És újra jelentkezik a kenyér. „Elnézést, nem szokásom félbeszakítani beszélgetéseket“ – mondja Antonia Klugmann, és rövid időre eltűnik a konyhában. Itt az ideje körülnézni. Fa zsalugáterek zárják ki az észak-olasz augusztusi hőséget. A helyiség egy része az étteremhez tartozik: barna bőrfotelek, földig érő fehér abroszok. A hátsó rész egy könyvtárra emlékeztet, fermentálásról szóló könyvhalmokkal, botanikai rajzokkal, púderrózsaszín bársonykanapéval és gólyamintás zsámolyokkal. Minden nőies és nagyon stílusos. Aztán Klugmann sóhajtva visszatér. „Még egyszer be kellett tolnom a cipót a sütőbe. Valószínűleg így sem lesz tökéletes, egyszerűen túl meleg van ma.“
A nőket, akik a kulináris világban viszik valamire, gyakran vádolják perfekcionizmussal – mellesleg a férfiakat is. Túl rögös az út a csúcsig, és sok lemondással jár. Az embernek tényleg akarnia kell. Ahogy az 1979-ben született Antonia Klugmannak is, aki jogi tanulmányai vége felé jött rá, hogy inkább rétegezi a parmigianát, mintsem hogy paragrafusokat bújjon. Trieszti értelmiségi családban született. Apja, a kardiológus sokat dolgozott, akárcsak kutatóként tevékenykedő anyja. Sok délutánon át maradtak a lányok egyedül otthon. „Akkoriban fedeztem fel magamnak a főzést“ – emlékszik vissza az alig 1,60 méter magas, eszpresszóbarna szemű nő. Természetes hajszíne sötétszőke, a végei szőkítve. A szakácskabát alól fehér Stan Smith tornacipő látszik ki, zöld fűzővel. „Tudja, furcsa kislány voltam.“ Érdekelte a mozi és a fotózás. „Valójában ugyanolyan szívesen lettem volna fotós is.“

Hogy mégsem így történt, az valószínűleg családja lenyűgözően kozmopolita kulináris hatásainak is köszönhető: osztrák szilvás gombóc, jiddis egytálételek, lasagne. Ennek ellenére azt mondja, gyermekkori ételeinek emléke nem vált ki belőle melankóliát. „Nagyanyám raguja javításra szorult.“ 22 évesen aztán az előadótól a tűzhelyig. Hogyan reagáltak a szülők a hirtelen szemléletváltásra? „Nem értették a szakácsszakmát. Sosem jártunk puccos éttermekbe, szüleim számára ez a világ nem létezett.“ A lánya annál inkább erőltette saját útját. Négy évig főzött a Baldovino étteremben Raffaello Mazzolini mellett. Már 2006-ban valóra váltotta az álmot saját étterméről az Antico Foleador Conte Lovaria étteremmel Pavia di Udinében, és ugyanabban az évben a Gambero Rosso az év felfedezettjének választotta. Amikor a bérleti szerződés lejárt, vásárolt egy darab földet Dolegna del Collióban, egy spagettihossznyira a szlovén határtól. Az étterem építésének finanszírozása érdekében 2011-ben átigazolt a nyüzsgő Il Ridotto étterembe, egy évvel később pedig a Venissa fine-dining templomba, ahol megszerezte első csillagát. 2014-ben végre eljött a nap: a L’argine a Vencò megnyitotta kapuit.
2015-ben érkezett az első csillag. Megkoronázta azt a konyhát, amely modern módon közelít az olasz hagyományokhoz. Egyik ikonikus étele a kék tőkehal szardellával. Aznap este eperrel tálalt spagetti lesz, amely meghökkentő módon érett paradicsom ízű, emellett tengeri keszeg tárkonyemulzióval, padlizsán füstölt ricottával, bazsalikommal és áfonyaredukcióval, valamint burgonyás-articsókás ravioli menyhalikrával. Klugmann szívesen inspirálódik a 125 kilométerre fekvő Ljubljana heti piacáról. A 42 éves szakács tíz éve ismeri zöldségszállítóját. A fűszernövényeket a szakácsok maguk gyűjtik, és sok minden a saját kertből származik. Tavaly nyáron már nem is tudta, hová tegye a sok szilvát.
2005-ben egy súlyos autóbaleset miatt egy évig munkaképtelen volt. Akkor kezdett el kertészkedni – ez a szenvedély pozitív sebként maradt meg nála. Jelenleg az egyik mosogatója gondozza a hosszúkás, lapos épület melletti területet, amely az étteremnek ad otthont. Ez utóbbi Klugmann büszkesége. „El sem tudják képzelni, mennyi idegembe került az építkezés. Életem legnehezebb négy éve volt.“
Megérte. A Collio boros dombvidékének közepén, egy négyszáz éves kőmalom közvetlen szomszédságában fekszik a földszintes épület, lustán, mint egy délutáni hőségben szundikáló. A hátsó részben három stílusosan berendezett vendégszoba található. Az étterem maga elöl teljesen üvegezett, a konyha pedig egy nagy ablakon keresztül belátható.
A sommelier és maître Klugmann egykori élettársa, Romano de Feo. Az internet állításaival ellentétben sosem voltak üzlettársak. Tizennyolc év kapcsolat után 2018-ban szakítottak, többet a sztárszakács erről nem akar mondani: „Nem beszélek a magánéletemről.“ Csak azért, hogy röviddel később meséljen a 15 perces autóútra lévő folyóparti házáról, ahol négy macskájával él.
Sokakhoz hasonlóan ő is egyedül töltötte otthon a koronavírus-járvány idején elrendelt lezárást. A kérdés, hogy mit jelent számára ilyen helyzetben a „comfort food”, rövid időre kizökkenti. „A legtöbbször húsgombócot ettem rizzsel és paradicsomszósszal. Amúgy is a rajongója vagyok az egyszerű ételeknek, mint a grillezett padlizsán vagy a fehér spárga, kenyér és vaj. Őszintén szólva azonban mindig diétázom.“ Vannak ezek a rövid pillanatok, amikor az előzékeny,
szívélyes nő mögött valami megtört, borús dolog sejlik fel. Mint a beszélgetés végén, amikor fotót kérünk tőle, és azt morogja, utálná. Teljesen más, mint amit Instagram-profilja sejtet, ahová rendszeresen tesz közzé önironikus TikTok-videókat, amelyeken konyhai stábjával együtt táncol biztos koreográfiát vagy indít flashmobot a kukoricásban.
Minek tulajdonítható ez? Annak, hogy a hazájában olyan nagy a konkurencia? Olaszországban 370 Michelin-csillagos étterem van, ebből 324 egycsillagos. Végül is a számos elismerés – az Identità Golose két alkalommal választotta a trieszti nőt az év legjobb szakácsának –, valamint a Master Chef olasz verziójában való szereplése és a folyamatosan telt ház bizonyítja a sikerét. Vagy a nemén múlik? Erre a felvetésre Klugmann határozottan megrázza a fejét. „Egy profi konyhában csak a teljesítmény számít. Sosem ért hátrány azért, mert nő vagyok.“ Problémásabbnak érzi az általános helyzetet Olaszországban. Máshol is, de itt különösen, a nőknek választaniuk kell a gyerek és a karrier között, nemcsak a konyhában, hanem minden szakmában. Ő megtette. „Hogy sosem van időm magamra, az a munkámmal jár.“ Az viszont, hogy négyfős konyhai csapata tisztán férfiakból áll – és feltűnően fiatalok, 20 és 26 év közöttiek –, egyszerűen annak tudható be, hogy nem kap jelentkezést nőktől.
Ismét csipogás hallatszik. Klugmann azonnal feláll, bocsánatkérően mormog valamit, és a konyha felé siet.
A várakozási idő áthidalására testvére, Vittoria – aki üzlettársként a PR-ért felel – tölt Antonia kedvenc I Clivi Pet-Nat borából, amelynek szőlőültetvényeit látni lehet az étteremből. Amikor a főnök visszajön, két illatos ciabatta-szeletet tart a kezében. „Kukorica-, búzadara- és Manitoba-liszt keverékét használom. Ez a kenyér az apuliai nagyapámra emlékeztet, aki tehetséges szakács volt. A kenyérsütés szeretet.“ Tökéletesre azonban nem sikerült. Perfekcionistának tartaná magát? Klugmann legyint. „A konyhában igen. Amikor a Master-Chef zsűrijében ültem, három hónapra bezártam az éttermemet, és a dolgozóimat gyakornoki munkára küldtem többek között Norbert Niederkoflerhez és Niko Romitóhoz. Nem hagyom, hogy mások főzzenek helyettem.“ Aztán még egyszer elnézést kér, most már
L’Argine a Vencò
Località Vencò
34070 Dolegna del Collio/Görz
Tel.: 0350/521 28 04
www.largineavenco.it