Szöveg: Georges Desrues, Fotó: Alajmo
Kezdetben Alexandre Gauthier még nagyon nyugodtnak tűnik. Egy izzóan forró nyári napon vidáman, csillogó szemekkel ül vacsorához a velencei Szent Márk téren található, pompás Caffè Quadri környezetében. Éppen csak leszállt a repülőről, és azonnal idehozták. Tőle jobbra Raffaele Alajmo foglalt helyet, a történelmi velencei kávéház ura és házigazdája, amely valójában egy csúcsétterem. Tőle balra pedig Diego Magro, aki Alajmo fő éttermében, a padovai háromcsillagos Le Calandre-ban dolgozik sous-chefként. Én magam negyedik vendégként ülök az asztalnál. Egyikünk sem tudja pontosan, mi vár rá a következő napokban. Andrea Petrini, Franciaországban élő olasz gasztronómiai újságíró meghívására gyűltünk össze. A tevékeny Petrini afféle fő ceremóniamester, ha arról van szó, hogy a világ minden tájáról származó csúcsszakácsokat közös projektekre és akciókra nyerjen meg.
Emellett ő a világ 50 legjobb éttermét tartalmazó lista francia zsűrijének elnöke, és a Cook it Raw rendezvények alapítója, ahol csúcsszakácsok és újságírók találkoznak, hogy ötleteket cseréljenek és közösen oldjanak meg főzési feladatokat. Legújabb ötletét Gelinaz Shuffle-nek hívják. A Gelinaz név a séfkollektíva kiáltványának alapfogalmaiból alkotott betűszó (www.gelinaz.com/about). „Az ötlet lényege, hogy 37 konyhafőnököt a világ minden tájáról öt napra más konyhafőnökök konyhájába küldünk, hogy ott főzzenek vacsorát” – magyarázza Petrini. Alexandre Gauthier-t tehát Padovába küldték, hogy a Le Calandre étteremben főzzön. Az ottani konyhafőnök és Raffaele testvére, Massimiliano Alajmo eközben a párizsi háromcsillagos Ledoyen vendége volt. Gauthier La Grenouillère-jében, az észak-francia Atlanti-óceán partján viszont Albert Adrià dolgozott, a spanyol csúcsszakács, sikeres vállalkozó és a legendás Ferran Adrià testvére, aki egyáltalán nem szereti, ha a molekuláris konyha atyjaként emlegetik. De más nemzetközi gasztro-nagyságok is részt vettek Petrini őrült projektjében: a dán René Redzepi például az ausztrál David Thompson bangkoki Nahm éttermében találta magát, a svéd Magnus Nilsson pedig a baszkföldi San Sebastián-i Mugaritzban. Sőt, a séfek közötti nagyvállalkozó, a sokszoros csillagos francia Alain Ducasse is belement a részvételbe, és valóban ott állt a tűzhelynél. Mégpedig a viszonylag szerény és kevéssé ismert, egycsillagos Lido 84-ben a Garda-tónál.
„Fontosnak tartottuk, hogy a szakácsok néhány nappal korábban megérkezzenek, hogy megismerjék a környéket, a konyhát és a csapatot, és hogy mindenre felkészülhessenek” – magyarázza Petrini. Ezzel szerették volna elkerülni, hogy a vendégséf csak megjelenjen, hozza a saját cuccait, és megpróbáljon úgy főzni, ahogy otthon megszokta. „Ezt már ezerszer láttuk, és aligha lenne nagyon eredeti” – hangsúlyozza Petrini. A játék része az is, hogy az adott vendégséf neve titokban marad, így a vendégek csak a vacsora után tudják meg, ki volt a felelős az ételek elkészítéséért. Emellett minden vendégséf mellé egy újságírót állítottak „nagykövetként”, akinek kísérőként, tolmácsként és idegenvezetőként kellett szolgálnia, és beszámolnia a tapasztalatairól. Gauthier esetében ez én voltam.
A francia konyhafőnök helyzetének jobb megértéséhez fontos tudni, hogy a 36 éves séf sokak szerint hazájában generációja egyik nagy reménysége. Gyakran szerepel a televízióban, minden oldalról dicséretet kap, és gazdasági sikereket is elér a három étteremmel, amelyeket jelenleg vezet. Azonban a dicséretek és elismerések nem egyöntetűek. Bár a La Grenouillère étterme a Gault Millau kalauzban öt szakács sapkát kapott, a Michelin-kalauztól eddig csak egyetlen csillagot kapott. És ez annak ellenére van így, hogy sok szakértő szerint már régen megérdemelt volna egy másodikat vagy akár egy harmadikat is. Ráadásul idén kikerült a világ 50 legjobb éttermének listájáról is. Tehát nyilvánvalóan még mindig van elég döntéshozó, akit Gauthier-nek meg kell győznie a tudásáról.
Nem csoda hát, hogy az érkezés napjának nyugodtsága másnapra jórészt elszállt a kissé teltebb alkatú és szerény fellépésű francia séfnél. Pláne, hogy az okostelefonokra pillantva látszik, hogy Petrini projektje valóban működik. A világ konyháinak minden szegletéből posztolnak a szakácsok és újságírók fotókat, kommenteket és videókat élményeikről – a Gelinaz Shuffle teljes gőzzel zajlik. „A legfontosabb számomra, hogy itt a konyhán egyik srácnak se kelljen szégyenkeznie semmi miatt, amit csütörtökön felszolgálunk” – mondja Gauthier, mielőtt elindulna Diego Magro sous-cheffel együtt meglátogatni egy zöldségtermesztőt és a Le Calandre beszállítóját. Ott a vendégséf közelebbről szemügyre veszi a friss idényzöldségeket, itt szakít egy kis sarkantyúkát, ott babvirágot, és így kap egy első benyomást arról, mit dolgozhatna fel három nap múlva. Délután városnézésre indulnak Padovában, megnézik a Scrovegni-kápolnát a lenyűgöző freskóival, a hatalmas Prato della Valle teret, végül a történelmi Caffè Pedrocchi-t, amelyről már Gauthier honfitársa, az író Stendhal is áradozott. És amelyben esedékes az első Aperol Spritz. Vacsorára egy tipikus velencei osteriában kötnek ki, esznek sarde in saort, tintahalat tintában és tőkehalat alla vicentina módra. Itt kell Gauthier-nek képet alkotnia a velencei konyháról.
Másnap reggel látogatás következik a csodálatos velencei Rialto halpiacon. Az észak-francia séfet különösen lenyűgözik a frissen fogott kis tintahalak és a zsenge polip. „Nálunk az Atlanti-óceánon nem ilyenek vannak, mi sokkal nagyobb tintahalakkal és nagy szépiafélékkel dolgozunk” – mondja. Ebéd az Ingredienti-ben, egy élelmiszerboltban a Le Calandre-val szemben, ahol az Alajmo testvérek az általuk termelt és kiválasztott élelmiszereket kínálják, amelyeket a helyszínen meg is lehet kóstolni. Mindezt végig Diego Magro sous-chef kíséretében. Ő az is, aki délután bemutatja a konyhai csapatot a franciának. Magro visszafogott lénye, aki kopaszságával és fehér szakácsruhájában egy kicsit a Mester Proper reklámfigurára emlékeztet, nyilvánvalóan nyugtató hatással van a vendégséfre. „Sok biztonságot ad nekem, és leveszi rólam a gátlásokat, ami mérhetetlenül megkönnyíti a feladatomat” – mondja Gauthier. Ugyanis minden, csak nem egyszerű vállalkozás a saját elképzeléseivel, a saját munkastílusával egy vadidegen csapat elé állni, hangsúlyozza. Ezután megvizsgálja a hűtőkamrákat, a technikai berendezéseket, beszél minden egyes szakáccsal.
A vacsora ezen a napon magában a Le Calandre-ban zajlik. Gauthier-nek meg kell ismernie az étterem stílusát, a kiszolgáló személyzet és a sommelier munkáját. Az asztalunknál ismét ott ül a karizmatikus Raffaele Alajmo. Fekete szakállával és tekintélyes termetével az olasz színészre, Carlo Pedersolira emlékeztet, aki Bud Spencer néven is ismert, és a pofon feltalálója. „A csütörtöki vacsorára szép lassan érkeznek a foglalások” – örvendezik Alajmo –, „a legtöbb az interneten keresztül, és legalább fele olyan vendégektől, akik még sosem jártak a Le Calandre-ban.” Petrini számítása tehát bejönni látszik – a vendéglátó gazdák számára is. Ezt az benyomást megerősíti Massimiliano Alajmo is, aki rendszeresen telefonál Yannick Alléno párizsi Ledoyen étterméből. Ott is napról napra nő az érdeklődés a rendezvény iránt. Gauthier feszültsége eközben egyre tapinthatóbb. A háromcsillagos vacsorán sáfrányos rizottó szerepel édesgyökérrel, valamint tatár a halványvörös piemonti marhából, sült aranydurbincs és tintahalas cappuccino a saját tintájában – egy olykor klasszikus-polgári, mindig erősen olasz jellegű konyha, amely mesterien elkészített, és egyformán nem hivalkodó, mint amilyen részletgazdag tálalású.
Másnap kora reggel Gauthier átbeszéli Magro sous-cheffel a saját menüjét és a bevásárlólistát. Ezután kezdődik a munka, először újra a zöldségeshez, majd a henteshez, a halat megrendelték és kiszállítják. Gauthier még délelőtt nekilát a főzésnek, bár a vacsora csak másnap lesz. Diego Magro sous-chef biztosítja, hogy bármikor és bárhol tartózkodhat a konyhán, hogy a teljes csapat folyamatosan mindent biztosítani és végrehajtani fog, amit csak kér és igényel. És hogy én is bármikor szívesen látott vendég vagyok a konyhán, ahol benyomásokat gyűjthetek és fotózhatok. „Csak az ebéd- és a vacsoraszerviz alatt kérném meg mindkettőjüket, hogy ne jöjjenek be a konyhára” – teszi hozzá Magro. Gauthier eközben egyre jobban megismeri a helyzetet, jegyzettömbje mindig elérhető közelségben. Újra és újra firkál bele valamit, többször módosítja a menütervét, és rendkívül koncentráltnak, ugyanakkor egyre feszültebbnek tűnik.
A Le Calandre időközben már rég teltházas. Még Bécsből is érkeztek vendégek kifejezetten ezért. Természetesen mindannyian előre tudni akarják, ki fog rájuk főzni. Tudatában a felelősségteljes nagyköveti szerepemnek, a szám természetesen zárva marad. Raffaele Alajmo-é nem. A vidám pártfogó asztalról asztalra jár, és mindenkinek elmondja, aki csak hallani akarja, hogy Alexandre Gauthier-ről van szó, és hogy az ő észak-franciaországi La Grenouillère-je mit képvisel. A francia vendég már teljesen megszólíthatatlan. Csak miután az első fogás után – mézesdinnye babvirággal és a velencei lagúnából származó garnélákkal – az első vendégdicséret is megérkezik a konyhára, mosolyodik el újra Gauthier. Hasonlóan problémamentesen zajlott le a további nyolc fogás, köztük a pacal kapribogyóval és sarkantyúkával, a kárdi-pasztillák cukkinivel és gorgonzolával, valamint a bárányborda tönkölybúzával és csalánnal. „Nem hiszem, hogy bárkinek is szégyenkeznie kellene, igaz?” – kérdezi a fiatal sztárszakács. Nem, kedves Alexandre, senkinek sem kell szégyenkeznie, sőt éppen ellenkezőleg, válaszolom. De hogy ez így van, és ezt mindketten tudjuk, az elsősorban a tökéletesen összehangolt konyhai csapatnak köszönhető. És mindenekelőtt Diego Magro sous-chefnek, a szerénység és visszafogottság embere, akitől minden sztárallűr távol áll. „A sous-chefek és a csapatok fontosságának kihangsúlyozása volt az egész akció fő célja” – mondja a szervező, Andrea Petrini. „Normális esetben a konyhafőnökök elutaznak valahova, a brigádjuk pedig ezalatt a saját belátása szerint vezeti tovább az éttermet. Itt viszont a főnök elment, és egy másik veszi át a helyét, ami egyfajta puccsal ér fel a távollétben.” És mivel a szakácsok és a csapatok annyira megszerették, a puccsszerű kísérletet 2016 őszén is megismétlik.
Via Liguria, 1
35030 Sarmeola di Rubano, PD
Tel.: +39/049/ 63 30 00
www.alajmo.it
La Grenouillère
19 Rue de la Grenouillère
62170 La Madelaine-sous-Montreuil
Tel.: +33/3/21 06 07 22
www.lagrenouillere.fr