A-La-Carte

A birsalma hívogat

A birsalmát általában meglehetősen bonyolult gyümölcsnek tartják. Ha azonban tudjuk, hogyan kell bánni vele, lenyűgöző ízvilágot tár fel. Szöveg: Andrea Karrer, illusztráció: Kerstin Luttenfelder. Első pillantásra úgy tűnik, mintha bársonyosan lágy érzéseket lenne hivatott kelteni. A bőre ugyanis bársonyos, amikor a fényes sárga gyümölcs közvetlenül a fáról érkezik. Az illata semmihez sem fogható, egyedülálló keveréke az epernek, bodzának, almának, őszibaracknak, ananásznak, kivinek, rózsának és még sok másnak…


A birsalmát általában meglehetősen bonyolult gyümölcsnek tartják. Ha azonban tudjuk, hogyan kell bánni vele, lenyűgöző ízvilágot tár fel.

Szöveg: Andrea Karrer
Illusztráció: Kerstin Luttenfelder

Első pillantásra úgy tűnik, mintha bársonyosan lágy érzéseket lenne hivatott kelteni. A bőre ugyanis bársonyos, amikor a fényes sárga gyümölcs közvetlenül a fáról érkezik. Az illata semmihez sem fogható, egyedülálló keveréke az epernek, bodzának, almának, őszibaracknak, ananásznak, kivinek, rózsának és még sok másnak. A birsalma állaga teljesen eltér az illatától. Kőkemény, fás, szemcsés a textúrája, íze pedig nyersen fogyasztva fanyar-savanykás, összehúzó utóízzel. „Csak megpárolva, főzve vagy sütve válik a birsalma csemegévé. Ahhoz, hogy megpuhuljon, és szelídüljenek a keserű- és cserzőanyagai, bizonyos főzési időre van szükség – recepttől függően akár háromnegyed órára is” – mondja a Mühltalhof séfje, Philip Rachinger, Ausztria egyik legjobb és legkreatívabb szakácsa.

„Az előkészítéshez egy kis erőre és éles késre van szükség, a pontos magházeltávolításhoz pedig egy gömbformázóra. A birsalmát legjobb zöldséghámozóval hámozni, majd a gyümölcsöket félbevágjuk, a magházat a kemény szárrésszel és a rostokkal együtt kivágjuk. Ha a birsalmát héjastul dolgozzuk fel, a gyümölcsöt borító kesernyés, olajos szöszös réteget papírtörlővel vagy durva kendővel dörzsöljük le” – folytatja Rachinger. A birsalmát simogatni kell… Főzés közben a keserűanyagok eltűnnek, és a birsalmahús egészen különleges aromát fejleszt, kicsit friss, narancsos jellegűt, de ugyanakkor édeset és nehezet, mint a méz.

A birsalma csak ritkán található meg a szupermarketekben, pedig az egyik legrégebbi termesztett gyümölcsfajta. Ősszel inkább a helyi termelői piacokon, bioboltokban vagy mezőgazdasági boltokban találhatunk rá. A török élelmiszerboltokban ősszel kapható birsalmát a birsalmarajongók általában kerülik: gyakran ízetlenek, mert éretlenül szüretelték őket, és meg sem közelítik a hazai gyümölcsök aromáját. A gyümölcsöt akkor érdemes leszedni, amikor aranysárga és érett. Ha túl sokáig marad a fán, a húsa belül megbarnul vagy rothadásnak indul. A nyers birsalma tárolására a görögök mézbe áztatták a gyümölcsöt. A „melon” (az alma alakú gyümölcs) a „meli”-be (méz) került, így lett belőle mézes alma (melimelon). A portugálok az aranysárga gyümölcsöt „marmelo”-nak hívták, ebből alakult ki a lekvár (marmalade) szó.

A birsalma különlegessége a nagyon magas pektintartalom, amelynek köszönhetően főzés közben magától zselésedik. Emiatt a birsalmát szívesen használják a befőzőcukor pótlására. Ám lekvár, vagyis az, amit mi értünk alatta, azaz passzírozott gyümölcsből készült édes gyümölcsíz, birsalmából ritkán készül. A termék, amelyet szinte az egész világon gyártanak, a birsalmasajt, amely édes-gyümölcsös ízével jól illik sajtokhoz és sonkához. Ez a szárított állapotában szeletelhető birsalmapüré alapformájában csak gyümölcsből és cukorból áll. Ehhez nem szabad túlérett gyümölcsöt használni, mivel a pektintartalom az érés előrehaladtával csökken. „A magas pektintartalmú gyümölcsöknek bizonyos körülmények között még cukorra sincs szükségük a zselésedéshez, így a birsalma saját íze megmarad” – magyarázza Rachinger.

Ez az ősi kultúrnövény eredetileg a Kaukázus vidékéről származik, ahol 4000 évvel ezelőtt termesztették. A görögök és rómaiak hadjáratai révén jutott el a gyümölcs Európába. Ma világszerte mintegy 200 fajtáját termesztik. Örményországban, Afganisztánban és Iránban található a legnagyobb változatosság. Törökországban és Ázsiában viszont vannak olyan fajták is, amelyek nyersen is fogyaszthatók. Ausztriában az alma- és a körtebirsalma terjedt el. Ezek nemcsak formájukban térnek el egymástól, amely többnyire megfelel az elnevezésnek, hanem aromájukban és keménységükben is. A körtebirsalmával ellentétben az almabirsalma aromásabb, de keménysége miatt nehezebben dolgozható fel. A ráfordított munka azonban megéri. A birsalma jól harmonizál a körtével és az almával, valamint a szárnyasokkal és más húsokkal. „A birsalma finom birsalmasajtban, vörös káposzta salátában birsalmás vinaigrette-tel, zsályás birsalmaként borjúmáj mellé, báránytagine-ban, téli gyümölcsös torták feltétjeként, likőrnek és ecetnek feldolgozva…” – áradozik Rachinger. „A birsalma íze körülbelül olyan, mint az alma plusz
őszibarack plusz citrom. Nem egy keveréke ennek a háromnak, hanem ezek összege.” —

Birsalma cikóriával
és nyersen pácolt szaiblinggel

Recept: Philip Rachinger, Mühltalhof

Hozzávalók 4 adaghoz

Birsalma
2 birsalma, „Vranja” fajta
(körtebirsalma)
200 ml birsalmalé
18 g gyömbér, hámozva,
apróra vágva
4 ek méz
1 chili, hosszában felvágva
és kimagozva
1 rúd fahéj
2 szegfűszeg
1 csillagánizs

Cikória
2 darab cikória
2 ek cukor
1 gerezd fokhagyma
60 ml almaecet
2 ek vaj
só

Szaibling (pisztrángféle)
1 szaiblingfilé, bőr nélkül
1 citrom leve és lereszelt héja (kezeletlen)
1 ek olívaolaj
1 tk gyömbér, frissen reszelve
1 tk szójaszósz
(Philip Rachinger ajánlása:
Reisetbauer)

Birsalmás-lenmagolajos jus
1 L birsalmalé
1 L mustecet
3 ek cukor
1 késhegynyi chilipor
1 rúd fahéj
1 csillagánizs
1 szegfűszeg
10 ág kakukkfű
3 ek lenmagolaj

Elkészítés

Birsalma: A birsalmalét a gyömbérrel,
chilivel, mézzel és fűszerekkel
felforraljuk. A birsalmát meghámozzuk,
negyedeljük, kimagozzuk. A birsalmát
szeletelőgéppel 1,5 mm vékonyra vágjuk. A fűszeres lébe helyezzük, egyszer felforraljuk, majd egy mély tepsiben hagyjuk kihűlni.

Cikória: A cikóriákat hosszában félbevágjuk, a vágott felületet megsózzuk. A cukorból világos karamellt készítünk, beletesszük a cikóriát és a fokhagymát, ecettel felöntjük. Röviddel azelőtt, hogy az ecet elpárologna, vajjal dúsítjuk (montírozzuk), és a cikóriát lefedve puhára pároljuk. A cikóriát hagyjuk kihűlni, a leveleket pedig levágjuk a torzsájáról.

Szaibling: A halat szálkátlanítjuk, majd olyan vékonyra szeleteljük, mint a birsalmát
és a cikórialaveleket. A citromlevet a reszelt citromhéjjal, olívaolajjal,
gyömbérrel és szójaszósszal jól össze-
keverjük. A halat tálalás előtt
30 percig ebben pácoljuk.

Birsalmás-lenmagolajos jus: Minden hozzávalót
a lenmagolaj kivételével kis vagy közepes hőfokon 150 ml-re redukálunk. Leszűrjük és hagyjuk kissé hűlni. A jus-t tálalás előtt a lenmagolaj kézi habverővel való hozzákeverésével montírozzuk.

Tálalás: A birsalmaszeleteket
a cikórialavelekkel és a halszeletekkel rózsa formájúra tekerjük, és a birsalmás-lenmagolajos jus-vel tálaljuk.

Cím 
Mühltalhof
Unternberg 6, 4120 Unternberg
Tel.: 07282/62 58, mühltalhof.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!