A-La-Carte

Ehető lyukak (2007/03)

Ez a világ legismertebb sajtja, a leggyakrabban másolt, és az, amelynek egykori dicső hírnevéből már csak kevés maradt. De vajon az ementáli valóban már csak ipari szabvány, vagy többre is képes?


Ehető lyukak

Szöveg: Florian Holzer Fotók: Luzia Ellert
Ez gyakorlatilag a sajtok VW Golfja – egy középkategóriás termék, amit mindenki ismer, ami ugyan vezeti az összes eladási listát, de amivel a szakembereknél nem sok pontot lehet szerezni. Az ementáli a nagy lyukai miatt vonult be a köztudatba, a legjobb éttermek sajtos tányérjain azonban ritkán találkozni vele. Ott a sajt-proli, az eddig felfedezetlen völgyekből származó hegyi sajtok, a szüzek által fejt kecsketejből készült Tomme-ok, a százéves Stiltonok vagy a bakteriológiai veszélypotenciállal rendelkező vöröspenészes óriások mellett csak vonakodva tűrték meg. Az ementáli az a szupermarket hűtőpolcára való termék, vékonyra szeletelve, egy kis paprikával a sajtos kenyérre, a megfelelő sajt akkor, ha ne legyen túl intenzív ízű, de azért mégis hasonlítson a sajtra.
Ez azonban korántsem volt mindig így. Az ementáli egyáltalán nem csak azért tett szert világhírnévre, mert olyan könnyű felszeletelni és olyan egyszerű elfogyasztani; ellenkezőleg, az ementáli egykor Svájc, és ezzel a világ legjobb sajtjai közé tartozott.
A sajt eredete a berni kantonbeli Emme völgyébe nyúlik vissza, valószínűleg már a 12. századba, ebből az időből legalábbis maradtak fenn emlékek egy élénk sajtkultúráról. A sajtgyártás fellendülését azonban az 17. és 18. századi úgynevezett „tehenészvilág” (Küherwesen) adta meg, egy öröklési jog, amely szerint a legfiatalabb fiú megkaphatta a gazdaságot osztatlanul, de az idősebb fiúkat ki kellett fizetnie – akik viszont tőkés befektetési lehetőséggel rendelkeztek, de földdel nem –, ami sokak számára kiindulópontot jelentett ahhoz, hogy sajtkészítőkké váljanak.
1815-től kezdve nagy völgyi sajtüzemek és szövetkezeti alapon szerveződő vállalkozások határozták meg a svájci sajtvilág képét, a modern szállítási eszközök lehetővé tették a kereskedelmet, az ementáli pedig elindult világhódító útjára. És hamarosan teljes erővel másolni is kezdték – méghozzá egész Európában. Amikor 1882-ben létrehozták az európai védjegyjog alapjait, az ementáli számára már régen túl késő volt, addigra már szinte mindenhol létezett, ahol tehenek adtak tejet. Amikor 1920-ban végül megalakult a Käseunion, egyfajta állami sajtmonopólium, amely az árszabályozással és a nemzetközi értékesítéssel foglalkozott, az ügy már régen lezárult, a későbbi kísérletek (az utolsó 2004-ben), hogy az ementálit védjegyoltalom alá helyezzék, nagyszerűen elbuktak. 2006-ban az ementáli legalább megkapta az AOC-pecsétet, így az AOC-ementáli kizárólag Svájcból származik, és meghatározott irányelvek szerint készül.
Ez azonban a nemzetközi versenytársakat kevéssé érdekli, mivel az évtizedek során régóta saját, regionális ementáli-másolatokat pozicionáltak a piacon, legyen az az osztrák „Bergbaron”, az allgäui ementáli vagy a holland tömegsajtok, a „Maasdamer” és a „Leerdamer”. Nem éppen a legjobb előfeltétel egy jó sajt hírnevéhez, főleg, hogy korántsem minden ország veszi olyan komolyan a szabályokat, mint Svájc.
Ausztria egyáltalán nem jelentéktelen ementáli-ország; az ementálit Ausztriában kisebb, nagyobb és igen nagy sajtüzemek is gyártják. A legnagyobb az országban a salzburgi Flachgau-ban található Woerle sajtüzem: évi 45 millió liter tej, 750 beszállító, 92 millió eurós forgalom (2006-os adatok), 27 500 tonna sajt, ennek 40%-át exportálják. Az ementálit azonban alig, magyarázza Gerald Kotzauer vállalati szóvivő, mert azzal a sajttal, amelyhez ennyi tej szükséges (kb. 11 liter/kiló), azokon a piacokon, ahol a liter tej jó 10 centtel olcsóbb, mint Ausztriában, egyszerűen nem versenyképesek. A piac – ha csak belföldi is – ettől függetlenül stabil, a fiatal, inkább semleges ementáli az osztrákok körében továbbra is nagyon népszerű: „A svájci ementáli csíp a nyelven, a miénk inkább enyhe.” Termékinnovációk miatt így nem kell aggódniuk, a Woerle legújabb terméke az ementáli-szelet, a kényelmi termékek (convenience) Ausztriában valódi témát jelentenek.
Fiatal, semleges, enyhe – ez általában az benyomás, amit az osztrák ementáli hagy maga után, még az olyan régiókban is, mint a Bregenzerwald, ahol az érlelt hegyi sajtokkal egy sajt-kedvelő, a mainstreamen kívüli közönséget szólítanak meg, az ementálinál a legkisebb kockázat útját választják. Bár Ausztriában is létezett egyszer egy olyan ementáli, amely gyakorlatilag „csípett a nyelven”: a Gaishorner Auslese-t 1929 óta svájci bevándorlók leszármazottai készítették, egy kiváló, komplex ementáli volt első osztályú tejből, legalább hat hónapos érleléssel, egy olyan sajt, amely mindenféle elismerést elnyert és még világbajnok is lett.
Miután a kis sajtüzemet – 20 és 40 gazda között szállította a tejet a Gaishornernek – átvette az Agrosserta, más paraméterek számítottak, mint korábban, a napi hat sajtkeréknyi mennyiséget már nem tartották gazdaságosnak, néhány évig még saját hatáskörben gyártották és forgalmazták a kiváló sajtot, 2002-ben azonban leállították a termelést. „Egyszerűen nem kaptunk többé silómentes tejet” – magyarázza Karl Mayer, a sajtüzem korábbi társtulajdonosa, ehhez jöttek a szükséges beruházások és néhány pótolhatatlan munkavállaló nyugdíjba vonulása. A gazdák innentől kezdve a Stainzer Tejnek szállítottak, a sajtüzem ma falusi sportközpontként funkcionál, a Bergland Milch-nél, az Agrosserta bizonyos értelemben vett utódjánál, ma már a Gaishorner Auslese nevére sem emlékeznek. Nagyon-nagyon sajnálatos.
Marad az okoskodó klasszikus kérdés: hogyan kerülnek valójában a lyukak a sajtba? Az ementáli esetében ez viszonylag világos dolog, propionsav-baktériumok okozzák, amelyek az erjedés során szén-dioxid és propionsav kibocsátásáról gondoskodnak. 1000 liter tejhez körülbelül egy milliliter jut ebből a baktériumkultúrából, az erjedés hatodik hetétől kezdve megkezdődik a lyukak képződése, sajtkerekenként (70-110 kilogramm) körülbelül 100-150 liter szénsavval számolnak. A lyukak mérete és formája nemcsak az érés fokáról ad viszonylag jó felvilágosítást – ötnél nagyobbak ne legyenek, akkor a sajt kicsit túl érett, az ideális méret három és öt centiméter átmérő között van –, hanem az erjedési folyamat lefolyásáról is: ovális vagy nagyon egyenetlen formájú lyukak azt jelzik, hogy valami félrement, a túl nagy lyukak vagy akár repedések idegen baktériumok élettere lehetnek, a nagyon apró lyukak azt jelentik, hogy az érlelés korai szakaszban megszakadt, és a sajt nagy valószínűséggel még viszonylag sok szénsavat tartalmaz.
Egyébként az érlelés: ez természetesen – mint minden más kemény sajtnál – gondoskodik a fűszerességről, az aromáról, az íz komplexitásáról. Hogy száraz helyiségben – világos héj –, vagy nagyon nedves helyiségben – sötét héj – érlelték, szintén különbséget jelent, a sajttészta színe viszont inkább a gyártás évszakára enged következtetni: sárgább sajt, telt színnel tavasszal és nyáron, halványabb, elefántcsontszínű sajt a szénával etetett tehenek téli tejéből. Hogy a körülbelül száz napos minimális érlelési idő alatt hogyan bánnak a hőmérséklettel, annak természetesen döntő befolyása van az erjedésre és ezáltal az aromára.
Az ementáli kerekekben történő sajtosítása azonban ma már extrém ritkaság, véli Gerald Kotzauer, a Woerle munkatársa. A 80 kilós tömb ma már az alapértelmezett, az osztrák piacvezetőnél (40% piaci részesedés a csemegekereskedelemben) már nincsenek sajtkerék-formák. Természetesen a silómentes nyerstejhez is csak a svájci AOC-termelőknek kell ragaszkodniuk. Adalékanyagokat és tartósítószereket használni Svájcon kívül lehetséges, és teljes mértékben az egyes sajtüzemek gyártási filozófiájától függ. Hogy Ausztriában esetleg bekövetkezne egy szemléletváltás, az éppen az ementáli tömegsajtnál nagyon nehezen elképzelhető, de ki tudja, reménykedni mindig lehet.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!