Szöveg: Roland Graf · Illusztráció: Joel Spector
Az a vita, hogy Ausztria nemzetközi foodie-célpontként való pozicionálása nem az ország édességhagyományain keresztül kellene-e történjen, újra és újra fellángol. Szinte minden ételszimpozionon vagy kreatív séfek campusán előkerül ez a kérdés. Tanácskoznak, gesztikulálnak, példákat hoznak fel és rágják át őket, majd visszatérnek a tűzhelyükhöz vagy a szerkesztőségbe. Végül is egy ilyen kulináris „nemzetmárkázásnak“ hagyománya van. Még a franciák is elismerően beszélnek a mai napig a bécsi süteményekről (Viennoiserie). A bárban legalábbis a régi receptek már régen megtalálták a helyüket; az utóbbi években a trendi bárok itallapjain újra és újra olyan italok tűnnek fel, amelyek lényegében nem mások, mint iható desszertek.
Unottan a mind szárazabb italok iránti, amúgy is esedékes ellenirányzatot láthatnánk benne. Ugyanis a szesztilalom előtti éra italainak jelenlegi fellendülése nem palástolhatja azt a tényt, hogy nem minden koktélivó értékeli ezt a stílust. A „Booze on Booze“ italok, amelyek akkoriban gyakran szabálynak számítottak, csak alkoholból állnak, még akkor is, ha az adott alapszeszt likőrökkel vagy ízesített borokkal (mint például a vermut a népszerű Manhattan vagy Dry Martini esetében) aromásan kiegyensúlyozzák. Bár senki sem akar visszatérni a Tom Cruise-korszak rikító és krémesen cukros turmixgép-túlzásaihoz, az a félelem, amit Dorothy Parker fogalmazott meg, miszerint „három ital után az asztal alá, négy után pedig a vendéglátó alá kerülni“, ugyanúgy nem kívánatos.
Világos, megint Mozart! Ennyiben a kiegyensúlyozott és enyhén édes koktélok, amelyek ráadásul a helyi eredet jelenleg fontos nemesi címkéjével is büszkélkedhetnek, bizonyos rajongótáborra számíthatnak. Természetesen az újragondolt ételek között az édességboltok közhelyei is megtalálhatók. Ha azonban tudjuk, hogy Ben Koch, aki a „Varázsfuvola“ nevű folyékony Mozart-golyóját a bécsi „Eberts Cocktailbar“-ban szervírozza, német származású, akkor ez is elmegy a hazánk iránti valódi hódolatnak. Főleg, hogy a salzburgi Mozart-likőrrel olyan összetevőt találunk benne, amely nemzetközileg is jól képviseli az „édes“ Ausztriát a bárokban. Időközben e népszerűség miatt japán tulajdonba került, a fehér, barna és sötét csokoládélikőr termékneveit is anglicizálták. A „Mozart Dry“-t, amely technikailag egy csokoládékivonatból (macerátumból) készült vodka, Koch receptjében természetesen pisztáciával kombinálják.
Konkrét esetben egy espum, ahogy azt még a molekuláris konyha fénykorából ismerjük, fedi a koktélospoharat. Ugyanis a desszertitaloknál (vagy az ital-desszerteknél?) is jelen kell lennie a krémes elemnek, a tejszínhabnak – ha még szociológiailag akarjuk túlértékelni: az osztrák puhasága és hajlíthatósága. Ennek megfelelően gyakran találhatók olyan hozzávalók az italokban, amelyek egy süteményreceptben is szerepelhetnének: tojáshab, tojássárgája, tejszínhab és mogyoró.
Mexikói császármorzsa. A hazai édességek iránti minden szeretet mellett a gerincet általában mégis egy nemzetközi szesz adja. Különösen szívesen használják alapként a tequila fanyar és földes aromáit. Ellentétben a semlegesebb szeszekkel, amelyek az édességnek kevés vagy semmilyen ellensúlyt nem kínálnak, a mexikói nemzeti pálinka ideális partner. Nem utolsósorban az ezzel készült signature drinkek – a Daiquiritől (általában eperrel vagy ananásszal) a Palomáig (grapefruittal) – mutatják, hogy jól kijön a gyümölcsökkel és azok gyümölcscukrával. Így nem csoda, hogy az idei „Tahona Society“ versenyen, az Olmeca Tequila Salzburgban megrendezett koktélversenyén, a 14 résztvevő jó fele a nagyi süteményes könyvéből vett inspirációra épített.
A nagyival kapcsolatos dolgot akár szó szerint is lehet venni: „A készlet, amiben az italomat szervírozták, a nagyimé“ – árulja el Andrea Hörzer. Neki köszönheti a győztes ital ehető előképét is: „Az almáspite inspirált, amit mindig sütött.“ A tiroli Ischglben található Hotel Post „Bar 67“-jének bárosa azonban nem akármilyen almát használt. „A Kronprinz fajtát először az én szülővárosomban, Gleisdorfban termesztették“ – mondja Hörzer, akinek ezzel meg is volt a neve a tequila-koktéljához. „A Kronprinz von Arandas“ hidat ver a hazai sütési hagyomány és az Olmeca szülővárosa, a Jalisco tartománybeli Arandas között. Az iható almáspite mellett a résztvevők folyékony császármorzsát (Theresa Müller, a linzi „Frau Dietrich“ speakeasyből) vagy salzburgi galuskát (Christian Größlbauer, „Rieders“, Ried im Innkreis) is szervíroztak.
Bíborszeletet (Kardinalschnitte), folyékonyan, kérem! A folyékony desszertek sorozata, amelyet a bécsi rutinos Markus Altrichter saját alkotásai közé sorol, szintén egy tequila-itallal kezdődik. Az első a „Folyékony Sacher-torta“ volt, amelyet a lapossapkás bécsi báros védjegyévé vált módon alkotott meg. A Duna-parti Meliá Hotel magasan fekvő bárjában töltött idejéből származik azonban a tortavitrinből vett jelenlegi kedvence. „Miért nincs sehol egy igazán jó bíborszelet?“ – tette fel a kérdést Altrichter, és szervírozta a koktélváltozatát egy menü keretében. „Ez természetesen inkább egy ital a hölgyeknek“ – ismeri el a „Kardinal Waffle“ feltalálója. „Sok vendég, aki ezt a ,szeletet‘ egyszer megkóstolta, azután mindig szívesen választotta a bárban töltött estéje lezárásaként.“
Bestsellerek, Altrichter erre céloz, a krémesen édes italok a száraz koktélokra előfizetett barflyoknál valószínűleg nem lesznek. Pedig éppen a jelenleg újrafelfedezett, az amerikai szesztilalom előtti időszakban igenis szerepük volt. A „Singapore Sling“ például, sok báros számára nem több, mint a gyümölcsszelet ázsiai változata az ananász- és cseresznyearomáival, 1915-ben Ngiam Tong Boon alkotása volt. Még ma is naponta 1000 darab fogy el a hatcsillagos „Raffles“ hotelben, a születési helyén – mondja Christian Westbeld szállodaigazgató. Eredetileg azoknak a nőknek készült, akik a verandáról figyelték a gyarmati tisztek érkezését, és akik számára a tiszta alkohol nem volt illendő.
Bogyós müzli szívószállal. „De a White Lady is egy klasszikus recept“ – emlékeztet Erich Wassicek, a „Halbestadt“ bárosa egy másik klasszikusra. A bécsinek ezért „az édes italokkal alapvetően nincs gondja“, mint minden jó koktélnál, csak az egyensúlynak kell stimmelnie. Így adaptálta a brit italguru, Simon Difford (www.diffordsguide.com) egy receptjét a „Balisto-szelet vagy egy bogyós müzli folyékony változatához“. Az ő „Nutty Berry'tini“-jéből egy szintén mogyoró és bogyók – természetesen likőr formájában – összetevőin alapuló „Nuts 'n' Berry“ lett. Hogy honnan hozta a receptet a városi vasúti ívek alatt lévő kis bárba, Wassicek már nem tudja pontosan: „Amennyire emlékszem, a receptet René Kronsteinertől kaptam a Sea Cloud Cruises-től.“
A vodkával az ital a két likőrje ellenére is rendelkezik némi harapóssal. És ha már a vodkánál tartunk: Nem kevés kemény legény békélt meg a krémes italokkal, miután Jeff Bridges, A nagy Lebowski című film címszereplője, egyik „White Russian“-t a másik után itta előttük. Nem feltétlenül kell a folyékony desszertet úgy fogyasztani, mint a „Dude“-nak fürdőköpenyben.
Varázsfuvola
Hozzávalók
1 tojás
1,5 cl tejszínhab
2 cl Mozart Dry
3 cl Sherry (Lustau PX)
házi pisztácia-espuma
Pohár: Goblet vagy koktélos kehely
Díszítés: Mozart-golyó
Elkészítés
Minden hozzávalót a shakerben először szárazon (= jégkocka nélkül) rázzon fel, hogy a tojás habosra verődjön. Ezután adjon hozzá jégkockát, és rázza még egyszer erőteljesen tíz másodpercig hidegre. Szűrje le az előhűtött pohárba, öntse a tetejére a pisztácia-espumát, és díszítse egy Mozart-golyóval.
Andrea Hörzer, Bar 67, Hotel Post, Ischgl
A Kronprinz von Arandas
Hozzávalók
25 cl Lillet Blanc
2 gramm lecitin
6 cl tequila (Olmeca Altos)
2 darabka gyömbér
1 Kronprinz alma
2 cl házi alma-méz szirup (2:1)
2 bárkanál almaecet
Pohár: üveg teáscsésze
Díszítés: almachips és mini szalonnás taco
Elkészítés
A habhoz keverje össze a Lilletet és a lecitint botmixerrel. A gyömbért és a meghámozott almát a bárhozóval (muddler) törje össze a shakerben. Adjon hozzá jégkockát, a többi hozzávalóval együtt rázza erőteljesen jégen legalább 15 másodpercig, majd szűrje a kristálycsészébe. Díszítse a Lillet-habbal. Mellé egy almachips és egy főtt almadarabokkal és grillezett szalonnával megrakott mini taco jár.
Markus Altrichter, Bar-Consultant és Brand Ambassador, Bécs
Kardinal Waffle
Hozzávalók
1 tojásfehérje
1,5 cl házi ribizliszirup
4 cl gin (Tanqueray No.10)
1 tojássárgája
2,5 cl házi vaníliaszirup
1 cl friss citromlé
Pohár: Goblet
Díszítés: nincs
Elkészítés
A tojásfehérjét és a ribizliszirupot verje fel addig, amíg kemény hab keletkezik. A gint, tojássárgáját, vaníliaszirupot és citromlevet tegye jéggel a shakerbe, rázza hidegre, és szűrje előhűtött pohárba, jég nélkül. A tetejére tegye a ribizlis habot, és szakácsfáklyával óvatosan karamellizálja meg.
Erich Wassicek, Halbestadt, Bécs
Nuts 'n' Berry
Simon Difford
„Nutty Berry'tini“ receptje nyomán
Hozzávalók
2,5 cl vodka
2,5 cl Chambord
2,5 cl Frangelico
2,5 cl kávétejszín (10% zsírtartalom)
Pohár: koktélos kehely (Coupette)
Díszítés: 3 málna
Elkészítés
A shakerben rázza össze az összes hozzávalót jéggel, és szűrje koktélos kehelybe. Málnával díszítve – jég nélkül – szervírozza.