Sauce Hollandaise – A két útlevéllel rendelkező mártás
Szöveg: Andrea Karrer Illusztráció: Peter Jani
Régi források szerint ez a mártás francia eredetű, és eredetileg Sauce Isigny-nek hívták, a Normandia régióban található Ville d’Isigny Sur Mer városka után. Ez a település híres volt a francia vajgyártás központjaként, és állítólag a 17. században itt alkották meg ezt a világos, felvert vajból és melegen kikevert tojássárgájából készült mártást – a Sauce Isigny-t. Viszonylag magas a zsírtartalma, ezért halakhoz, tenger gyümölcseihez és zöldségekhez (pl. spárgához) tálalják, és a klasszikus francia konyha alapmártásai közé tartozik. Hasonló mártások azonban Belgiumban és Hollandiában is létezhettek.
A Sauce Isigny átnevezése Sauce Hollandaise-re az első világháború idején történt, amikor Franciaországban is hiánycikk lett a vaj, és a vajat többek között Hollandiából kellett importálni. Így született meg a Sauce Hollandaise név, hogy Hollandiát tüntesse fel a vaj forrásaként – és ez a francia nemzeti büszkeséggel együtt meglehetősen szokatlannak tűnik.
Lehetséges azonban, hogy az volt az oka, hogy a francia vélemény szerint a holland vaj gyengébb minőségű volt, és így a Sauce Hollandaise névvel nem akarták Isigny városának nevét besározni. Bárhogy is legyen! A lényeg maga a MÁRTÁS! Hiszen már 1650 körül François-Pierre de La Varenne a La cuisine françois című szakácskönyvében közölt egy receptet (Spárga illatos mártással), amely nagyon hasonlít a hollandira: „Készíts mártást jó friss vajból, ecetből, sóból és szerecsendióból, valamint egy tojássárgájából a kötéshez, ügyelve arra, hogy ne rántódjon össze.” Hogy Varenne maga találta-e fel a mártást, vagy Isigny-ből vette, megválaszolatlan marad…
És még egy megjegyzés: … a Sauce Hollandaise-t könnyebb kiejteni!
Az elkészítéshez először vizet (vagy fehérborecetet, esetleg recepttől függően megfelelő zöldségalaplevet vagy fehérbort) melegítünk egy kis edényben borsszemekkel, és harmadára forraljuk be. Ezt a redukciót hagyjuk kissé kihűlni. Közben tisztítsuk meg a vajat. Ehhez vágjuk a vajat kis darabokra, olvasszuk fel egy edényben alacsony hőfokon, és melegítsük addig, amíg felül egy vékony, fehérjéből álló habréteg nem képződik. Ezt a habot szedjük le, és a vajzsírt óvatosan szűrjük át egy mérőpohárba úgy, hogy a tejes üledék (=savó) az edényben maradjon.
Most a tojássárgáját a redukcióval együtt verjük fel jól egy kézi habverővel, és kezdjük el nagyon lassan és óvatosan melegíteni. A masszát közben folyamatosan, erőteljesen keverjük, ügyelve arra, hogy a habverő az edény minden részét elérje, hogy a tojássárgája le ne ülepedjen és össze ne rántódjon. Fennáll a veszélye annak, hogy a tojássárgája túl forró lesz vagy túl sokáig melegszik, és emiatt megköt. A mártáskészítés első és legnehezebb lépése tehát az, hogy a tojássárgáját teljesen légiesen habosra verjük, miközben folyamatosan növekvő, egyenletes hőnek tesszük ki, ami lehetővé teszi a massza sima és krémes besűrűsödését. Wolfram Siebeck ezért azt ajánlja a kezdőknek szóló főzőiskolájában, hogy az edényt (vagy még inkább egy habüstöt) a masszával forró, de nem forrásban lévő vízfürdőbe állítsák. Így elérhető a szükséges enyhe és egyenletes hő, és a siker biztosabb.
Csak akkor, ha a tojássárgájahab eléri a crème fraîche állagát, kezdjük el apránként, folyamatos keverés mellett a tisztított, enyhén lehűlt vajat először cseppenként hozzáadni. Csak akkor, ha a hozzáadott vaj teljesen emulgeálódott a keverékben, adagoljuk hozzá a maradék vajat vékony sugárban. A végén sózzuk és fűszerezzük!
Ha keverés közben azt tapasztaljuk, hogy a mártás túl sűrűvé válik, adjunk hozzá közben néha egy csepp langyos vizet vagy alaplevet. Ez az eljárás előnyösebb, mint a készítés végén hirtelen hígító folyadékot hozzáadni.
Az így készült Sauce Hollandaise semleges, mégis ízletes, nem túl híg, nem túl kemény, mégis légiesen könnyű. Csak a végén ízesítjük, és vízfürdőben tartjuk melegen. Ha túlmelegítjük, a tojássárgája és a vaj különválik, a mártás „kifut”, azaz kicsapódik. Ha ez megtörténne, a mártást újra fel kell verni. Ehhez tegyünk egy edénybe kb. egy evőkanál forró vizet, és a kicsapódott mártást cseppenként, folyamatos habveréssel keverjük hozzá.
Megjegyzés: Ízlés szerint az ecetes-borsos redukciót a legelején elhagyhatjuk, és a tojássárgáját csak vízzel verhetjük fel. Ezen elkészítési módnál a mártást csak a legvégén savanyítjuk néhány csepp citromlével.
A legfontosabb a végére:
Egy igazán ízletes mártás a vajon múlik! Tehát a legjobb minőségű vajat használjuk – a legjobb a friss édes tejszínből készült vaj! Tipp: szupergyors hollandi: A vajat ne tisztítsuk meg, hanem puha vajdarabkákat (egyenként 60 g) adjunk hozzá fokozatosan. Mégpedig így: Amikor egy darabka vaj elolvadt, adjuk hozzá a következőt.
Egy még gyorsabb változatot mutatott be Manfred Buchinger a „Frisch gekocht” (Frissen főzve) című műsorban. Minden hozzávalót Isi-habszifonba (habpatronos flakonba) töltött, és a gyártói utasítás szerinti szokásos módszerrel készített Sauce Maltaise-t.
A Sauce Hollandaise számos önálló variáció alapja.
Sauce mousseline (tejszínes mártás): Használjunk valamivel több citromlevet, és a kész Sauce Hollandaise-hez keverjünk felvert tejszínt, vagy nyomjuk a tálalt mártásra.
Posírozott vagy párolt halakhoz, rákfélékhez és finomzöldségekhez tálalják.
Sauce maltaise (narancsos vajmártás): A Sauce Hollandaise-t redukció nélkül, érett vérnarancs levével verjük fel; posírozott, gyufaszálra vágott narancshéjjal díszítve fejezzük be.
A máltai mártás egy speciális mártás, amelyet spárgához tálalnak.
Sauce bavaroise (bajor mártás): Kakukkfű-, babérlevél- és reszelt tormaredukciót vajjal felverünk, rákvajjal, tejszínnel és rákhússal egészítünk ki.
Halakhoz és rákfélékhez kínálják.
Sauce au citron (citromos vajmártás): A Sauce Hollandaise-t redukció nélkül citromlével verjük fel; posírozott, finomra vágott citromhéjjal díszítve.
Spárgához és főtt halakhoz.
Sauce divine (felvert portóis mártás): A Sauce Hollandaise-t citromlével verjük fel, és portói borral fejezzük be.
Spárgához és articsókához tálalják.
Egyébként: A néha tévesen a hollandi mártás származékának tartott Sauce Béarnaise egy önálló, felvert alapmártás!
Régi források szerint ez a mártás francia eredetű, és eredetileg Sauce Isigny-nek hívták, a Normandia régióban található Ville d’Isigny Sur Mer városka után. Ez a település híres volt a francia vajgyártás központjaként, és állítólag a 17. században itt alkották meg ezt a világos, felvert vajból és melegen kikevert tojássárgájából készült mártást – a Sauce Isigny-t. Viszonylag magas a zsírtartalma, ezért halakhoz, tenger gyümölcseihez és zöldségekhez (pl. spárgához) tálalják, és a klasszikus francia konyha alapmártásai közé tartozik. Hasonló mártások azonban Belgiumban és Hollandiában is létezhettek.
A Sauce Isigny átnevezése Sauce Hollandaise-re az első világháború idején történt, amikor Franciaországban is hiánycikk lett a vaj, és a vajat többek között Hollandiából kellett importálni. Így született meg a Sauce Hollandaise név, hogy Hollandiát tüntesse fel a vaj forrásaként – és ez a francia nemzeti büszkeséggel együtt meglehetősen szokatlannak tűnik.
Lehetséges azonban, hogy az volt az oka, hogy a francia vélemény szerint a holland vaj gyengébb minőségű volt, és így a Sauce Hollandaise névvel nem akarták Isigny városának nevét besározni. Bárhogy is legyen! A lényeg maga a MÁRTÁS! Hiszen már 1650 körül François-Pierre de La Varenne a La cuisine françois című szakácskönyvében közölt egy receptet (Spárga illatos mártással), amely nagyon hasonlít a hollandira: „Készíts mártást jó friss vajból, ecetből, sóból és szerecsendióból, valamint egy tojássárgájából a kötéshez, ügyelve arra, hogy ne rántódjon össze.” Hogy Varenne maga találta-e fel a mártást, vagy Isigny-ből vette, megválaszolatlan marad…
És még egy megjegyzés: … a Sauce Hollandaise-t könnyebb kiejteni!
Az elkészítéshez először vizet (vagy fehérborecetet, esetleg recepttől függően megfelelő zöldségalaplevet vagy fehérbort) melegítünk egy kis edényben borsszemekkel, és harmadára forraljuk be. Ezt a redukciót hagyjuk kissé kihűlni. Közben tisztítsuk meg a vajat. Ehhez vágjuk a vajat kis darabokra, olvasszuk fel egy edényben alacsony hőfokon, és melegítsük addig, amíg felül egy vékony, fehérjéből álló habréteg nem képződik. Ezt a habot szedjük le, és a vajzsírt óvatosan szűrjük át egy mérőpohárba úgy, hogy a tejes üledék (=savó) az edényben maradjon.
Most a tojássárgáját a redukcióval együtt verjük fel jól egy kézi habverővel, és kezdjük el nagyon lassan és óvatosan melegíteni. A masszát közben folyamatosan, erőteljesen keverjük, ügyelve arra, hogy a habverő az edény minden részét elérje, hogy a tojássárgája le ne ülepedjen és össze ne rántódjon. Fennáll a veszélye annak, hogy a tojássárgája túl forró lesz vagy túl sokáig melegszik, és emiatt megköt. A mártáskészítés első és legnehezebb lépése tehát az, hogy a tojássárgáját teljesen légiesen habosra verjük, miközben folyamatosan növekvő, egyenletes hőnek tesszük ki, ami lehetővé teszi a massza sima és krémes besűrűsödését. Wolfram Siebeck ezért azt ajánlja a kezdőknek szóló főzőiskolájában, hogy az edényt (vagy még inkább egy habüstöt) a masszával forró, de nem forrásban lévő vízfürdőbe állítsák. Így elérhető a szükséges enyhe és egyenletes hő, és a siker biztosabb.
Csak akkor, ha a tojássárgájahab eléri a crème fraîche állagát, kezdjük el apránként, folyamatos keverés mellett a tisztított, enyhén lehűlt vajat először cseppenként hozzáadni. Csak akkor, ha a hozzáadott vaj teljesen emulgeálódott a keverékben, adagoljuk hozzá a maradék vajat vékony sugárban. A végén sózzuk és fűszerezzük!
Ha keverés közben azt tapasztaljuk, hogy a mártás túl sűrűvé válik, adjunk hozzá közben néha egy csepp langyos vizet vagy alaplevet. Ez az eljárás előnyösebb, mint a készítés végén hirtelen hígító folyadékot hozzáadni.
Az így készült Sauce Hollandaise semleges, mégis ízletes, nem túl híg, nem túl kemény, mégis légiesen könnyű. Csak a végén ízesítjük, és vízfürdőben tartjuk melegen. Ha túlmelegítjük, a tojássárgája és a vaj különválik, a mártás „kifut”, azaz kicsapódik. Ha ez megtörténne, a mártást újra fel kell verni. Ehhez tegyünk egy edénybe kb. egy evőkanál forró vizet, és a kicsapódott mártást cseppenként, folyamatos habveréssel keverjük hozzá.
Megjegyzés: Ízlés szerint az ecetes-borsos redukciót a legelején elhagyhatjuk, és a tojássárgáját csak vízzel verhetjük fel. Ezen elkészítési módnál a mártást csak a legvégén savanyítjuk néhány csepp citromlével.
A legfontosabb a végére:
Egy igazán ízletes mártás a vajon múlik! Tehát a legjobb minőségű vajat használjuk – a legjobb a friss édes tejszínből készült vaj! Tipp: szupergyors hollandi: A vajat ne tisztítsuk meg, hanem puha vajdarabkákat (egyenként 60 g) adjunk hozzá fokozatosan. Mégpedig így: Amikor egy darabka vaj elolvadt, adjuk hozzá a következőt.
Egy még gyorsabb változatot mutatott be Manfred Buchinger a „Frisch gekocht” (Frissen főzve) című műsorban. Minden hozzávalót Isi-habszifonba (habpatronos flakonba) töltött, és a gyártói utasítás szerinti szokásos módszerrel készített Sauce Maltaise-t.
A Sauce Hollandaise számos önálló variáció alapja.
Sauce mousseline (tejszínes mártás): Használjunk valamivel több citromlevet, és a kész Sauce Hollandaise-hez keverjünk felvert tejszínt, vagy nyomjuk a tálalt mártásra.
Posírozott vagy párolt halakhoz, rákfélékhez és finomzöldségekhez tálalják.
Sauce maltaise (narancsos vajmártás): A Sauce Hollandaise-t redukció nélkül, érett vérnarancs levével verjük fel; posírozott, gyufaszálra vágott narancshéjjal díszítve fejezzük be.
A máltai mártás egy speciális mártás, amelyet spárgához tálalnak.
Sauce bavaroise (bajor mártás): Kakukkfű-, babérlevél- és reszelt tormaredukciót vajjal felverünk, rákvajjal, tejszínnel és rákhússal egészítünk ki.
Halakhoz és rákfélékhez kínálják.
Sauce au citron (citromos vajmártás): A Sauce Hollandaise-t redukció nélkül citromlével verjük fel; posírozott, finomra vágott citromhéjjal díszítve.
Spárgához és főtt halakhoz.
Sauce divine (felvert portóis mártás): A Sauce Hollandaise-t citromlével verjük fel, és portói borral fejezzük be.
Spárgához és articsókához tálalják.
Egyébként: A néha tévesen a hollandi mártás származékának tartott Sauce Béarnaise egy önálló, felvert alapmártás!