A-La-Carte

A savanyú vidámít

Rendben, a rebarbarás sütemény és kompót,
ezt mindannyian ismerjük.
De próbáltad már
a rebarbarát a hússal
kombinálva?


Nem is olyan régen még a Kínából származó rebarbara drága, egzotikus finomságnak számított Ausztriában. A középkorban egy font rebarbara Európában állítólag háromszor annyiba került, mint egy font ópium. A gyökere volt az, amit orvosságként nagy becsben tartottak, így vált botanikai névadóvá. A görögök a „Rha barbaros” – idegen gumó gyökere – elnevezéssel utaltak némileg megvetően arra a savanykás, finoman kesernyés ízű szárzöldségre, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy elvegye a cukor élességét.

Mivel a szárazföldi exportút szükségképpen Oroszországon keresztül vezetett, az oroszok 1730 körül hatalmas rebarbaraültetvényeket hoztak létre a Bajkál-tónál, és monopolizálták a rebarbarakereskedelmet. Oroszországon keresztül jutott el a rebarbara Magyarországra és Ausztriába is, ahol csak a 19. században kezdték el termeszteni. A rebarbara iránti érdeklődés végül a kulináris lehetőségek feltérképezéséhez vezetett. A 16. században először a leveleket kóstolták meg, ami a magas oxálsavtartalom és az akkoriban hiányos, helyes elkészítési módra vonatkozó ismeretek miatt nem volt jó ötlet. Ennek ellenére sokáig és makacsul tartotta magát az ajánlás, hogy a leveleket spenótként kell elkészíteni.

A szárak fogyasztására utaló első jelek a 18. század eleji angol szakácskönyvekben találhatók, ahol a zöldséget „Spring fruit”-nak (tavaszi gyümölcsnek) nevezik.

Mitől olyan különleges? Éppen a pikáns gyümölcsösséggel való játék az, ami a varázsát adja, és kísérletezésre ösztönöz – messze túl a túlcukrozott közhelyeken, mint a szörp vagy a kompót.

„A rebarbara egy nagyon karakteres ízvilágú szezonális zöldség” – mondja Josef Floh, a Gastwirtschaft Floh tulajdonosa. Az innovatív konyhafőnök már évekkel ezelőtt felismerte a kor szellemét, és kifejlesztett egy Radius 66 nevű programot. Több mint 90%-ban csak olyan alapanyagokat használ, amelyek a Langenlebarnban található vendéglője körüli 66 km-es körzetben nőnek, tenyésznek vagy készülnek. „Szigorúan véve a rebarbara nem gyümölcs, hanem zöldség” – tudja jól Josef Floh, és tovább magyarázza: „Vannak piros, zöld és piros-zöld rebarbarafajták. Édességekhez, például süteményekhez és desszertekhez leginkább azok a rebarbaraszárak alkalmasak, amelyeknek a héja és a húsa is piros.” Az olyan fajtákat, mint a „Holsteiner Blut”, málna- vagy eperrebarbarának is nevezik: ízük különösen finom, édes, és a bogyós gyümölcsökre emlékeztet. Piros héjjal és zöld hússal rendelkezik például a „Frambozen Rood” fajta, amely valamivel több savat tartalmaz. Különösen savanyúak, de nagyon bőtermőek a zöld fajták, mint például a „Gigant”. Ezeket mindenképpen meg kell hámozni. És mindegyikre érvényes: minél idősebbek a rebarbaraszárak, annál fásabbak lesznek, és annál több oxálsavat tartalmaznak. „Ezért fogyasztásra főleg a fiatal, roppanós szárak alkalmasak. A zöld szárú, zöld húsú rebarbarafajták viszonylag savanyúak, a piros szárú, zöld húsúak már enyhébbek, a piros szárú és piros húsú fajták pedig bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromát fejlesztenek.”

„A rebarbara nemcsak az olyan meleg fűszerekkel harmonizál, mint a vanília, fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, sáfrány, ánizs vagy kókusz – izgalmas a gyömbér, az Earl Grey tea, a kakukkfű, a rozmaring vagy a zöld bors is. A saját savassága ellenére a rebarbarához citromlevet vagy fehérbort is adhatunk, ez elveszi a savasságának élességét. A citromhéj vagy az egzotikus citromfű szintén kedvelt fűszerezési módok. Történelmi receptekben a réti legyezőfüvet és az angyalgyökeret is megtalálhatjuk.” De illenek hozzá olyan zöldségek is, mint a spárga, az édeskömény, a kínai kel, a rukkola és a hagyma a gyümölcsösen fanyar rebarbarához.

„Természetesen a rebarbara frissítő összetevő süteményekben, rétesekben, lekvárokban, koktélokban, chutney-kban és bólékban. Én azonban kifejezetten klasszikusnak találom a zsírosabb halakkal, libával, kacsával, vagy akár a császárhússal, esetleg – mint a receptben – a sertésfejjel való kombinációját. A finom rebarbarasav az, ami ellensúlyozza a zsírosságot.”

Hagyományosan a szezon Szent Iván-napkor, június 24-én ér véget. Ezt követően a szárakban nő az oxálsav mennyisége. Az oxálsav kalciumrabló. Különösen a rebarbara levelei tartalmaznak nagy mennyiségű oxálsavat, ezért a konyhában kizárólag a húsos szárakat használják. Ráadásul a rebarbarát semmiképpen sem szabad nyersen fogyasztani. Blansírozzuk vagy pároljuk, hogy csökkentsük az oxálsavtartalmát. A rebarbara főzővizét mindig ki kell önteni. Ha nagy mennyiségben fogyasztunk rebarbarát, kombináljuk kalciumtartalmú élelmiszerekkel, például tejtermékekkel, tojással vagy dióval.

Még egy háztartási tipp: Az elszíneződött alumíniumedényeket az egyébként hasznavehetetlen, mérgező rebarbaralevelekkel újra ragyogóvá tehetjük. Igen, a savanyú nemcsak vidámít, hanem tisztít is.

Gastwirtschaft Floh
Tullner Straße 1, 3425 Langenlebarn
Tel.: 02272/628 09
www.derfloh.at

Rebarbara, sertésfej & quinoa
Recept: Josef Floh, Gastwirtschaft Floh

Hozzávalók 4 adaghoz
½ bio sertésfej
240 g rebarbara
160 g quinoa (Demeter-quinoa, Fritz Salomon, Gut Oberstockstall am Wagram)
gyökérzöldségek
hagyma
fokhagyma
fűszerek (borsszemek, borókabogyó)
hegyi kősó
Charapita chili
Aceto Pecoraro
olajretekolaj
lestyán
vadnövények (gyermekláncfű, tyúkhúr, cickafark)

Elkészítés
A sertésfejet a fűszerekkel és bőséges gyökérzöldséggel, valamint hagymával és fokhagymával kb. 280–340 perc alatt puhára főzzük, majd leszűrjük. A levet a további felhasználáshoz tegyük félre. A húst fejtsük le a csontról, és vágjuk kb. 2 x 2 cm-es darabokra.
A quinoát sós vízben főzzük kb. 8 percig, majd szűrjük le.
Ízesítsük hegyi kősóval, Aceto Pecoraróval és olajretekolajjal.
A rebarbaraszárakról egy kis késsel távolítsuk el az „ereket”.
A szárakat vágjuk 4–5 cm hosszú darabokra, és sütőben, bőséges sertésfejalaplében, lefedve pároljuk kb. 15 percig. Ízesítsük Charapitával és lestyánnal.
Melegítsük fel a sertésfejet az alaplében, és tálaljuk mélytányérokban. Osszuk el rajta a párolt rebarbarát, szórjuk meg a quinoával, és díszítsük a vadnövényekkel.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!