A kezdőtőkét egy televíziós show-ból szerezte, a kézműves hagyomány már ott volt – az isztambuli „Nagy Bazár“ mélyén: a Soy Copper királyi házakat, kávé-rajongókat és szakácsokat lát el kézzel készített réz és ezüst serpenyőkkel, lábasokkal és kancsókkal.
A kalapálás zaját már azelőtt hallani, hogy az ember betérne az apró sikátorba. Teljesen egyenletes ritmusú zaj, nincs közlekedési zaj, ami elnyomná. Az utat vissza az isztambuli „Nagy Bazár“ egyik kijáratához vezető nélkül, vagy szétszórt Jancsi és Juliska morzsák nélkül senki sem találná meg. Pillanatnyi tartózkodási hely: valahol a 15. században alapított óriási piac közepén, a turisztikailag frekventált, fedett bevásárló részlegen kívül, kanyargós és időnként ingatag, félig rozsdás acélhidakkal áthidalt sikátorokban. Itt olyan kézművesek találhatók, akik mintha kiesnének az időből. Többek között férfiak, akik régen megfeketedett, archaikus edényekben ezüstöt hevítenek, ami rudakká, majd lapokká válik – lapokká, amelyek aztán fényes főzőedényekké válnak luxusjacht-konyhák számára, vagy olyan serpenyőkké, amelyek az isztambuli Neolokal vagy a spanyolországi Roca-fivérek konyhájában állnak. Nem könnyű megfelelő kézműveseket találni, mondja Emir Ali Enç, a Soy Copper alapítója és tulajdonosa, amely itt, a „Nagy Bazár“ szűk sikátoraiban termel. Ugyanilyen nehéz rávenni ezeket a szakembereket azokra a pontos munkafolyamatokra, amelyekre csúcsminőségű főzőedényeihez szükség van. Ennek ellenére, mondta egyszer egy interjúban, olyan férfiak is vannak a munkatársai között, mint „a réz és ezüst Cristiano Ronaldója“.
Ahhoz, hogy bejussunk a Soy alagsori műhelyébe, be kell húzni a fejünket, és óvatosan le kell tipegni a pár lépcsőfokon a klong-klong-klong hang irányába. Ami a látogatókba az egyenletes kalapálás mellett azonnal beleég, az a kék szín. Valószerűtlenül világít a falakról ebben az alacsony alagsorban. A réz, amely itt-ott felcsillan – kerek lapként vagy nyél nélküli serpenyő nyersformájaként –, a lehető legerősebb kontrasztot alkotja azzal a kék színnel, amely Emir Ali Enç szerint annyira tipikus a török fémfeldolgozó üzemekre. („És mi azt hittük, így kevésbé látszik a kosz.“) Egy ősz hajú, kockás inges férfi törökülésben ül a bejárat közelében, ahol a nappali és a mesterséges fény összefolyik. Lábszárán egy kerek lap pihen, a szélein még sima, a közepén már pont alakú kis horpadásokkal. Horpadások, amelyek révén a főzőedény sokszorosára keményedik. Sztoikusan veri a kézműves a kis kalapácsot a lapra, újra és újra, miközben azt nagy koncentrációval (vagy transzban?, nehéz megmondani) lassan körbeforgatja. Így kalapál be egy sűrű csigaházmintát a fémbe. Egészen addig, amíg az egész rézlapot nem fedik a horpadások. Majdnem teljesen szabályosan, de közelebbről nézve mégis azzal a pontatlansággal, amely a végén jelzi: tiszta kézi munka – „pure human force“ (tiszta emberi erő); úgy tűnik, ez hozzátartozik Emir Ali Enç alapszókincséhez. 2011-ben alapította a Soyt mindössze egy munkatárssal, néhány sikátorral arrébb a jelenlegi helyszíntől, a 15 000 török lírás kezdőtőkét egy tévéműsorból szerezte. Diplomatagyerekként nyolc nyelvet beszél, szükség esetén franciául adhat utasításokat egy maghrebi kézművesnek. Különböző felsőfokú kifejezések is részei ennek a szokatlan vállalkozónak a szókincsének, aki néha „Superosman“ feliratú pólóban járkál a bőrdzseki alatt, vagy egy lábast vesz sisakként a kormány elleni tüntetésen: olyan frázisok, mint „a lábasok Ferrarija“ vagy „a világ legjobbjai“ (mindegy, hogy a kézművesekről, a Boszporuszból a hídon fogott halakról vagy magáról a főzőedényről van szó) mindig újra felbukkannak Emir Ali Enç-nél. Vitathatatlanok azonban a fizikai felsőfokúak annak a két fémnek, amelyből a Soynál főzőedény lesz: a réznek és még nagyobb mértékben az ezüstnek van a legmagasabb hővezető képessége. A lángra téve a rézből és ezüstből készült serpenyők és lábasok azonnal felforrósodnak. Ha csökkentjük a hőmérsékletet, azonnal lehűlnek. Olyan reakciókészség, amelyet a tűzhelyen először meg kell szokni. Az edények falvastagsága másfél millimétertől a cezve esetében – a török kávéhoz való jellegzetesen karcsúsított kancsók – egészen három milliméterig terjed a nagyobb serpenyők, sütők és édességfőző üstök esetében. A rézedények alapanyaga a beszállított nagy formátumú, 999 karátos rézlemezek, amelyekből végül több mint húszféle lábas és serpenyő lesz. Az ezüst főzőedényeknél viszont, amelyek a jóval kisebb hányadot teszik ki, az egyes ezüstrudakat igény szerint egyfajta túlméretezett tésztagépen hengerlik ki egy partnerüzemben az edények alaplemezeivé. A nagy rézlemezeket először négyzetekre vágják, amelyek nagyjából megfelelnek a tervezett főzőeszközök későbbi kerületének, majd kör alakú korongokra. Az egyes súlyok: körülbelül három kiló. Formára alakításuk – kerek alaprajz esetén – egy esztergályos által történik, aki csípőmagasságban magára szíjazza a gépet, és súlyosan a hevederbe dőlve, többek között a testsúlyával dolgozik. Egy cezve-esztergaformából és egy befogott rézlapból így izomerővel mokkakancsó lesz, egy szélesebb formából pedig lábas vagy serpenyő. A még kezeletlen bronzból készült fülek, amelyek a szomszédos helyiségben nyitott ládákban tárolódnak, Y-alakúak vagy háromágúak, hogy minél kevesebb hőt vezessenek át. A szegecsfejek is, amelyek a darabokon tartják a füleket, a végén kalapált mintázatot mutatnak, ami Emir Ali Enç-nek a csiszolt gyémántokra emlékeztet.
Amikor a Soy főnöke egy ezüsttel bélelt, polírozott és ezáltal kész műalkotást vesz a kezébe, „babának“ nevezi. Kedvence nincs a kollekciójában, „mindet szeretem és egyformán kezelem őket“, mondja, de aztán mégis megemlít egy „ékszert“ a saját konyhájából: egy 26 centiméter átmérőjű, tiszta ezüstből készült serpenyőt. Saját bevallása szerint elég gyakran használja a termékeit. És természetesen tudja, mely anatóliai konyhai ételek igényelnek hagyományosan egy egészen meghatározott rézedényt: a Kuymak, egyfajta kukoricalisztes-vajas sajtfondü – ennél gazdagabb aligha lehet – jellemzően egy kétfülű serpenyőben szervírozzák. Ugyanígy a Menemen, egy paradicsomos, zöldpaprikás és hagymás török tojásétel, vagy a Beyran, egy kiadós reggeli leves bárányhússal, amely a dél-törökországi Gaziantepből származik. A Perde pilavı-t, egyfajta tésztába burkolt csirkés-rizses kör alakú süteményt, speciális formában sütik, és az édes süteményekhez, mint a Tel kadayıf angyalhajas édességhez is eredetileg lapos rézedényt használtak. A Nar eksisi-t, a gránátalmakoncentrátumot a Soy főnöke szerint ugyanúgy rézüstökben kellene keverni, mint a Pekmez-t, a szőlő- vagy epermelaszt. „És természetesen: réz a török kávéhoz.“ Emir Ali Enç azt mondja, a jövőben a Soy Copperrel több, a töröktől eltérő konyhakultúrából származó tipikus rézedényt szeretne piacra dobni a Soy Specialty Cookware vonalon. Valamikor feltűnt neki, aki diplomatagyerekként tíz különböző országban élt, hogy a drága réz főzőedények piacát belga és olasz cégek uralják. Pedig ott egyáltalán nincs hagyománya a réz megmunkálásának, ellentétben Törökországgal és Szíriával. Ahol viszont nem volt ismert rézmárka. Cége neve, a Soy, törökül sok jelentéssel bír: például gyökereket, származást. Gyökeret verni, ha ezen a vállalkozón múlik, egy Soy edény mindenképpen tud a vásárló családjában: köszönhetően a garanciának, amely túlnyúlik a vásárló generációján.
Emir Ali Enç sokkal többet szeretne ezüstből előállítani, palettájának minden termékét el lehetne készíteni tömör, tiszta ezüstből. Véleménye szerint a piac megvan hozzá. Főzőedényei már most is eljutnak arab szupergazdagokhoz, valamint a brit vagy a dán királyi ház konyhájába. A legdrágább változat, egy nagy, tiszta ezüstből készült halsütő gőzölőbetéttel, könnyedén meghaladja a 10 000 eurót. A Soy Copper belépő szintű modellje az egy személyes Cezve. Bármilyen modell is készüljön éppen a szerény műhelyben, minden egyes lehulló forgács pénzt ér. A műhelyből a drága darabokat fekete műanyag zacskókban értékesítik, amelyekkel feltűnés nélkül átvághatjuk magunkat a „Nagy Bazáron“ az isztambuli külvilágba: akár szemét is lehetne benne. Hiszen ki gondolna egy 5000 eurós, tiszta ezüstből készült serpenyőre?
Soy Copper
www.soy-turkiye.myshopify.com