Szöveg: Christina Fieber Fotó: Rita Newmann
Fojtogatóan forró nyári nap van. A levegő vibrál, a távoli szőlőültetvények pedig délibábként tűnnek fel. A hosszan tartó hőhullám megviseli a tőkéket. Johannes Zillinger végigsimítja a leveleket, és megvizsgálja a bogyókat. Aztán elégedetten elmosolyodik. A növények duzzadnak az erőtől, a tőkén csak egészséges szőlőfürtök lógnak.
„Szélsőséges szárazság idején biogazdaságként előnyt élvezünk, talajaink életerősek, a gyökerek mélyre hatolnak, és még mindig elegendő tápanyaghoz jutnak” – magyarázza a visszafogott borász. Borai egyediek és karakteresek: lenyűgöző az ő Olaszrizlingje, amely rendkívül hűvös és meleg dűlők házasítása. Érett és pikáns, szokatlan mélységgel.
„Én inkább az vagyok, aki nem csinál semmit a pincében“ – mondja szinte mentegetőzve. A legnagyobb figyelem a szőlőültetvényekre irányul, így tanulta apjától.
Minden egyes tőke köré gyógynövényeket ültettek. Az idős Zillinger kísérlete ez, aki meg van győződve az illóolajok jótékony hatásáról a növényekre. A kakukkfű például segíthet a gombásodás ellen. Zillinger apja már a 80-as években elkezdett ökológiai szemlélettel gazdálkodni. Olyan időkben, amikor a Weinviertel területén főleg olcsó tömegborokat állítottak elő.
„Akkoriban valószínűleg máglyán égettek volna el“ – viccelődik.
Sok minden nem változott a Weinviertelben. A Zillinger biogazdaságot még mindig gyanakvással figyelik a környéken. Míg csaknem az összes többi borvidéken a legjobb borászok már áttértek a bio művelésre, ez a Weinviertelben ritka kivételnek számít. Egyáltalán, úgy tűnik, itt lassabban fejlődnek a dolgok, mint máshol. A Weinviertel látszólag még nem ébredt fel Csipkerózsika-álmából, csak nehezen tud megszabadulni negatív imázsától.
Pedig a szőlőtermesztés feltételei kiválóak: ideális talajok a löszösöktől az ősmaradványokig, kedvező mikroklíma és rengeteg fiatal, elkötelezett borász. Miért kezelik a régiót mégis „esélytelenként“, vagy legjobb esetben is örök titkos tippként?
Marion Ebner-Ebenauer, aki férjével együtt egy immár 20 hektáros borászatot üzemeltet Poysdorfban, néha csodálkozik az itteni borászok minőség iránti törekvésének hiányán. Míg ők nagy betakarítógépekkel dolgoznak a szőlőben, ők maguk kézzel, kis ládákba szüretelik a szőlőt. Tulajdonképpen ez magától értetődő, ha valaki jó bort akar készíteni, így már a tőkén szelektálni lehet, és a szőlőanyag kíméletesen kerül a pincébe. Csak a Weinviertelben tűnik a kézi szüret még mindig szokatlannak. Még ma is sokan a tömegtermelésnek szentelik magukat.
„A Weinviertel és én, nos, ez nem volt éppen szerelem első látásra“ – elmélkedik a bécsi születésű borász, aki már 14 évesen érdeklődött a szőlőtermesztés iránt. Abban a korban, amikor más lányok még lovakról álmodoznak. 20 évesen készítette első saját borát. Úgynevezett „Négociant Éleveur“-ként, burgundiai mintára. Csak amikor megismerte Manfred Ebenauert, egy weinvierteli borász fiát, tudta megvalósítani saját borászatról szőtt álmát. Most a Weinviertel misztikuma nyűgözi le. A temperamentumos bécsi nő és a megfontolt fiatal borász tökéletesen kiegészítik egymást. Gyűlölik a középszerűséget. Minden erejükkel és tudásukkal arra törekszenek, hogy rendkívüli bort készítsenek.
Mindig kockáztatnak egy kicsit többet, feszegetik a lehetőségek határait, hogy még egy csipetnyi minőséget kicsikarjanak. Ma már csaknem minden bort spontán erjesztenek, hosszú ideig seprőn tartják, és csak későn palackozzák.
A Zöld veltelini és a Rizling mellett főleg a burgundi fajták nyűgözték le őket. A „Black Edition“ prémium vonalukhoz tartozó Pinot noir finomságával és mélységével tűnik ki. Nem egy bohóc, hanem egy komoly beszélgetőpartner diszkrét bájjal.
Mi különbözteti meg kettejüket a régió többi borászától?
„Ki kell tekinteni a saját dobozunkból, meg kell kérdőjelezni önmagunkat, és a legjobbra kell törekedni“ – vallja Manfred Ebenauer. „Sokaknak elég annyi, hogy csak eladják a borukat!“
Minden borvidéken van néhány csúcsminőség mellett jelentős mennyiségű szerény minőség is. Csak a Weinviertelt határozzák meg a tömegborok. A „Brünnerstrassler“ kifejezéssel már régóta egy olyan silány bort társítanak, amely Bécsből Brünnbe vezető út szélén nőtt. „Krampensauer“ volt, mondta állítólag már II. József császár is, és amikor Napóleon csapataival átvonult a Weinviertelen, úgy döntött, inkább megy a következő csatába, mintsem igyon még egy cseppet is az itteni borból. A népnyelv „Heckenklescher“-ről beszél – ezzel a 19. századig elterjedt tömegtermelésű szőlőfajtákra utalnak, amelyek különösen savanyú, de bőtermő bort adtak. Csak később váltotta fel őket a Zöld veltelini, amelyet akkoriban még „Zöld muskotálynak“ hívtak.
Úgy tűnik, ma a weinvierteliek kerülik a savas velteliniket, mint a pestist, hogy soha többé ne társítsák őket ilyen rossz elnevezésekkel. A borászok többsége a lágyított változatra esküszik. Olyan veltelinikre, amelyeket nagyon hűvösen erjesztenek, és gyakran aromaélesztőkkel dúsítanak, így Sauvignon blanc vagy jégcukorka ízük van. Veltelinik, amelyek nem megerőltetőek, jól fogadják az átlagfogyasztók, de a szőlőfajtához nincs sok közük.
Ingrid Groiss más utat jár. Két éve kezdett a fiatal hölgy saját bort készíteni. Egy német konszern menedzsmentjében tett kitérő után visszahúzta a szíve Breitenwaidába. Valahogy nem eresztette a környék. Kezdetben megpróbál apjával együtt bort készíteni. De a koncepciók túl különbözőek. Amikor egy nap büszkén beszámol neki, hogy lefejtette a bort a seprőről, mert különben megromlana, tudja, hogy saját útját kell járnia. Azóta mindenki a saját történetét írja. Talán ez a kiváló borok titka: túlmutatni a meglévő elképzeléseken, víziókkal rendelkezni és bátornak lenni azok megvalósításához.
Idén először kerül piacra három bora. Egy Weinviertel DAC Zöld veltelini mellett egy ugyanilyen Reserve-t és egy Schablau dűlőből származó házasítást palackozott. A szőlőültetvényt nagyanyja telepítette 35 éves korában. Ma 85 éves, és a fiatal borász legközelebbi bizalmasa. Vele sétál a régi, csomós tőkékkel teli ültetvényen, és beszéli meg terveit. Különösen a vegyes házasítás fontos kettejüknek. A nagymama 50 éve telepítette, mert ismerte a vegyes ültetvény előnyeit. Mindegy, milyen az időjárás egy adott évben, valamelyik fajta mindig jól fejlődik.
„Ez az ültetvény a legegészségesebb is mind közül, minden magától egyensúlyba kerül“ – mondja Ingrid Groiss. A sok szőlőfajta között akadnak olyanok is, amelyek ma már nem is gyakoriak. „De nem Sauvignon blanc!“ Erre büszke. Nagyítóval és tankönyvvel járta be az egész ültetvényt. Nyoma sincs Sauvignonnak. Az uralná az összes többi fajtát, és amúgy sem illik a régióba. Veltelinijeinél is pedánsan ügyel arra, hogy ne legyenek Sauvignonos aromái. „Nem kell a Wachaut
másolnunk, de a borainknak sincs szükségük arra, hogy Stájerország ízvilágát hozzák“ – mondja magabiztosan a fiatal borász.
Az „In der Schablau“ vegyes házasítás egy másik korból származó bor: kristálytiszta, lényegretörő, természetes. Semmi közhely, csak csilingelő ásványosság. Csak a lecsengésben jelennek meg friss fűszerek, lime és fehér őszibarack, visszafogottan és sötéten, mint egy árnyék. A bornak arcpirító könnyedsége és egyensúlya van, ami igazán meglepő. A Weinviertelnek is lehet ilyen íze. Jövőre a Zöld veltelini radikálisabb verziója érkezik: a „Sauberg Tradition“ még több intenzitást és egyéniséget enged meg, és először 500 literes fahordóban érlelik.
Ingrid Groiss a Weinviertel szenvedélyes szerelmese: „A táj csendes szépsége lehetővé teszi, hogy az ember teljesen a saját módján létezzen és dolgozzon. Ha hagyja.“ Úgy véli, sok borász bizonytalan a régióban. Az imázs rossz, a borárak alacsonyak, sokan a tömegek ízléséhez igazodnak, hogy biztosítsák az eladásaikat. Ördögi kör. Összességében azonban pozitív fejlődést lát: „Sok fiatal borász van, aki igazán jó bort készít“ – vallja meggyőződéssel.
A múltban is akadtak mindig kiemelkedő borászok, mint például Roman Pfaffl vagy Roland Minkowitsch, a Fidesser borászat elbűvölő tramini boraival vagy a Pollerhof. De ezek csak kivételek maradtak.
A védett eredetmegjelölésű DAC tíz évvel ezelőtti bevezetésével a Weinviertel először kapott olyan lendületet, amelyből minden borász profitálhatott. Az egységes fellépés és a közös marketing növelte a nemzetközi figyelmet és az értékesítést. Összességében sikerült emelni a borok átlagos minőségi szintjét is.
Kiemelkedő minőségeket nehéz találni ezen elnevezés alatt. A kritériumok manapság túlságosan önkényesnek tűnnek. A táj- és fajtajellegű veltelinik támogatásának célja látszólag háttérbe szorult a puszta értékesítésnövelés javára. Másképp nem magyarázható, hogy sok DAC Weinviertel elnevezésű veltelini teljesen atipikus jegyeket mutat. A sokat dicsért „Pfefferl“ (borsosság) eltűnik a mesterséges aromák alatt. A minőségmániások, mint Herbert Zillinger, maguk törték az utat. Az ebentali fiatal borász ma a Weinviertel új üstökösének számít. A mainstreamektől távol eső borokkal szerzett hírnevet az ínyencek körében. Lazán és konvenciók nélkül mutatkozik be. Zillinger leszámol a közkeletű Weinviertel-klisékkel. A címkéken egy nagy „Z“ látható, amely önkéntelenül Zorro-ra és annak harcias természetére emlékeztet. Z, mint Zillinger. A borok olyan neveket viselnek, mint a Grüner Veltliner Radikal és a Traminer Profund. Világos irányvonal. Valójában mindkét bor olyan intenzitást mutat, amitől az ember a hátán érzi a bizsergést. Komplexek, erőteljesek, mégis finomak. Harcosok, nagy szívvel. Izgalmas állásfoglalás az eredetvédett bor témájában.
Ajánlott Heuriger borozók
Maria Faber-Köchl
Am Schenkenberg 11, 2130 Eibesthal
Tel.: 0664/185 81 73
www.faber-koechl.at
Else Zuschmann–Schöfmann
Winzerstraße 52, 2223 Martinsdorf
Tel.: 02574/84 28
www.zuschmann.at
Seymann’s Weinhandwerkerei
2052 Karlsdorf 50, Pulkautal
www.seymann-wine.at