A-La-Carte

Kedvenc kávé, Kreuzberg (2013/1A)

Willy Andraschko Bécsből származik, eredetileg Amerikába készült, de Berlinben kötött ki, ahol a Café Einsteint a metropolisz egyik legerősebb vendéglátóipari márkájává tette. Nyolc éve pörköli saját kávéját, amelynek kultusz-státusza már vitathatatlan. Szöveg: Florian Holzer Fotó: Florian Bolk A fehér feliratos, élénkpiros csomagolások…


Willy Andraschko Bécsből származik, eredetileg Amerikába akart menni, de Berlinben kötött ki, ahol a Café Einsteint a metropolisz egyik legerősebb gasztronómiai márkájává tette. Nyolc éve pörköli a saját kávéját, amelynek kultusz jellegét már nem lehet vitatni.

Szöveg: Florian Holzer Fotó: Florian Bolk

A rikító piros, fehér „Andraschko“ feliratú csomagolásokat nem lehet nem észrevenni. Berlin Mitte minden olyan vendéglátóhelyén, ahol manapság meg kell jelenni, a polc az eszpresszógép felett egyenesen az övék: a szcéna-hotel Amano sarkán lévő Zuckermann szendvicsbárban, a csípős Mogg & Melzer pastrami-központban vagy a lenyűgöző Pauly Saalban az egykori zsidó leányiskolában. És a lazán elegáns Grill Royalban közvetlenül a Spree partján pedig mindenképpen. Az Andraschko-kávé a város egyik kulináris szcéna-eszköze, a piros csomagolások jelzik, hogy itt jó helyen jársz, ha közéjük akarsz tartozni. Ami Berlinben valljuk be, nem elhanyagolható szempont.

Annál észrevétlenebb az a hely, ahol Németország legcsípősebb babjait pörkölik: egy régi ipari épület Kreuzberg-Friedrichshainban, elöl a Köpenicker Straßén kis lakások, hátul manufaktúrák, stúdiók, kisüzemek. Willy Andraschko elmondása szerint ez száz éve is így volt eltervezve, és ez azóta is alig változott. Kivéve azokat a foghíjtelkeket, amelyeket a második világháborús bombázások ütöttek az épületegyüttesen, és amelyeket máig sem építettek be. Parkolóként szolgálnak.

Egy teherlift vagy egy sötét lépcsőház visz fel a negyedik emeletre. Semmi nem árulja el, hogy itt pörkölik az ország egyik legjobb kávéját, az ajtón lévő logók kicsik és könnyű átsiklani felettük, nincs rikító piros cégautóflotta, még csak a pörkölt kávé illata sem utal arra, mi történik ott fent a loftban. Az az összehasonlíthatatlan illat csak akkor csap meg, ha belépsz a helyiségbe, úgymond egy garázs-pörkölde, címketekercses polcok, kartonok és már készre csomagolt pakkok közvetlenül az olasz csúcstechnológiás csomagológépek mellett, nemes márkás teák és kakaók dobozai, amelyek a választékot egészítik ki, műanyag hordók a frissen pörkölt babok szellőztetéséhez és jutazsákok nyerskávéval. Egy fülkében csillogó La Marzocco és Rocket eszpresszó-generátorok, adagpörkölők, mérlegek és darálók, főzőlapok japán filteres kávéskannákhoz, egy fényesen megvilágított kávélabor. A loft másik végében két Probat-pörkölő és a konténerek a nyerskávéhoz, minden ragyogó Andraschko-pirosban. Itt valaki szemlátomást nemcsak azt tudja, mit akar, hanem azt is, hogyan hívja fel rá a figyelmet.

Pedig Willy Andraschko nagyon véletlenül került a kávéhoz, ugyanúgy véletlenül, ahogy Berlinbe. „Ifjú kivándorló voltam, világjáró, a társadalom elől menekülő, kávéházi vendég, hippi.“ Az 1970-es évek Bécsét az akkor húszéves fiatalember számára elviselhetetlenül unalmasnak és szürkének találta, egy évre Indiába ment, Amerika lett volna a következő állomás. Útközben azonban megismert egy haverját, aki magával vitte Berlinbe, ami a 70-es évek végén számára éppen kellően nonkonformista és polgárellenes volt, „ott egyszerűen lehetett valamit csinálni, ezt pontosan éreztem“. Néhány nappal az érkezése után Andraschko megismerte Uschi Bachauert, egy gráci nőt, aki néhány hónappal korábban alapította a Café Einsteinjét a Kurfürstenstraßén lévő Villa Roßmannban, és a világjáró érezte, ahogy beüt a kávéházi reflexe.

Az Einstein-„törzshely“ végül nemcsak egy bécsi kávéház lett minden csínjával-bínjával, hanem a bécsi kávéház Berlinben, művészekkel, gondolkodókkal, bohémokkal, ahogy annak lennie kell. A második Einstein 1996-ban nyílt meg az akkoriban elképzelhető legjobb címen, az Unter den Lindenen, 150 méterre a Brandenburgi kaputól. Ezt a kávézót, amelyet Andraschko Gerald Uhlig színésszel közösen üzemeltetett, már nem a bécsi minta szerint formálták, a szcéna-kávéház tulajdonos egy következő lépést akart, továbbgondolni a kávéház-ötletet, „semmi historizálót már“, a legendás Einstein-padokat és Thonet-székeket Párizsban cipőbőrrel kárpitoztatták, az eredmény Bécs, Párizs, Trieszt és New York keveréke lett, éppen megfelelő az éppen új metropoliszként definiáló Berlinnek, és ennek megfelelően roppant sikeres is.

Saját kávé pörkölésével Willy Andraschko már a 80-as évek elején elkezdett foglalkozni, mégpedig kényszerűségből, mert az olasz márkás kávé, amivel a Café Einstein akkoriban dolgozott, ugyan olasz márkás csomagolásban érkezett, de egy nagyüzemi pörkölő készítette Németországban – időnként elviselhetetlen minőségben. Andraschko tehát Olaszországban keresett beszállítókat, kicsiket, kézműveseket és minőségmániásokat. És rátalált Andrea Trincire, egy minőségi őrültre, aki a Pistoia melletti Aglianában rendkívül ambiciózusan kereskedett borral, és családi hagyomány szerint archaikus módon, fa felett pörkölte a kávét. Évente 2500 kiló Einstein-kávét pörköltek ott, és ez már a 80-as évek közepén, jóval a világszintű eszpresszó-hype előtt.

Amikor azonban Trinci eladta a cégét egy olasz nagyipari csoportnak (è-group) és a minőség érezhetően romlott, Andraschko úgy döntött, hogy a pörkölést saját maga csinálja: először egy kis tizenkét kilós pörkölődobbal az étteremben, ami azonban nem bizonyult olyan jó ötletnek. „A pörkölés szaga nem mindenkinek való, és ráadásul rendkívül étvágycsökkentőnek bizonyult.“ Rossz feltételek egy étteremnek. Az Einstein-pörkölő Charlottenburgba költözött a Spree partjára.

2005-ben Andraschko eladta részesedését az Einstein-csoportban, amely időközben tizenkét kávézóból és kávéházból, pörkölőből és catering vállalkozásból állt, és elkezdte feleségével, Elisabeth-tel a teljesen személyes, saját kávéját készíteni. Természetesen az észak-olasz eszpresszó modellje szerint, amely Willy Andraschko számára a kávéélvezet ideális képe, de természetesen a jelenlegi kávéirányzatok hatásaival is, „a választóvonal ott inkább nem világos“. Mindenesetre ma, amikor a kiváló minőségű kávék gazdag választéka áll rendelkezésre, amikor az ültetvénytulajdonosok megértették, miről van szó, amikor fenntarthatóan és minőségileg dolgoznak, „végre meg lehet valósítani azokat az eszpresszókat, amelyekről az ember mindig is álmodott“. Robusztusnak akarja őket, robusztusnak, de definiáltnak. Andraschko egy kolumbiai kávéval töltött szűrőtartót illeszt a Marzocco-gépbe, egy olyan farmról, amelyről különösen meg van győződve, rajongók által üzemeltetve, „egy virágparadicsom és természetesen minden bio“. Tiszta Arabica, de kb. egy centi mogyoróbarna crema, sötét, füstös, karamellás és enyhe fás jegyekkel, csodálatos.

A farmerekkel való interakció a Berlinben élő bécsi minőségi alapelve, meglátogatja az összes farmot, amelynek babjaival dolgozik, próbálja megérteni a filozófiájukat, felismerni az ültetvényeik potenciálját. „Ismerem az embereket, a szemükbe nézek, csak azokkal dolgozom, akik szimpatikusak.“ Kizárólag ilyen „meglátogatott farmok“ babjait pörkölni a középtávú célja, eddig hat van, 2013-ra nyolc lesz, Kolumbiában, Panamában, Guatemalában, Costa Ricában, Indiában, Tanzániában és Brazíliában, Indiában és Etiópiában még keres partnereket. Az árak, amelyek a New York-i kávétőzsdei index felett vannak, maguktól értetődőek, Andraschko viszont cserébe folyamatos csúcsminőséget akar, „mert még ha az ingadozások néhány kávéőrültnek talán viccesek is, a Paris Barban, a Grill Royalban és a Waldorf Astoria Romanischen Café-jában így nem jelenhetek meg“.

Ennek megfelelően a választék olyan kiegyensúlyozott keverékekből áll, amelyek képesek kiegyenlíteni az évjáratok ingadozásait, egy enyhébb bécsi keverék, egy Bar-Italia keverék régi trieszti recept alapján, egy „Pure Origins“ nevű keverék, egyrészt biotermesztésű, másrészt Andraschko törzs-farmjairól, és egy „Grand Cru“ nevű keverék, amelyben csak a „Cup of Excellence“-pecséttel ellátott csúcshelyekről származó babokat használják. Az árskála felső végén Andraschko egy rendkívül érdekes afrikai csúcs-kávékból álló cuvée-vel és egy presztízs-cuvée-vel pozícionálja magát, amely olyan neves singles-ekből áll, mint a Jamaica Blue Mountain és más magas árú ritkaságok. Jelenleg havi tizenegy tonna nyerskávé kerül a két dobba, „és minden hónapban több“.

Ami egy költözés oka is lesz, az új 120 kilós dob körvonalai már fel vannak rajzolva a Kreuzbergi ipari loft vörös padlójára, de egyszerűen nem fér el. Arról nem is beszélve, hogy Andraschko nem tud pörkölni, ha nyugati szél fúj. „Ezt így beszéltem meg a szomszédokkal.“ De a helyszínváltással járó bővítés után is kicsi marad a pörkölő, a kézművesség egy alapelv: „A 180 kilós dob-pörkölők a kézműves pörkölés határát jelentik, számomra 120 kilónál van a vége.“

Szerencsére a kapcsolata Béccsel nem ért véget. A Michaela Klein és Helmut Unger által a Herrengasse-i felhőkarcolóban nyitott új bor- és kávézóban Willy Andraschko kávéja először rendelhető, vásárolható és iható régi hazájában. És más szinten is ápolja a kapcsolatot Béccsel, mégpedig a „Moka Consorten“ csoport tagjaként, amelyben olyan kávéház-affinitású emberek, mint Christian Ankowitsch újságíró és olyan építészek, mint Hermann Czech vagy Gregor Eichinger, a kávéház-elv folytatásán gondolkodnak – mind e metafizikai vendégtér filozófiáját, mind egészen pragmatikusan, gasztronómiailag, kézműves szempontból tekintve. És erről vitatkoznak vagy online, vagy egészen klasszikus analóg módon, egy kis márványasztalnál valahol, egy csésze kávé mellett.

Beszerzési források

Andraschko Kaffeemanufaktur
<>Köpenicker Straße 154,
10997 Berlin,
Tel.: +49/30/69 59 86 87,
www.andraschkokaffee.com

Unger und Klein im Hochhaus
<>Herrengasse 6–8, 1010 Bécs,
H–P 8–22, Szo. 10–22 óra,
www.imhochhaus.at

Unger und Klein
<>Gölsdorfgasse 2, 1010 Bécs,
Tel.: 01/532 13 23,
H–P 15–24, Szo. 17–24 óra,
www.ungerundklein.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!