A-La-Carte

Folyékony politika (2016/2)

Mint gyakorlatilag mindennek, a bornak is van politikai dimenziója. Szöveg: Florian Scheuba & Thomas Maurer. Például belpolitikai. Ennek a ténynek az illusztrálására szívesen fosztogatjuk anekdotakincsünk pletykakonyha-szegletét, és nyitjuk ki ott a beépített szekrényt a következő felirattal: „Ezt hitelesen tudom attól, aki ott volt.” Ott található a történet,…


Mint gyakorlatilag mindennek, a bornak is van politikai dimenziója.
Szöveg: Florian Scheuba & Thomas Maurer
Például belpolitikai. Ennek a ténynek az illusztrálására szívesen fosztogatjuk anekdotakincsünk pletykakonyha-szegletét, és nyitjuk ki ott a beépített szekrényt a következő felirattal: „Ezt hitelesen tudom attól, aki ott volt.”

Ott található az a történet, amely szerint egy akkor hivatalban lévő, a bor iránt demonstratívan elkötelezett szövetségi kancellár (a szerkesztőség által ismert néven) meglátogatta volna elődjét otthonában. Ez az aszkézis iránt demonstratívan elkötelezett előd (a szerkesztőség által ismert néven), akiről még az is fennmaradt, hogy egy választási kampány során egy nagyon ismert osztrák borász birtokán (a szerkesztőség által ismert néven) visszautasította a kínált köszöntőpohár bort, és inkább egy becsületes pálinkát kért, állítólag megengedte az utódjának, hogy kérésére használja a mellékhelyiségét. S ezzel együtt lehetőséget adott arra is, hogy elterjedjen egy anekdota, amely a két férfi alapvető világnézeti ellentéteit egyetlen mondatba sűríti: „Az S. komolyan a budin tárolja a bort!”

Így persze hosszú távon nem lehet fenntartani a koalíciós békét.

Azonban, ahogy azt a „Ott voltunk – esküszöm! – tényleg mi magunk is ott” fiókból kivesszük, a bornak, de a hibáknak sem éppen ellenségeként ismert exkancellár sem hagyta ki az alkalmat, hogy a poguschi ünnepi „Stájer Borünnepen” jól hallhatóan ezzel a mondattal csillogtassa meg magát: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy stájer vörösbort igyunk.”

Utódja viszont, egy olyan férfi, akinek politikai krédóját ezzel lehetne körülírni: „egyfelől igen, másfelől nem, de talán az ellenkezője is, ott majd kompromisszumot kell kötni”, két évvel később példaértékűen élte meg ezt az elvet azáltal, hogy a poguschi kóstolópaneben ugyan helyet foglalt (jelzés a borágazat felé), de még azelőtt eltűnt, mielőtt a harmadik bort felszolgálták volna (anti-elrugaszkodottsági jelzés a Kronen Zeitung felé).

És arról, hogy egy volt, klasszikus borvidékről származó belügyminiszter (a szerkesztőség által ismert néven) életöröme hogyan tört utat magának a híres, ugyanazon alkalommal elfogyasztott „eggyel több pohár bor” után, arról továbbra is olyan úriemberhez méltóan, ahogy szívesen, inkább hallgatunk.

De világpolitikai szempontból is szerepet játszik a bor.

Az, hogy például nemrég mintegy 150 francia borász a Pyrénées-Orientales megyéből megállított több Spanyolországból érkező bortartálykocsit, hogy kinyissa az elrabolt járművek szelepeit, és tízezer liternyi bort hagyjon elpárologni az autópálya aszfaltján, akár nacionalizmustól fűtött francia-spanyol problémának is tekinthető.

De a „Regionális Borász Akcióbizottság” (CRAV) embereinek „a mi borunkat a mi népünknek” akciójának globalizációkritikus oldala is van: A borok „nem is feltétlenül európaiak” – jelentette ki Denis Pigouche, egy regionális borászszövetség elnöke. „Gyanítom, hogy Dél-Amerikából származnak, aztán Barcelonában 'hispanizálják', majd 'európaizálják', vagy akár Franciaországban 'franciásítják' őket.”

Olaszországban pedig, ahol szintén rendszeresen tízezer számra koboznak el olcsó borból hamisított „Barolókat” vagy „Chianti-kat” (ami alapján reálisan feltételezhető, hogy százezreket nem koboznak el), legalább van egy megbízható felvevőközpont a saját termékek számára.

A világon a legmagasabb egy főre jutó borfogyasztást ugyanis egy új felmérés szerint a – a szomszédos állam nem teljesen találó kifejezés – az Olaszországba beágyazott Vatikánban találjuk. Ahol a bor, mint tudjuk, az általánosan gyakorolt államvallásban központi szerepet játszik.

És ahol a nagyon korlátozott terület miatt egyelőre valószínűtlen, hogy felbőszült pápai nunciusok csőcseléke olasz borszállítmányokat állítson meg az autochton termelés védelme érdekében.

És ha egy nap az iráni Shirazban az onnan világhódító útjára indult Shiraz szőlőfajtából újra bort készítenének, az politikailag mindenképpen jelentős változást jelentene.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!