Több mindent érdemes tudni, mint amennyit valaha is el tudtunk volna képzelni.
Lenne esetleg kedves olvasóinknak öt percük egy kis felmérésre?
Ugyanis különféle újságcikkek hatására, amelyek a prezentáció és a környezet étel- és italfogyasztási élvezeti értékre gyakorolt hatásával foglalkoztak, szeretnénk kideríteni, hogyan hatnak ezek a tényezők a gasztroszatirikus rövid szövegek olvasása közbeni élvezeti hányadosra.
Kérjük, írja le egy rövid e-mailben, hol és hogyan fogyasztotta el ezt a szöveget (pl. kényelmes olvasófotelben, a vécén – kérjük, pontosítsa: saját vagy nyilvános –, 180 km/h sebességnél az okostelefonja képernyőjén stb.)
Fontosak lennének a vizuális kísérő körülmények is. Különbséget jelent, hogy ezt a szöveget egy kiváló minőségű A la Carte-elrendezésben, igényes belsőépítészeti környezetben fogyasztja-e, vagy filctollal vécépapírra firkált cetliként a steini (Duna melletti) magánzárkájában. És természetesen az akusztikai környezete: madárcsicsergés? Egy a szórakoztatására felbérelt lantművész? Vagy netán a két kilométerrel arrébb zajló tűzoltóbálról áthallatszó Andreas Gabalier-egyveleg?
Miután feljegyezte ezeket az alapinformációkat, legyen szíves, olvassa el újra a teljes cikket a lehető legellentétesebb körülmények között.
Az így generált adatkészletektől értékes felismeréseket várunk azzal kapcsolatban, milyen „baromság” témákkal lehet kétoldalas vasárnapi újságcikkeket összehozni.
A Kurier egyik „neurogasztronómiáról” szóló beszámolójában szereplő leleplezés például – miszerint az élelmiszerek illatát, ízét és állagát nem a száj és az orr érzékeli, hanem azok csupán jelekként továbbítják azokat az agyba –, nem ejtette ki a vasárnapi reggeli kiflinket a szánkból a csodálkozástól. Sokkal inkább hasonló témájú cikkeket szerettünk volna keresni, amelyek kifejtik, hogy nem is az autó megy valahová, hanem a sofőr – pontosabban: az ő agya – van a volánnál.
További gyümölcsök a neurogasztronómiai felismerések fájáról:
• „A rágcsálnivalók kék tálakból sósabbnak ízlenek.”
Legalábbis, ha az ember nem színtévesztő és/vagy egyszerűen csak tévézés közben, odafigyelés nélkül majszol.
• „Aki az étteremben először rendel, annak jobban ízlik az étel.”
Ami legalább megmagyarázná a klasszikus rendelési kakofóniát, amikor mindenki, miután kölcsönösen egymásra kiabálta, hogy „Mondd te!”, egyszerre kezdi el világgá kürtölni a különböző ételvágyait.
• „A repülős étel nem ízlik olyan jól, mert nagy a zaj a repülőn.”
Mi, tudatlanok, eddig azt hittük, azért van, mert a felmelegített bécsi szelet kevésbé szuper, mint a frissen készült.
• „Kék vagy vörös környezetben a bor jobban ízlik, mint zöldben vagy fehérben.”
Ez bizonyára azt jelenti, hogy egy klasszikus Bauhaus-villában tartott „fête blanche” partin éppúgy nem érdemes magas borélvezetre számítani, mint egy zöldben tartott pikniken, viszont egy FPÖ-s választási háromszögállvány mellett elfogyasztott korty éppúgy fokozott élvezetet ígér, mint egy színesen, hagyományosan berendezett bordélyházban elfogyasztott.
• „Egy kielégítő étkezés az agyban ugyanazokat a területeket aktiválja, mint a szex.”
Apropó: az orális szexuális gyakorlatok népszerűsítésére a vörös fehérnemű megint csak elképzelhetetlenül alkalmatlannak tűnik, mivel
• „a vörös edényzet nem étvágygerjesztő.”
Ugyanis, mert „a vörös a természetben veszélyt jelez”. Amiért feltehetően egyetlen épelméjű ember sem enne soha önszántából epret vagy cseresznyét.
Feltételezhetjük, hogy Ön időközben befejezte e cikk második olvasását megváltozott tudományos körülmények között, és várjuk értékes teszteredményeit a redaktion@alacarte.at címen. A nem megfelelő betűszínnel érkező beküldéseket nem vesszük figyelembe.