A-La-Carte

Néhány dolog félresiklik (2020/4)

Megfigyelések a Noma tesztkonyhájában és fermentációs laboratóriumában, amely jelenleg valószínűleg a világ legbefolyásosabb étterme, ha kutatás-fejlesztésről van szó.


Mette Søberg mindössze 30 éves, és övé a globális kulináris üzletág egyik legkeresettebb állása. Ő felel a koppenhágai Noma „Kutatás és fejlesztés“ részlegéért. Miközben éppen a csúcsgasztronómiában nagyítóval kell keresni a vezető pozícióban lévő nőket, a fiatal dán hölgy egy ötfős csapatot irányít, amely René Redzepivel szoros összhangban olyan ételeket tervez, amelyeket nem felejt el az ember. Ott volt például tavaly a vadmenü részeként a kacsahagy, amelyet a vendégnek a kacsacsőrrel kellett kiemelnie a felnyitott kacsakoponyából. Felejthetetlen volt a mellé tálalt kis evőeszköz is, amelyet a kacsa szájpadlásának porcából készítettek.

A kutatás és fejlesztés a Noma-nál egyrészt a kalandot és a provokációt jelenti, másrészt az aprólékosságot és a tudományos komolyságot. Szinte doktori disszertációk készülnek egy faj minden ehető változatáról, és a legjobban ízlő példányokat tesztelik, hogy alkalmasak-e a három szezonális menü egyikére. Ezek lehetnek gombák, különböző káposztafélék vagy akár a jéghideg norvég tengerből származó kagylók, amelyek ott közel 100 évig éltek, és általában ehetetlennek tartják őket. Nem Mette Søberg csapatánál, amely számtalan kísérlet után olyan zseniálisan párolta a rágós kagylóhúst, hogy az ember szívesen otthagy érte egy Bœuf bourguignon-t.

És ott voltak a medúzával végzett kísérletek is. Egyesek unalmas ízűek voltak, mások szörnyűek, végül megtalálták azt az egy fajtát, amelynek friss tengeríze van, kellemes állagú, és a tenger gyümölcsei menü egyik fénypontja.

Amióta az új Noma a koppenhágai Christiansen kerületben működik, a konyha három évszakra osztja az évet: januártól májusig/júniusig hal és tenger gyümölcsei vannak, júliustól szeptemberig növények és zöldségek szerepelnek a programban, októbertől decemberig pedig az erdő termékeit szolgálják fel, vadhússal együtt.

Az elvárások embertelenül nagyok. Minden fogásnak mércét kell állítania, Aha-élményeket kiváltania, csodálkozást és gyönyört okoznia, új inspirációt adnia a globális főzővilágnak.

„Gondolatban mindig jó előre tervezünk“ – meséli Mette Søberg a megközelítéséről. „Elég függetlenül működünk az éttermi eseményektől. Miközben ott a tenger gyümölcsei szezont ünneplik, mi egyrészt a következő évi új halas és tenger gyümölcsei ételekre gondolunk, ugyanakkor a zöldségmenü már majdnem kész, és gondolataink egy része már a vadszezonban jár.“

Témától függően a csapat kénytelen akár egy évvel előre dolgozni, mivel bizonyos termékek csak rövid ideig érhetők el. Olykor a fejlesztési munkában mélyhűtött tartalékokkal is segítenek magukon.

A fejlesztés mindennapjai a szervezésből, kóstolásból, majd természetesen az elkészítésből állnak. Az elején mindig a termelőkeresés áll. A dolog természetéből adódik, hogy éppen az olyan különlegesebb dolgokat, mint például a tengeri alga vagy a tengeri csigák, a kereskedők nem kínálják. A rendszeres termelőkkel és beszállítókkal való kapcsolatokról két munkatárs gondoskodik, akiket kizárólag erre osztottak be. „A velük való kapcsolat elengedhetetlenül fontos számunkra. Minden egyes embert motiválni és irányítani kell. A számtalan egyedi beszállító nélkül a Noma rendszer nem működik.“

A bio-tanúsítványok nem feltételei az együttműködésnek: „Az a fontos, hogy érezzük, hogy az emberek a számunkra megfelelő mércék szerint dolgoznak. Dániában a biodinamikus termelők adminisztrációs terhei olyan nagyok, hogy a kis gazdaságok tudatosan nem vállalják a papírmunkát.“

A vadon termő növényekért, mint virágok, gyógynövények, bogyók, gombák és diófélék, a Noma-csapat akár 15 gyűjtőből álló csapattal vonul ki. „Nemcsak az aktuális igényt kell fedeznünk, hanem a fermentációs laboratóriumban is kísérletezni és raktározni akarunk.“

René Redzepi szerint „a termékek gyűjtése és tartósítása kezdettől fogva erősen meghatározta a Noma DNS-ét. Mi mindig is foragig-étterem voltunk.“

Mette Søberg, aki hat éve gyakornokként kezdte a régi Noma-ban, és kezdetben mohák, zuzmók és vad fokhagyma gyűjtésére küldték parkokba és erdőkbe, látszólag mindenkinél jobban magáévá tette ezeket a tapasztalatokat a csapatban.

A szabad természetben történő gyűjtés támogatására rengeteg dokumentáció létezik, sőt még egy ingyenes alkalmazás is segít ebben, a „Vild Mad“-projekt. Sajnos egyelőre csak dánul. Így mindenki tudja, hogy a fiatal hársfalevél tökéletes salátának, a tiszafa tűlevelei azonban mérgező gombaként hathatnak.

A közel százfős Noma-csapat sok különböző nemzetiség vidám közössége. Vannak, akik csak néhány hónapig maradnak, mások évek óta velünk vannak. Bár a Noma is férfiak uralta közeg a csúcsgasztronómia más éttermeihez képest, de a más vendéglátóhelyeken uralkodó hírhedten negatív maszkulin energia nélkül. Erről Redzepi személyesen gondoskodott, rengeteg energiával.

Hogy miért pont Mette Søberg lett a tesztkonyha vezetője? Redzepi méltatja őt mindenek felett: a kreativitását és csapatmunkára való képességét. Ott volt a Noma külföldi kalandjainál, az ausztráliai és mexikói pop-upokon is. Ezen a két projekten a korábban dogmatikusan a dán termékekre fixált Noma megváltozott, és megnyílt az északi alapanyagokkal végzett új technikák előtt. Például Japánban elleshették, hogyan válnak ott sok étel egy dashi-val umami-ünneppé. Azóta a Noma-ban is szinte mindig hozzáadnak egy ízfokozó fermentet. És gyakran elég néhány csepp eszencia ahhoz, hogy például egy vackacsa igazán vad ízű legyen. Szükség esetén a Noma-konyhának van még néhány igazi titkos fegyvere: „A Koji-olajunk még a legunalmasabb ízt is izgalmas szintre emeli. És a fekete fokhagymából készült ecet is gyakran nagy durranás: olyan, mint egy fűszeres, édes-savanyú kóla.“

Más prominens séfekhez hasonlóan Redzepi is nyithatott volna sok pénzért Noma-fiókokat Dubajban vagy Las Vegasban. Ő nem akarta elárulni az eredeti ötletet, ezért inkább a kutatásba és fejlesztésbe fektetett. A munka olyan tudományosan zajlik, ahogy a szakácsok csak lehetnek. „Egy és ugyanazt a terméket akár 30 különböző változatban is kipróbáljuk, és minden kísérletet pontos előírások szerint dokumentálunk.“

Részben elég monoton munkafolyamatokról van szó, amelyek gyorsan frusztrálóak lehetnek: „Ha egymás után csupa unalmas dolgot állítasz elő, nem megfelelő párolási módszereket vagy rossz vágástechnikákat próbálsz ki, az eléggé lehangoló tud lenni“, írja le Mette Søberg a tesztkonyha mindennapjait. Melyik kísérlet sült el rosszul? „Minden kísérletsorozatból tanul az ember. Inkább azt mondjuk, hogy az egyik vagy másik kísérlet a várt fejlődéshez képest kicsit félresiklik.“

Gyakran a melletted lévő kollégának több szerencséje van, és ez mozgósítja a saját önbizalmadat is. „Még ha szisztematikusan is haladsz, gyakran a véletlenek azok, amelyek egy nagyszerű alkotást létrehoznak. Mert például a másik tűzhelyen éppen egy szósz rotyog, amit a kísérleteddel párosítasz.“ És egyszer csak úgyis jön a Redzepi-faktor. „René a tapasztalatával olyan dolgokat lát és érez, amelyeket mi a mindennapokban néha figyelmen kívül hagyunk. Néha csak rövid ideig áll ott, összekever két dolgot, és az aztán igazán nagyszerű.“ Vannak azonban olyan napok is, amikor mélyütéseket mér a csapatra. „Amikor már nagyon messzire jutottunk, meg vagyunk győződve róla, felszolgálunk neki három ételt, ő pedig brutálisan azt mondja: ,Felejtsétek el, mindnek egyforma íze van.‘ És sajnos igaza van. Egyszerűen a fejlesztés során mindent túlságosan elláttunk a jelenlegi kedvenc fermentjeinkkel, ami valóban egy bizonyos uniformitáshoz vezethet.“

Személyes kedvencei alig vannak az embernek egy ilyen pozícióban. Túl gyorsan váltakoznak a látványos ízek és az új benyomások. Azonban egy általános célkitűzés évek óta foglalkoztatja Søberget. „Olyan sok lenyűgöző fogásunk van egy menü-ben, és a vendégek mégis általában az úgynevezett főételre koncentrálnak. Ennek az egy ételnek kellene a csúcspontnak lennie, és többnyire hússal, mindenképpen sok fehérjével azonosítják. A menüinknél ez már önmagában a három különböző téma miatt sem mindig lehetséges. De persze azt sem akarjuk, hogy a vendégek utána máshová menjenek hamburgerért vagy steakért. Ezért fektetünk annyi munkát minden egyes fermentbe, hogy elég kielégítő umami legyen a tányéron.“ Valószínűleg ezért is lelkesedik Mette Søberg annyira a tavalyi vadmenü gombás fogásáért, egyfajta purista gombaraguért, amelyet vadhús-fermenttel fejeztek be. „Sok vendég azt hitte, hogy valójában hús van a tányérján.“

A tesztkonyha távolról sem titokban működik, az étterem előtti üvegházak egyikében van elhelyezve. Nem szokatlan az sem, hogy néha-néha kíváncsi vendégek kukkantanak be. Az üvegfalakra kitűzött polaroidok azonban csak ritkán mutatnak új alkotásokat: „Ott inkább a csapat best-ofja látható olyan kreációkkal, amelyek gyakran be sem kerültek egy menü-be.“

Elszigeteltebben és kicsit rejtettebben a főépületben találhatók a Noma fermentációs laboratóriumai. Néhány helyiség a desztilláló berendezéseivel, elszívóival és centrifugáival pontosan úgy néz ki, ahogy az ember egy labort elképzel. A tényleges folyamatok aztán meglehetősen látványtalanul zajlanak tárolóhelyiségekben, pontosan ellenőrzött hőmérséklet és páratartalom mellett. És még ha némelyik csúcstechnológiás biotechnológiának tűnhet is, itt valójában régi hagyományokat és kultúrtechnikákat hoznak új szintre, vagy akár mentenek meg a feledéstől.

Legalább egy fermentált összetevő nélkül elképzelhetetlen egy étel a Noma-ban. Nem is kell feltűnő fő alapanyagnak lennie, gyakran csak az utolsó ízélmény hiányzik egy kreációból, és ott például a sok fermentált termékből származó, harmonikus savasság vagy erősítő umami, kombucha, ecet vagy szósz formájában, az ideális pont az i-re.

Ennek megfelelően a fermentációs laboratóriumi munka inkább a cukrászathoz kötődik, mint a „normális“ főzéshez. Minden gramm és sok részlet számít. A bevált útról való eltérésnek kevés esélye van a sikerre.

Miso, ecet, szójaszósz, garum, tejsavasan erjesztett gyümölcsök és zöldségek – a fermentációs labor ötfős csapata valószínűleg már mindezt nagyjából minden termékből kipróbálta. A só mellett elsősorban a japán Aspergillus oryzae penészgomba, ismertebb nevén Koji, az indítója sok átalakulásnak a fermentációs laborban. Már egy kis mennyiségű Koji mindent megváltoztat: színt, állagot, szagot, ízt. A penészgomba lebontja az élelmiszerekben lévő fehérjéket és keményítőt, és gyakorlatilag előemészti azokat. Növekedésének eredménye az aromák és rengeteg glutamát. A finomságok a részletekben rejlenek. A gombafajtól és a táptalajtól függően a Kojinak különböző tulajdonságai vannak. Egyes fajok jobbak a keményítő lebontásában, mások hatékonyabban alakítják át a fehérjéket. Olyan tényezők is befolyásolják az eredményt, mint az idő, a hőmérséklet és a páratartalom. Izgalmas természetesen az is, hogy mindez a betakarítási ciklustól, a terroir-tól és az évszaktól függően változhat. Szezononként, azaz négy-öt hónapos időszakra, a Noma-ban körülbelül 150 kilogramm Koji szükséges indítókultúraként.

A fermentálás a Noma-ban azonban nemcsak befőzést és átalakítást jelent az európai és ázsiai konyhákból ismert eljárások értelmében. Afrikában és Indiában például erjesztett kukoricából vékony kovászos kenyereket sütnek, amelyek a kísérleti konyhának szolgáltak mintául észak-európai gabonafélékkel készült regionális változatokhoz.

A szakácsok mellett időszakosan speciális élelmiszer-tudósok is dolgoznak. Mert nem minden gomba nem mérgező, nem minden ferment emészthető az ember számára.

Amikor René Redzepi kitalálta A Noma fermentációs kézikönyv ötletét, teljesen meglepte a közönség visszhangja: „Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen sokan főznek otthon ebből a piaci rést kitöltő dologból.“ A könyvet azóta számos nyelvre lefordították, és 2018-as megjelenése óta folyamatosan jól fogy. A fermentációs labor vezetőjeként az elmúlt években David Zilber tevékenykedett. Rendszeres közösségi média posztjaival tette népszerűvé munkáját a lelkes ínyencek körében. Rasztafrizurájával, számtalan tetoválásával és laza beszólásaival Zilber éveken át a fermentáció popsztárja volt. Amikor az erjesztésről mesél, akkor érzi az ember az erőteljes pezsgést az üvegben, érzi az átalakulás ritmusát és energiáját. A férfit megjelölte a téma, erről tanúskodnak a karján és vállán lévő tetoválások is, amelyek a Tejútrendszer mellett a két osztrák fizikus, Erwin Schrödinger és Ludwig Boltzmann képleteit is ábrázolják.

Amikor David Zilber a fermentáció alapelveit nagyon leegyszerűsítve magyarázza, mindenki azonnal lelkesedik a témáért: „Képzeld el, hogy egy felkapott klub kidobóembere vagy. Minden baktérium szívesen bejönne bulizni. Te azonban egy klassz bulit akarsz, ezért végezd a beléptetést, és csak a tejsavbaktériumokat engedd be. – Ez a szabályozott fermentáció.“ A könyv, egy meglehetősen száraz mű, messze minden dohányzóasztali prezentációtól, elsősorban otthoni kísérletezésre való bátorításként szolgál. „A gyakorlatban vegyél egy kiló gyümölcsöt vagy zöldséget, keverd össze a teljes tömeg két százalékának megfelelő sóval, és hagyd a keveréket egy hétig lehetőleg légmentesen lezárva egy üvegben vagy műanyag zacskóban.“ Amit aztán kicsomagolsz, az élvezet.

A Noma-lab-ban az összetevők általában már kicsit szokatlanabbak. Például mókus, tengeri uborka vagy főtt hasnyálmirigy. „A tesztkonyha számára gyakran kellett olyan dolgokat kitalálnunk, amelyek teljesen kívül esnek a megszokott kereteken“ – árulja el Zilber a kulisszatitkokat. „Ehhez olyan kövek alatt kell keresned, amelyek olyan hegyek alá vannak rejtve, amelyekről még senki sem hallott. Hogy René le legyen nyűgözve, és azt mondja, ,Oké, ez lehet egy pác alapja‘, a világ szövevényes, sötét nyúlüregeiben áskálsz. A legjobb esetben kombinálod az új technológiát és a hagyományos erjesztést valami igazán újjá.“

Alapvetően minden fermentálható, mert a mikrobák fenntartás nélkül mindent megesznek. És nagyjából mindent, ami valaha is beillett a Noma-koncepcióba, már fermentáltak. Csak nem minden ízlik jól. Akkor aztán nemcsak egyszerűen elteszik, hanem például húst Koji-val, sóval és egy kis vízzel 68 fokon megfőznek. Két hét után az ember örül a tiszta umaminak, amely szószként például a zöldségeket vagy gombákat a hetedik mennyországba emeli.

Otthon is könnyebb. „Megérted az umami jelentőségét a saját konyhádban, ha egy kanál szójaszószt adsz a bolognai ragudhoz. Senki sem fogja azt gondolni, hogy az olasz ragu ettől ázsiai ízű lesz. Mindenki azt fogja mondani, hogy finomabb. És ha most még arra is gondolsz, mennyi umami keletkezett a tejsavbaktériumok által a parmezánban, és ezt a sajtot a kész ételre reszeled, akkor az egész fermentációs-umami téma már egyáltalán nem elvont, hanem teljesen logikus az alkalmazásban.“

Egyáltalán, a legtöbb mikroba és baktérium távolról sem gonosz: „Időbe telik, amíg a kutatómunkánkat a gasztronómiai gondolkodásmódban megszilárdítjuk. A legtöbben a mikrobákra valami romlottként vagy élvezhetetlenként gondolnak, pedig a legtöbbjük többet használ, mint amennyit árt.“ Egy szakácshoz képest David Zilber hihetetlenül beleásta magát a témába. Nagyon szívesen mesél a holobiontákról. „Mindannyian holobionták vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az ember sok különböző organizmus komplex életközössége, metaorganizmus. Olyan mikrobák népesítenek be minket, amelyekkel alapvetően össze vagyunk kötve. Egy organizmus működőképessége döntően attól függ, hogy ezt az életközösséget a komplexitásában egészként értsék meg és egyensúlyban tartsák. A bőrünkkel, a szerveinkkel egy ökoszisztémát alkotunk, amelyet aztán kiegészít és élénkít a gazdák földjének termése, akik ezzel a táplálékkal látnak el minket. Így jön létre egy óriási ökoszisztéma. És a fermentáció jó híd ennek megértéséhez.“

David Zilber nem sokkal a korona-járvány kitörése előtt Európában lemondott a fermentációs labor vezetéséről. Ideje az új kalandoknak, a labor jövője most korábbi munkatársai hozzáértő kezében van. A Noma biotóptól teljesen elszakadni egyébként sem tud. Amikor az étterem a Covid-19 miatti lezárás után kezdetben borbárként nyitott újra, a konyha két hamburger-változatot dolgozott ki. Egy klasszikus sajtburger viszonylag gyorsan megvolt. A vegetáriánus hamburger fejlesztése már sokkal összetettebb volt, és ismét David Zilber kezében volt: „Egy jó marhahúsos hamburger sok kritériumot meghatároz: állag, lédússág, kéreg, umami, a sült hús megfelelő karamellizációja. Hogy ezt vegetáriánus módon érjük el, egyértelmű volt, hogy az állaghoz valamit fermentált gabonával kell próbálnunk. Az árpa túl durva volt, végül a quinoánál kötöttünk ki. A meglehetősen édes Koji helyett tempeh-t használtunk a fermentáláshoz. Ennek lúgos ízét tejsavpor hozzáadásával semlegesítettük. Egy nap elég ahhoz, hogy olyan massza keletkezzen, amely úgy viselkedik, mint a legjobb darált marhahús. Azzal, hogy levegőn fermentálódik, a keverék elég nedvességet veszít ahhoz, hogy később jól lehessen sütni, és sütés után is kellemesen lédús maradjon. A kellő umamiról aztán a Nagy-Britanniában nagyon elterjedt „Marmite“ veggie-paszta hozzáadása gondoskodott. A végső csillogás és karamell-touch a sütés után egy élesztő-garum és lóbab-shoyu keverékéből jött.“

Még ha a Noma most újra a három szezonális menüvel normál üzemmódban működik is, még mindig sok kérés érkezik a veggie-burgerrel kapcsolatban. „Sokak számára ez volt a legjobb burger, amit valaha ettek. Nagyszerű íze van, mégis más, anélkül, hogy idegennek tűnne. Egy abszolút tipikus Noma-kreáció, amely bebizonyítja, hogy hozzáértéssel és találékonysággal jó konyhát lehet vinni alternatív eszközökkel.“

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!