Mr. Slow Food
Szöveg: Willi Klinger Fotók: Helene Waldner
Amikor a jövő október 26-án 5000 gazda, halász és nomád 150 országból 1000 szakáccsal és 400 egyetemi oktatóval találkozik Torinóban a „Terra Madre” kongresszuson a „Salone del Gusto” keretein belül, a nem ipari mezőgazdaság ügyeinek egyik legkarizmatikusabb harcosa pályafutása csúcsára érkezik: Carlo Petrini, a Slow Food mozgalom alapítója.
A barátai által becézően csak „Carlin”-nak nevezett Petrini 1949-ben született a piemonti Bra-ban, és szociológiát tanult Trentóban. „Ezután alapítottam meg Olaszország első szabad rádióállomását, a Radio Bra – Onde Rosse-t” – meséli a klasszikus 68-asok nosztalgikus büszkeségével. Politikai és újságírói hátterével 1977-től megalapozta az élvezetekről szóló diskurzus intellektuális hátterét. 1986-ban alapító elnöke lett a Slow Food elődszervezetének, az „Arcigola”-nak, amely ebben az időben nyitotta meg a két ismert éttermet: az „Osteria Boccondivino”-t Bra-ban és az „Osteria dell’Arco”-t Albában.
A Slow Food International alapítása után, a francia forradalom 200. évfordulóján, 1989-ben a párizsi Opéra Comique-ban, Petrini a hálózat fejlődését inkább az ökológiai irányba terelte. „Kezdetben egy enogasztronómiai egyesület voltunk a gyorséttermek, a rohanó, élvezetellenes élet, az élelmiszerek szabványosítása és az ízek egységesítése ellen. A biológiai sokféleség drámai veszélyeztetettsége és a kistermelői rendszereket elpusztító agráripar katasztrófája miatt a Slow Food ökogasztronómiai mozgalommá fejlődött” – összegzi a visionárius Petrini, akit 2004-ben a Time Magazine az „European Hero” címmel tüntetett ki. A Slow Food két évtized alatt lenyűgöző szervezetté nőtte ki magát 80 000 taggal 120 országban. A legnagyobb növekedés jelenleg éppen a gyorséttermek hazájában, az USA-ban tapasztalható, ahol a sztárszakács Alice Waters és az író Eric Schlosser („A Fast Food Nation”) is a tanácsadó testület tagja.
Amit Petrini elért, az nem más, mint az értelmiség és a gazdák összefogása. Ehhez különböző szervezeti szintek léteznek. A fajtagazdagodás és a vidéki közösségek megőrzése érdekében 1996-ban útjára indították az „Arca del Gusto” (Az ízek bárkája) projektet, amelynek célja a veszélyeztetett specialitások nemzetközi számbavétele, a „morozzo-i kappantól” a norvég „Sørøya-i tőkehalig”.
Az Arca az alapötlet, de a gyakorlati munka az úgynevezett „Presidi” támogatói körökben zajlik. Ők határozzák meg a projektet, és gondozzák a kommunikációtól kezdve a feldolgozási módszereken át a termékek marketingjéig. „A tömegtermelés el fog bukni! A kistermelői, helyi, származási hellyel rendelkező minőségi termelés fogja megmenteni az európai mezőgazdaságot!” – vallja Petrini, aki már régen globalizálta az ötleteit. Világszerte eddig mintegy 800 „Presidi”-t hívtak életre. Ausztria első Slow Food támogatói köre a stájerországi Slow Food Convivium „Sulmtaler csirke” projektje.
Ezeket a specialitásokat kétévente nagy szabású Slow Food eseményeken mutatják be a széles közönségnek. Így az 1997-ben először megrendezett, a világ legnagyobb sajtkiállítása, a „Cheese” Bra-ban igazi fellendülést indított el a kézműves sajtkészítésben. A genovai „Slow Fish” a fenntartható halászat problémájával kapcsolatos új tudatosságot hivatott teremteni. 2004 októberében 140 000 látogató érkezett az 5. „Salone del Gusto”-ra a volt Fiat-gyár, a Lingotto területére. Ezzel egy időben zajlott az első „Terra Madre” is, a világ minden tájáról érkező kis élelmiszer-termelői közösségek találkozója. „A Terra Madre egy globális, decentralizált hálózat, amely önmagát generálja, és egyesíti az egész bolygót, Északot és Délet, gazdagot és szegényt” – írja le Petrini a globalizáció sajátos formáját.
A mozgalom egyik fontos pillére a Slow Food Editore kiadó. Jelenleg 70 cím szerepel a kínálatukban, köztük az „Osterie d’Italia”, „Formaggi d’Italia” és a „Vini d’Italia” kalauzok, utóbbi a római Gambero Rosso kiadóval közös koprodukció. Ez a kalauz minden évben kiosztja a „Tre Bicchieri”-t, az olasz csúcsborok legáhítottabb elismerését, amelyet szintén nagy eseményeken mutatnak be a borbarátoknak.
Petrini talán legnagyobb dobása az „Università di Scienze Gastronomiche” megalapítása volt a pollenzói volt királyi rezidencián, amely először emeli tudomány rangjára az enogasztronómiát. Pollenzóban hozták létre a „Banca del Vino”-t is, ahol Olaszország nagy borait ideális körülmények között tárolják, mint az „olasz borok emlékezetét”.
Petrini legújabb könyve, a „Buono, pulito e giusto” (Jó, tiszta és tisztességes) az új biblia egy olyan mezőgazdaság és élelmiszer-termelés számára, amely egyszerre tűzi ki célul a legmagasabb minőséget, a fenntarthatóságot és a társadalmi igazságosságot. „Aki fogyasztóként küzdeni akar az agráripar által okozott kistermelői rendszerek pusztulása ellen, annak többet kell tudnia a témáról. Egyébként nem szeretem a fogyasztó szót. A fogyasztónak a termelővel való szorosabb kapcsolat révén inkább koproduktorként kellene tekintenie magára” – magyarázza Petrini, aki a kistermelői közösségek hálózatát követeli az ipari agrárlobbi ellensúlyozására. Csak így érhetők el méltányosabb termelői árak a gazdák számára. „Ez teljesen szociálisan elfogadható lenne, mert az emberek ma túl sok pénzt költenek kérdéses hasznú dolgokra, miközben a táplálkozáson spórolnak. 1970-ben egy átlagos olasz család még jövedelme 32%-át költötte élelmiszerre, ma már csak 16%-át. 18-19%-os érték elég lenne a társadalmilag igazságos gazdajövedelem garantálásához. Az ember ösztönösen spórol az élelmiszereken, mert ez a viselkedés a nélkülözés időszakaiból tudattalanul tovább hagyományozódik. Ugyanaz a fogyasztó, aki gond nélkül tölt drága szintetikus olajat az autója motorjába, panaszkodik a jó olívaolaj magas árára a táplálkozásában” – érvel Petrini.
Mivel a kiváló minőségű, egyedi élelmiszereknek alig van reklámja, az emberek nagy része nincs tisztában a problémával. Az ipar azonban szintén felismerte, hogy egyre több emberben ébred vágy az eredeti élelmiszerek iránt. Ezért használják a reklámokban gyakran a bukolikus koncepciókat és világokat, miközben az iparosítás vígan halad tovább. Petrini ugyanakkor hangsúlyozza, hogy vannak olyan nagyüzemek is, amelyek jó minőséget állítanak elő tisztességes, környezetbarát körülmények között.
Petrini számára azonban a legdöntőbb probléma a gyermekeink nevelése, akiknek fogyasztói viselkedését az ipari reklámkampányok vezérlik, miközben a háztartásokban a hagyományos táplálkozási kultúra gyorsan hanyatlik. „A multik reklámjai veszélyeztetik gyermekeink lelkét! A földdel való kapcsolat ezért ma a gyermekek számára fontosabb, mint a könyvek olvasása.” Ezért a Slow Food saját oktatási programokat is kínál a gyerekeknek és tanáraiknak. Manfred Flieser kezdeményezésére Stájerországban létrejöttek az első osztrák Slow Food „iskolakertek” is.
Amikor Petrini a bécsi Hofburgban a „Trophée Gourmet” átadásakor ismét kifejtette filozófiáját, 700 hallgató függött az ajkán. Mondatait újra és újra taps szakította félbe, különösen a megismételt követelést, hogy többet kell fizetnünk a gazdáinknak. Még a Sacher vezetője, Elisabeth Gürtler is, aki átadta a trófeát Petrininek, láthatóan meg volt hatva. Petrini köszönetet mondott, és méltatta az olyan intézményeket, mint a Hotel Sacher, mint egy ország kulináris kultúrájának fontos mitológiai elemeit. „Gyertek el Torinóba a ,Terra Madre’-re. Ezt a viseletekben, bőrszínekben, illatokban és ízekben rejlő sokszínűséget egy életen át nem fogjátok elfelejteni!” – mondta búcsúzóul. Szóval, irány Torinó!