A Mühlvierteli bio-pék, Helmut Gragger nem áll le a terjeszkedéssel. Több bécsi és berlini üzlet után híres fatüzelésű kemencéit Bangkokban és Szenegálban is felállította. Most további 20 következik egy izgalmas szociális projekt keretében.
Még csak reggel kilenc óra van, de a nap már kíméletlenül tűz Bangkokra. Az április a legforróbb hónapok egyike a thai fővárosban. A páratartalom pedig eléri a csúcsértékeket. A pék, Anna Gandl éppen befejezi a műszakát, a hőség láthatóan nem viseli meg különösebben. „Ezt már megszoktam. Egy pékségben amúgy is mindig meleg van” – mondja a Felső-Ausztriából, a kellemes klímájú Salzkammergut vidékén fekvő Sankt Wolfgangból származó nő. „Hajnali kettőkor keltem, biciklivel jöttem ide, hogy begyújtsam a fatüzelésű kemencét a pékségben, majd előkészítsem a tésztát a kenyérhez és a péksüteményekhez.”
Június végéig fog itt sütni, utána átadja a munkát azoknak a kollégáknak, akiket ő maga képzett ki, végül pedig visszatér Európába. Mivel ősszel a 25 éves nő – ha minden a tervek szerint halad – beiratkozna a piemonti Slow Food Gastronómiai Tudományok Egyetemére. „Sankt Wolfgangban nőttem fel a szüleim pékségében, utána turisztikai iskolába jártam, elvégeztem egy cukrásztanfolyamot, és egy évet dolgoztam Helmut Gragger bécsi pékségében” – mondja Gandl.
Ezután elvállalt egy szezonális munkát, egészen addig, amíg Helmut Gragger fel nem hívta, és meg nem kérdezte, segítene-e neki egy bangkoki pékség megnyitásában. Egy pillanatig sem hezitált. Így van itt tavaly január óta, és süt a „Landhaus” nevű pékségben, amely néhány hete nyílt meg a bangkoki Aree negyedben. A környék a thai főváros elegánsabb részei közé tartozik. Galériák váltakoznak trendi kávézókkal, felkapott bárokkal, éttermekkel és igényes lakóépületekkel.
Egy belső udvarban, egy szabadon álló fehér házban, buja kerttel és banánfákkal kapott helyet a pékség a hozzá tartozó kávézóval. A bejárati ajtón németül olvasható a „Herzlich willkommen” (Isten hozott), a berendezés egyszerű és modern, sok fénnyel és látszóbetonnal, pont úgy, ahogy Európa számos trendi kávézójából ismerhetjük, csak sokkal több zölddel, trópusi növények formájában.
„Sok európai és amerikai él ebben a negyedben, ezért gondoltuk, hogy ideális lenne egy pékségnek, mivel ők inkább a célközönséget jelentik a kenyér és a péksütemények tekintetében, mint a helyiek” – meséli Gandl. De már néhány héttel a nyitás után kiderült, hogy a thai lakosokat legalább annyira érdeklik a tipikus osztrák pékáruk, mint a mákos karika, a rozsos kovászos kenyér vagy Gragger híres sós stanglije. Olyannyira, hogy a helyiek mára a vendégek mintegy 80 százalékát teszik ki. Ami bizonyítja, hogy manapság a világ összes nagyvárosában sikert lehet aratni igazán jó kenyérrel és színvonalas kávéval.
A pékség szíve természetesen a sütőkemence. Ez az épület végében kapott helyet, mégpedig úgy, hogy csak az eleje hozzáférhető a pékségből, egyébként a szabadban áll. Ezzel néhány fokkal kevesebb hő keletkezik az épület belsejében. A kemencét Ausztriában építették, majd szétszerelték, a szlovéniai Koper kikötőjéből hajózták Bangkokba, majdnem negyven napot töltött a tengeren, itt pedig újra összerakták.
„Minden többnyire probléma nélkül zajlott” – meséli Helmut Gragger pékmester –, „egészen addig, amíg a bürokrácia keresztül nem húzta a számításainkat, és a kemence négy hétig vesztegelt a thai vámon.” Emiatt a pékség megnyitása is késett. De miért volt egyáltalán szükség osztrák kemencére? „Minden pékségünkben ilyen kemencéket használunk, amelyeket Markus Lugerrel közösen fejlesztettünk ki. Ezek egyedi gyártmányok, amelyek alkatrészei csak Ausztriában érhetők el, és előnyük, hogy szinte karbantartásmentesek, ami jelentősen csökkenti az üzemeltetési költségeket.” Ráadásul alternatív tüzelőanyagokkal is fűthetők. Jelen esetben például préselt rizshéjból készült brikettel, amely a rizsszüret során hulladékként keletkezik.
Míg a bangkoki pékség egy tisztán gazdasági alapon működő vállalkozás, amelyet Gragger három partnerrel közösen vezet, más helyeken további szociális célú pékségeket terveznek. Így például már ma is áll az egyik Gragger-kemence az Mbour nevű településen található pékségben, Szenegál fővárosától, Dakartól 150 kilométerre délre, amely júliusban kezdi meg a működését. „Szenegálban a helyzet természetesen egészen más, mint Bangkokban” – mondja Gragger –, „itt valóban egy kenyér-országban vagyunk, ahol minden lakos átlagosan napi 180 grammos bagettet eszik.” Itt is a jól bevált osztrák sütőkemencéből kerül ki a kenyér. És itt is szerves hulladékból készült brikettel fűtenek, ami szükségtelenné teszi az olyan üzemanyagokat, mint a dízel vagy az olaj. Ezenkívül Gragger kemencéit úgy tervezték, hogy jobban tárolják a hőt, így általánosságban csökken a tüzelőanyag-felhasználás.
És mivel ezeket a pékségeket is nyereségesen működtetik, hosszú távon perspektívát teremtenek mind az érintettek, mind az egész régió számára. „Célunk egy olyan regionális értéklánc kiépítése, amely a tüzelőanyagok és alapanyagok beszerzésétől egészen a termékek régióbeli értékesítéséig terjed, és képzési lehetőségeket kínál a helyi lakosságnak” – hangsúlyozza Gragger. Általánosságban arra törekszenek, hogy főleg vidéki területeken, illetve a városok peremvidékén legyenek jelen. Ott, ahol egyre nagyobb a munkahelyhiány és tapasztalható az elvándorlás – folytatja a pékmester. „Számomra ez a Slow Food gondolat lényege. Mégpedig segíteni megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a helyi lakosság önállóan, saját munkaerejével, helyi alap- és energiaanyagokból állíthassa elő az élelmiszereit.” Időközben már húsz pékség finanszírozása biztosított, amelyek Szenegál mellett más afrikai országokban, köztük Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Burkina Fasóban, de Európában Albániában, Szerbiában és Moldovában is megépülnek, és fatüzelésű kemencével lesznek felszerelve.
Az afrikai országokban azonban – csakúgy, mint Bangkokban – az extrém hőség és páratartalom az oka annak, hogy a pékáru nem lesz olyan ropogós, mint amit Ausztriában megszokhattunk. „Ez azonban nem igazán probléma” – hangsúlyozza Gandl bangkoki pék –, „egyszerűen csak kicsit meg kell növelni a sütési időt, akkor több kéreg képződik.” Végül pedig a fatüzelésű kemencéből származó kenyérnek minőségi előnye is van – teszi hozzá. Mégpedig az, hogy tovább, legalább egy nappal tovább marad friss.
Minden a Caritasszal közös, „BACK ma's” nevű együttműködési projekttel kezdődött, amelynek keretében a Mühlvierteli pékmester, Helmut Gragger tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokat képez pékekké. Ez 2009-ben történt.
Azóta 19 fiatal fejezte be a képzést, további tíz pedig jelenleg is képzés alatt áll.
2016 óta a BACK ma's keretében külföldön is tevékenykednek, ahol fejlődő és feltörekvő országokban kispékségeket létesítenek, amelyek a nyersanyag- és energiaellátást az adott helyi adottságokhoz igazítják, hogy biztosítsák a helyi független önellátást. Így munkahelyek és képzési lehetőségek is teremtődnek.
2017 augusztusában megalapították a Gragger & Cie Social Business GmbH-t, amelynek célja kispékségek nyitása városi peremvidékeken és vidéki területeken, amelyek a helyi feltételekhez igazodó alapszortimentet állítanak elő és értékesítenek. Ennek során a speciális modul-kemencét alkalmazzák, amelyet szerves hulladékból készült brikettel fűtenek, amivel jelentősen csökkenthetők az energiaköltségek. Az üzleti nyereséget az alkalmazottak gyermekeinek képzésére, valamint további helyi szociális projektekre fordítják.
Egy első sikeres szenegáli projekt után most további húsz következik.
További országokban jönnek létre Social Business pékségek, amelyek finanszírozása már biztosított, többek között Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Burkina Fasóban, valamint Kelet-Európában Albániában, Szerbiában és Moldovában.