Georges Desrues szövege, fotó: Fiamma Piacentini
A Mexikó és az USA közötti határvidéken éppen egy teljesen új étkezési kultúra születik, állítja Roberto Ruiz. Ezzel a mexikói szakács semmiképpen sem a tex-mex konyhára gondol, amelyet ő – akárcsak a legtöbb mexikói – megvet. „Ennek semmi köze az észak-amerikai hatásokhoz, sokkal inkább a közép- és dél-amerikai, valamint karibi hatásokhoz, az ezekből az országokból érkező emberek ételei és receptjei formálják, akiknek nem sikerült eljutniuk az USA-ba, és most itt rekedtek” – mondja Ruiz.
Ismert tény, hogy nem volt szükség Donald Trumpra ahhoz, hogy az USA szigorítsa a határellenőrzést és a beutazási feltételeket. Így olyan határvárosokban, mint Tijuana, Ciudad Juárez és Mexicali, külföldi közösségek alakultak ki, amelyek hazájuk főzési stílusaival vigasztalódnak. Ilyenek például a haitiak, akiknek „poulet frit”-jét, azaz a pácolt és sült csirkedarabokat Tijuanában mindenhol árusítják. „Jelenleg különösen sok haiti van a környéken, mióta szeptemberben szigorították a rájuk vonatkozó menekültügyi feltételeket” – magyarázza Ruiz.
Már a múltban is telepedtek le kivándorlók a Rio Grandétól délre, mint például a kínaiak, akik a 19. század végén rekedtek itt, amikor az USA a „Chinese Exclusion Act” (kínai kizárási törvény) révén rövid úton megtiltotta nekik a bevándorlást. Így máig több mint kétszáz kínai étteremnek kell lennie Mexicaliban, amelyek többsége jól látogatott. „Sok amerikai érkezik a határon át, hogy itt egyen kínait. Nemcsak azért, mert valamivel olcsóbb, hanem főleg azért, mert az ételek és az éttermek Mexikóban egyszerűen jobbak – még a kínaiak is” – mondja Ruiz.
Valójában a mexikói konyha nemcsak a világ egyik legrégebbi konyhája, hanem olyannak is tekintik, amely már régóta dolgoz fel külső hatásokat. Legkésőbb azóta, mióta itt a 16. században az emberiség történelmének egyik legnagyobb kultúrsokkjával járó esemény történt, és a spanyol hódító, Hernán Cortés néhány év alatt maroknyi, egyaránt vakmerő, kapzsi és kegyetlen követőjével leigázta egész Mexikót.
„Azóta a konyhánk nem szűnt meg változni és gazdagodni” – hangsúlyozza Ruiz, aki néhány éve Madridban él, és két évvel ezelőtt nyitotta meg ott Punto MX éttermét. Már a következő évben ez lett az első mexikói étterem Európában, amely Michelin-csillagot kapott. „Ez persze elsősorban annak köszönhető, hogy Mexikóban nincs Michelin-kalauz” – mutatkozik szerénynek a szakács és vendéglős.
Hazájában mindenesetre jelentős hírnévre tett szert. Sokan látják ebben az észak-amerikai tex-mex konyhával szembeni ellenmozgalom kezdetét – és a valódi mexikói konyha régóta esedékes elismerését Európában is.
A Punto MX egy józan berendezésű étterem, diszkrét világítással, fehér terítőkkel, szövet szalvétákkal és figyelmes, fekete ruhás kiszolgálószemélyzettel. Semmi köze azokhoz a mexikói éttermekhez, amelyeket az Atlanti-óceán innenső oldalán ismerünk. Sehol nincsenek óriási szombrerók, színes pináták vagy műkaktuszok. A mexikói dekorációs elemeket keresni kell, annyira diszkréten vannak elhelyezve. Például a falon lévő szürke kövek formájában, amelyeket csak a szakértők ismernek fel tortillaliszt őrlésére szolgáló malomkövekként. Vagy egy fehér ruhás szakács személyében, aki az étterem végében tortillát süt. Mégpedig kék, vörös vagy más színű kukoricafajtákból, amelyeket a vendéglős egy Madrid melletti birtokon termeszt.
„A folklór nálunk inkább a tányéron található” – mondja Roberto Ruiz, „a mexikói konyha nagyon színes. Gyakran mondják rá, hogy ’barokk’ jellegű, mert sok étel rendkívül gazdag és bonyolult összetételében és megjelenésében.” Valóban, számos mexikói étel igazi műalkotásnak számít, mindenekelőtt a nem hivatalos nemzeti étel, a „chiles en nogada”. Ehhez paprikákat töltenek meg darált hússal és különböző gyümölcsökkel, leöntik dió, tejszín és tej alapú fehér szósszal, és gránátalmamagokkal díszítik.
Az USA-ban, az úgynevezett tex-mex konyha szülőhelyén, de a jelentős mexikói közösség otthonában is, természetesen már régóta léteznek olyan éttermek, amelyek hiteles és kiváló minőségű ételeket szolgálnak fel a déli szomszédos országból.
Közéjük tartoznak például a született gringó, Rick Bayless éttermei; ő egy nyelvész- és antropológusdoktor, aki sok évet töltött Mexikóban, majd Chicagóban nyitott több éttermet, köztük törzshelyét, az 1980-as évek végén alapított Frontera Grillt. Vagy a már 25 éve létező Topolobampo, amelyet 2015-ben Michelin-csillaggal tüntettek ki.
Szintén 2015-ben nyitotta meg New Yorkban a Cosme éttermét Enrique Olvera, aki talán a leghíresebb mexikói szakács, és egyben a világ 25 legjobb étterme között számon tartott mexikóvárosi Pujol tulajdonosa. A New York Times rögtön a legmagasabb, háromcsillagos minősítésével illette az éttermet, Barack Obama volt elnök pedig azzal emelte rangra, hogy családjával ott étkezett, és kacsa-carnitast rendelt, tehát egyfajta confitot, amely Mexikó utcáin általában sertéshúsból készül, és friss korianderrel, valamint avokádóval tálalják tortillában.
Olvera híres a mole-jairól is, azokról az általában rendkívül komplex szószokról, amelyeket a mexikói konyhakultúra pilléreinek tekintenek, és mindenféle színben és összetételben léteznek. Általában azonban gyümölcsöket, fűszereket és csilit és (vagy) paprikát, gyakran dióféléket, és néha – mint például a leghíresebb köztük, a „mole poblano” – csokoládét is tartalmaznak.
Los Angeles is, az a város, amely mindössze háromórás autóútra fekszik a határtól, és jelentős mexikói lakossága miatt a világ második legnagyobb mexikói városának számít, az utóbbi időben az úgynevezett Modern Mexican Cuisine-t kínáló éttermek fellendülését éli. Így például még az idei tavasszal Maycoll Calderon, a mexikóvárosi nagy sikerű Huset konyhafőnöke egy Tintorera nevű leányvállalatot tervez nyitni a Silver Lake negyedben.
„Szeretném azt, ami éppen most történik Mexikóban, Kaliforniába is elvinni” – mondta Calderon az LA Weekly újságnak adott interjújában, „nálunk jelenleg nagyon nagy a kreatív energia, és több a kockázatvállaló konyhafőnök és vállalkozó, míg Kaliforniában az üzleti szempontok túlságosan előtérben állnak, ami visszatart néhány szakácsot attól, hogy igazán elengedjék magukat.”
És Európában? „Ott is egyre több minden történik ezen a téren” – véli a madridi Punto MX-es Roberto Ruiz, „még ha itt Spanyolországban is, ahol nagy mexikói közösség él, sokan továbbra is Mexikót a tex-mexszel azonosítják, és néha meglepően keveset tudnak a valódi mexikói konyháról.”
De ez éppen most van változóban. Albert Adrià például Barcelonában nemrég két mexikói éttermet is nyitott. Az egyik neve Niño Viejo, taqueríaként (taco-bár) hirdeti magát, és egyszerű tacókat kínál. A másik a Hoja Santa nevet viseli, és újragondolt klasszikusokat kínál.
Szintén Barcelonában főz Joan Bagur tengerparti Oaxaca éttermében nagyon hagyományos és hiteles mexikói ételeket, anélkül, hogy megfeledkezne az ország elsöprő és változatos hal- és tenger gyümölcsei konyhájáról – jelszó: ceviche.
Koppenhágában viszont Rosio Sánchez két nagyon sikeres taqueríát üzemeltet Hija de Sanchez néven, ahol nagyjából az Atlanti-óceán innenső oldalának legjobb tacóit szolgálja fel. Korábban a mexikói származású chicagói lány cukrászként dolgozott René Redzepi Nomájában. Együtt éppen egy pop-up éttermet hoznak létre, amely áprilistól hét héten át működik majd a Yucatán-félszigeten, a karibi tengerparton.
Tíz éve tölti családjával a vakációt Mexikóban, meséli René Redzepi. „Már az első látogatásomkor elragadott az ország és a konyhája. Amikor megettem az első tortillámat, és foglalkozni kezdtem az elkészítésével és a nixtamalizációval (egy folyamat, amely során mész kerül a kukoricaliszthez, hogy a gabonában található vitaminok elérhetővé váljanak a szervezet számára, a szerk.), hirtelen rájöttem, hogy minden falatban ezer év története rejlik.”
Európában még túl keveset tudnak a mexikói konyháról, folytatja Redzepi. Ezért ennél a pop-up projektnél – ellentétben a tavalyi ausztráliai esettel – nem arról van szó, hogy a helyi lakosság szemét valami különlegesre irányítsák, mint akkor az őslakosok táplálkozási kultúrájára, hanem sokkal inkább arról, hogy közelebb hozzák a mexikói konyhát az európaiakhoz.
„A különbség az olyan országokhoz képest, mint például Dánia, a jó ételek mindenütt jelenlétében rejlik. És a demokratikus hozzáférésben” – mondja a sztárszakács. Mexikóban teljesen mindegy, hol van az ember, az utcán vagy egy luxusétteremben, mindenki nagyjából ugyanazokat az ételeket eszi. És mindenki ünnepli az evést. „Ezért a mexikóiaknak már nincs mit tanulniuk, sem a Nomától, sem az európaiaktól, és főleg nem az amerikaiaktól” – mondja Redzepi. Mert itt már minden rendelkezésre áll, a hagyományok, a technikák, az alapanyagok – és mindezek történetei.
EZEL FŐZ MEXICO
A pácolt nyers halból és/vagy tenger gyümölcseiből (akár osztrigából), lime-léből, hagymából, csiliből és változó egyéb hozzávalókból álló étel csak egy a sok példa közül a fantasztikus mexikói hal- és tenger gyümölcsei konyhára.
Tortilla
A mexikói konyhai hagyomány jelképének tekintik, és a mexikóiak számára az étkezés elengedhetetlen része. Amikor 2006-ban a lepénykenyér kilogrammonkénti ára 8-ról 10 pezóra emelkedett, az egész országban tömegtüntetések törtek ki.
Nixtamalizáció
Olyan folyamat, amelyet már az őslakosok is ismertek, és amely során a kukoricalisztet mésszel keverik össze, hogy a gabonában található vitaminok elérhetővé váljanak a szervezet számára.
Tacos
Nem mások, mint tortillák valami feltéttel. Az úgynevezett „hard-shell tacók” a sült, tehát ropogós tortillával Mexikóban importált gringó-cuccnak számítanak.
Tacos al Pastor
Olyan taco, amelyet döner stílusban, forgónyárson sült hússal tálalnak. Állítólag libanoni bevándorlók hozták a nyársat Mexikóba. A névleges pásztor ellenére a hús általában sertés.
Moles
A kifejezés olyan szószokat jelöl, amelyek teljesen különböző színekben és összetételben fordulhatnak elő. Néhány közülük valódi barokk műalkotásnak számít, mint például a talán leghíresebb köztük, a Mole Poblano, amely a csokoládé, csilik és mandulák mellett akár száz egyéb hozzávalót is tartalmazhat.
Enchiladas
Töltött tortillák, amelyeket feltekerve szószsal fednek be. Ha még sajttal is megszórják őket, svájci stílusról beszélünk („enchiladas suizos”).
Chilis
A „chile” szó a mexikói spanyolban édes és csípős paprikát, illetve csilipaprikát is jelenthet. Számtalan fajtájuk létezik, amelyek mindenkori felhasználása nagyrészt kodifikált. A portugál kereskedőknek köszönhető, hogy a csilik elterjedhettek a világban, és ma számtalan nemzeti konyha állandó részét képezik.
Chiles en Nogada
Pompásan elkészített étel töltött zöld paprikából, fehér szószból és gránátalmamagokból. Az igényes elkészítés, a pöffeszkedő-reprezentatív megjelenés és a mexikói zászlóra emlékeztető gazdag színkombináció miatt ez a nemzeti étel maga.
Avocados
A kifejezés az indián „here” szóból származik, ami feltehetőleg kevésbé a gyümölcs méretével, mint inkább az alakjával kapcsolatos. A kolumbusz előtti kultúrákban az avokádó jelentős zsírforrást jelentett. A népszerű avokádószószt, a guacamolét némely előkelő étteremben a vendég szeme láttára készítik el. De egy banális hot dogba is gyakran kerül egy kanál avokádó.
Sör
A mexikói sör hírneve nem utolsósorban azoknak az exportsikereknek köszönhető, amelyeket akkor ért el, amikor az USA-ban csak vizes ipari sörök léteztek. Időközben a hype lecsengett, és szinte az összes ismert márka két nagy sörgyár tulajdonában van. Egy független kézműves sörszcéna éppen kialakulóban van. Az országban máig elterjedt bécsi ászok (Wiener Lager) sörfajtáról azt mondják, egykor a szerencsétlen rövid életű uralkodóval, Habsburg Miksával került az országba.
Huitlacoche
Így nevezik azt a meglehetősen nem túl szép gombát, amely kukoricacsöveken nő, és Mexikóban igazi csemegének számít. Gyakran nevezik mexikói szarvasgombának.
Rovarok
Sok régióban ősidők óta szerepelnek az étlapon. Az esős évszak beköszönte és az azzal járó rovarrajzás évről évre nagy ünnep. A legnépszerűbbek közé tartoznak az Escamoles (hangyalárvák), Chahuis (bogarak), Jumiles (mezeipoloskák) és Chapulines (sáskák).
Virágok
Jelentős szerepet játszanak az ország számos regionális konyhájában, és bizonyos értelemben a rovarok mutatós ellensúlyai.
Criollo
Olyan kifejezés, amely nagyon sok mindent jelenthet. Ebben az összefüggésben a paraszti, illetve nem nemesített vagy kézműves módon előállított élelmiszereket jelöli.
Mezcal és Tequila
Mindkettő a Maguey, más néven agave szívéből készült párlat. Míg a tequilának egy bizonyos régióból kell származnia, és egy meghatározott agave-fajtából kell készülnie, a mezcalt bárhol és a legkülönbözőbb fajtákból lehet párolni, ami gyakran szenzációs eredményeket hoz.
Pulque
Erjesztett, és így alkoholtartalmú agave-lé, amelyet egykor nagy mennyiségben ittak. A kreatív szakácsok egyre inkább használják a konyhában.
Chili con Carne
Egyértelműen gringó-étel, ami már csak abból is látszik, hogy a paprikát, illetve csilit Mexikóban „Chile”-nek – és nem „Chili”-nek – nevezik.
HOL ÍZLELHETŐ MEXICO
EURÓPA
Madrid
Punto MX
Az első mexikói étterem Európában Michelin-csillaggal. Elegáns étterem, amelyhez mezcal-bár csatlakozik egy elegáns madridi negyedben. Józan dekoráció, kiváló konyha, házi és kézzel készített tortillák az erre a célra termesztett kukoricafajtákból.
www.puntomx.es
Barcelona
Niño Viejo
Albert Adrià (igen – a testvére) hagyományos taqueríája hagyományos tacókkal, szendvicsekkel, salátákkal és ceviche-kkel.
www.ninoviejo.es
Hoja Santa
Szintén Albert Adrià által alapított étterem hagyománytisztelő konyhával, de eredeti összetevőkkel, teljesen megfizethető árakon.
www.hojasanta.es
Oaxaca
Főleg a dél-mexikói klasszikus konyhára támaszkodó étterem tengerparti környezetben, kiváló halételekkel és tenger gyümölcseivel. www.oaxacacuinamexicana.com
Koppenhága
Hija de Sanchez
Meglehetősen hiteles taquería kiváló tacókkal és csodálatos alapanyagokkal két koppenhágai helyszínen, a Noma egykori szakácsa, Rosio Sánchez üzemeltetésében.
www.hijadesanchez.dk
AMERIKA
Tulum
Noma Mexico
Áprilistól nyitva tartó pop-up étterem a dán szupersztár René Redzepitől a Yucatán-félszigeten. Fix menüár: 600 $. Online foglalás, de a helyek száma korlátozott.
www.noma.dk
Mexikóváros
Pujol
A nemzetközileg elismert konyhafőnök, Enrique Olvera elegáns fővárosi étterme, amelyet a Modern Mexican Cuisine bölcsőjének tekintenek. Tipikus mexikói alapanyagokat és aromákat, mint rovarokat, tenger gyümölcseit és finoman kiegyensúlyozott szószokat („Moles”) dolgoznak fel kreatív módon lélegzetelállító ételekké.
www.pujol.com.mx
Quintonil
A korábbi Noma-szakács és Enrique Olvera tanítványa, Jorge Vallejo által vezetett, nagyra értékelt étterem, ahol elsősorban a saját városi veteményeskertjéből származó termékeket állítja bravúrosan középpontba. Jelenleg a világ legjobb éttermeinek listáján a 12. helyen áll.
www.quintonil.com
New York
Cosme
Enrique Olvera (Pujol, Mexikóváros) által 2015 elején megnyitott manhattani étterem, nagyra becsült konyhával, egyszerű dekorációval és tekintélyes árakkal.
www.cosmenyc.com
Chicago
Frontera Grill
A még a 80-as évek végén megnyitott törzshely, amely az észak-amerikai mexikói specialista és antropológus, Rick Bayless tulajdona. Ahogy egy „grillhez” illik, a környezet inkább kötetlen, az ételek nem hivalkodóak, az alapanyagok viszont kifogástalanok.
www.rickbayless.com
Topolobampo
A Frontera Grillhez hasonlóan szintén Rick Bayless tulajdona, aki itt kreatívabb, helyi alapanyagokból készült konyhát kínál, amely a Michelin-kalauzban az Atlanti-óceánon túli első mexikói étteremnek járó csillagot érdemelte ki. www.rickbayless.com