A-La-Carte

Helyzet. Koncentráció. Saláta.

A grazi Pia Hierzegger nyitott az új dolgokra. A moderálásra, színészkedésre, rendezésre, darabírásra. A pekingi kacsára, a gnocchi-tésztára és a vegán süteményekre. Előítéletmentesen és koncentráltan. Szeret maga főzni, szívesen vásárol a heti piacon. Mert. Amit a legjobban szeret: „Valami frisset, amibe beleharaphatok.” Szöveg: Ro Raftl · Fotók: Christof Wagner A helyzet. Januári sötétség. Libabőrös fagy. Egy sietős csaj…


A grazi Pia Hierzegger nyitott az új dolgokra. A moderálásra, színészkedésre, rendezésre, darabírásra. A pekingi kacsára, a gnocchi-tésztára és a vegán süteményekre. Előítéletmentesen és koncentráltan. Szeret maga főzni, szívesen vásárol a heti piacon. Mert. Amit a legjobban szeret: „Valami frisset, amibe beleharaphatok.”

Szöveg: Ro Raftl · Fotók: Christof Wagner

A helyzet. Januári sötétség. Libabőrös fagy. Egy sietős csaj parkában, sapkában és farmerben hoz egy csapás hideget a natúr fa, bézs és arany színben fénylő Sinohouse-ba – amely még mindig szinte új a Nußdorfer Straßén, ahol Jin és Fang Loh a malajziai Penang szigetéről származó „igazi” pekingi kacsát és indonéz „streetfoodot” szolgálnak fel. Még ha a simára gyalult helyiségben semmi sem emlékeztet az ázsiai utcai bódékra. A padlóról is lehetne enni! De mi pekingi kacsát rendeltünk.

A lány megrázza sima sötét haját – a fodrász azt mondaná: egy klasszikus bobot – a sapka alól, és kurtán elmagyarázza, hogy elvesztette a kulcsait, kizárta magát, szerencsére egy nő megtalálta a kulcsokat, ezért jött ma autóval Grazból Bécsbe. Máskor a reggeli vonattal ingázik, hatkor vagy hétkor: „Két óra, negyven perc.” Egy szóval sem több.

Észrevehető, hogy Pia Hierzegger, 55 kiló az 1,69 méteréhez, meglehetősen felnőtt. Február 2-án volt 45 éves. Csak éppen az írónő, rendező, moderátor és színésznő, aki filmjeiben általában szigorúan, szkeptikusan, kissé mogorván néz, kedvesen és természetesen mosolyog.

Pia nyitott az újra. A pekingi kacsára – „még sosem ettem” –, a fotózásra, az evésre, ivásra, beszélgetésre a Sinohouse-ban.

Manírok és nyafogás nélkül, anélkül, hogy idegesen nézegetné a tükröt: Hogy nézek ki? Szó nélkül átadta magát a sminkesnek, nem törölgeti a sminkjét, nem viselkedik kincsként, nem sorolja lihegve az eredményeit, egyszerűen csak „egyenesen” jön át.

Így. Megőrzi a titkát. Kíváncsivá tesz, hogy mélyebbre ássunk a kimondatlan dolgokban, elképzeljük, hogyan éli az életét. Hogyan zajlik Hierzegger pénteki-szombati bevásárlása a Lendplatz piacon a halasnál: „Mindig ad jó tanácsokat.” Hogyan tartja a kést, amikor a friss zöldséget szeleteli a leveshez, milyen alakja van, amikor fut a Mura partján. Kíváncsivá tesz, hogy rákeressünk a YouTube-on, hogyan működik az agya, és hogyan néz, amikor a grazi Theater im Bahnhofban vagy a bécsi brutban zajló politikailag differenciált beszélgetések során a 110 kérdéses kártyadobozból felteszi a fontos embereknek a hetes kérdését: „Kinek az arcába vernél szívesen egy tortát?”

Hogy milyen a színházban és a filmezésnél, azt a szorgalmasan rugalmas művésznő így írja le: „Koncentráció. A helyzetre. Lépésről lépésre, mint a sakkban. Megpróbálom a partnereimmel egy jelenetet jelenetként eljátszani, elképzelni, hogyan reagál valaki ebben a konkrét helyzetben. »Georg Friedrich« – akivel Pia gyakran forgatott – »mindent, ami történik, ajándékként fogad el.« És. Eddig még sosem tapasztalta, »hogy valaki csak letudta a szövegét, és nem ment bele a játékba«.

„Wehninger több annál” – mondja a »patológus« az Aufschneider2-ben a menő kolléganőjéről, Dr. Wehningerről, azaz Pia Hierzeggerről, akivel hullákat boncol, és máson is osztozik… Véletlenül Josef Hader játssza. Hogy egy pár – egy boldog pár – lettek, azt Claudia Stöcklnek mondta el. Őrület! Sokkal több, mint egy bókok. Hader eddig rendkívül zártkörü volt a magánéleti vallomásokat illetően. Wehninger egyszerűen több annál… A Berlinalén Hierzegger és Hader együtt sétáltak végig a vörös szőnyegen. Házaspárként Hader Wilde Maus című alkotásában. Ez van. Pia nem fecseg tovább.

Melegszik Jin pikánsan savanykás levesével. Megkóstolja a „háromféle párolt garnélarákos Dim Sumot”. A pezsgőt is szereti. Dicséri, amíg a vendéglős elégedetten nem dorombol. Még ha megszorításokat is tesz: „Egyáltalán nem szeretek étterembe járni. A dolgok jobban ízlenek, ha magam készítem őket. Az összetevők és az elkészítés kombinációja! A nagy adagokat sem szeretem.” Amit naponta szeret, az a saláta. Vegyesen a legjobban. Személyes ízlés szerint variálva: „Valami frisset, amibe beleharaphatok!” Alapnak zöldsaláta vagy madársaláta. Hozzá: főtt brokkoli vagy kelbimbó vagy veteménybab, sült radicchio, gyakran juhsajt vagy parmezán a tetejére, vagy dióval, hm, ez problémás lehet, mert akkor gyakran molyos lesz. Az új kedvenc salátája (dió nélkül) így készül:
Vegán vagy nem vegán. Ez az a kérdés, ami Pia Hierzegger foglalkoztatja, mióta az unokaöccse és más fiatalok inkább a veganizmust képviselik. Mint egyfajta klubkártya egy új, jobb világhoz? Nos. Nemcsak a Wilde Maus című Hader-filmben téma, de inspirálhatná Hierzegger írónőt egy színdarabra vagy hangjátékra is. A heves viták, pro és kontra, a vad internetes bejegyzések, amint a vegán kolbászról van szó, végül is teljesen gátlástalanok.

Ha! Kisgyermekeknél hiánybetegségek fenyegethetnek tej, sajt, tojás, hús és hal, állati fehérje és zsír nélkül. Mert. Hol marad a kalcium, a vitaminok, az Omega-3-zsírsavak, a vas, a cink és a jód? Oké, oké, a gyümölcs, zöldség, lencse, bab, dió, saláta és margarin is hozza ezeket, de csak az érett emberek számára egészséges! Ezzel szemben áll: az állati szenvedés. A környezetvédelem. Az éhezés a harmadik világban. Hány ember ehetne elegendőt, ha csak a marhatenyésztést szüntetnék meg: „Minden kiló hússal, amit megeszünk, szűkös erőforrásokat használunk fel. Egyetlen kiló marhahús előállítása hihetetlen 15 000 liter vizet igényel. És. A marhahústermelés a legnagyobb területfaló. Ezenkívül. Az állattenyésztés egy »klímagyilkos«, ahogy a Die Zeit hetilap az USA-beli »Environmental Working Group« adatai alapján kimutatta: »Egy kiló marhahús előállítása során körülbelül 27 kilogramm klímagáz, szén-dioxid keletkezik.« Uff!

Ínyencek számára mégis furcsán abszurd, sőt szörnyű elképzelés, milyen ízélményektől esnek el a vegánok. Nincs steak, nincs pisztráng, nincs pekingi kacsa!

Pia nyitott marad az ízek terén. Szívesen próbál ki új dolgokat.

Szentimentális emlékeket a krémes-zsíros-édes-szaftos gyermekkori örömökről nem lehet belőle kicsikarni. Az apa, építész és a grazi Műszaki Egyetem várostervezési professzora, készítette a reggeliket és a tízóraikat. Az anya, egy építészgyerek, aki Teheránban érettségizett, perzsa rizst (mindenféle mandulás-mazsolás-borbolyás és kaporhegyes változatban) hozott az asztalra, és egészségesebbnek találta, ha sok zöldséget és kevés húst esznek. De mindenekelőtt: „Koncentrációval! Nem eszünk menet közben!” Egy szabály, amelyet Pia akkor mélyített el, amikor húszévesen gyomorhurutja volt: „Akkor kezdtem el nagyon lassan enni. Néha ez butaság, mert nem lehet másodszor szedni – főleg, ha sok fiatal, nagyon éhes ember veti magát a tálakra, de bevált. Gyorsabban észreveszed, ha jóllaktál.”
Pia Hierzegger csak Dublinban kezdett el főzni. Amikor germanisztikai tanulmányait a Trinity College Samuel Beckett Intézetének színháztudományi kurzusaival bővítette: „Egy Lingua-ösztöndíj. Azonnal megkaptam, mert a legtöbben az amerikanisztikára vetették magukat, Dublin senkit sem érdekelt.”

Ott. A streetfoodot nem találta olyan nagyszerűnek. „Kevesebb pénzem is volt, és finomságok csak társadalmi eseményeken voltak. Dublinban a finom friss lazacra emlékszik, a galwayi pubok friss pisztrángjaira, a chipsre, az ír kávéra, a sörre. Na, a whiskyre nem. Azt elegánsan megtanulta visszautasítani. De. A baráti körben állandóan főztek – indiai vagy olasz –, az csodálatos volt! És meghívták egymást. Szóval Pia elkészítette az első »Coq au vin«-jét, édesanyja egyik húsos parádés receptjét, még egy telefonbeszélgetésbe is beruházott, hogy diktálják neki az összetevőket és az elkészítést. Burgenlandi fehérbort talált egy apró boltban a sarkon.

Sajnos. A csirkedarabok belül mégis véresek maradtak. Most. Már tudná, meddig kell főznie a Coq-ot, már bizonyított grízgaluskával és gnocchival, csak: »Csirkét pontosan évente kétszer eszem. Egyszer, amikor a húgom csirkehúsos salátára hív meg, és egyszer a Coq au vin-t az anyukámnál.« Vessző, felkiáltójel: Természetesen a bio-gazdától szerzi be az állatot.

Pia nevet. Önmagán? Vagy a nőn, akit a Wilde Mausban játszik? »Aki állandóan borzasztóan bűntudatot érez amiatt, hogy mit lehet enni és mit nem: a friuli akvakultúra egyáltalán nem megy! Hm. Ez annyira jellemző a korunkra.«

A vegán unokaöccse tiszteletére – az idősebbik húga fiának, aki építészetből és díszlettervezésből érkezve szintén közreműködik a Theater im Bahnhofban – az utolsó családi meghívásra egy vegán süteményt készített, »bár nem vagyok jó a sütésben: Alsan, cukor, liszt. És tényleg jó volt!«

A vegán unokaöccs sokat jelent neki. Mert amúgy Pia nem rajong a tésztafélékért és az édességekért: »Egy kis darab csokoládé evés után, legszívesebben mogyorós vagy a São Tomé-szigeti: tiszta kakaómassza cukor nélkül.« Ezt a Claudio Corallo-csokit akkor fedezte fel, amikor háromszor kutatott Lagosban, Nigériában egy forgatókönyv és egy színdarab (amelyet ott be is mutattak) miatt. Áradozik a jamgyökérről, az édesburgonyáról, az illatos lime-okról, a jó rizsről, és igen, kipróbálta a pálmaolajban kisütött nagy csigákat, a Caracolest is. Igen, szeret kóstolgatni. „Őrülten jónak” találja azt is, hogy új ételeket „hozzon haza”. Thaiföldről vagy Vietnámból, és Olaszországból, legyen szó Aquileiáról vagy Nápolyról, »ahol amúgy is a világ legjobb ételei vannak«. Mégis. »Két hét után szívesebben eszem otthon, megfőzöm magamnak a halamat és a salátát.« Rizottót nagyon ritkán. Még ha Olaszországban ízlik is Piának, nem szereti, ha »pépes« a szájában, »valami rágni valót« akar.

Világos. A stájerokat mindig is „vad, kemény hegyi népként a Semmering mögött” tartották számon. Innovatívak. Nemcsak mióta a kommunisták jól szerepeltek a grazi önkormányzati választásokon. A Forum Stadtpark 60 évvel ezelőtti alapítása óta: All That Jazz. A stájerok szakaszosan egész Ausztriát ellátták impulzusokkal. Oké, Wolfi Bauer drámaíró halott, de Bernd Fischerauer rendező 72 évesen épp most publikálta a Burli című regényt, és egy másik grazi, Peter Simonischek olvasta fel. Nemzetközi büszkeségként nem felejthető Arnie Schwarzenegger, Helmut Lang, Klaus-Maria Brandauer. És Nikolaus Harnoncourt, aki ugyan Berlinben született, de Grazban nőtt fel, és… de ez messzire vezetne. Már a jelen, jól átgondolt ellenálló hagyományokkal is oldalakat töltene meg: Michael Glawogger filmrendező, aki a Nacktschnecken, Slumming, Contact High mozi-alkotásokkal új tereket nyitott a humor és az őrület számára, mielőtt Libériában meghalt volna. Vagy. A kortárs népszínház, a szokatlan Off-csapat, a Theater im Bahnhof, amelyet 1996-ban alapítottak, amely a színészeit a kínos helyzetek méltóságteljes keresésében „színpadi állatoknak” nevezi.

Ott Michael Ostrowski és Pia Hierzegger játszanak főszerepeket – Glawogger hiányzó láncszemeiként is: Hierzegger alkotta meg „Mao” figuráját a Sex, Drugs & Rock’n’Roll-trilógiájában, amelyet Ostrowski tavaly folytatott a Hotel Rock’n Rollal. Manu Stanglként moderálja Ostrowskival a Demokratie – Die Show című szatirikus talkshow-t a Puls 4-en. De többre is képes: a vernetzt denken című színdarabbal megnyerte a 2007-es Augsburger-Stücke-Verseny-t. És. Dramatizálta Wolf Haas Das ewige Leben című regényét a grazi Schauspielhausnak, ahol 2011-ben a Die Kaufleute von Graz című darabját is bemutatták.

Ezt viszont a Wikipédiából kell kideríteni. Pia Hierzegger. Koncentrál. A helyzetre. Most a Sinohouse-ban.

Csak annyit mond: »A legtöbb munka sok örömet okoz. Néha bosszant egy kicsit, ha túl kevés az idő az egyes részletekre.« Pia kötelességtudó. Mindenesetre megpróbál nyugodt maradni.

A konyhafalai tele vannak képekkel. Ajándékok: Johanna húgának a barátja művész. Közepette egy hímzett japán giccses kép az ócskástól. Imádja. Egy teáskanna Isztambulból. Egy fém vaskályha. Elegáns, csak ritkán gyújt be. A finompor! 100 túllépési nap Grazban. Hierzegger, bár néha morogva, betartja a Public Awarenessre, a nyilvános odafigyelésre vonatkozó felhívást. A lét határozza meg a tudatot. Az ingázó vonaton, gyakran barátokkal, akik néha gazdagítják, néha erkölcsileg támogatják, biztos, ami biztos, levest eszik.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!