A-La-Carte

Marhahúsos konyha 2.0 (2015/3)

Nem mindig filé kell. A teljes körű húsfeldolgozás iránti növekvő tudatosság miatt a „kevésbé nemes” részek is egyre inkább reflektorfénybe kerülnek. A csúcsgasztronómiában is – feltéve, hogy a minőség megfelelő. Négy szakembert kérdeztünk meg preferenciáikról és kértünk fel receptek beküldésére.


Szöveg: Nina Kaltenbrunner · Fotók: Ingo Pertramer & Michael Reidinger

A „nose-to-tail” (orr-farok) főzés a kortárs ínyencek divatos kifejezése. De még inkább az állattal való felelősségteljes bánásmódot jelenti. Végül is, csak a nemes részek elfogyasztása azt is jelenti: nagyüzemi állattartás és turbóhizlalás – ami nemcsak erkölcsileg rendkívül aggályos, hanem mindenekelőtt a húsminőségre is kihat. Míg régen magától értetődő volt egy levágott állat minden ehető részének felhasználása, ma már egyre több tenyésztő vállal felelősséget, tartja és eteti állatait fajnak megfelelően, hagyja őket lassan növekedni, és szorgalmazza a kevésbé „nemes” részek kínálását. Ezt nemcsak azok a szakácsok tudják értékelni, akik egyetértenek abban, hogy: ezt a gondoskodást egyszerűen érezni az ízén. És az újra felfedezendő „ínyencfalatok” új ízélményeket is kínálnak. A teljes körű hasznosításnak végül is hazánkban is hosszú hagyománya van, amely a klasszikus belsőségektől a főtt húsokig terjed, amelyek a 19. században Bécsben érték el fénykorukat.

Annak idején még „divatfajta” is létezett: a Pustertaler Sprinzen (puster-völgyi foltos marha). Egy régi dél-tiroli kettős hasznosítású fajta, amely kiváló húsáról, nagyon jó izomzatáról és az akkori időkhöz képest magas tejhozamáról volt híres. 1873-ban mutatták be az első Sprinzeneket a bécsi világkiállításon, és hamarosan a „bécsi tehén” rangjára emelkedtek. Szerelem első látásra? Klaus Dutzler számára mindenképpen, aki néhány éve tartja a fehér, fekete foltos marhákat. „Olyan szépek” – lelkendezik az ORF szerkesztője, aki hét éve mellékállásban feleségével együtt egy vendéglőt és a hozzá tartozó gazdaságot vezet a Gleinkersee-nél. A Pustertaler Sprinzen körüli mítosz is lenyűgözi a pályaelhagyót: az Osztrák-Magyar Monarchia idején az egész Keleti-Alpok legjobb marhafajtájának tartották őket. Körülbelül ugyanekkor keletkezett a „bécsi konyha” fogalma is, amelynek tipikus udvari marhahúsételeihez természetesen csak a Sprinzen húsa jöhetett szóba. Schönbrunnban – az egykori Tiroler Gartenben – külön tejgazdaságot létesítettek a marhák tartására. Azt mondják, Erzsébet császárné kedvenc teheneit még az utazásaira is magával vitte. Az emberek hajlandóak voltak rendkívül magas összegeket fizetni a dél-tiroli marhákért. A nagy kereslet azonban a Sprinzenek szó szerinti kiárusításához vezetett, amelyek az első világháború után teljesen eltűntek a bécsiek étlapjáról – a „bécsi tehén” fogyasztása már nem volt időszerű. Miután Dél-Tirol Olaszországhoz került, a tenyésztést 1929-ben betiltották, sőt büntethetővé tették. A fajtához tapadó Habsburg-mítosz végül a vesztét okozta. Ma a Pustertaler Sprinzen a maga mintegy 400 egyedével egész Ausztriában a különösen veszélyeztetett haszonállatfajták közé tartozik.

Klaus Dutzler extenzíven tartja Sprinzenjeit. Egész nyáron a legelőn legelnek, télen pedig csak szénát kapnak. Ez pontosan megfelel egy kérődző állat kulináris igényeinek és egy régi, robusztus marhafajta tartásának. Ezzel azonban együtt jár a lassabb növekedés és a „csúcsteljesítmények” hiánya, ahogy azt a turbótenyésztéseknél megcélozzák. De Klaus Dutzler számára az íz mellett az is számít, „hogy egy állatnak a vágás előtt élete volt”. Ezért számára magától értetődő, hogy a Gleinkersee-nél saját maguk vágják le az állatokat. „Minél stresszesebb a vágás, annál nehezebb az érés” – vallja Dutzler. Bár a vágóhelyisége közvetlenül a gazdaság közelében található, a helyzettel mégsem elégedett: „Optimális lenne természetesen a legelőn történő vágás, de ez jelenleg Ausztriában a jogszabályi előírások miatt még meghiúsul.” Sprinzenjeinek húsa ennek ellenére nemcsak szép zsírfedéssel rendelkezik és jól márványozott, hanem tökéletesen érlelten – 28 napig a csontos részeken – kerül felhasználásra a saját vendéglőben, illetve évente többször vegyes csomagokban magánvásárlóknak is értékesítik. Vesepecsenye csak külön előrendelésre kapható. „De a minőségi különbséget amúgy is sokkal jobban érezni a többi részen” – tudja Dutzler. Így a szegy, a mellkas vagy a lábszár kiválóan alkalmas párolásra, és különösen szaftos lesz. „Normál” marhahússal ezt nem is lehetne megtenni, ezt vásárlói is visszajelzik neki. Egy további minőségi jellemző a zsír, amely egy olyan marhától, amely mozog és egészséges takarmányt eszik, ízletes, és gulyáshúshoz, tányérhúshoz (Tafelspitz) és társaihoz elengedhetetlen.

Fledermaus (denevérpecsenye) & Herzzapfen (rekeszizom)
Az ilyen hagyományos ételekkel szenvedélyesen foglalkozik Jürgen Wolf séf, egy szenvedélyes étel-archeológus, aki a belsőségekből készült ételek hatalmas választéka mellett szívesen ássa elő a marhahúskonyha szinte elfeledett klasszikusait is, és szervírozza azokat bécsi, 4. kerületi vendéglőjében. Ennek során egyre gyakrabban használnak olyan részeket, mint a Fledermaus, a marhanyak, a Herzzapfen (amely a mellkas magasságában, a vesék között helyezkedik el, és tökéletesen alkalmas hirtelen sütésre), a hasaalja vagy a marhafark, amelyek számára ízvilágban sokkal érdekesebbek, mint a mai mainstream kedvenc részei. Wolf különösen kedveli az osztrák főtt marhahúsos konyhát – ez számára tág terület, és a szó szoros értelmében „kimerítő”. Hiszen minden főtt étel elején és végén a leves áll, amelyről egy régi bécsi mondás szerint az étterem minősége is felismerhető. Így még a csontokat is hasznosítják, ráadásul a leves az alapja az összes szósznak. A tányérhús-kocsonya és a hideg marhahússaláta csak két kiváló „mellékterméke” a leveskészítésnek. A főtt marhahúsrészek széles választéka is érdekli az ételtörténészt, amely a lábszárig terjed, amit általában gulyáshoz használnak. Nem csoda, hogy a történelmi Dutzler-féle Sprinzenek és mítoszuk sem hagyja hidegen. A „bécsi tehén” tányérhúsából és marhafarkából egy ideális klasszikus ételt készít.

Konklúziója: A Pustertaler Sprinzen húsa meglepően más, fűszeresebb, szokatlan ásványi jegyekkel, rendkívül sűrű rostozattal és nagyon kompakt szerkezettel rendelkezik. „Ehhez jön a származás ismerete – így a hús feldolgozása igazán nagy örömet okoz.” Különösen a tányérhúson (Tafelspitz) mutatkozik meg a hús minősége, mert „ipari áruból ebből az ételből még a világegyetem legnagyobb szakácsa sem tud semmit kihozni” – magyarázza Wolf.

Marhahúskonyha 2.0
Arról, hogy milyen fontos a fajnak megfelelő nevelés és a megfelelő takarmány a hús minőségéhez, Franz Aibler is tud, az ország egyik legjobb halkereskedője és tenyésztője. Kitérők után, a minőségi kérdésekben kompromisszumot nem ismerő ínyenc évekkel ezelőtt került a halakhoz. Egy hobbija révén hét éve végül a marhatenyésztéshez is. „Bolondságok” – mosolyog Aibler, miközben elmeséli, hogyan hozta őt a vadászat Szlovákiába, hogyan szeretett bele a Cerovo környéki területbe az érintetlen természetével, és hogyan vásárolt meg végül egy öreg parasztházat a Mitterbergen, amely ma az azonos nevű biomarha-farmjának központja. És mivel a félmegoldások nem Franz Aibler stílusa, természetesen a fajtánál sem kötöttek kompromisszumot: a tenyésztéshez a ma már legendás BOA Farm (Fred Zehetner) Angus x Galloway fajtájú marháit választották, amelyek szaftos, különösen ízletes, jól márványozott, finom rostú húsukról ismertek. Nyolc ökör, nyolc üsző és a „Radatz 1” bika alkotta az Aibler-projekt alapját. Ma már mintegy 60 marha legel anyatehenes tartásban összesen 80 hektáron. Az impozáns barna-fekete állatok egész évben a szabadban maradnak, fedett helyek nyújtanak nekik védelmet szél és időjárás ellen, télen csak a saját szénájukat kapják. Itt is lassan nőnek az állatok, és a tápanyagban gazdag réteknek köszönhetően ízben erőteljes, finoman márványozott húst fejlesztenek. A terület bejárásaenesen paradicsomi állapotokat mutat: rétek és erdők, ameddig a szem ellát, olyan nyugalom, amit alig ismerni, és marhák, amelyek olyan nyugodtak és bizalmasak, hogy semmi sem hozhatja ki őket a sodrukból. Sem a terepjárók motorzaja, sem a kamera kattanása.

Nose to tail
Aki annyi figyelmet és időt szentel állatai jólétének és felnevelésének, mint Franz Aibler, nem fogja kockáztatni a hús minőségét hosszú szállítási utakkal és a vágás közbeni stresszel. A Biofarm Mitterberg nagy előnye ezért a legelőn történő vágóhíd, amely lehetővé teszi, hogy az állatokat teljesen stresszmentesen, közvetlenül a legelőn vágják le (Szlovákiában ezt szabad). De a teljes körű hasznosítás is magától értetődő Franz Aibler számára. „Nálunk mindent feldolgoznak” – hirdeti büszkén a hűtőkamrában a 10 napig érlelt marhafelek előtt. „A Nose to tail nálunk nem csak egy jelmondat, hanem a filozófiánk, amellyel a kulináris sokszínűség iránti megértésünket szeretnénk kifejezni.” Ezért a vállalat high-tech hűtőkamrájában további négy hétig vákuumban utóérlelt hús kizárólag különböző húsrészeket tartalmazó csomagokban (filé nélkül!) kerül értékesítésre.

A bőség zavara

A tartalom: lábszár, rostélyos, ínyencfalat, gulyás- vagy főtt hús – olyan részek, amelyek ugyan nem követelnek meg túlzott kreativitást és találékonyságot, de mégis sok mozgásteret hagynak az elkészítésben. Thomas Dorfer számára a Landhaus Bacherből az „vagy-vagy” kérdése fel sem merült, ő a hármas variáció mellett döntött: klasszikus ételek, rafináltan elkészítve. A sztárszakács szintén nagyon szívesen foglalkozik a hagyományos ételek történetével. A bécsi bundás hús (Backfleisch), a tüdős ételek és a belsőségekből készült fogások elvarázsolják, és újra meg újra felkerülnek az étlapra, akárcsak az ő „Tafelspitz-Raviolo” nevű signature-dishe, amelyet találóan „nagyon osztrák, egészen más”-nak ír le. Dorfer azonban nem próbálja hitelesen visszaadni az ételeket, hanem lebontja őket alkotóelemeikre, és újonnan rakja össze. Ugyanilyen kevéssé klasszikus az általa preferált részek kiválasztása: az ökörszegy nála messze a filé felett áll, a Herzzapfent (rekeszizom) ugyanúgy előnyben részesíti a nemes részekkel szemben, mint ahogy általánosságban a Nose to tail nagy téma. A bundás hús variációjához Dorfer lábszárat használ (általában rostélyost használnak hozzá), a lapockát marhahús-pörköltnek (Bœuf Bourguignon) párolja, a bélszínét pedig nyersen, aprítva szervírozza, japán beütéssel, egy kis füstölt marhavelővel: „Nem akartam újra feltalálni a kereket. Itt nagyon igényesen főzünk, de mégis egy bizonyos földhözragadtsággal, ezt szeretném megmutatni ezekkel az ételekkel.”

Maria Zarl számára a legendás Eckel étteremből a marhahús szintén konyhája alapvető összetevője. De: „Tudni kell, honnan származik” – szögezi le. A választékos, házias konyha nagyasszonya biztos kézzel nyúl a rostélyoshoz, amelyet egészen klasszikusan, gombával készít el. Még nagyapjától tanulta, aki korábban a Bristol konyhafőnöke és szakácskönyvíró volt, így a klasszikus bécsi konyha gyakorlatilag a bölcsőjében adatott meg Zarl asszonynak. „Egy kicsit azért haladni kell a korral” – tudja –, „mégis, a klasszikus hagyományos ételek ma különösen a fiatalok körében újra nagyon keresettek.” A rostélyos a szakácsnő kedvence. Számtalan változata létezik, az Esterházy-tól a vaníliás vagy hagymás rostélyosig mindig megtalálható az étlapon. Lehet hirtelen sütni – de csak nagyon jó húsminőség esetén – vagy párolni. Személy szerint ő a hirtelen sütést részesíti előnyben, mert úgy a szaft a húsban marad. „Szépen átszőttnek kell lennie viszont, a tipikus inas részek és a zsírközép is szükséges” – érvel Maria Zarl –, „mert ettől marad a rostélyos szaftosabb.”

De nemcsak a „bécsi konyhában” vannak a főtt ételek szilárdan beágyazva az étkezési kultúrába. Japánban vagy Vietnámban is, ahol a legendás Pho – egy intenzív marhacsontleves, amelyben vékony, általában marhaszegyből származó szeleteket főznek – az utcai és mindennapi konyha elválaszthatatlan része. Mellesleg Edi Dimant egyik kedvenc étele a divatos Mochi japán étteremből, akit szintén megajándékoztak egy marhahúscsomaggal és receptet kértek tőle. A mindig telt házas Mochi apró látványkonyhájában ugyan nincs helye ételek örökkévalóságig tartó párolásának. Ott gyorsnak kell lenni, ezért a hirtelen grillezett (Robata-grillről származó), általában filé vagy Rib-Eye foglalja el a húsrészt az általában halas étlapon. Más a helyzet a Mochi Take-out „o.m.k.”-ban, ahol marhapofából vagy lapockából bizony elkészítik a japán Gyudon párolt ételt. Saját kreációjához Dimant a mellékelt csontos rövid bordákat (Short-Ribs) használja, ami az angolszász nyelvterületen megszokott húsnyesés a bordák elülső részéből, amelyet szintén sok órán át főz, mielőtt fokhagymás-miso pasztával bevonja és a grill alatt rápirítja. Párolt marhahús, egy kicsit másképp.

Landwirtschaft Seebauer
Klaus & Gunda Dutzler
Gleinkersee 2, 4575 Rossleithen
Mobil: +43/(0)650/254 75 98
Tel.: +43/(0)7562/75 03
A hírlevélen keresztül teszik közzé a vágási időpontokat, és rendeléseket lehet leadni.
www.gleinkersee.at
A 10 kg-os vegyes csomag tartalmaz lapockát, felsált, szei-t (sütéshez vagy pároláshoz), bordát, szegyet (főtt hús), gulyást és darált húst, szeletet és rostélyost, csontokat (minden húsfajta külön vákuumcsomagolva). Steak (70 €/kg) és bélszín (40 €/kg) kérésre.
Ár: 150 €

Aibler – Eishken Estate / Biofarm Mitterberg
Großgrünmarkt Inzersdorf
Laxenburger Straße 365, A2-es csarnok
1–3. stand, 1230 Bécs
Tel.: +43/(0)1/889 37 33
Előrendelés telefonon vagy a bestellung@eishken.at címen
www.eishken.at
Vegyes csomag kb. 6 kg:
Lábszár
Bélszín vagy rostélyos
Szelet, ínyencfalatok
Gulyáshús
Főtt hús
Darált hús (fagyasztott)
Csontok (fagyasztott)
Ár kg-onként: 11,90 €

Gasthaus Wolf
Große Neug. 20, 1040 Bécs
Tel.: +43/(0)1/581 15 44
www.gasthauswolf.at

Landhaus Bacher

Südtiroler Platz 2
3512 Mautern an der Donau
Tel.: +43/(0)2732/829 37
www.landhaus-bacher.at

Mochi
Praterstraße 15, 1020 Bécs
Tel.: +43/(0)1/925 13 80
www.mochi.at

Restaurant Eckel
Sieveringer Str. 46, 1190 Bécs
Tel.: +43/(0)1/320 32 18
www.restauranteckel.at

Thomas Dorfer, Landhaus Bacher: Aibler-marha variációban

Bécsi bundás hús (Backfleisch) lábszárból, vízitorma-krém

Bécsi bundás hús
200 g főtt, kockákra vágott lábszár
80 g finomra passzírozott leveszeller
50 g kis kockákra vágott levesrépa
50 g kis kockákra vágott, levesben főtt sárgarépa
2 ek dijoni mustár
40 g friss, reszelt torma, finomra vágva
kevés finomra vágott lestyán
Só, fekete bors, kevés szerecsendió

Elkészítés
Az összes hozzávalót összekeverjük és apró, kb. 10 g-os gombócokat formázunk belőlük, először lisztbe, majd tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, zsírban kb. 175 °C-on sütjük. Egy lábszárcsonton, kevés vízitorma-krémmel tálaljuk

Vízitorma-krém
30 g durvára vágott vízitorma
25 g durvára vágott petrezselyem
30 g cukor
100 g erőleves
1 tk wasabi-paszta
1 ek mustár
120 g fehér balzsamecet
kb. 0,5 l napraforgóolaj
Só, bors, esetleg Worcestershire-szósz

Elkészítés
Az olaj kivételével az összes hozzávalót összekeverjük és Thermomixben mixeljük, majd olajjal, mint a majonézt, sűrűre keverjük

Beef Tatar sós szilvával

120 g finomra vágott bélszín
40 g házi sós szilva, vágva, vagy Umeboshi
12 g Fallot-féle Cassis-mustár
20 g pirított, vágott makadámia dió
kevés Fandler-féle makadámiaolaj
egy csipet cayenne-i bors
10 g vágott fehér sushi-gyömbér

Elkészítés
Az összes hozzávalót összekeverjük, burgonyachipsen tálaljuk, sós szilvacsíkokkal díszítjük és a makadámia dió sajtolási pogácsáján szervírozzuk
Tipp: Füstölt marhavelőt gyaluljunk rá

Bœuf Bourguignon & párolt sárgarépa & repceolaj-gnocchi

800 g marhalapocka, jól érlelt,
kb. 1,5 cm-es kockákra vágva
150 g vöröshagyma-kocka
100 g sárgarépa-kocka
100 g sárga répa-kocka
100 g zellerkocka
(mindegyik 1 cm-es kockákra vágva)
kb 60 g füstölt szalonna
3 ek sűrített paradicsom
0,6 l vörösbor
0,25 l vörös portói bor
2 l demiglace vagy erős borjúfond
Só, cukor, fekete bors a malomból
régi balzsamecet
egy csipet cayenne-i bors

Elkészítés
A húst és a zöldségeket hirtelen lepirítjuk, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, felöntjük vörös- és portói borral, jól elpárologtatjuk, hozzáadjuk a szalonnát és felöntjük a demiglace-szel, illetve a borjúfonddal, pároljuk, esetleg kissé sűrítjük és jól utánízesítjük

Repceolaj-gnocchi
3 darab 5 perces tojás (kaviár-tojás)
250 g marhahúsleves vagy spárgafond
Só, cayenne-i bors
4 g alginát
2 g citras
50 g Fandler-féle repceolaj
100 g mogyoróvaj
25 g fűszerezett Mizukan

Mindet együtt Thermomixben 90 °C-ra hozzuk és mixeljük, hidegre tesszük

A fürdőhöz
0,5 l víz
25 g kalcium-klorid
Néhány másodpercig benne hagyjuk ázni, majd semleges vízben leöblítjük, zöldségfondban melegítjük

Edi Dimant, Mochi: Miso Short Ribs

Hozzávalók 4 fõre

1 - 1,5 kg marhaborda (Beef Ribs)
A párolóalaphoz:
75 g sárgarépa
75 g vöröshagyma
30 g póréhagyma
250 ml szaké
500 ml szójaszósz
30 g gyömbér
50 g édeskömény
50 g zeller
20 g fokhagyma
1 lime
Víz
Újhagyma zöldje

Elkészítés
Először a folyadékokat egy nagy lábasban forraljuk fel. Adjuk hozzá a durvára vágott zöldségeket, az újhagyma kivételével, és hagyjuk egyszer felforrni az egészet. Közben tisztítsuk meg a bordákat azáltal, hogy a csontos oldalon eltávolítjuk a bőrt.
Ezután tegyük be ezeket is a lábasba. Öntsünk hozzá vizet, amíg mindent el nem lep. Most hagyjuk az egészet legalább négy órán át lassan főni, amíg a hús puha nem lesz.

A Miso-mázhoz:
120 g világos misopaszta
40 ml szaké
40 ml mirin
60 g barna cukor
15 g gyömbér
20 g fokhagymapüré

Elkészítés
A szakét és a mirint egy lábasban forraljuk fel, és adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Hagyjuk az egészet még egyszer felforrni, kész.

Retek-pác
1 retek
100 ml rizsecet
80 g cukor
100 ml víz
10 g só

Elkészítés
Az 1. retek gyökeret hámozzuk meg és vágjuk a lehető legvékonyabb szeletekre. A szeleteket tegyük egy tálba és sózzuk meg. Hagyjuk állni legalább 1 órán át. Ezalatt készítsük el a pácot a maradék hozzávalókból. Ezt követően mossuk le a retket vízzel és keverjük össze a páccal. A húst osszuk négy adagra, kenjük be a Miso-mázzal és gratinírozzuk a sütőben felső hőfokon, amíg minden aranybarna nem lesz. Vegyük ki a retket a pácból és tálaljuk a tányéron. Az újhagyma zöldjét vágjuk finom karikákra és szórjuk a bordákra.

Jürgen Wolf, Gasthaus Wolf: Főtt tányérhús (Tafelspitz) Pustertaler Sprinzen marhából

Kb. 10 főre

2 kg tányérhús (Tafelspitz) szép zsírréteggel, egyben, a vastagabb végétől vágva
1 kg marhafark
1 kg gyökérzöldség, durvára vágva (petrezselyemgyökér, zellergyökér, sárga répa, kevés sárgarépa)
2 vöröshagyma félbevágva, héjastul és a vágási felületeken sötétre pirítva
1 darab gyömbér, dió méretű
Petrezselyemzöld, lestyán és zellerzöld, egyenként durvára vágva
2–3 babérlevél, fekete bors, só
Metélőhagyma és Fleur de Sel

Elkészítés
A tányérhúst és a marhafarkat jól fedjük be vízzel és lassan forraljuk fel. Alkalmanként keverjük meg, hogy a lebegő részecskék ne tapadjanak a lábas aljára. Amint forr a víz, vegyük vissza a lángot addig, amíg csak éppen fő (gyöngyözik). A keletkező habot folyamatosan szedjük le, amíg már nem képződik több.

Másfél óra után adjuk hozzá a zöldségeket (a sárgarépa kivételével), a hagymát és a gyömbért, forraljuk fel újra rövid ideig, vegyük vissza a lángot és szedjük le a habot. Csak most adjuk hozzá a fűszereket. A főtt tojáshéjak tovább kötik a zavarosságot és színt adnak.

Fedő nélkül hagyjuk főni. Egy további fél óra után adjuk hozzá a sárgarépát és a zöldfűszereket. Csak most sózzuk.

Amint a hús a lapos oldalán puha, de még nem esik szét, szűrőkanállal (ne villával vagy hasonlóval szúrjuk meg) emeljük ki a tányérhúst. A elpárolgott folyadékot pótoljuk vízzel. A levest hagyjuk tovább főni addig, amíg a hús már a marhafarkról is könnyen leválik. A darabok méretétől függően ez összesen akár három óráig is tarthat.

A levest szűrjük le, a marhafark húsát fejtsük le, vágjuk fel és zöldségdarabokkal levesbetétként használjuk fel.

A tányérhúst vágjuk rostjaira merőlegesen szeletekre, tálaljuk és öntsük alá egy kevés levessel. Szórjuk meg metélőhagymával és egy kevés Fleur de Sel-lel.

Klasszikus, szezonális köretekkel szervírozzuk.

Maria Zarl, Eckel étterem: Gombás rostélyos nokedlivel

Hozzávalók 4 főre:

4 szelet rostélyos

Só, bors, egy csipet őrölt köménymag

1 tk liszt

kevés olívaolaj

1 tk hideg vaj

200 g vöröshagyma, apróra vágva

500 g szezonális gomba

40 g császárszalonna

2 gerezd fokhagyma, finomra vágva

2 ek petrezselyem, finomra vágva

150 ml marha alaplé vagy pecsenyelé

¹⁄8 l tejszín

Elkészítés

A rostélyost enyhén kiverjük, sózzuk és borsozzuk.

Ezután kevés olajon mindkét oldalát rövid ideig sütjük, hogy belül még enyhén rózsaszín maradjon.

A mártáshoz az apróra vágott hagymát és a kockára vágott szalonnát olívaolajon megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk az ugyanakkorára vágott gombát, együtt pirítjuk, majd megszórjuk egy kis liszttel. Jól átkeverjük, és felöntjük a pecsenyelével. Felforraljuk, végül a tejszínnel és egy kis hideg vajjal sűrítjük. A mártást egy kevés fokhagymával és őrölt köménnyel ízesítjük, majd hozzákeverjük az apróra vágott petrezselymet.

A rostélyost tányérra helyezzük, és meglocsoljuk a mártással. Ajánlott köret: nokedli vagy szalvétagombóc.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!