Staccato ritmusban, fürge kezek tűznek fel garnélákat fejtől farokig egy darab fára, blansírozzák, hideg vízbe teszik, megpucolják, hasi oldalon bemetszik, kiveszik a belét, majd nigiriként, rizsen tálalják a vendégnek. Európában szokás a garnélarákot hőkezelni; ez nem felel meg az eredeti sushinak. A bécsi Mochi japán étteremben Eduard Dimant tavasszal kísérleti jelleggel nyers garnélával kínálja az „Ebi Nigiri”-t, akárcsak Japánban. „Ez csak akkor működik, ha teljesen friss termékkel tudunk dolgozni” – mondja a konyhafőnök, aki megtalálta a megfelelő beszállítót ehhez a projekthez. A sushi minőségű árut a tiroli Hallból kapja.
Mindössze öt perc autóútra van a festői tiroli város, Hall az 5er Gemüse-Land területétől: egy gombatermesztő, egy olajütő és számos zöldségkereskedő kapott helyet itt egy józan csarnokrengetegben; a háttérben húzódó sziklás hegyvonulat bizarrá teszi a látványt. Közepén egy csarnok, amelyben hatalmas víztartályokban kis állatok úszkálnak, amelyek eredetileg a Csendes-óceánban honosak. Összesen négy medence ad otthont a Litopenaeus vannamei faj egzotikus egyedeinek, amelyeket White Tiger Prawns (fehér garnéla) néven is ismernek. Minden méretű példány hemzseg itt a 28-30 fokos trópusi vízhőmérsékletű medencékben, a legkisebbeket most szállították légi úton, alig gombostűfejnyiek és szinte csak szemből állnak. A legnagyobbak csaknem 25 centiméteresek, áttetsző lábaik, hosszú csápjaik és számtalan pettyes, fehér-szürke páncéljuk van. Gondozásukról a két autodidakta, Daniel Flock és unokatestvére, Markus Schreiner gondoskodik – két konstruktőr és hobbivízakvarista, akiknek a garnélarák-tenyésztés iránti érdeklődése egy dokumentumfilm megtekintése után támadt, amely feltárta az ázsiai tömegtermelés kérdéses módszereit. „A magas állománysűrűség, az antibiotikumos kezelések és a növényvédő szerek használata a (hal)ellenségek elpusztítására elgondolkodtatott minket. Mi magunk akartuk kipróbálni, és megmutatni, hogy másképp is lehet.”
Ami éjszakákba nyúló kutatással és egy olaszországi garnélafarm meglátogatásával kezdődött, az 2015-ben egy kaszárnya pincéjében, mindössze 45 négyzetméteren valósult meg csendben. A bádogtartályokkal, biológiai szűrőberendezéssel és az Egyesült Államokból származó, tanúsított tengerbiológus palántáival az elmúlt években többet kísérleteztek, mint amennyit eladtak. „Egy kis létesítményben a hibák még megbocsáthatóak, most már tudjuk, hogyan működik” – mondják a tenyésztők, akik a 300 kilogrammos termelési mennyiséggel eddig csak maroknyi vendéglőst tudtak ellátni a keresett termékkel. 2018 őszén épült fel a finom-édeskés aromájú kelet-csendes-óceáni csemege új otthona. 600 000 liter vizet, tíz tonna tengeri sóval dúsítva, vezettek be a 40 méter hosszú medencékbe, amelyeket maguk építettek a nyolc méter magas csarnok két szintjén. Fa vázszerkezet szolgál állványzatként, a medencefalakhoz kompozit paneleket választottak, amelyeket ponyvákkal (ahogy a tavi rendszerekből ismertek) és védőfóliákkal béleltek ki. Minden emeleten két medence található, közöttük egy folyosó, ahonnan Flock és Schreiner a 90 százalékos páratartalomban végezhetik napi munkájukat („ezzel megspóroljuk a távoli utazást”): etetés, minőségbiztosítás, vízvizsgálat, valamint az állatok jólétének és fejlődésének ellenőrzése, továbbá a szétválasztás a növekedésnek megfelelően. Minden medence többszörösen fel van osztva, és különböző stádiumban lévő állatoknak ad otthont. A medencékben vízszintesen kifeszített hálófalak sínrendszeren keresztül szükség szerint áthelyezhetők, anélkül, hogy az állatokat szükségtelen stressznek tennék ki: „A pincében még merítőhálókkal kellett dolgoznunk az állatok áttelepítéséhez. A hálófalakkal megtaláltuk a legkíméletesebb módszert, amely nekünk is azzal az előnnyel jár, hogy könnyebben tudunk szüretelni.”
Veszélyessé válna a kannibalizmusra hajlamos garnélák számára, amelyek kifejlett korukig többször vedlenek, amint egy náluk erősebb fajtárssal találkoznak. A sós víz ezért nem tiszta, hanem a baktériumok dúsítása miatt enyhén zavaros, így a kifejezetten magányos egyedeknek elég menekülési lehetőségük marad, és a medence határai nem hatnak szűkítően. Alapjában véve a sötétséget részesítik előnyben a fénnyel szemben, ezért egy munkanap után a villanykapcsolót nem hirtelen váltják át, hanem egy szabályozható fényerősségű rendszerbe fektettek, amely óvatosan teszi éjszakává a környezetet. Ha az állatok stresszesek, erős farokizomzatukkal akár fél méternél is magasabbra ugranak ki a vízből, és a legrosszabb esetben sérüléseket szenvednek: a finom csápok, amelyek normális esetben hosszabbak az állatok testénél, lerövidülnek, teljesen leesnek, vagy a lábak sérülnek meg. Olyan állapot ez, ami a két, magas minőségi követelményeket támasztó farmer számára szóba sem jöhet. A tenyésztésükhöz választott bioszűrő-technológia lehetővé teszi Flocknak és Schreinernek, hogy teljesen lemondjanak a vegyszerekről és antibiotikumokról. Nyáron a tetőn lévő napelemes rendszerrel fűtenek, télen pedig a gázfogyasztás nem haladja meg egy családi házét, mivel a medencék és a csarnokfalak radikális szigetelésére (mélyhűtőház-panelekkel) helyezték a hangsúlyt. Az alacsonyabb energiafogyasztás érdekében a szellőztetés beépítését kizárták – a két farmer számára izzasztó munkakörülmények, a garnélák számára az optimális élőhely.
A tízlábú rákok lárvái havonta légi postán érkeznek az USA-ból, és időközben már Európából is Tirolba: vízzel és oxigénnel dúsított műanyag zacskókban több százezer lárva úszik repülés közben, mielőtt áthaladnának egy karantén-zsilipen, hogy aztán beköltözhessenek a tenyésztőmedencékbe. Öt-hat hónappal később, 20-25 centiméteres hosszúsággal és 20-30 grammos súllyal válnak kifejletté. Április végétől „Alpengarnele” (alpesi garnéla) néven, egészben és páncélosan, nem mélyhűtve, hanem frissen szállítják magánháztartásoknak, valamint a vendéglátásnak. „A garnéláinkat még tisztítani sem kell. Homokmentesek, és a takarmány is kiváló minőségű” – mondja büszkén Flock.
Ezzel már meggyőzött egy kis szakácsréteget, akik a kezdeti idők vásárlói közé tartoznak: például Stefan Lenz, a kitzbüheli Relais & Châteaux Tennerhofban található Kupferstube konyhafőnöke. „Ha valaki 20 kilogramm alpesi garnélát kapott, már szerencsésnek mondhatta magát” – írja le Lenz az elmúlt évek keresletét. Két éve rendszeres időközönként rendel a két garnélatenyésztőtől, akikre egy újságcikk révén figyelt fel, és azonnal felvette velük a kapcsolatot: „Az első benyomás csalódást keltő volt, túl kicsinek találtam a garnélákat. De a kóstolásnál azonnal világossá vált, hogy ezek a legjobb garnélák, amiket eddig ettem” – mondja a sztárszakács, és hozzáteszi: „Soha nem ennék nyersen királyrákot. Ezek a garnélák viszont sushi-minőségűek, ízük tiszta és vajpuhán olvadnak.” Lenz, aki szívesen nyúl regionális és hazai termékekhez, anélkül, hogy ebből dogmát csinálna, a termék pontosan illik a koncepciójába: „Szent Jakab-kagylót szarvasgombával a világon bárhol lehet enni, tonhalat pedig évek óta nem küldök ki a konyhából. Egyszerűen több élvezetet okoz, ha olyan termékekkel dolgozunk, amiket a környezet kínál.” A tiroli garnélákat csak rövid ideig süti serpenyőben, így belül még üvegesek maradnak. Garnélából készült wontonnal, tintahaltintás tápióka-ropogóssal, garnélatatárral és egy kis édeskömény-alaplével kombinálja őket, amihez a White Tiger garnélák páncéljából nyeri ki az aromát. A magas ár (100 gramm garnéla 6,50 euró a végfelhasználók számára) nem riasztja el a szakácsot: „Az ember azt kapja, amiért fizet. Természetesen lehet vásárolni egy kilogramm garnélát 20 euróért is. De azok tonnaszámra ugyanabban a medencében voltak, és a saját ürülékükben úszkáltak – ez számomra szóba sem jöhet.” Hasonló tapasztalatokat szerzett Andreas Senn, a salzburgi Gusswerkben található Senns csúcsétterem tulajdonosa és konyhafőnöke. Egy thaiföldi utazás során meglátogatott egy garnélafarmot, és elborzadt: „Soha nem ennék ilyen létesítményekből származó garnélát, és a vendégeimnek sem merném tálalni.” Senn korábban az A-Rosa luxushotel Heimatliebe éttermének konyhafőnöke volt, ahol kísérletet tett arra, hogy kizárólag osztrák termékekből főzzön. Jelenlegi éttermében radikálisan a vadon fogott árukra, például dél-afrikai carabinerosra vagy langusztákra épít. Egy kivételt tett az A la Carte riport kapcsán, és rendelt egy kóstolót Hall in Tirolból: „Teljesen meglepett a frissesség; a garnélák pár órával korábban még éltek. Ha még létezne a Heimatliebe étterem, valószínűleg én lennék a legnagyobb vásárló.” Az alpesi garnélát rövid pirítás után sókéregben sült karalábéval, ibolyaszínű mustárfagylalttal és pirított kesudióval tálalja: „Így a garnéla finom-édeskés aromájának még van elég helye kibontakozni a többi alkotóelem mellett.”
„Szükségem van erre a tengeri ízre a számban, különben megőrülök” – vallja meg Konstantin Filippou sztárszakács is következetesen a vadon fogott halak mellett. Már másfél éve búcsút intett a húsnak az étlapján, és azóta a bécsi Dominikanerbastei-ben található, vele azonos nevű éttermében kizárólag halat és tengeri herkentyűket küld ki a konyháról: „Az én világomban a húsnak nincs helye egy menüben. Egyszerűen nem inspiráló feltenni egy Rib Eye-t az étlapra, majd levágni róla a zsírt, amiből tulajdonképpen él, hogy egy deformált fine-dining verziót csináljunk belőle. A húsos fogás számomra mindig a legunalmasabb fogás volt egy menüben, ezért egyszerűen el kellett tűnnie. Sokkal izgalmasabb halakkal és rákokkal dolgozni.” Évek alatt a sztárszakács beszállítói hálózatot épített ki, akik a világ minden tájáról szállítják neki a tengeri állatokat: a bécsi kötelező halszállító, Aibler mellett kis beszállítói is vannak, akikre támaszkodhat: „Nyáron hetente kétszer érkezik egy kisteherautó Horvátországból, hogy ellásson minket a napi fogással – még élő langusztinók is vannak a ládákban” – lelkendezik Filippou, aki elég rugalmas ahhoz, hogy a menüben spontán termékeket cseréljen, és az ételt ennek megfelelően alakítsa. Rendszeres rendelési listáján a vadon fogott halak mellett elsősorban carabinerosok, vörös héjú óriásgarnélák szerepelnek, amiket Argentínából szerez be, és amelyekből hetente 20 kilogrammot dolgoz fel: „Roppanósak és telibe talált rák ízük van; erre a tenyésztett áru egyszerűen nem képes.” Az étlapja egyik klasszikusa a Chawanmushi (Filippou által lefordított verziója a japán tojásos pudingnak), egy gőzölt kacsa-royale, amire sült és karikára vágott garnélákat tesz, amit tiszta ráklével, tintahal-backerbsennel (tésztagolyókkal) és algával tálal egy tálkában, az egyik első fogásként. Filippou melletti O boufés bisztrójában a garnélák klasszikusként landolnak a tányéron: ehhez a ráklét paradicsommal, hagymával, fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal keverik, redukálják, fetával sűrítik, és sült garnélákat tesznek bele. „A garnéla-saganakit valószínűleg mindig tartani fogom az étlapon, mert még gyermekkoromban, Görögországban ettem, és sosem tudom megunni, hogy kenyérrel tunkoljam a mártásába.”
A bécsi Mochi japán étteremben tavasszal átalakították az étlapot. Eduard Dimant és Tobias Müller ismét fokozott figyelmet kíván szentelni az eredeti koncepciónak, a Yakitori-nyársak középpontba állításának. Ehhez egy új garnélafajtát is felvettek az alapanyagok listájára, amely darabonként 60 grammot nyom. Az argentin vörös héjú vadgarnéla csak rövid időre kerül a látványkonyha mögötti grillre, és egyszerűen sóval, Sansho-borssal és lime-mal tálalják. „A fejét rajta hagyjuk – aki akarja, szívja ki, különösen édes az íze” – mondja Dimant, aki maga sem fél a kísérletektől: „Kiotóban garnéla-nigirit rendeltem, és az állatot frissen a medencéből kifogva kaptam meg. A garnéla még élt és rángatózott.” A Mochiban Dimant kísérleti jelleggel tálalja az Európában még mindig szokatlan nyers variációt – és ehhez Daniel Flock és Markus Schreiner alpesi garnéláit használja: „Nem számít, milyen garnélát rendelek máskor, mindig mélyfagyasztva kapom. Az alpesi garnélát 24 órán belül nyersen postán kézbesítik, és nyugodtan felszolgálhatom ebben az állapotban. Húsos harapás van benne, finom édesség, és érezni a frissességet.” Ha a Mochiban exkluzívan kínált sushiforma beválik, akár klasszikussá is válhat.
Alpengarnele
Daniel Flock & Markus Schreiner
Areal 5er Gemüseland
Kasernenweg 43, 6060 Hall in Tirol
Tel.: 0676/835 84 64 50
www.alpengarnelen.at
Még több garnéla Ausztriából
Még a finanszírozási szakaszban van egy újabb osztrák garnélafarm-projekt. Susanne és Peter Plutsch a alsó-ausztriai Melket választották annak a létesítménynek a helyszínéül, ahol szintén White Tiger garnélákat terveznek tenyészteni. Még az idén el akarják kezdeni a megvalósítást, amennyiben sikerül elég befektetőt találniuk.
Információk a www.garnelenfarm-melk.at oldalon
Konstantin Filippou
Dominikanerbastei 17, 1010 Wien
Tel.: 01/512 22 29
www.konstantinfilippou.com
Kupferstube
Hotel Tennerhof
Griesenauweg 26, 6370 Kitzbühel
Tel.: 05356/631 81
www.tennerhof.com
Mochi
Praterstraße 15, 1020 Wien
Tel.: 01/925 13 80
www.mochi.at
Senns
Söllheimer Straße 16/Objekt 6, 5020 Salzburg
Tel.: 05356/656 60-980
www.senns.restaurant
Chawanmushi
Konstantin Filippou, Konstantin Filippou, Bécs
4 személyre
Kacsafond
200 g kacsahús (sült)
10 g sárgarépa
10 g hagyma
10 g zeller
10 g póréhagyma
300 ml szárnyas alaplé
Kacsa-royale
200 ml kacsafond
1 ek misopaszta
2 tojás
Rákfond
200 g rákpáncél (sült)
10 g sárgarépa
10 g hagyma
10 g póréhagyma
10 g édeskömény
10 g szárzeller
2 nagy citrom
1 tk paradicsompüré
50 ml konyak
300 ml hal alaplé
200 ml víz
2 lime-levél
1 tojásfehérje
zúzott jég
Vörösfejű garnélák
4 vörösfejű garnéla (pucolt)
5 g vaj
Sepia-backerbsen (tintahaltintás tésztagolyók)
65 g sima liszt
12,5 g tintahaltinta
5 g só, növényi olaj
Algaolaj
20 g Nori alga
100 ml növényi olaj
2 g Laitue-de-mer alga
só
Kacsafond: A kacsafond összes hozzávalóját vágd össze, és egy lábasban a szárnyas alaplével együtt kb. 2 órán át alacsony hőmérsékleten forrald, majd a fondot szűrd át egy finom szitán.
Kacsa-royale: 200 ml kacsafondot keverj össze 1 ek misopasztával és a tojásokkal. A kész royale-t 75 °C-on kb. 10 percig posírozd.
Rákfond: Minden hozzávalót forralj kb. 2 órán át alacsony hőmérsékleten egy lábasban, majd derítsd ki. A zúzott jeget verd fel a tojásfehérjével, és gyorsan keverd bele a forrásban lévő fondba. A tojásfehérje megköti a zavaros anyagokat, amelyek ezután felemelkednek. Vedd le a fondot a tűzről, és hagyd állni. Amint a megkötött tojásfehérje leülepszik, a fondot szűrd át egy étamin kendőn.
Vörösfejű garnélák: A garnélákat hirtelen süsd meg, és vágd finom karikákra.
Sepia-backerbsen: 37 ml hideg vizet, tintahaltintát, lisztet és sót gyúrj homogén tésztává. Formázz belőle kis golyókat, és forró zsiradékban süsd ki.
Algaolaj: Az összes hozzávalót 65 °C-on temperálva mixeld össze, és hagyd lecsöpögni egy étamin kendőn.
Tálalás: A kacsa-royale-t öntsd egy kis tálkába a feléig. A royale-t gőzpárolóban vagy bambusz rizsfőzőben 10 percig párold. A megdermedt royale-ra oszd el az algát.
Tedd rá a felkarikázott garnélákat. Öntsd fel a rákfonddal. Végül díszítsd az algaolajjal és a sepia-backerbsennel.

Alpesi garnéla édesköménnyel & Dim Sum
Stefan Lenz, Kupferstube, Kitzbühel
4 személyre
Tápióka-Sepia-ropogós
100 g tápióka
5 ml tintahaltinta
só, növényi olaj
Alpesi garnélák
12 alpesi garnéla (pucolt)
olívaolaj
Alpesi garnélatatár
100 g alpesi garnéla (pucolt)
bazsalikom (finomra vágva)
citromolaj, só
Alpesi garnélaolaj
50 g alpesi garnélapáncél
150 ml napraforgóolaj
1 db csillagánizs
4 db szegfűbors
10 g paradicsompüré
10 ml Noilly Prat
10 ml Pernod
Alpesi garnélakrém
50 g sült garnéla
45 ml paradicsomesszencia
20 g tojássárgája
1 g xantán
40 ml alpesi garnélaolaj
20 ml napraforgóolaj
só, cayenne-i bors
4 bazsalikomlevél
citromlé ízlés szerint
Édesköményfond
150 ml édesköménylé (frissen préselt)
20 ml Pernod
20 ml fehér portói bor
20 ml paradicsomesszencia
0,5 g xantán
koriandermag
édesköménymag
babérlevél
Dim-Sum-tészta
75 g liszt
20 g keményítő
75 ml víz
só
Dim-Sum-töltelék
80 g finomra vágott garnéla
50 g garnélahús (farce)
(30 g garnéla 30 ml tejszínnel finomra mixelve)
bazsalikom
citromhéj-reszelék
só
cayenne-i bors
Tápióka-Sepia-ropogós: A tápiókát bő vízben főzzük puhára, a tintahaltintával és egy kevés főzőlével mixeljük össze, enyhén sózzuk, és kenjük ki szilikonlapokra. 80 °C-on 4-5 órán át hagyjuk száradni. A ropogósokat forró, 210 °C-os olajban pattogtassuk ki.
Alpesi garnélák: A garnélákat serpenyőben, olívaolajon hirtelen süssük meg.
Alpesi garnélatatár: A garnélákat vágjuk finomra, és a többi hozzávalóval ízesítsük megfelelően.
Alpesi garnélaolaj: A páncélokat kevés olajban, alacsony hőmérsékleten lassan süssük meg, majd adjuk hozzá a paradicsompürét. Noilly Prat-tal és Pernod-val öntsük fel. Amint az alkohol elpárolgott, öntsük hozzá a maradék olajat, és melegítsük 60 °C-ra. 4 órán át hagyjuk állni, majd finom szitán szűrjük át.
Alpesi garnélakrém: Az összes hozzávalót – az olajok és a bazsalikom kivételével – mixeljük össze, majd az olajokkal óvatosan, mint a majonézt, emulgeáljuk. Tegyük bele a bazsalikomot, és hagyjuk 2 órán át állni. Microszitán szűrjük át, és töltsük habzsákba.
Édesköményfond: A Pernod-t a portói borral és a paradicsomesszenciával főzzük a felére. Az édesköménylevet a fűszerekkel lassan forraljuk fel. Majd szűrjük át microszitán. Keverjük össze a redukált folyadékkal, és xantánnal forraljuk 3 percig. Ízesítsük megfelelően, ha szükséges, adjunk hozzá savasságot, legjobb a paradicsomecet.
Dim-Sum-tészta: Kb. 10 g keményítőt tegyünk félre. A lisztet és a maradék keményítőt keverjük össze,
öntsük le forró vízzel, és dolgozzuk rugalmas tésztává. Végül dolgozzuk bele a félretett keményítőt. A tésztát 1 órán át pihentessük.
Dim-Sum-töltelék: A garnélahúst keverjük össze a többi hozzávalóval. A Dim-Sum-tésztát nyújtsuk ki vékonyra, szaggassunk belőle köröket; töltsük meg és zárjuk le. Ezután mérettől függően 5-7 percig pároljuk, és melegen tálaljuk.

Garnéla · Sansho · Retek
Eduard Dimant, Mochi, Bécs
4 személyre
Garnélák
8 nyers garnéla
Fleur de Sel (ropogós sópelyhek)
Retek-Tsukemono
200 g retek
20 g só
60 g cukor
100 ml rizsecet
200 ml víz
Sansho-lime dresszing
100 ml limelé
50 ml rizsecet
30 ml szójaszósz
40 ml szőlőmagolaj
40 ml világos szezámolaj
1 gerezd fokhagyma
½ tk Yuzu-héj
½ tk Sansho-bors
Garnélák: A garnélákat pucoljuk meg, a hátukon óvatosan vágjuk be, nyissuk szét, és húzzuk ki a belét. A garnélákat nyersen rendezzük el egy tányéron.
Retek-Tsukemono: A retket mandolinnal vágjuk vékony szeletekre. Tegyük egy tálba, és szórjuk meg 5 g sóval. A retket 1 órán át hagyjuk állni. A levet öntsük le. A cukrot, rizsecetet, vizet és a maradék sót keverjük össze, és adjuk a retekhez. Alaposan keverjük el, és legalább 2 órán át hagyjuk állni.
Sansho-lime dresszing: A limelét a rizsecettel, szójaszósszal, szőlőmagolajjal és szezámolajjal keverjük össze egy tálban. A fokhagymagerezdet pucoljuk meg, vágjuk finomra, és adjuk hozzá. A Yuzu-héjat vágjuk finomra, adjuk hozzá, és ízesítsük a dresszinget Sansho-borssal.
Tálalás: A garnélákat marináljuk a dresszinggel. Szórjuk meg Fleur de Sel-lel, és díszítsük a pácolt retekkel.

Tiroli garnéla, karalábé, mustár, földicseresznye
Andreas Senn & Christian Geisler, Senns, Salzburg
4 személyre
Garnélák
4 alpesi garnéla
Karalábé sókéregben
1 karalábé
500 g liszt
250 g só
2 tojás
175 ml víz
Karalábé-lé
4 karalábé
1 tk koriandermag
limelé, só
Póréhagyma-püré
300 g póréhagyma (zöld rész, blansírozva)
50 g újhagyma (zöld rész, blansírozva)
50 g barna vaj
50 g crème fraîche
só, bors, szerecsendió
1 g xantán
Mustárfagylalt
85 g tojássárgája
40 g cukor
500 ml tej
50 g dijoni mustár
50 g lila mustár
50 g édes mustár
Shiso-ecet
Tálalás
8 szem földicseresznye
kesudió (pirítva és vágva)
Garnélarák: A garnélarákot megpucoljuk, a beleit eltávolítjuk, és enyhén megsózzuk. Serpenyőben, olívaolajon rövid ideig sütjük.
Sótészta: A tészta összes hozzávalóját összegyúrjuk, és a megmosott karalábét bebugyoláljuk vele. 180 °C-on kb. 75 percig sütjük. A tésztát eltávolítjuk, a karalábét pedig a kívánt formára vágjuk.
Karalábélé: A karalábét tisztára mossuk, negyedeljük, és kevés olívaolajon nagyon sötétre pirítjuk.
Hagyjuk a zöldséget kihűlni, majd kifacsarjuk.
1 teáskanál koriandermagot szárazon megpirítunk, és a karalábéléhez adjuk. Lassan felforraljuk, majd leszűrjük. Limettalével és kevés sóval ízesítjük.
Póréhagymapüré: Az összes hozzávalót Pacojet-tégelybe töltjük, és legalább ötször átfuttatjuk. Thermomixben xantánnal kötjük.
Mustárfagylalt: A tojássárgáját a cukorral és a tejjel 8 per-
cen át 80 °C-on Thermomixben keverjük, majd hidegre hűtjük. Hozzáadjuk a háromféle mustárt, és sóval meg shiso ecettel ízesítjük. A masszát folyékony nitrogénbe csepegtetjük, így jönnek létre a kis mustárfagylalt-gömbök.
Tálalás: A földicseresznyét megpucoljuk és negyedeljük, majd az ételt a kesudióval kiegészítve tálaljuk.
