.com
Nagyon otthonos trattoria szívélyes vendéglátással, 35–50 euró

Trattoria del Bivio
Cerretto Langhe
www.trattoriadelbivio.it
Jó konyha, érdekes borlap, tágas kényelmes szobák, kis fedett uszoda
Trattoria La Coccinella
Serravalle Langhe
www.trattoriacoccinella.com
Nagyon finom konyha, jó halételek is, méltányos árak ezért a színvonalért

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!