A-La-Carte

Nordic Cuisine haladóknak (2020/3)

Gejzírek, pónilovaglás, kézműves sörök és őshonos ételek bálnából, rénszarvasból és grönlandi cápából. Egy izlandi út mindig magában hordozza a kalandfaktor.


Kint elég hűvös van, bent a vízben plusz 37 fok, nincs más hátra, mint belebújni a fürdőnadrágba és alámerülni a lagúnában. Izland híres Kék Lagúnájában, ahol a forró források a világ minden tájáról érkező turisták vonzerejét jelentik. Jelenleg a koronavírus miatt sokkal kevesebb a fürdőző, mint normál esetben, és a kétméteres távolság úszás közben is könnyedén tartható.

Az élvezet nem olcsó. 71 euróba kerül a belépő, a fürdőköpeny és a papucs. De megéri az árát, hogy az arktikus kora nyár hűvösében egy kis melegségben részesüljünk. Kár lenne azonban az izlandi látogatást csak a turisztikai látványosságokra korlátozni. Mivel az északi konyha diadalmenete óta ez a sziget is az ínyencek paradicsomává vált. Alig hihető, de igaz.

Itt nem az izlandiak hagyományos ételeiről beszélünk; a főtt birkafejekről, az erjesztett rájáról, a savanyú pácban érlelt fókaúszókról vagy a savóban áztatott kosherékről. És a bálnahúsnak (igen, Izlandon még mindig engedélyezett a bálnavadászat!) sem kell feltétlenül szerepelnie az étlapon. Nem, ez még a fiatal izlandiaknak is túlzás a hagyományokból.

A mai izlandi konyha arra összpontosít, amiből a szigetnek bőven jut – halak és egyéb tengeri herkentyűk, egészséges bárányok, fűszernövények, répák, bogyók és minden, ami egyébként a mohában vagy az erdőben ehetően megtalálható, ahogy azt a híres koppenhágai Noma előrevetítette. A kulináris felfedezőutat a reykjavíki kikötőben érdemes kezdeni, például a Sæmundur í Sparifötunumban, ami tulajdonképpen lefordítva „lazac ünneplő ruhában”-t jelent, ahogy a fiatal pincér elmagyarázza. Itt mindenki fiatal, férfi és nő is, a férfiak természetesen divatos szakállal és mindannyian lyukas farmerben. És szeretnek jól mulatni, nemcsak az ischgli aprés-ski partikon, ahol egyből hat izlandi fertőződött meg koronavírussal.

A Sæmundur egy gasztro-kocsma, tehát egyfajta ínyencvendéglő, a Kex ifjúsági szálló első emeletének közepén, és az izlandi konyhába való bevezetésként teljesen praktikus. Tizenkét különböző sör kapható, a legtöbbjük helyben főzött kézműves sör. Snackként kezdetben „Hardfiskur” érkezik az asztalra, szárított tőkehal, na ja. A kóstoló menü pedig sejteti, mi várja az embert később az éttermekben. Cékla-hummusz, lazac paszternákcsipsszel és gyógynövényes majonézzel, Pulled Lamb (lassan sült bárány) erdei gombával, friss bogyókkal és karamellizált vörös káposztával. Tulajdonképpen elég jó – és melyik osztrák vagy német ifjúsági szállóban kap az ember ilyen menüt?

Néhány házzal arrébb, a Bryggjan Breweryben, egy mikrosörfőzdében, hasonló a helyzet, csak kicsit előkelőbb. Hat sör – két-két lager, ale és IPA – kóstolható meg 25 euróért, ami nem feltétlenül olcsó, de őszintén szólva, Izlandon semmi sem olcsó. Folytatjuk a sort homárral, tökmaggal és a hagyományos Fish ’n’ Chips-szel, amit az izlandiak a britektől vettek át. A Messinnben, egy kis városi halétteremben pedig állítólag „tipikus izlandi” halas serpenyős ételekre specializálódtak. A lepényhal paradicsommal, kapribogyóval és petrezselyemmel érkezik, a vörös sügér zellerrel, kukoricával és chilivel.

A következő konyhai teszt előtt azonban fel kell fedezni a sziget egyéb szépségeit is. Természetesen meg kell lovagolni a híres izlandi pónikat (inkább tavasszal és nyáron, mint télen, amikor mínusz 20 fokban az erdőben könnyen lefagyhat az ember lábujja), aztán irány a sziget közepén lévő gejzírek, körülbelül kétórányi autóútra Reykjavíktól. Tucatnyian csodálják a forró vízsugarakat, amelyek tízpercenként akár 30 méter magasra is fellőnek. Páratlan látványosság, de a kiadós gyaloglás, a szuvenírboltban vásárolt alga-maszkok és a kétórás visszaút után ismét jelentkezik az éhség.

Ezúttal a Matur og drykkurba (németül kissé színtelenebbül „Essen und Trinken”) megyünk a város északi végén, amelyet csak egy út választ el a tengerparttól. Ott a Noma-hype után viszonylag hamar elkötelezték magukat az új izlandi konyha mellett. Ujjételként halbőr-csipszet íróval és sörös tésztában sült tőkehalnyelvet kínálnak. Kicsit furcsán hangzik, de mindenképpen emészthető. Következik egy halleves lepényhallal, kagylóval, almával és mazsolával, a kínált csikókrokettet bogyós lekvárral főleg gyerekek jelenlétében érdemes kerülni, a rénszarvaskrokett (Emlékeznek: Rudolph, a piros orrú rénszarvas!) azonban az utódoknál sem arat nagyobb sikert. A tőkehalfej glazúrozott bogyókkal és káposztasalátával érdekes, a sarki szemes pisztráng répával, hagymával és kagylóval ugyanúgy, ahogy a bárány karósrépapürével is kifejezetten étvágygerjesztő, nemcsak ránézésre, hanem az ízlelőbimbóknak is.

Aki a vegetáriánus ételeket részesíti előnyben, annak a Hilton szállodában található Vox ajánlott. Algák zsázsával és spenóttal, karamellizált hagyma, négyszeres répa (levesként, füstölve, nyersen és főzve sóskával) – ez a menü igazán megdobogtatja a vegetáriánus szíveket. Sok zöldség kapható az Oxban is, egyfajta étterem az étteremben. Ehhez el kell zarándokolni az Ion City Hotelbe, tovább a helyi Sumac étterembe, majd egy titkos ajtón keresztül a 14 ülőhelyes minivendéglőbe. Ott Thrainn Freyr Vigfusson tálalja nagyanyja ételeit tapas formájában.

Amit ki lehet hagyni, az a félórás út Hafnarfjörðurba. Ott a helyiek turistacsapdát állítottak fel. Viking Village-nek hívják, 200 ember fér be a Fjörukráin étterembe, ahol a müncheni Hofbräuhausra emlékeztető végtelen hosszú faasztaloknál mindenféle izlandi étellel „kényeztetik” őket a zsíros heringtől az erjesztett cápáig. És természetesen néhány viking is ugrál az asztalok között, terjesztve az izlandi folklórt. Erre tényleg nincs szükség, főleg nem a korona idején.

Inkább örüljünk előre az izlandi kulinária csúcspontjának: első, Reykjavík szélén található Dill étterméért Gunnar Karl Gíslason Michelin-csillagot kapott. A francia tesztelőknek is új hangsúlyokra van szükségük, ezért ezt a szigetet is felvették a vörös útikalauzba. Télen Gunnar elköltözött, a város közepére, a kis főutcára, egy üzletház első emeletére. A lépcsőn felfelé, fent tizenkét asztal a szükséges távolsággal és egy hatalmas nyitott konyha, ahol a főnök maga dolgozik és barátságosan int, amikor az új vendéget az asztalhoz kísérik. A korona idején csak szombat esténként volt nyitva, most szépen lassan indítja újra az üzemet.

„Az izlandi konyha természetesen az északi konyha folytatása, ahogy azt a Noma elindította” – ismeri el. „Majdnem minden alapanyagomat a környezetből szerzem be – a friss halakat, a bárányokat, a bogyókat, a gyógynövényeket és a gombákat. És megpróbálok mindent a lehető legegyszerűbben és redukáltabban elkészíteni.” Ígéretesen kezdődik kis előételekkel: egy darab ropogós tőkehal szilvával, hagymás pite répával, cékla áfonyával, libabőr egy darab kenyéren és grillezett bárányhas paprikával. Aztán háromszor zöldség (erjesztett káposzta, kecskesajt zellerrel, karósrépa korianderrel), mielőtt a tőkehal-fogás az asztalra kerülne. És ez az est igazi szenzációja. Ennél érdekesebb és jobban elkészített halat nehéz máshol találni.

Háromszor szolgálják fel a tőkehalat, egyszer püréként ropogós bőrrel, aztán levesként kaporral és krumplival, végül egy középső darab gyökerekkel és a tetején egy adag kaviárral. Csak a fehérboroknál húzzák el az arcukat a vendégek: olyan természetes borok, amelyek inkább emlékeztetnek ecetre, mint szőlőlére. „Igen, ebben még fejlődnünk kell” – ismeri el maga a főnök is, miután megkóstolt egyet. „De vörösborban jobban vagyunk eleresztve.”

És azt kapunk a második főételhez, a libához. A combját mártásban, pácolt gyökérzöldségekkel, a mellét algás vajjal és fekete mohabogyókkal szolgálják fel. Hogy komolyan gondolja a helyi fűszerekkel és zöldségekkel, azt Gunnar a desszertnél mutatja meg. Sütött keksz zellermaggal, grillezett cékla szárított algával, karamell sarki kakukkfűvel – ilyesmi egészen biztosan nem található meg egyetlen közép-európai étlapon sem.

„Remélem, ízlett” – mondja Gunnar az asztalnál és nevet: „A legkeményebb izlandi dolgokat, mint a pácolt és erjesztett cápahúst, kihagytam.” Köszönöm, Gunnar. Érdekes, ízletes és kicsit kalandos volt. De most eljött az ideje, hogy belevessük magunkat a következő kalandba. Éjfél előtt nem sokkal fut ki a turistahajó, hogy kint a nyílt tengeren elkapják az északi fényt.

És ha, ahogy sajnos gyakran előfordul, mégsem látni északi fényt, akkor a hajózási társaság felajánl egy ismételt túrát a következő izlandi látogatásnál, két éven belül. Egyáltalán nem rossz, akkor majd újra letesztelhetjük az új izlandi konyhát.

Sæmundur í Sparifötunum
www.kexhostel.is/saemundur-gastro-pub

Bryggjan Brewery
www.bryggjanbrugghus.is

Messinn
www.messinn.com

Matur og drykkur
www.maturogdrykkur.is

Vox
www.vox.is

Ox
www.ox.restaurant

Fjörukráin
www.fjorukrain.is

Dill
www.dillrestaurant.is

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!