A-La-Carte

A hegyi sajtok országa (2012/3)

Nyers tej. Hagyomány. Kézművesség. Érési idő. Aroma. A hegyi és alpesi sajtok Ausztriában úgyszólván a pasztőrözött, egységes tejtermékek tengerének hullámaiban álló sajtsziklák. Történetük és identitásuk van, és ők a hazai sajtkultúra egyetlen olyan képviselői, amelyek felveszik a versenyt a francia és svájci élvonalbeli kedvencekkel.


Szöveg és tesztszervezés Florian Holzer Fotó: Luzia Ellert

Az ötlet annyira jó, hogy az ember már-már csodálkozik, hogy miért nem csinálták mindig is így: Nyáron, amint elolvad a hó, a tehenek felmennek az alpesi legelőkre, megeszik a jó zöld hegyi füvet és több száz különböző aromás hegyi gyógynövényt, minek következtében mesésen jó tejet adnak, amelyet tartósítás céljából sajttá dolgoznak fel, amiben az ember sokáig örömét leli, vagy jó pénzért eladhat.

És bármennyire is régi lehet az alpesi pásztorkodás – már a kelták is elsősorban az alpesi legelőket hasznosították, a völgyfenekek akkor még erdősek és mocsarasak voltak –, az igazi sajtkészítés és az azon alapuló „háromlépcsős modell“ csak a 17. század végén került Vorarlbergbe és Tirolba a Svájcból, Appenzellből bevándorolt sajtkészítő szakemberekkel. Addig a gazdák elsősorban savanyútejsajtot készítettek, ami többé-kevésbé a vajkészítés mellékterméke volt. A vaj fizetőeszköz volt, és mindenekelőtt az adószedőknek járó illeték, a fölözött savanyú tejből készült sajtot megtartották maguknak (ez „Sura Käs“ vagy tiroli „Graukas“ néven még mindig az osztrák-alpesi sajtvilág lényeges alkotóeleme). A harmincéves háború vége után a svájci sajtkészítők bevándoroltak, alkalmazták a már évszázadok óta sikeres „zsíros sajtkészítési“ modelljüket, és megtanították azt a helyi hegyi embereknek is. Ehhez teljes vagy csak részben fölözött tejet használtak, a tejet felmelegítették és oltót adtak hozzá a megalvasztáshoz / alvadáshoz – a savanyú sajt bétaverziójához képest ez egyértelműen a 2.0-ás sajt volt.

És miért jöttek rá erre a svájciak? Mert különben nem élték volna túl. A zsíros kemény sajt volt a legfontosabb módja az energiadús élelmiszerek tartósításának a hosszú, hideg telekre vagy más ínséges időkre. Párizsban vagy Bolognában könnyű volt friss, finom krémes sajtot készíteni és élvezni. A hegyekben azonban nem a szórakozásról, hanem a létezésről volt szó – az ementáli, a gruyère és társaik tették ezt lehetővé.

A sajtkultúra változása a gazdálkodást is tartósan megváltoztatta: A gazdák már nem csupán egyszerű nyersanyagot, tejzsírt termeltek, hanem egy sokkal kidolgozottabb, értékesebb terméket, megnőtt az önbizalmuk, elkezdték szervezni magukat, hatékonyan feltárni az alpesi legelőket és a völgyfenekeket. A hegyi sajt kereskedelmi áruvá vált, utakat építettek, jólét és struktúrák alakultak ki. A 18. században végül már senki sem akarta a rusztikus, szegényparaszt-féle savanyútejsajtot készíteni, a hegyi sajt virágzott, a parasztság újra és újra sikeresen hárította el a zsíros sajt készítésének betiltására irányuló kísérleteket.

És szintén kialakult a rendkívül hatékony háromlépcsős rendszer, amely egyrészt még nomád eredetre utal, másrészt viszont fenntartható és mindenekelőtt meglepően hatékony: Tavasszal a teheneket az úgynevezett májusi legelőre vagy előhegyi legelőre hajtják, amely köztes állomás a völgy és az alpesi legelő között. Nyáron aztán felmennek az igazi alpesi legelőre, akár 1800 méteres magasságba, utána októberig vissza az előhegyi legelőre, majd végül a völgybe, ahol az egész tavasz és nyár alatt nőhetett a fű, amely széna formájában biztosítja a téli takarmányozás alapját. Hogy melyik a legjobb fű és mikor van a legjobb tej, az amúgy is világos: tavasszal és nyáron, amikor az alpesi perje, az alpesi komócsin, a taréjos csenkesz, az aranyzab, a hegyi útifű, a gyermekláncfű, a pimpó, a fehér here, a barna here és a palástfű áthalad a tehenek bendőjén, tehát mindaz, amit az északi konyha képviselői az erdőhatár feletti vadvirágos salátának neveznének. Már a puszta elképzelése is elég ahhoz, hogy érezzük a mesés illatot, azt a hihetetlen aromát, amelynek az itt legelő tehenek teje egyszerűen nem tud ellenállni.

A hegyi sajt készítésénél három különböző modell létezik: A legegyszerűbb és legősibb természetesen az alpesi sajtkészítés a pásztorkunyhókban, kézműves, autentikus, ahol a sajtkorongokat a helyszínen, hegyi pincékben érlelik; aztán az a modell, amelyet olyan nagyüzemek követnek, mint az Alma szövetkezet és a Rupp magánvállalat (2008 óta az Alma tulajdonosa) a 19. századi „sajtbárók“ hagyományai szerint, nevezetesen, hogy fiatal sajtokat vásárolnak szerződéses sajtkészítőktől, nagy pincékben érlelik azokat, és a termék minőségétől függően dolgozzák fel (például ömlesztett sajttá) vagy értéknövelten értékesítik; és végül azok a sajtüzemek, amelyek a hegyi sajtot ultramodern tejüzemekben, iparilag állítják elő.

Stephan Gruber, aki főállásban orvosi fizikus, tíz éve pedig a kaes.at hegyisajt-webáruház üzemeltetője, szerint három kritérium tesz egy hegyi sajtot nagyszerűvé: először is a tehenek takarmányozása, nevezetesen szilázstakarmány nélkül és csak visszafogott abraktakarmány-használattal, másodszor a készítés, harmadszor pedig az érlelés. Az állandó hőmérsékletű és páratartalmú természetes pincékben történő érlelés egészen más minőséget eredményez, mint a modern érlelőpincék, amelyeket klimatizálni kell, és amelyek páratartalmát ellenőrizni kell, olyan ventilátorokkal, amelyek légáramlatot keltenek – ez minden valódi sajtiérés halála. A készítésnél pedig egy nagyon lényeges részleten múlik minden, ami Gruber számára a döntő pontot jelenti: a „Gebsen“. Ezek azok a faedények, amelyekben az esti tejet éjszaka hűtés nélkül tárolják és lefölözik, amíg másnap a teljes zsírtartalmú reggeli tejjel együtt a rézüstbe nem kerül, hőmérsékletre nem hozzák, oltóval és (többnyire) baktériumkultúrával nem oltják, megalvasztják és a alvadékot fel nem vágják. Ezek a Gebsenek különleges esetet jelentenek, magyarázza Gruber, mivel sajtjogi kivételről van szó, hiszen a fa az aktuális EU-előírások szerint nem higiénikus, és nincs helye a sajtkészítésben. Bár a Gebsenek nemcsak „nem higiénikus“ fából vannak, használat után még forró savóval is tisztítják őket, ami egyrészt minden EU-s higiénikus rémálma, másrészt viszont paradicsom a barátságos baktériumkultúrák számára, „ez még igazi terroir-sajt“, lelkendezik Gruber. A Gebsenekben már a sajttá feldolgozás előtt megkezdődik az első kultúra-kontaktus, csak így garantálható a karakteres és identitással bíró hegyi és alpesi sajt, a standardizált (vagy akár saját tenyésztésű) starter-monokultúrák gyakran nem is szükségesek, ugyanakkor egy ilyen „Gebsen-sajtnak“ értelemszerűen hosszabb időre van szüksége az éréshez.

Gruber ezekre az ősi hegyi sajtokra specializálódott, mindenekelőtt a Bregenzerwald sajtüzemeit járja értük, és számos ilyen kis hagyományos sajtüzemnél mára már ő a fő felvásárló, „az én freak-közönségemmel nem is próbálkozhatok hat hónapos hegyi sajttal“. Hogy merre tart az út? Nem is néz ki olyan rosszul. A pásztorok és az alpesi sajtüzemek száma már nem csökken olyan erősen, mint az előző évtizedekben, már-már stabilitásról is beszélhetnénk. Ehhez hozzájárult a hegyi sajtok eladási ára és presztízse a felső kategóriában.

Már sokkal fűszeresebb az illata …

A hegyi sajt az osztrák sajtuniverzum királyának nevezhető, ez az egyetlen sajt, amely kultúráját megőrizte az iparosodás és racionalizálás sötét évtizedein át, és ma is jórészt hagyományos receptúra szerint készül a sajtüzemekben. A hegyi sajt nyers tejből készült kemény sajt, amelyet 3-tól 24 hónapos (vagy még hosszabb) érési idővel kínálnak. Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel az alpesi és hegyi sajtok Vorarlbergben és Tirolban rendelkeznek, de Ausztria más alpesi régióiban is készülnek hasonló termékek.

Az A la Carte zsűrije – ezúttal Dagmar Gross okleveles sommelier, sajt-sommelier és bormarketing-szakértő; Karin Schnegdar, a Kronen-Zeitung gasztronómiai felelőse és képzett Maître fromager; Herbert Schmid, az Eisvogel városi vendéglő étteremvezetője és köztudottan az ország egyik legnagyobb sajtszakértője; Lukas Kölbl, szintén az Eisvogel étteremből, valamint Christian Grünwald főszerkesztő és Florian Holzer szerző az A la Carte-tól – kóstolta meg Vorarlberg, Tirol és Karintia szövetkezeti, nagyüzemi és kis sajtüzemeinek alpesi és hegyi sajtjait. A mintát néhány francia és svájci kalóz is fűszerezte: Gruyère, Almen-Beaufort és Comté, de egyik sem volt idősebb, mint az osztrák alpesi legelők legidősebb képviselői.

Egger hegyi sajt
<
16–19 hónap
<
22 €/kg a
kaes.at oldalon
<
Álomsajt. Ennek a kis családi vállalkozásnak a sajtja 2011 tavaszán készült, hagyományos módszerrel, faedényben (Gebse) és saját borjak tejéből származó oltóval. Az elefántcsontszínű tészta és a sötétbarna kéreg közötti erős kontraszt már vizuálisan is rendkívül étvágygerjesztővé teszi a sajtot, „egyszerre krémes és morzsálódó, nagyszerű“, „kompakt, sűrű és koncentrált, mégis tejes gyümölcsösséggel“, „egy hegyi sajt megtestesítője, tartalmas, hosszan tartó, hibátlan“, „nagyon jó!“.
<
Pont 9,3

Comté, Marcel Petite
<
16 hónap
<59,80 €/kg a Pöhl am Naschmarkt standjánál, Naschmarkt 167–168
<
1060 Bécs, Tel.: 01/586 04 04
<
www.poehlamnaschmarkt.at
<
www.comte-petite.com
A Comté egy francia AOC-sajt a Franche-Comté régióból. A kemény sajt silómentes nyers tejből készül, amely Montbéliard fajtájú szarvasmarháktól származik. Az előállítási módja nem különbözik lényegesen a vorarlbergi hegyi sajttól, azonban sokkal hosszabb története van, ezenkívül minden korongot egy zsűri vizsgál felül és kategorizál (15–20 pont a 20-ból: zöld szalag, 10–14 pont: barna szalag). Az, hogy ez a sajt nem nyert, a vorarlbergi hegyi sajt grandiózus diadala. „Nagyon érett, nagyon kompakt, diós, lágy dohánynegyek“, „hatalmas olvadékonyság, diós-fűszeres“, „nagyon szép haraphatóság, gyümölcs!“, „tejes, világos aromájú, szinte mint a puding, krémesen elegáns“.
<
Pont 8,1

Vorarlbergi hegyi sajt O.E. Rupp
12 hónap
<
19,90 €/kg a Merkur üzletben,
www.rupp.at
A Rupp rendkívül minőségi programot követ, és partnereitől, sajtüzemektől vásárolja sajtjait. Amivel viszonylag könnyen lehet első osztályú áruhoz jutni. A 12 hónapos példány „morzsálódó, homokos, krémes, mogyorós aromájú, nagyszerű hegyi sajt, ez tényleg odateszi magát“, „olvadékony, morzsálódó“, „fűszeres!, teljesen érett klasszikus, finom sókristály-szerkezet“, „csokis muffin, csábító, állaga homokos, szaftos, kiváló aroma. Élvezet“.
<
Pont 7,9

Tiroli hegyi sajt Biedermann’s
12 hónap
<
29,90 €/kg a Pöhl am Naschmarkt standjánál
www.poehlamnaschmarkt.at
www.biedermann-kaese.com
A gräni (Tannheimer-völgy) Biedermann sajtüzem egy viszonylag fiatal (60 éves) és mindenekelőtt ultramodern üzem. A hegyi sajt mellett más sajtokat, gyümölcsjoghurtot és hegyi vajat is előállítanak. A hegyi sajt három-, hat- és tizenkét hónapos változatban kapható. „Gyümölcsös, finom, krémes és nagyon jó. De nem túlságosan intenzív és hosszan tartó“, „gyümölcsös, olvadékony, lecsengés nélkül“, „fűszeres, krémes, kiegyensúlyozott“, „szinte már ideális, vörös kultúra kiegyensúlyozott aromája, kristályos, szép olvadékonyság, a grandezza hiányzik kicsit“.
<
Pont 7,9

Bio-hegyi sajt, Hét Gazda (Sieben Bauern)
6 hónap
<
17,90 €/kg a Naturkost Spittelberg üzletben
Spittelberggasse 24, 1070 Bécs
<
Tel.: 01/523 61 92
<
Egy kis szövetkezeti tejüzem hét hörbranzi pásztortól, amely kizárólag biotejtermékeket kínál. A legalább hat hónapos érési idejű hegyi sajt fiatal kora ellenére már szépen érettnek hatott, „sötét, karamellás, édes, bársonyos haraphatóság, szuper hegyi sajt!“, „diós, tartalmas, kompakt, izgalmas!“, „fiatal és nagyon jó, a karamell íze szépen hangsúlyos“, „fiatalságában savhangsúlyos, nagy potenciál“.
<
Pont 7,6

Tiroli hegyi sajt Biedermann’s
16–18 hónap
<
36 €/kg a Pöhl am Naschmarkt standjánál
www.poehlamnaschmarkt.at
<
www.biedermann-kaese.com
A tiroli hegyi sajt érettebb változata nem aratott akkora sikert, mint a tizenkét hónapos, példamutató harmóniájával és kiegyensúlyozottságával, „erősen színezett, aromásan viaszos, tejes, különös érett jegyek“, „sós, éles, kompakt, sűrű“, „jó hegyi sajt, de túl sós“, „inkább rusztikus típus, de ízvilágában jól komponált“.
<
Pont 7,5

Walserstolz „Unser Würziger“ (A fűszeresünk),
16 hónap
<
21,90 €/kg a Meinl am Graben üzletben
<
www.meinlamgraben.at
www.walserstolz.at
Egy hegyi sajt a Walser-völgyből, az Emmi Österreich által érlelve és forgalmazva. Kicsit zavaró az a tény, hogy a 16 hónapos változatot, amelyet a Meinl am Grabenben árusítanak, a honlapon nem említik. „Jó, fűszeres, rendkívül kompakt, diós, a lecsengésben kissé üres“, „közepesen érett Gruyère-re emlékeztet, diós, gyümölcsös, olvadékony“, Pont 7,2

Vorarlbergi hegyi sajt O.E. Rupp,
6 hónap
<
17,50 €/kg a Merkur üzletben
<
www.rupp.at
<
Úgyszólván a Rupp-program alapmodellje, válogatott sajtok legalább 800 méteres tengerszint feletti magasságban lévő sajtüzemekből, a Rupp-sajtpincében az értékesítésig érlelve. „Krémes, vajas, friss és jó, karamellás jegyek“, „inkább gyümölcsös típus, még nem teljesen az érettség csúcsán“, „tejes, virágos, csábító, friss – széna jegyek“, Pont 6,3

Alpesi sajt Jodok Felder
12 hónap
<
22 €/kg a kaes.at oldalon
<
Jodok Felder a hegyisajt-szcéna egyik szupersztárja. Az oltó a sajtjához saját borjak tejéből származik, semmilyen adalékanyagot nem használnak, Felder sajtjai nagyon öregek is lehetnek (és kellene is, hogy legyenek). „Gyönyörű, fehér tészta, diós. Állaga azonban még nem érett, kissé tésztás“, „koncentrált, kiváló minőségű, de haraphatósága nem kielégítő“, „gyönyörűen gyümölcsös, vonzó fűszeresség, haraphatósága nedves kenyérre emlékeztet“, „közepesen érett“.
<
Pont 6,2

Almen-beaufort Hennart
12 hónap
<
59,90 €/kg a Meinl am Graben üzletben
www.meinlamgraben.at
A Beaufort is a hazai hegyi sajtra emlékeztet az előállításában és az ízében, ennek az AOC-nyerstejsajtnak a származása Savoya. A francia finomító, Hennart számos hegyi sajtot tart a kínálatában, a Comté és a Beaufort mellett a ritka Abondance-t is (a savoyai Abondance-tehenek tejéből). „Fiatal, gyümölcsös, tejes, édes, kompakt, ízében fehér csokoládéra emlékeztet“, „tejes, kemény, mint egy fiatal Comté“, „fiatalnak és illedelmesnek hat, nincsenek csúcspontok“, „édes, tejes, kissé monoton“, „visszafogott“.
<
Pont 5,8

Comté, Marcel Petite
10 hónap
<
46,90 €/kg a Pöhl am Naschmarkt standjánál www.poehlamnaschmarkt.at
<
www.comte-petite.com
A francia kemény sajtoknál mindenképpen ki lehet indulni abból, hogy az érettség nemcsak az árban, hanem az ízben is megmutatkozik. A tíz hónapos meg sem közelíti a 16 hónapos idősebb társát, „vajas, édes, karamellás, kellemes“, „szép olvadékonyság, enyhe, tejes, egydimenziós“, „diós, elegáns, olvadékony“.
<
Pont 5,7

Heumilch (szénatej)-hegyi sajt O.E. Käsestraße,
4 hónap
<
14,90 €/kg a Merkur üzletben
<
www.kaesestrasse.at
A Käsestraße (Sajtutca) 160 gazda, pásztor, vendéglős és kereskedelmi üzem regionális összefogása, a sajtot kultiválják, sőt, online is értékesítik. A 4 hónapos hegyi sajt inkább egy belépő modell, ami senkinek sem fáj, „nem rossz, de közömbös, akár ementáli is lehetne“, „elöl enyhe és kiegyensúlyozott, hátul égetően sós“, „fűszeres, enyhe, savasság“.
<
Pont 5

Alpesi sajt zsíros Arthur Gasser
12 hónap
<
22,60 €/kg a kaes.at oldalon
<
Arthur Gasser egy sajtüzemet üzemeltet a Bregenzerwald már majdnem magashegyi részén, a zsíros sajt szakértőjeként tartják számon, vagyis a nem lefölözött nyers tejből készült alpesi sajt mestere. Az ő sajtjai sem érik el 12 hónapos korukra azt az érettségi fokot, amelyen teljes potenciáljukat megmutatnák. „Olvadékony, sajtos, rusztikus“, „nagyon sós, nagyon rusztikus“, „puha, durva szemcsézetű“, „viszonylag enyhe és valahogy furcsa“.
<
Pont 5

Hegyi sajt, Ja! Natürlich (Természetesen),
8 hónap
<
15,90 €/kg a Merkur üzletben
<
Hogy honnan származik a bio-hegyi sajt, a csomagoláson nem derült ki, az viszont igen, hogy nyolc hónapig érlelték: „Nem vonzó, édeskés, szállodai reggeli“, „Szupermarket. Nem rossz …“, „semleges, unalmas, csereszabatos átlagáru“, „enyhe, tejszínes“.
<
Pont 3,9

Greyerzer (Gruyère), Emmi
6 hónap
<
28,90 €/kg a Meinl am Graben üzletben
<
www.meinlamgraben.at
www.emmi-tradition.ch
A Gruyère-hez természetesen benevezhettek volna egy hároméves Etivaz-t is, amely a kóstolót a biztonsággal határos valószínűséggel toronymagasan nyerte volna. De az nem lett volna tisztességes, ezért érettségben és (megközelítőleg) árban összehasonlítható áru: „Istállójegyek, furcsán laza szerkezet“, „rusztikus, löttyedt“, „puha“, „löttyedt haraphatóság, nem meggyőző“, „Gouda“.
<
Pont 3,6

Alpesi sajt Theresia Schneider,
12 hónap
<
22 €/kg a kaes.at oldalon
<
Theresia Schneider azt csinálja, amit „terroir-sajtnak“ nevezhetnénk: saját szarvasmarhák teje, saját borjak oltója, semmi starterkultúra. A fanatikusok körében rendkívül keresett, de egy vakkóstolón egy ilyen sajtnak viszonylag nehéz dolga van. „Durva, agresszív, állatias“, „kész“, „túl agresszív, harapós“.
<
Pont 2,7

Walserstolz Maruler bio-sajt,
8 hónap
<
21,90 €/kg a Meinl am Graben üzletben
<
www.meinlamgraben.at
www.walserstolz.at
A Walser-völgyben 1997-ben biodíjjá nyilvánított Marul község tejéből készült biosajt, biosajtüzemekben előállítva és nyolc hónapig érlelve. „Agresszív, sós, savanyú, lábsajt“, „keserű, emberi“, „kellemetlen szag, alig van íze“.
<
Pont 2,2

Mölltaler szelekció Kärntnermilch
12 hónap
<
17,90 €/kg a Merkur üzletben
<
Tulajdonképpen nem rosszak az előfeltételek a jó hegyi sajt készítéséhez: Magas-Tauern Nemzeti Park, silómentes tej, egyéves érlelés. „Gumiszerű, iparinak hat, lé, sajtos“, „kellemetlen“, „nagyon sós“, „nagyon savanyú“.
<
Pont 1,6

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!