A-La-Carte

Rövid kitérő délre (2007/04)

Megérkezett az ősz – és vele együtt a vágy egy kellemes észak-olaszországi hétvégére.


Rövid kitérő délre

Írta: Hans Mahr Fotók: rendelkezésre bocsátotta
Milánó és Velence az osztrákok két kedvenc úti célja, akik előszeretettel fogyasztják az olasz konyha remekeit. Milánóban kifinomult és magas színvonalú, Velencében inkább házias és ízletes fogások várják az utazót.
Régen elmúltak azok az idők, amikor az ember egyszerűen kiválasztott egy trattoriát a szálloda sarkán. Különösen Milánóban telepedett meg a csúcsgasztronómia. Ezen a téren még Róma sem veheti fel a versenyt, ha az új „Cucina Italiana”-ról van szó.
A Michelin-csillagos konyhák csúcsát az „Aimo und Nadia” érte el, akik Milánó meglehetősen barátságtalan nyugati részén alkotnak szenzációsat. A nyolc asztalnál (mindenképpen foglaljon előre!) Aimo séf sürög-forog, miközben felesége, Nadia kifinomult specialitásokat készít az összes olasz régióból. Előételként egy kis fehér szalonna (Lardo) toszkán édesköménnyel, majd liguriai tintahalas rizottó vagy tagliolini fehér szarvasgombával Piemontból. Ezt követi a fiatal tonhal fehér és zöld babbal Szicíliából és/vagy sertéshús Lombardiából édesgyökérrel és oregánóval. A legjobb, ha a 7 fogásos menüt rendeljük – ne féljen, az adagok kicsik, de az ízük annál nagyobb.
Milánó második számú helye minden bizonnyal a „Cracco-Peck”, egy kőhajításnyira a Dóm tértől. A Peck csemegebolt minden ínyenc számára ismert fogalom, sehol máshol nem kapni jobb sonkát, szalámit, parmezánt és olívaolajat. A fiatal Carlo Cracco az alatta lévő pincében egy luxuséttermet hozott létre, ahol a legjobb dizájnt és konyhát ötvözi. A klasszikus milánói konyha újragondolása során libamájas lasagne, sáfrányos rizottó és egy zseniális ossobuco kerül az asztalra. A borospincében több mint 2000 különböző tétel pihen, a választék a piemonti és toszkán borok terén a leggazdagabb.
De más fiatalos, modern éttermek is a milánói gasztronómia csúcsára törtek. A 18. századi épületben található „L'Ape Piera” alkalmazottainak többsége alig múlt 30 éves. Lent egy enoteca, fent pedig egy elegáns étterem, ahol olyan specialitásokat szolgálnak fel, mint a vargányával töltött cukkini-virág, burgonyasaláta tintahallal és olívabogyóval, garnélarák vöröslencse-levesben vagy borjúhús enyhén édeskés vörösboros redukcióval. Vegetáriánusoknak 5 fogásos menüt kínálnak, amihez foghatót Ausztriában valószínűleg sehol sem kapni.
A második új hely kifejezetten a zöldségekre szakosodott. A Piazza della Repubblica közelében található „Joia” tisztán vegetáriánus. Az elkényeztetett ínyenceket a „vegetáriánus” szó gyakran elriasztja, de ebben az esetben érdemes teljesen átadni magunkat a zöldségek (és némi hal) világának. A bazsalikommal, fenyőmaggal és zöldbabbal készült ravioli, a cikóriával és pirított articsókával tálalt Toma-sajt, vagy a babbal és paradicsomszósszal kínált nagy rombuszhal nemcsak a vegetáriánusoknak ízlik.
Természetesen öröm a tipikus milánói trattoriákban is megkóstolni a házias ételeket. Erre a legjobb hely a „Trattoria da Giacomo”, ahol olyan a tészta, mintha a Mama készítette volna: gnocchietti, garganelli, linguini, ravioli, vagy bármilyen más hangzatos nevű tészta. Főételként pedig egy sült hal, amelyet a bejáratnál lévő büféből választhatunk ki. Hasonló a helyzet a tőzsde mögötti „Trattoria Milanese”-ben, ahol a specialitás az ecetes-hagymás öntetű minikaraj vagy a sáfrányos rizottó ossobucóval. Aki az igazi bécsi szeletet, azaz a „Cotoletta alla Milanese”-t (a mi rántott húsunk ugyanis valójában Milánóból származik) szeretné megkóstolni, az zarándokoljon el a Corso Comón található „Alla Cucina delle Langhe”-ba.
Zárásként egy tipp a vásárlás szerelmeseinek: Aki napközben a Via Montenapoleone és a Dóm között fosztogatja a butikokat, a legjobb, ha a „Paper Moon”-ban piheni ki magát: egyszerű és modern dizájn, jó pizzák és antipastik, természetesen mindenféle tészta – és Milánó legvonzóbb modelljei.
Őket természetesen a divatmárkák éttermeiben is megtalálhatja. De vigyázat! A környezet elegáns, elegánsabb már nem is lehetne – de az étel színvonala hagy némi kívánnivalót maga után. A „Nobu” az Armaninál – a minősége jóval alatta marad a New York-i és londoni „Nobu”-kénak, az árak viszont jóval fölötte vannak. A „Bulgari” étterem – szintén szépen megtervezett, de az étel olyan „elmegy”. A „Dolce & Gabbana Gold”-ban pedig ugyan minden étel aranycsillogással van bevonva, de ami alatta van, az alig említésre méltó.
Bécsből autóval mindössze 5-6 óra alatt Velencébe érhetünk. A Szent Márk téren a „Florian”-ban a tengernek háttal ülünk, ezt még Bruno Kreisky volt kancellár rendelte el. Mert egyrészt a zene a „Florian”-ban jobb, mint a túloldali „Quadri”-ban, másrészt régebben csak a nemesek ülhettek a tengerre néző oldalon – egy tisztességes polgár pedig csak a túloldalon, a „Florian”-ban kaphatott helyet.
Természetesen Velencéből, különösen a több millió felkészületlen turista miatt, hiányzik a gasztronómia csúcsa. De ha az ember kiismeri magát, akkor is csodálatosan jókat ehet. Például a Martini család „Osteria da Fiore”-jában. Kívülről a „Fiore” egy hagyományos velencei Bacaro-helynek tűnik, ahol egy pohár fehérbort ihatunk egy kis falatkával. De a mögötte lévő, faburkolatú (ablak nélküli!) étterem luxus színvonalú, és az ínyencek kedvenc helye. Tonhalsasimi, scampi és kis tonhal velencei módra, pennette brokkolival és fésűkagylóval, valamint a legjobb Fritto Misto (sült tenger gyümölcsei), amit Velencében kaphat. Az egészet egy olyan csokoládétorta koronázza meg, amelynek az íze még napokkal később is a szánkban marad.
Otthonosabb a „Corte Sconta” a „Giardini” felé vezető úton, ahol november végéig tart a Biennálé. A kis belső udvarban késő ősszel este is lehet kint ülni, és élvezni a tésztákat és a halakat. Érdemes a gazdag előtálaló tálal kezdeni, a kagylóktól kezdve a klasszikus „Sarde in Saor”-on (hagymaecetes pácolt szardínia) át a tengeri csigákig és pókrákokig mindent felszolgálnak, amit a lagúna kínál. Aztán jöhet a házi tészta (a rókagombás gnocchi egy álom), végül pedig a friss grillezett hal vagy olyan kreatív fogások, mint a radicchióval töltött tintahal. Végül ne feledkezzünk meg egy meleg zabaionéról sem, amit lassan kanalazgathatunk.
Az ínyencek új kedvence a Cannaregio negyedben található „Vini da Gigio”, amely az elmúlt években a legjobbak közé küzdötte fel magát. Egy családi trattoria, ahol a legmagasabb szinten főznek velencei módra: tintahalas rizottó, penne pisztáciával és gorgonzolával. Gnocchi pestóval, kifogástalanul grillezett halak és egy tartalmas ossobuco. Mindezt olyan árakon, amelyek a fele a többi „finom” velencei címeknek.
Egy kellemes ebéd barátokkal továbbra is az Accademia mögötti „Locanda Montin”-ban lehetséges. Régen a bécsi elit találkozóhelye volt, ma egy tisztességes trattoria, ahol viszonylag kevés pénzért kínálnak házias ételeket. Hasonló a helyzet a Castello negyedben található „Hosteria dal Franz”-ban. Egy jelentéktelen csatorna mentén fekszik, ahol apa és fia mutatja meg, mi az igazi velencei vendégszeretet. A Rialto-híd közelében lévő „Cantina do Mori”-ban, ahol antik rézedények alatt és a rialtói piac munkásai mellett ebédelhetünk, érdemes megkóstolni a tipikus velencei „Cicheti”-t – kis előételes tányérok meleg tintahallal, tengeri pókkal, kagylókkal, sült zöldségekkel, húsgombócokkal és így tovább.
Apropó Cicheti: Ezek a velencei finomságok a Bacaro állóbárokban ismét nagyon divatosak. Két tipp: A Rialto-híd melletti Canal Grande-n található „Banco Giro”-ba beköltözött a Slow-Food mozgalom. A töltött szardíniától a tonhalkaviárig terjed a modern Cicheti-konyha. Hagyományosabb a Szent Márk tértől néhány száz méterre északra fekvő „Rivetta”. Egy kis halsaláta, pár gerezd fokhagymás scampi, fél még gőzölgő tengeri pók, hozzá két deci finom friuli fehérbor – és máris rendben a világ.
Aki ebből nem tud betelni, annak el kell zarándokolnia Cannaregio egyik legrégebbi osteriájába: az „Alla Vedova” a vegyes Cicheti-tálakra specializálódott, amelyet este, gyertyafény mellett is megkóstolhatunk.
Természetesen a velencei élvezetek leírásakor néhány dolog kimaradt: a „Harry's Bar” (Bellini igen, étel nem), a „Do Forni” (drága és turistahely), vagy a „Cipriani” (még drágább, csak előkelő). De őszintén: A Cicheti-kkel jobban jár.

Címek

MILÁNÓ

Il Luogo di Aimo e Nadia
6 Via Montecuccoli
Tel.: +39/02/41 68 86
www.aimoenadia.com

Cracco-Peck
4 Via Victor Hugo
Tel.: +39/02/87 67 74
www.peck.it

L’Ape Piera
11 Via Lodovico il Moro
Tel.: +39/02/89 12 60 60
www.ape-piera.com

Joia
18 Via P. Castaldi
Tel.: +39/02/29 52 21 24

Trattoria da Giacomo
Via B. Cellini
Tel.: +39/02/76 02 33 13
vagy 76 02 43 05
www.todine.net/dagiacomo

Trattoria Milanese
11 Via Santa Marta
Tel.: +39/02/86 45 19 91

Alla Cucina delle Langhe
6 Corso Como
Tel.: +39/02/655 42 79

Paper Moon
1 Via Bagutta
Tel.: +39/02/76 02 22 97

Armani Nobu
1 Via Pisoni
Tel.: +39/02/72 31 86 45
www.giorgioarmani.com

Bulgari
7a Via Privata Fratelli Gabba
Tel.: +39/02/805 80 51

Dolce & Gabbana Gold
2a Via Carlo Peoria
Tel.: +39/02/757 77 71
www.dolcegabbanagold.it

VELENCE

Osteria da Fiore
Calle del Sclaeter
San Polo 2002
Tel.: +39/041/72 13 08
www.dafiore.com

Corte Sconta
Calle del Pestrin
Castello 3886
Tel.: +39/041/522 70 24

Vini da Gigio
Fondamente de la Cheisa
Cannaregio 3628/a
Tel.: +39/041/528 51 40

Locanda Montin
Fondamente Eremite
Dorsoduro 1147
Tel.: +39/041/522 71 51

Cantino do Mori
429 Calle dei do Mori
San Polo
Tel.: +39/041/522 54 01

Banco Giro
122 Campo San Giacometto
San Polo
Tel.: +39/041/523 20 61

Rivetta
Ponte San Provolo
Castello 4625
Tel.: +39/041/528 73 02

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!