Bátorság
Valami nagy dolog van születőben kicsiben. Október közepén nyitotta meg éttermét Stefan Doubek és partnere, Nora Pein. És így néz ki mindez: egy jelentéktelen ajtó egy utcasarkon a nyolcadik kerületben. Előtte egy Disneyworld és a londoni Claridge világa között öltözködő, barátságos ajtónálló, aki leveszi a vendég válláról a házszám keresésének terhét azzal, hogy beinvitálja. Kevesen lesznek, akik a fogadtatás, a fények és a tér láttán el tudják fojtani a lelkesedésüket. Először néhány lépcsőfok vezet fel a pezsgős aperitifhez, mellé egy sült sertésfalatkával, majd lefelé vezet az út. Egy étterem a szuterénben – ezzel már a londoni Le Gavroche is hosszú ideig sikeres volt. Bécs amúgy sem mindenütt olyan szép, hogy evés közben feltétlenül az ablakon kelljen bámészkodni. Az étterem kicsi, egy függöny mögötti privát étkező rész majdnem akkora, mint a kis terem a megfelelő távolságra elhelyezett asztalokkal. A fénytechnika és a térkoncepció a tekinteteket a konyhára tereli, ahol nyílt láng lobog, és öt hófehérbe öltözött szakács dolgozik nyugodtan és koncentráltan. Újabb öt munkatárs a felszolgálásban – lenyűgöző személyzeti arány, amely meghatározza az étterem minőségét. A Doubek egyben egy állásfoglalás is: nincs csüggedés, és nem gond a felső árkategóriában indulni.
Egyelőre Stefan Doubek úgy főz, ahogy azt utolsó állomásáról, a sajnos már megszűnt Umar Fisch-Bartól ismerhettük. A szignói: bátorság az aromákhoz, bátorság a kiváló alapanyagokhoz, bátorság a szokatlan módszerekhez. A halak száraz érlelése (dry aging) ma már nem a legújabb divathullám, de Doubek már két éve is ezzel tűnt ki, amikor még senki sem figyelt erre. Így az érlelt hamachi medvehagymaolajjal és XO-szósszal is minden foodie kedvenc ízének, az umaminak az élvezete. A kézművesség és a kivitelezés: a karabinero esetében tamari szósszal és citrommal: az apróra vágott, pirított lábakból és a hal páncéljából ropogós készül, a fejéből mártás (ezt Spanyolországból ismerhetjük), és ehhez kontrasztként a fermentált tojás tökéletesen ellensúlyozza a rákfélére jellemző édességet. A gyökérszalonnával és petrezselyemmel tálalt tintahal, amelyet onsen-tészta módjára készítenek, és olyan pálcikákkal szolgálnak fel, amelyeket egy, a pálcikamesterek között Hattori Hanzónak számító japán művész készített, szintén nagyszerű. Némely dolog ebben a koncertben természeténél fogva inkább halkabb, és így nem marad olyan sokáig az ember fejében, például a fésűkagyló (csúcsalapanyag) csicsókával és sherryvel, vagy a tojáskocsonya kukoricás csirkével és vízi spenóttal. Stefan Doubekben megvan az adottság, hogy Bécs, és talán a német nyelvterület egyik legjobb halszakácsa legyen, de úgy tűnik, nem törekszik erre a pozícióra. Különben a ragyogóan prezentáló Nora Pein nem vinné körbe az este folyamán a pompás, három hétig szénával töltött, érlelt, majd többféle eljárással készített Challans-kacsát. Úgy fest, mint egy 17. századi csendéletfestészet virágkorából származó festmény. A mellrészt – az angolna és libamáj intermezzo után – kis szeletként tálalják, tökéletesen átsütve, saját szedésű bodzával és szecsuáni borssal. Az érlelt, szépen omlós szárnyas enyhe édességét azonban tudni kell értékelni. A tíz napig érlelt tengeri sügér mandulával és gyapjas rousonggal (sertésből) két fogással előtte tökéletes volt. A csapatból folyamatosan odanéz valaki a vendéghez, hogy felszolgálja a fogásokat és elmagyarázza a részleteket. Végül sós karamell, fehér csokoládé és maláta következik, immár a négy desszert egyikeként, kortárs módon és időtlenül jól. Nagyon jól összeválogatott, és az étteremnyitást tekintve lenyűgöző a borlap is. Pezsgő, fehér burgundi, spanyol felfedezések, sok bor a vin naturel módszer szerint. Minden megvan, amire az embernek szüksége van egy jó étkezéshez. És egy húszfogásos menünél bizony szüksége is van jó pár dologra.
Alexander Rabl
Konyha ●●●●○
Hangulat ●●●●◐
Borok ●●●●◐
Restaurant Doubek
Kochgasse 13, 1080 Bécs
T 0664/78201144, restaurantdoubek.at