A-La-Carte

Hópelyhecske. Mesebeli. Nem olvad el a tűzhelyen. (2018/4)

Hangtréning napi négy órában. Elveszve a tökéletességben. Aida Garifullina szoprán énekesnő a világok között étkezik. Robbie Williamsszel a moszkvai focivébé megnyitóján. Plácido Domingóval a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A lánya, Olivia reggeli kását Bécsben főzi. Szöveg: Ro Raftl · Fotók: Christof Wagner Halványrózsaszínben áll a pohárban, őszibarackos pikánssággal illan el és pezsgőként könnyed…


Napi négyórás hangképzés. Elveszve a tökéletességben. Aida Garifullina szoprán énekesnő két világ között él. Robbie Williams-szel a labdarúgó-vb megnyitóján Moszkvában. Plácido Domingóval a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A kislánya, Olivia reggeli kását Bécsben főzi meg.

Ro Raftl szövege · Christof Wagner fotói

Halvány rózsaszín, mint a rügyek, úgy áll a pohárban, őszibarackos pikantériával és pezsgős könnyedséggel illan a nyelven. A Bellini a Fabiosban. Aida Garifullina, operavilághírű szoprán, aki egy popsztár minden tulajdonságával rendelkezik, imádja. Joggal. A Bellini tökéletesen illik hozzá. Csak kattintson a grafeneggi nyári esti koncertre a YouTube-on, és megérti, miért csillannak meg romantikusan a legmagasabb pozíciókban lévő tiszteletre méltó urak szemei: a modellalakban rejlő vérpezsdítő báj ragyogóan kedves, harmatos, huncut és könnyed hangszínt képez, trillázik és csillog. Látszat szerint teljesen könnyedén. Aida Garifullina. Olaszosan dallamosan simul a fülbe. Hihi, pedig ez teljesen téves! A Garifullina nevet helyesen az U betün kell hangsúlyozni. Nos, az Aida arabul „ajándékot” jelent – s azért hívják így, mert a szülei sokáig vártak az érkezésére: az anyukája 22 éves volt, ami a tatár családi hagyományokban egyértelműen „későinek” számít. „A dédanyámat természetesen ismerhettem” – mondja Aida, és hozzáteszi, hogy nemcsak a Tatárországban elengedhetetlen tésztakészítést tanította meg neki, de élete utolsó éveiben ölében tarthatta az ükunokáját, Oliviát is, mielőtt 92 évesen meghalt volna. Jó gének. Rózsaszirom-finomságú külső, acélos gerinc a világkarrierhez.

Aida kétnyelvűen nőtt fel: tatár és orosz nyelven. Németül 17 évesen, zenei füllel megáldott aranytorkú lánykaként tanult meg hat hónap alatt – a nürnbergi Siegfried Jerusalem német hős tenor diákaként. A hangzást Bécsben tökélyesítette. A Zeneakadémián Claudia Viscánál – és az Állami Operaház állóhelyén, ami szinte második otthona volt. Három euró a nagy szenvedélyért, az mindig belefért. Az álma ugyanakkor olyan, mint egy mese: 2014-ben Dominique Meyer az állandó együttes tagjaként az Állami Operaházba szerződtette, egy évvel később Aida az Operabálon szopránszólistaként varázsolt, 2017-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. „A nagymamám orvos volt, apukám belsőépítész és tájrendező, anyukám kórust vezetett, mielőtt átvette volna a kortárs zenei központot – olyan sok szakmát láttam magam előtt, de én az operát választottam. Örökké. Boldoggá tesz, hogy ezt a zenét énekelhetem.“

Musetta a Bohéméletben, Zerlina a Don Giovanniban, Gilda a Rigolettóban, Gounod Júliája Juan Diego Flórez oldalán mint Rómeó – vagy a hópehely finomságú Hóleány Nyikolaj Rimszkij-Korszakov operameséjében, az első nagy premierje a párizsi Opéra Bastille-ban. Télapó és a tavasztündér leányaként a Hóleány az emberek iránt vágyakozik – de ők nem akarják őt …

Aranypapír, csillogó celofán, selymes masnik a Meinl am Graben csomagjain és szötyyögöin. Friss zöldségek, kézzel gyúrt tészták, fűszeres sajtok, olvadóan édes delíriumok az édesszájúaknak. Aida díva táncolva érkezik a bejáraton, mint egy hibátlan Instagram-modell, az évad legfontosabb darabjaiba öltözve: simuló fekete-fehér ruha (görböllö gallérral), bőrdzseki, combcsizma, csillogó kistáska. Elnézést, de ennél a bájosan sugárzó babánál akaratlanul is megjelenik a kicsinyítő jelző. Glamúros és televíziós alkat, akire rásütötték az „új Netrebko” címkét, a 31 éves opera-sztár természetesen tudja, mivel tartozik a fotózásnak.

Gyorsan, gyorsan a meleg élelem-paradicsomba, hideg a szél, és az nem tesz jót a hangnak, ezért a tervet, hogy a lakáshoz közeli Naschmarkton vásároljon be, gyorsan át kell írni. Gondosság. Semmi fölösleget kockázat. Igen. „17 évesen egyedül Németországban rögtön felelősséget kellett vállalnom az életemért, nagyon gyorsan felnőtté kellett válnom. Előtte elkényeztetett baba voltam.“ Bár. „Jerusalem professzor sokat segített, majdnem olyan volt, mint egy apa. A lakáskeresésnél, a vízumnál, amikor honvágyam volt“ – teszi hozzá az örökké tartó hálával. „Ő szervezte a hallgatói koncerteket is. Borzasztóan izgalmas volt!“ Semmit sem használt, hogy Aida már ötévesen a tatár televízióban énekelt a közönség előtt: „Nürnberg más volt, nem otthon. Az idegen nyelv! Az emberek! Külföldi voltam!“

Hm. Mégis olyan bájos, tehetséges és ambiciózus, hogy a segítő szellemek életre keltek: Plácido Domingo, akivel a veronai Arénában tartott debütálásakor – „jaj, de remegett a térdem” – véletlenül a színfalak mögött találkozott, és aki meghívta, hogy vegyen részt az Operalia versenyén. Megnyerte. A karrierjével kapcsolatos dicsérő jóslata szinte minden Aida-történetben szerepel. Végül. Együtt léptek fel egy koncerten a moszkvai Vörös téren és Georges Bizet Gyöngyhalászok operájában a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Igen. „Bármikor kérdezhetem, ha tanácsra van szükségem. Hihetetlen tapasztalata van és nagyon jól ismer, önbizalmat, energiát és erőt ad, mert ő maga is annyira energikus. Elég, ha csak rámnéz a zenekari árokból … a nagy példaképem. A mentorom!“ Ahogy az orosz karmester, Valerij Gergijev is. Elismerés elismerés hátán. A lámpaláz azonban megmaradt, amíg végül színpadra nem ér, mondja, legyen szó akár egy repertoár-előadásról Adinaként Donizetti Szerelmi bájitalában a Bécsi Állami Operaházban, vagy a moszkvai Luzsnyiki Stadionban tartott focivébé-megnyitóról Robbie Williams-szel: „Az különösen kemény volt. De csak egy próbánk volt együtt. És a Vörös téren tartott koncertem után különösen nehéz volt. Nem tudtam aludni, a gondolatok, hogy vajon jó voltam-e, cikáztak a fejemben. És aztán olyan korán felkelni, a megnyitó már tízkor volt.“

Ismeri magát. „Az önbizalom a színpadon csak akkor van meg, ha uralom a technikámat. Napi szinten edzeni kell, a hang egy hangszer, ami minden nap másképp szól. Legalább három órát énekelek, próbálok négyet, ha valami újat tanulok, akkor öt lesz.“ Uff! Tiszta kemény munka ez a szakma. Mert világos: „Kipihentnek is mindig lenni kell, vagy legalábbis annak tűnni.“ A csúcs-technika idején a televíziós megjelenés meg főképp.

Ezért a szupervékony lány bátran és fegyelmezetten tépi el magát a csábító kekszes, csokis és bonbonos dobozok tömegétől, sajtokat kóstol, káposztafejeket mérlegel a kezében, és ellenőrzi a gyümölcs frissességét. Rízsakását karamellizált almával „normál esetben” reggelire főzi magának és kétéves kislányának, Oliviának.

Mindig okos. Három hónapja La Garifullina kiadta a kedvenc oroszországi receptjeit tartalmazó szakácskönyvét. Sok olaszos recept: „Az olaszok imádjak az operát, és ha kiderítik, hogy operénekesnő vagy, szívesen megosztják a konyhai titkaikat is.“ Rizottó királyrákokkal, egy amalfi recept, amit különösen szeret. A könyv fele azonban tatár receptekből áll: „A dédanyám tésztagombócai minden változatban, ezek nagyon fontosak a konyhánkban. Pelmenyi tejföllel és frissen vágott kaporral a tetején. Szuperízű. Hússal töltött palacsinta. Vagy gombócok a vőlegénynek. A nagymamám és az anyukám csodálatosan főznek. Azu például, a tatár húsos ragu.“

Büszkén: „A szakácskönyvemhez mindent én főztem meg, heteken át.“ Nos. „Anyu segített …” Egy szuperanya. Aki a kislányt magával vitte a kórus próbáira és koncertjeire, korán felfedezte a rendkívüli hangját, támogatta a képzését és – „a legjobb kritikusom. Meghallgat és aztán elmondja a hibáimat.“ Tanácsadó az élet minden helyzetében. Mivel Aida már régóta vendégszerepel Berlinben, Párizsban, Pekingben, Sanghajban és New Yorkban, a nagy házakban, nem is beszélve a Salzburgi Ünnepi Játékokról. A fiatalabb testvére ezzel szemben hivatásos szakács. „16 éves kora óta. Jelenleg Kazany legjobb szakácsai mellett dolgozik, nagy konyhafőnök akar lenni. Mestere a mártásoknak, ami nehéz. Igen. Nálunk a tészta a legfontosabb, a francia konyhában a mártás.“ Pedig. „A család legjobb szakácsa apukám” – áradozik Aida, mint egy kislány: „Jaj, azok a steakjei! Medium to rare. Amikor gyerek voltam, egyszer valami mexikóit szervírozott: felszeletelt ananás, vajban sütve, mézzel karamellizálva, és egy csipet friss piros chili hozzá … Így tanultam meg, mit jelent a magasabb konyhaművészet – többet, mint a sült csirke.“

Ezért törészvendég a Fabiosban. Nemcsak a Bellini miatt. Aida szereti a tonhal-tatárt avokádóval, a polip-carpacciót, a trevisói radicchiós rizottót, a tortellinit, de igen, alkalmanként Christoph Brunnhuber egyik finom húsos ételét is. Kortyolgatja a fehérbort, elmagyarázza, hogy a környezet néhány moszkvai sötéten csillogó étteremre emlékezteti. És nagyszerűnek találja, hogy kulináris tippeket kérhet közvetlenül a konyháról. A szakácskönyvét mielőbb német és angol nyelven szeretné publikálni. A kapcsolat Niki Brandstätter kiadóval mindenesetre már megszületett.

Végül is a Decca lemezkiadóval kötött kizárólagos szerződés sok jót hozott. Elsőként egy filmszerepet a Florence Foster Jenkinsben, ahol a hibátlan Lily Ponsként trillázhatott a Bell Songban. De a legszebb: „Stephen Frears rendezővel ülhettem a rendezői szobában, és nézhettem Meryl Streep és Hugh Grant munkáját. 25-ször ugyanaz a felvétel, mégis mindig másképp: Meryl Streep mindig új árnyalatokat hoz, még a szavakon is változtat, hogy természetesebben tudja mondani …” Igen, és tavaly végül megjelent az első szólóalbuma, Aida, ahogy önmagát nevezi, és természetesen elnyerte az Echo Klassik-díjat.

Most. Telefonon csicsereg Oliviával, és azon gondolkodik, vajon megengedje-e magának az almatortát vaníliafagyival. Egy hét múlva „az ajándék” hazautazik Kazanyba. A szüleihez, akik gyerekkorában mindig elfoglalták és kérték tőle – rajztanfolyamokkal, balettórákkal, zenei és hangképzéssel. „Nem, nem mindig csináltam ezt szívesen, de nem volt időm butaságokra.“ Tüzes szigorral képviseli a fiatal sztár a hitvallását: „Jó dolognak tartom, ha a szülők annyit gondolkodnak azon, miben a legjobb a gyerek, nem csak úgy nézelődnek … Még inkább, mióta én magam is anya vagyok. Azt szeretném, hogy Olivia sok információt kapjon, sok nyelvet tanuljon és zenét, mindenben jártas legyen. Ez fontos! Jó alapokat, jó képzést kaptam. És külföldön tanulhattam.“

Oda-vissza. Mert: „Természetesen Oroszország is felfigyelt a csiszolatlan gyémántra, amelyet külföldön csiszoltak briliánssé” – mondja Manuel Brug zenekritikus. Valerij Gergijev vezető karmester 2013-ban a Mariinszkij Színházban énekeltette Aidával a Figaro Házasságából Susannát: „Nem könnyű szerep, komolyan, színészileg sem. Hallgatott és nézett, látni akarta, hogyan birkózom meg a kihívással. Jól sikerült, nemsokkal utána felajánlotta Gildát.” Igen, Gergijev, az orosz mentora. Most meghívta egy szólógálára a Mariinszkij II-be, a régi operaház új színpadára. December 23-án. Tehát a karácsonyi koncert. „Nagy megtiszteltetés!“ Kiterjeszti a repertoárját, sok orosz zenével, világos. Talán Alluki is lesz, az a tatár népdal, amely az ötfokú skálán alapul, amit annyira szeret, s amit „mindenki” szeret, amíta a CD-jén hallható.

„Mindig is akartam, hogy az egész világ megismerje ezt a zenét.“ És. „A mi finom tatár receptjeinket.“ Aida kopogtat a szakácskönyvén. Egy „nagy családról” álmodik. De az álmokról nem beszélnek.

Rízsakása karamellizált almával
½ pohár rizs
1 pohár víz
2 pohár tej
1–2 nagy kanál cukor
2 nagy kanál vaj
1 csipet só
2 alma
3 nagy kanál cukor vagy méz
2–3 nagy kanál vaj
Forralja fel a vizet, adja hozzá a sót és a rizst, majd lassú tüzön főzze 8–10 percig. A rizsnek fel kell szívnia a vizet, és nagyjából a felére kell főnie.
Adja hozzá a forró tejet és a cukrot, forralja fel, csökkentse a tüzét és lefedve sűrítse a kását 30 percig. Rendszeresen keverje meg, kapcsolja ki a tüzhelyet, és hagyja néhány percig állni.
Eközben az almát hámozza meg, magozza ki és kockázza fel. A vajat egy serpenyőben melegítse fel, a cukorral vagy mézzel (óvatosan) karamellizálja, s az almát süsse meg benne.
Díszítse a kását tányérokon a karamellizált almával és fahéjjal.

Azu tatár módra
Aida Garifullina szerint: „Minden kulináris szakember másképp vágja a húst és a zöldségeket. A legtöbben a „csíkokra vágást” részesítik előnyben, de én szeretem, ha a darabok közepes nagyságúak. Ez megnöveli a főzési időt, és az ételek egy hihetetlenül finom mártás aromájával telítődnek.“
600 g marhahús (filé)
60 ml növényi olaj
6 vöröshagyma (közepes méretű)
4 kovászos uborka
300 g héjátlan paradicsom saját lében
(doboz/üveg)
1 kg burgonya
4 szegfűszeg
fokhagyma
1–2 babérlevél
só, bors
friss zöldfűszer
A marhahúst vágja kb. 2 cm-es kockákra. Egy öntöttvas serpenyőben melegítsen fel 30 ml olajat, és a húst alkalmanként kevergetve süsse addig, amíg enyhén barna nem lesz. A hagymát vágja nagy félkarikákra, és süsse együtt néhány percig.
A paradicsomot vágja kockákra, a levéllel együtt adja a húshoz, főzze néhány percig. Ezután adja hozzá a felszeletelt uborkát. Borsozza, sózza, és öntse fel annyi vízzel, hogy az összes hozzávalót ellepje. Forralja fel, és alacsony lángon, lefedve főzze, amíg a hús megpuhul.
A burgonyát vágja kisebb darabokra, mint a marhahúst. A maradék növényi olajat egy
serpenyőben melegítse fel, és a burgonyát süsse benne addig, amíg barna kéreg nem keletkezik rajta. Belül még kicsit nedvesnek kell maradniuk, tehat félig félkésznek.
A burgonyát tegye a húsos-zöldséges fazékba, keverje össze, esetleg sózza meg még. Fűszerezze finomra vágott fokhagymával és babérlevéllel. Főzze addig, amíg a burgonya meg nem puhul.
Bőségesen szórja meg friss zöldfűszerekkel.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!