Egy pohár Tement Sauvignon blanc a kézben, mögötte Bruno Kreisky portréja: Willi Schlögl, a berlinben üzletelő stájer borőrült új borbárt nyitott – Freundschaftnak hívják. „A német-osztrák barátságra iszunk itt!” – neveti el magát.
200 osztrák bort mérnek a Freundschaftban, Berlin-Mitte negyedében. A berlini éjszakai baglyoknak (és azoknak is, akik már kora este úton vannak) osztrák finomságok is jutnak: Leberkäse a st. johann im pongau-i Urban hentestől, marhahússaláta tökmagolajjal és tatárbifsztek stájer ökörből.
Amióta kiszállt a hírhedt-nevezetes Cordobarból (amelyet a szomszédok zajpanasza miatt bezártak, és „normál” étteremként, Cordoként visznek tovább), közvetlenül a híres Unter den Linden sugárút mellett építette fel a Freundschaftot a berliniek új találkozóhelyévé. „Annyi minden történik Berlinben, a szcéna itt biztosan a legdinamikusabb az egész német nyelvterületen.”
Igaza van a Willinek. De mi most kevésbé az éjszakai életre, inkább a dinamikus éttermi szcénára szeretnénk koncentrálni. És azt is egy osztrák vezeti. A Horváthtal – azon a helyen, ahol a 70-es években az akcionista Ossi Wiener száműzetése keltett feltűnést – Sebastian Frank a berlini gasztronómia csúcsára főzte fel magát. Pannon-nemzetközi konyháját az utóbbi években néhány retró ötlettel egészítette ki: a „vajas kenyeret” pisztrángkaviárral és krumplis tejszínkrémmel tálalja, a grízes táskát hegyi sajttal tölti meg, a paprikás csirke redukált szaftját a grillezett tokhal („tokhal-paprikás”) szószának használja, a fasírozott pogácsa előtt pedig tisztelegve egy erdei gombákból készült fasírtot kínál, amely nemcsak kinézetre, de ízre is hasonlít az eredetire.
Az embernek megvan az adottsága a harmadik csillaghoz, mondják Berlinben. Bár a minőség önmagában – ezt a bécsi vörös kalauzból tudjuk – sajnos már nem határozza meg a Michelin-értékeléseket. Csillagok, szakácsok, mindegy. Sebastian Frank letelepedett Berlinben: „A feleségem berlini, a két gyerekem itt nő fel, és a házat, amit épp építettünk, 15 évig kell törleszteni – azt hiszem, Berlinben fogok maradni!”
Természetesen a gasztronómia csúcsa Berlinben is kiélezett verseny. Aki ázsiai inspirációra vágyik, az a nagyszerű Tim Rauéhoz megy, akivel számos más étterme ellenére – többnyire a Rudi-Dutschke-Straße-i anyaétteremben lehet találkozni. A minap Heinz Reitbauerrel (akinek Steirereckjében Sebastian Frank egyébként tanult) közösen főzött egy nyolcfogásos menüt, Heinz a méhviaszban sült szaiblingjével, Tim pedig a wasabis garnélájával. És Tim Raue a közönség előtt be is vallotta, hogy egykor ő is jelentkezett a Steirereckbe – de végül Berlinben maradt. Jó Berlinnek, rossz Bécsnek, egy igazi „Tim Rauét” mi is elviselnénk.
A legújabb avantgárd őrült inkább a borvilágból érkezik. Billy Wagner egy excentrikus sommelier volt (és maradt mindmáig), aki társával és szakácsával, Micha Schäferrel nyitotta meg a Nobelhart & Schmutzigot. Ahogy a New York-i Brooklyn Fare óta építészetileg divatos, alig van ülőhely asztaloknál, inkább bárszékek egy hatalmas, patkó alakú pultnál. Ott tizenegy izgalmas falatkát szolgálnak fel, sok zöldséggel, a cikóriától a kaporvirágon át a borókáig – méltányos 120 euróért (vízzel együtt, szénsavasan és mentesen). És amit Billy Wagner a borpárosításokhoz kitalál, az mint mindig, fantasztikus. A karamellizált vulva („Az egy művészeti tárgy volt!”, mondja Billy) útravalóul, ami a feleségemet megbotránkoztatta, időközben egy canelé-re, egyfajta francia mini kuglófra lett cserélve.
Természetesen számtalan más ínyenccím is van Berlinben, amelyet érdemes felkeresni. A Rutz Weinbarban Marco Müller bizonyítja, hogy joggal volt „Berlin év szakácsa” – a földszinten házias, de kifinomult vendéglői konyha, az első emeleten pedig kiváló fine dining várja a vendégeket. A Pauly Saalban pedig nemrég Dirk Gieselmann mutatta meg, mit tanult a Haeberlinéknél az Auberge de l'Illben: modern stílusú, finom francia konyhát.
De ami Berlin igazi különlegessége, az a rengeteg új étterem, amely az utóbbi években gombamód elszaporodott. Alig telik el nap újranyitás nélkül – de alig telik el hét anélkül, hogy valamelyik trendi vendéglő be ne zárna. Válasszuk el a búzát a pelyvától. A kreuzbergi Tulus Lotrek biztosan azok közé tartozik, amelyek megmaradnak. Hangulatos faasztalok, kompetens és barátságos kiszolgálás, és öt-hét figyelemre méltó fogás a paradicsomos szaiblingtől a királyrákon át a báránytatárig és -bordáig. Egyértelműen a kedvenc az új ínyenccímek között. Ugyanúgy, mint a Landwehr-csatorna másik oldalán lévő Lode & Stijn, ahol két holland négy kis előételt és négy főételt szolgál fel a vad osztrigától a grillezett őzbakig.
A Berlin-Mitte negyedben található Golvet pedig a legjobb kilátást kínálja Berlinre (a nyolcadik emeletről a Potsdamer Platzra), valamint egy bonyolult, kissé extravagáns menüt: fésűkagyló rebarbarával, királyrák borjúfejjel, kebab spárgával – és zárásként „Zöld, zöld, zöld”, egy desszert sóska-sorbet-vel, zöld kápia paprikával és chilivel. Nem édes, hanem valami egészen más.
De nyitottak néhány olyan ínyenc kísérleti konyha is, amelyeket a kritika jóindulattól a lelkesedésig terjedően éltet. Őszintén szólva, nekem ezek egy kicsit túl manírosak és ideologikusak. Az Einsunternull például „olyan ételeket szolgál fel, mint amilyen Berlin városa – őszinte, színes, kreatív, multikulturálisan inspirált és földhözragadt bájjal”. Jó, de még a tulajdonosnak is túl fárasztó. A parányi Ernstben (tizenkét ülőhely) Weddingben a szakács nemzetisége miatt az étlap csak angolul érhető el. Előre jegyet kell venni – 185 euróért –, és a séf fogásról fogásra vég nélkül magyarázza, miért, mit, hogyan és miért főzött úgy. Az Eins44 pedig egy neuköllni belső udvarban működik, ahol régen egy szeszfőzde volt; ott a skandináv konyhát veszik alapul, igaz, németesen komolyan. Ami épp elérhető fű, mag vagy gyökér, az kerül az asztalra, például fenyőtűszirupban párolt petrezselyemgyökér zellerhasábokkal.
Vissza az ételhez, ami élvezetes és egy kicsit egyszerűbb. A Kumpel & Keule az egyik legjobb húsétterem Berlinben, a srácok tényleg mindent Berlin környékéről szereznek be. A tatárbifsztek marhahúsból készül, konyakkal és borókával, a báránykolbász ropogós lencsével, a sertéspofa és az antrecôte pedig „Dupla disznóság” néven kelleti magát. A Herz & Niere koncepciója hasonló, de ott „orrtól farokig” (Nose to Tail) stílusban kínálják a húsokat, beleértve a marhatüdőt, marhaszívet és a malacmájat is. A bécsi belsőség-imádóknak pedig néha bárányagyvelő is szerepel az étlapon. Az, hogy a zöldség is a „saját földről” jön, ahogy az asztalnál elmagyarázzák, még szimpatikusabbá teszi a kreuzbergi éttermet.
Apropos zöldség és saját föld. Mint egy nagyvárosi kísérleti laboratórium, olyan a Good Bank az Alexanderplatz közelében. „Vertikális gazdálkodásnak” (Vertical Farming) hívják azt a koncepciót, ahol a város közepén hét emeleten növekszik saláta és zöldség LED-fény alatt, és – frissebben nem is lehetne – közvetlenül az üvegszekrényekből kerül a tányérra. Semmi pánik, a Good Bank nemcsak vegetáriánusoknak való, rendelhetünk lazacos vagy marhahúsos salátástálakat is.
Ha már a Berlinben virágzó különleges koncepcióknál tartunk. Aki szereti a futurisztikust és a digitálisat, annak érdemes megnéznie a Data Kitchen koncepciót. Reggeli vagy ebéd mobiltelefonon keresztül rendelhető, a választék nagy – a beelitzi spárgától medvehagymával a szaiblingtekercsig zöldségsorbettel, a modern Strammer Maxig. A Data Kitchenben mindent frissen készítenek, és az ügyfél e-mailben kap értesítést, ha kész. Egy kóddal az étteremben lévő üvegdoboz kinyitható, és az ebéd kényelmesen elfogyasztható az 55 férőhelyes helyiségben. „Fast Slow Foodnak” hívják ezt az alapítók, és köszönetet mondanak az SAP szoftvercégnek a támogatásért. Jó étvágyat hozzá.
Vissza a régi világba. New Yorkhoz, Londonhoz vagy Párizshoz hasonlóan Berlin is az „etnikai étkezés” központjává fejlődött. A világ nagy konyhái mind képviseltetik magukat csúcséttermekkel. A Kin Deeben úgy eszik az ember, mint Thaiföldön, a Kochu Karuban mint Koreában, a Hotspotban pedig a legjobb kínai konyha érhető el, szenzációs borlappal. Közel-keleti ételeket Meir Adoni izraeli sztárséf Layla éttermében találhatunk, aki Tel-Aviv és New York után Kreuzbergben nyitotta meg harmadik éttermét, vagy a Prismben, a másik izraeli sztárnál, Gal Ben Moshenál, aki modern arab konyhát szolgál fel. Még Oroszország is képviselteti magát, Evgeny Vikentev elhozta az orosz forradalmat Berlinbe. Szentpéterváron az avantgárd orosz konyháját ünneplik, a nyugat-berlini Charlottenburgban lévő Cell étlapján pedig fésűkagyló köszmétevel, laposhal kecsketejjel és csirke vadfokhagymával szerepel. Egyébként megspórolhatjuk az utat Szentpétervárra.
És hol marad az igazi berlini, az „eredeti berlini konyha”? Nos, valljuk be őszintén, a kulináris kínálat Berlinben sosem volt olyan nagyszerű. Inkább a tartalmas és rusztikus ételek domináltak. Az első berlini látogatásomkor, néhány évtizeddel ezelőtt, még Heini Hollhoz zarándokoltam a Kurfürstendamm közelében. Ott voltak a legjobb káposztás tekercsek, majdnem karvastagságúak. Vagy egy hatalmas csülök, nálunk „Schweinsstelze” néven ismert. Egész jó, de nem fogyókúrás.
Heini Holl ugyan meghalt, de a konyhája tovább él. A legjobban a Zur letzten Instanzban kóstolható meg a Spree folyó partján, amely állítólag „Berlin legrégebbi étterme”, elvégre állítólag már 1621-ben is pálinkamérés működött ott. Vagy Radke Gasthaus Alt-Berlinjében, már 35 éve a KaDeWe sarkánál, ahol a régi idők káposztás tekercsét kínálják „a híres vendéglős, Heini Holl emlékére”.
Ennyi lakmározás után szükség van egy magas alkoholtartalmú levezetőre. És azt a legjobb – lásd az elején – Willi Schlöglnél, a Freundschaftban meginni. Mert a Willinek jó pálinkái is vannak, osztrákok és németek, hogy a tekercset meg lehessen emészteni.
Freundschaft
www.instagram.com/bar_freundschaft
Cordo
www.cordobar.net
Horváth
www.restaurant-horvath.de
Tim Raue
www.tim-raue.com
Nobelhart & Schmutzig
www.nobelhartundschmutzig.com
Rutz Weinbar
www.rutz-restaurant.de
Pauly Saal
www.paulysaal.com
Tulus Lotrek
www.tuluslotrek.de
Lode & Stijn
www.lode-stijn.de
Golvet
www.golvet.de
einsunternull
www.restaurant-einsunternull.de
Ernst
www.ernstberlin.de
Eins44
www.eins44.com
Kumpel & Keule
www.kumpelundkeule.de
Herz & Niere
www.herzundniere.berlin
Good Bank
www.good-bank.de
Data Kitchen
www.datakitchen.berlin
Kin Dee
www.kindeeberlin.com
Kochu Karu
www.kochukaru.de
Hotspot
www.restaurant-hotspot.de
Layla
www.layla-restaurant.com
Prism
www.prismberlin.de
Cell
www.cell.restaurant
Zur letzten Instanz
www.zurletzteninstanz.com
Radke’s Gasthaus Alt Berlin
www.alt-berlin.de