A-La-Carte

Lassan enni (2020/5)

A Gailtal és a Weissensee közötti régió a mezőgazdaság és a jó gasztronómia szerencsés ötvözetével tündököl.


Rosa Lanner, aki immár 82 éves, elmondása szerint 16 éves korában tanult meg kenyeret sütni. Még ma is sok lesachtali gazdasszony (igen, valóban többségében nők) hetente több alkalommal befűti a kemencéjét. Némelyek abból a gabonából sütnek, amelyet a család saját maga termeszt a völgyben. Helyi malomban őrölve, hiszen a Lesachtal egykor a száz malom völgyeként volt ismert. Ma már kevesebb van. Hogy meglátogassuk Rosa Lannert és beavasson minket a parasztkenyér titkaiba, el kell utaznunk Obergailba, egy kis, magasan fekvő tanyára, amely egy keskeny hegyi úton érhető el. Ha az idő nem enged egy sütőtanfolyamot – egy egyszerű vajas kenyér mindig belefér. Az ízélmény a tengerszint feletti magassággal együtt nő. Amikor a házigazda, Niki Lanner házi szalonnát és saját vadasparkjából származó szarvasszalámit szolgál fel, az nem feltétlenül rontja az élvezetet. Tehát már egy darab kenyérért is megéri ellátogatni a Hermagor környéki régióba. Mennyiséggel itt sosem lehetett sokat keresni, sem a mezőgazdaságban, sem az idegenforgalomban. Ez teszi a környéket vonzóvá. És nem maradunk csak a kenyérnél. Rövid gyászperc Sissy Sonnleitner árván maradt étterme előtt, aki a múlt télen örökre bezárta a vendéglőjét. A fantomfájdalom még sokáig megmarad a Sissy-rajongókban. Villach felé a völgy kiszélesedik, a templomok és kálváriák száma csökken, a neve pedig már nem Lesachtal, hanem Gailtal, az azonos nevű folyó után.

Az ok, amiért érdemes Kötschachban néhány percnél tovább időzni, a csodálatos Loncium sörfőzde és Herwig Ertl, egy kiváló hálózatépítő fűszerüzlete. Kulinarikus manufaktúrákat és a kitaposott ösvényről letérő borászokat (kedvenc régió: Szlovénia) hozza össze. Retorikával és világpolgári stílussal előadott kóstolóit a messziről érkező vendégek mindig szívesen látogatják. Ertl azt mondja magáról, hogy eléggé csökönyös, ha a minőségi elképzeléseinek érvényesítéséről van szó.

Mellesleg azt beszélik, hogy Sonnleitner asszonynak nagyon jól megy nyugdíjas éveiben. Unokahúga, Marianne Daberer, aki Herwig Ertllel házas, vezeti a régió referenciaszállodáját, a festői Sankt Danielben található Daberert. A nem szállóvendégek számára elérhető a nyugdíjas menü, ha időben bejelentkeznek. De vajon ki akarna máshol megszállni? Az édesköményes burgonyaleves első osztályú, az omlós Labonca-vasárnapi sült szalonnás káposztával és zsemlegombóccal, valamint a bőrén szakszerűen sült aranydurbincs-filé (Fonda-tenyészetből) fehér polentával Würmlachból egyszerűen csodálatos. A borlap már önmagában megér egy látogatást.

A szabadban végzett kimerítő testmozgás utáni hirtelen étvágy esetén a Daberer-rokonok ajánlottak a Gasthof Grünwald fogadóban, amely egy monotematikus vendéglő, híres karintiai tésztájáról (Kärntner Nudel). Érdekel a statisztika? Évente 50 000 tészta készül itt kézzel. A klasszikus húsos és túrós tészták messze a legnépszerűbbek. Ami logikus is, hiszen a kombinációk – itt a darált hús, ott a burgonya, túró és menta – a finom tésztával párosítva, amely a ráncolt széleken fogkemény, egyszerűen az osztrák konyha zseniális ételei közé tartoznak.

Mivel éppen Sankt Danielben van: érdemes ellátogatni Lukas Zanklhoz és a falu feletti kis sajtüzemébe. Zankl a nyers tejes sajtkészítést a szüleitől tanulta. A ragyogóan tiszta sajtüzem kóstolótermében szárított mezei virágok utalnak a tej minőségére. Ami nem válik sajttá, azt a nagyüzemi tejfeldolgozó kapja meg – a jó tej pazarlása. Zankl hegyi sajtja, amelyet hegyi tárnában érlelt, szenzációsan jól sikerült. „Kísérlet volt” – mondja. Hogy a sajtkorongokat a tárnába szállítsa, barátai segítségére volt szüksége. Két év, folyamatosan hat Celsius-fokon a tárnában, és a sajt úgy nézett ki, mint az elkorhadt fa. A várakozás megérte: enyhén sós és kristályos, karamell, tej, vaj és nyoma sincs az élességnek. A következő tárnás sajt sajnos csak két év múlva lesz.

A Weissensee melletti Forellében, körülbelül egy órányi autóútra Zanklék gazdaságától, Hannes Müller meleg habot készít Zankl három hónapig a gyönyörű, bécsi bontott téglaépületben érlelt hegyi sajtjából. Erjesztett retekre tálalja, kukoricatallérral: lélekmelengető étel a hűvös évszakra. A Weissensee-nél télen metszően hideg van, cserébe a nap kitartóan süt, a befagyott tóra is, amely aztán a világ minden tájáról, főleg Észak-Európából vonzza a korcsolyázókat. Néhány naponta Erika Müller a Forelle-konyhában nekilát a kovászos kenyér tésztájának dagasztásához. „A rozskenyér a legtömörebb, azt szeretem a legjobban” – mondja. Nagyszerű az íze és hetekig eláll. Hannes Müller anyja a lesachtali hegyi gazdaságban tanult meg kenyeret sütni az anyjától, ahol gyermekkorát töltötte. „Csak akkor kezdtem el magam kenyeret sütni, amikor anyám meghalt” – mondja Erika Müller. „Olyan érzés, mintha hallanám a hangját, amikor készítem a tésztát és dagasztom.” Amikor a kenyér kikerül a forró kemencéből, Martin Nuart konyhafőnök a maradék hőt a tökhöz használja, amely a lassan múló melegben szinte kenhetővé válik. A tök a tonhalként vörösen ragyogó, nyersen pácolt pikkelyes ponty kísérője, amely fantasztikus állagú, teriyaki szósszal és bodzavirág-majonézzel. Már csak a pálcika hiányzik.

A csukának mennie kell. Ezt mondja Martin Müller, a tudományos képzettségű halismerő, akinek szívügye a Weissensee ökológiai egyensúlya. Barátságosabban mondja, de így érti. A csuka a tó ura, az őshonos sebes pisztráng és más halak esélytelenek ellene. A sporthorgászok imádják a csukát, a turizmus pedig imádja a sporthorgászokat, akik májusban kiegészítik a szállodatulajdonosok szerény jövedelmét. A tó ökológiai egyensúlya eközben másodlagos. Szóval a legjobb csukát enni, amennyit csak lehet, és a csuka Hannes Müllernél és Martin Nuartnál a legfinomabb, akik a halat a gerincből készült lében szolgálják fel, mellé garummal pácolt újhagyma. Eltűnt a csuka! De a Forelle konyhájában már vár a következő, laza nyolc éves és súlyos példány. „Fogadhatok, hogy minden csukában találok sebes pisztrángdarabokat, ha felnyitom” – mondja Martin Müller. A csukamájból készíti a Forelle-konyha a garumot, amelytől nagyon könnyű függővé válni.

Hannes Müller mezőgazdász is. Reggel tíz óra körül már néhány óra munkát elvégzett, aztán munkaruhában lép be az éttermébe, iszik egy eszpresszót, és az ember el tudja képzelni, hogy mint Clark Kent, a munkaruha alatt a fehéren ragyogó szakácsruháját viseli. Müller melegszívű, szimpatikus ember, de egy dologban jéghideg és kompromisszummentes. Az import zöldségek vagy a télen messziről érkező halak éppúgy elképzelhetetlenek, mint a friss zöldség a reggeli svédasztalon. „A téli szezonban elmondjuk vendégeinknek, hogy a redukció programját követjük.”

Müllernek és a többi csúcsszakácsnak van egy zöldségbeszállítója, aki télen is átsegíti őket az ínséges évszakon. Stephan Bachmann 1000 méteres magasságban termeszt zöldséget. A Kunz-tanyára vezető út meredeken emelkedik. „Sok ügyfelünk, aki korábban nem ismert minket, gyakran egyszerűen visszafordult, mielőtt elért volna hozzánk” – mondja Stephan Bachmann. „El sem tudták képzelni, hogy ezen a magasságon egy zöldségtermesztő él és gazdálkodik.” A pompás hegyi panoráma előtt Stephan és családja zöldségeket, salátákat és fűszernövényeket termeszt, szabadföldön és fóliasátrakban is. Mini tarlórépa, színpompás sárgarépák, pak choi, retek tartoznak a környék csúcsszakácsainak vágyott zsákmányai közé, de Bachmann ügyfeleinek többsége háztartás. Itt vályogtalajon, a legjobb napsütötte helyen nő a toszkán pálmakáposzta. A látogató megkóstolhatja a borbárafüvet és a tyúkhúrt, amely olyan ízű, mint a pácolt fiatal csemegekukorica. „A kereskedelemmel sosem akartam foglalkozni” – mondja az okos Stephan Bachmann, aki egykor szakácsként dolgozott, és ezért tudja, mit kell tudniuk a zöldségeinek.

Pár kilométerre Hermagortól található az impozáns Schloss Lerchenhof. Érdemes ellátogatni a Steinwender családhoz. A kastélyt, ahol lakni és étkezni is lehet, áthatja a fenntarthatóság, valamint az ember és állat jólétének gondolata. Érdemes egy kis étvággyal érkezni a tízóraira is. A 20-30 háziasított mangalica sertéstől származó szalonna külön kategóriát képvisel. A szalonnatermelés mesterségének ismerete a családtörténet része, és generációról generációra öröklődik. A sertések takarmánya saját gazdaságból származik, szállásuk a kastély közelében van. Miután a sertéseket egy éves korukban elektromos fogóval leölték, a szalonna legalább még egy évig érlelődik. Csodálatos illatú, omlós, lágy és tökéletes zsírú a mezei fűszeres szalonna és a borban érlelt Castello Vino, amely aromájában erősen versenyzik az olasz lardóval, sőt, meg is előzi azt. És természetesen: a kenyér, a kenyér!

Mellesleg újdonságok is vannak a Weissensee-nél. Közvetlenül a diszkrét üzlet mögött, ahol Martin Müller halász az irodáját vezeti, és csodálatos ecetes pontyát, friss marénáját és füstölt áruját árulja, egy új étterem nyílt, vagy inkább: egy régi házba költözött be. A neve Löwenzahn, és a fiatal közönség körében már nagy népszerűségnek örvend. A fiatal konyhafőnök és tulajdonos, Jakob Lilg az Arlbergen és a Wörthi-tónál főzött, rosszindulatúan azt is mondhatnánk, hogy ez látszik az alkotásain. Mint például az atlanti rombuszhalon, amelyet Lilg sáfránnyal, fiatal édesköménnyel és kis hagymákkal tálal.

Martin Müller marénája köztes fogásként kapható, mellé édesburgonya és ananász. A burgonyapürének nem ártott az isi-flakonban való tartózkodás, nagyon rendben van a szarvasgombával, tojással és spenótkrémmel kombinálva. Feltűnő azonban, hogy az ételeknek enyhe édes irányuk van. Üdvözlendő, hogy a desszert, a sós karamellből és étcsokoládéból készült szelet, sósan-keserűen lép fel, szinte tökéletes tányér, amellyel Lilg Franciaországban is megállná a helyét. Sajnos a fiatal szervizcsapat néha hiányosan betanítottnak bizonyul. Aperitifnek Dom Pérignon van. A tó drága apartmanokkal és elegáns szállodákkal átszőtt aranypartján új a fényárban úszó Neusacherhof szálloda is, ahol a vendégek tágas, tavi panorámás szobákban laknak. Almut Knaller főnökasszony nem ismeretlen a régióban. A szállodához tartozó fogadóban a minőségre és a bio-alapanyagokra épít. Látogatásunk idején konyhavezetési kérdésekben még nem született meg az utolsó szó.

Manuel Ressit nem kell külön bemutatni. Nem utolsósorban a konyhai erősítésnek köszönhetően nemcsak kiválóan elkészített vendéglői kosztot eszünk nála, hanem olyan kortárs módon modernet, mint még soha. Ressi nemcsak nagyon jó szakács, hanem hozzáértő termékismerő is. Az orrtól a farokig (nose to tail) esetében azt jelenti, hogy azokat az állatokat, amelyeket a régió gazdáitól és vadászaitól kap, maga darabolja fel. Joggal büszke egy kicsit, amikor azt mondja: „Fiatal szakácsok, akik például Caminadánál (Schloss Schauenstein, Svájc) vagy a müncheni Atelierben dolgoztak, azért jönnek hozzám, mert itt tanulják meg, hogyan kell vadat feldolgozni.” Ressi Bärenwirtje úgy néz ki, mint egy francia vidéki fogadó, ahol az ember először a pénztárcabarát kalkuláción örül, hogy utána a fantasztikus minőség miatt még jobban meglepődjön. Például a szomszédos gazda Angus marhájának párolt köztes bordájánál. A finom húson milliméter vékony zsírréteg, rajta mustármagok, tárkony és fehér posírozott marhacsontvelő. Fantasztikus szaft aromával és mélységgel. Sárgarépák, vörös és lila, két textúrában. Burgonyafelfújt, rusztikus, ízletes.

Miért ízlik ennyire ez a marhahús? Látogatás Roland Herzog Angus-marhatenyésztőnél és apjánál, Arminnál. Gazdaságuk két percre található Hermagortól. Angus-marhák (17 anyaállat, 30 borjú és ökör) legelnek a sarkon, nyáron az alpesi legelőn, télen nyitott istállóban laknak. Nyolc állatot vágnak le évente, amelyeket magánvásárlóknak és kevés vendéglősnek értékesítenek. Az Angus-ötletet Armin Herzog az alsó-ausztriai BOA-Farmtól vette. „Nagyon sok zöldterületünk van itt, és a szántóföldi gazdálkodásból megélni az időjárás miatt nehéz” – mondja. „Az Angus-marhák csodálatosan illenek, le lehet őket vágni a legelőről.” Silótakarmány helyett az állatok alpesi füveket kapnak, csak sót és szalmát vásárolnak. Roland Herzog azt mondja: „A globális állatpiacon egy olyan üzletet, mint a miénk, nagyítóval sem lehet megtalálni.”

A szezon legjobb libaétele egy fogás rózsaszínre sült mellből, libazsírban párolt feketegyökérből, trombitagombából, misóból és gyomor- és májraguból – liba Manuel Ressi elképzelése szerint. Olivier, a dél-Franciaországból importált és tökéletesen integrált sommelier gondoskodik a Bärenwirtben a pohárba illőről. A teljességgel kivételes nyers kecskesajthoz nem bort, hanem saját főzésű kendersört és a sörfőzés maradványaiból sütött kenyeret kínálnak.

Astrid Zerbst a kecsketartó, akitől a sajt származik, és a története filmszerű. A legjobban ő maga meséli el: „A kerékpáros egyesületnél voltam. A Giro d’Italia áthaladt Karintián, és amikor a csapat meglátta a ’biciklis lábaimat’, meghívtak kabalának, mégpedig a Tour de France-ra. Mindent fizettek, egyik szép tájról a másikra utaztunk. Este a csapattal mentem enni, életemben először ettem francia sajtot.” Évek teltek el a karintiai Hypobank igazgatósági asszisztenseként. Amikor férje megörökölte a Hermagor melletti tanyát, világos volt számára: „Kecskesajtot akarok csinálni!”

Astrid Zerbst két kecskével kezdte, kezdetben a szomszédoknál helyezte el őket. Tanfolyamokon tanulta meg a sajtkészítést. De, ööö, francia nyers tej sajt? „Erre itt nincs képzés, és a Mezőgazdasági Kamarától pontosan nulla támogatást kaptam” – meséli Zerbst, akinek immár saját szép kecskeistállója van. A sajtkészítést végül a francia Ivan Larcher tanította meg neki. Az elzászi sajtszakértő, Bernard Antony pedig később egy kóstolón azt mondta neki, még sosem evett Franciaországon kívül ilyen jó francia sajtot. A Zerbst-féle kecskeistálló körüli mezőkön a kecskék megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Astrid Zerbst lefordítja a kecskenyelvet az emberire: „Mi itt a paradicsomban élünk!”

Hová a Weissensee-nél

Éttermek és szállodák:

Gasthof Grünwald
St. Daniel 17, 9635 Dellach
Tel.: 04718/677
www.gruenwald.dellach.at

Bärenwirt
Hauptstraße 17, 9620 Hermagor
Tel.: 04282/20 52
www.kleinerbär.at

Die Forelle
9762 Techendorf 80
Tel.: 04713/23 56
www.forellemueller.at

Das Löwenzahn
9762 Neusach 46
Tel.: 04713/930 80
www.dasloewenzahn.at

Der Daberer
St. Daniel 32, 9635 Dellach
Tel.: 04718/590
www.biohotel-daberer.at

Neusacherhof
9762 Neusach 1
Tel.: 04713/201 55
www.neusacherhof.at

Angus-marhák:

Robert Herzog
Podlanig 3, 9620 Hermagor
Tel.: 04282/21 23
www.angenuss.at

Sör:

Privatbrauerei Loncium
Mauthen 60, 9640 Kötschach-Mauthen
Tel.: 04715/284
www.loncium.at
A sörhöz a víz saját forrásból származik, az összetevők kiválóak. Jobb kísérőt a túrós tésztához sehol sem talál.

Kenyér:

Matitz
9640 Kötschach-Mauthen 24
Tel.: 04715/357
www.baeckerei-matitz.at
Hagyományokban gazdag családi vállalkozás, többek között híres természetes kovászos tallérjairól, a legjobb kísérő Lukas Zankl sajtjához.

Lesachtali gazdák és pékségek
www.lesachtalerbrot.at

Wanderniki Obergailban
9653 Obergail 3
Tel.: 04716/294
www.wanderniki.at
Rosa Lanner a kenyérsütő tanfolyamai miatt vált helyi hírességgé. Mellé saját vadasparkból származó szarvasszalámi. Szép, tágas szobák pompás panorámával.

Halak:

Martin Müller
9762 Neusach 106
Tel.: 0676/501 36 74
www.weissenseefisch.at

Zöldség 1000 méteres magasságban:
Hof Kunz
Kreuth 3, 9631 Rattendorf ob Jenig
Tel.: 0650/693 45 03
www.meinhof-meinweg.at

Sajt:

Lukas Zankl
Stollwitz 3, 9635 Dellach
Tel.: 0660/662 50 61
www.derbiokaesehof.at

Astrid Fuchs Zerbst
9612 Bach 12
Tel.: 0664/464 12 89
www.ziegenkaese-gailtal.at

Szalonna:

Lerchenhof
Untermörschach 8, 9620 Hermagor-Presseger See
Tel.: 04282/21 00
www.lerchenhof.at
Kötelező állomás a szalonna kóstolásához és vásárlásához. A kastélyt, ahol lakni és étkezni is lehet, áthatja a fenntarthatóság, valamint a sertés és az ember jólétének gondolata. Különösen ízletes: a mezei fűszeres szalonna.

Fehér polenta:

Sepp Brandstätter
Würmlach 37, 9640 Kötschach-Mauthen
Tel.: 04715/83 58
www.landmais.com
Fantasztikus termék és a mezőgazdaság úttörő teljesítménye. Sepp Brandstätter gazdaságában újjáélesztett egy régi kultúrnövényt és egy régi mesterséget. A fehér polenta ráadásul ízletes.

Csemege és bor:

Herwig Ertl
9640 Kötschach 19
Tel.: 04715/246
www.herwig-ertl.at
Kötelező látogatás a környék és azon túlmutató kulináris élvezetek elmélyült felfedezéséhez.

Bor:

Werner Holzfeind
Mandorf 10, 9640 Kötschach-Mauthen
Tel.: 04715/85 53
www.werner.holzfeind.com
710 méterrel a tengerszint felett, napsütötte helyeken, fákkal körülvéve Werner Holzfeind fehér- és vörösborokat termeszt: Rivaner, szürkebarát-sauvignon blanc, Zweigelt és Cabernet. Izgalmas és nagyon ízletes cuvée-k. A házi párlatok sem utolsók.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!