A tokiói Park Hyatt Hotel Shinjukuban a találkozások helyszíne, bár nem hasonlítható a Szent Péter-bazilikabeli miséhez. Itt találkozik egymással egy lecsúszott amerikai színész, aki whiskyt reklámoz, és egy amerikai fotós fiatal barátnője senkiföldjén, a bárban egy ital mellett. Megismerik egymást, és a korkülönbség ellenére megszeretik egymást. Ha létezhetne tökéletes reklám szállodai bárokhoz, ahol utazók és külföldön élők találkoznak, akiket a véletlen és az életutak sodornak össze, mint a vörös vermutot és a bourbont vagy a gint a Camparival, akkor az Sofia Coppola második filmje, a Lost in Translation. Senki közülünk nem Bill Murray, és ritkán fordul elő, hogy egy szállodai bár pultjánál Scarlett Johansson szólít meg minket. De a forgatókönyv, amely szerint egy jó szálloda bárja a katalizátor az utazó és a város között, ahol éppen tartózkodik, stimmel. Gyakran a pult mögött állók azok, akik ajánlják az első italt, és a recept mellett elárulnak néhány titkot is, amelyekre a vendégnek égetően szüksége van. Lost in Translation? Martini vagy Old Fashioned? Ez egy olyan nyelv, amelyet mindenki ért.
Bangkok Park Hyattja a Four Seasons at Chao Phraya River, nem messze a piacvezetők, a Mandarin Oriental és a Penninsula által felépítve. Azok bárjainak nincs esélyük a Four Seasons bárjával szemben, a neve BKK Social Club, és a név kötelez. Ez nem egy tetőbár, tehát nem a város látképére néz (a BKK Social földszinti), hanem egy pompásan kifényesített és kivilágított pultra. A személyzet fehér egyenruhát visel. A szálloda előtti limuzinos felhajtó éppoly pompás, mint amilyen tekintélyt parancsoló a lobbin való átvonulás. Itt a szekrény méretű humidorból választva egy drága szivarok közül találkozhatunk egy barátságos báros kollégával, Philip Bischoffal. A született berlini vezeti a Four Seasons bárját, és egyúttal a Beverage Manager is. Minden este ott van, de a koktélokat a munkatársai keverik. A BKK Social többek között négy különböző kompozíciójú Negroni-kóstolóval várja a vendégeket.
A ház martinja részben klasszikus pohárban érkezik, a másik része egy jeges kiskancsóban. „Így marad az ital az utolsó kortyig hideg” – mondja Bischoff. Az olívabogyó vagy citromhéj opcionális. Helyet szerezni a pultnál művészet, és a személyzettel való igazán jó kapcsolat jele. A közönség: jól szituált fiatal thaiok, néhány külföldön élő munkavállaló és újonnan érkezők, akik nem feltétlenül a szállodában laknak. Ami közös bennük: a Social nevet komolyan veszik. Philip Bischoff, korábban Berlin, majd Szingapúr, a Four Seasons megnyitása óta a BKK-ban: „A bár mindig társadalmi találkozóhely. Függetlenül attól, hogy idegen-e valaki egy városban, vagy a szülővárosa. Ez egy hely, ahol az emberek összejönnek, hogy együtt töltsenek el egy jó időt, vagy csak hogy egyedül lehessenek.” Bischoff húsz éve dolgozik az „iparban”, ahogy angolul mondják. Eredetileg egészségügyi menedzsmentet akart tanulni. Egy kegyes sors az eseményvendéglátás és a high-end mixológia irányába sodorta Bischoffot. „Ebben az időben megvolt az a kiváltságom, hogy már megtapasztalhattam néhány rendezvényt, vásárt és versenyt, és ez segített abban, hogy sok kollégát megismerjek.” Tíz évvel később még mindig jól beágyazott, de Ázsia egyik legjobb bárjának élén áll. „Igazából a közelmúltig New Yorkot vagy Londont tartották a bártörténelem legfontosabb városainak, bár Párizs és más kontinentális európai városok is jó formát mutatnak.”
A párizsi Bar Hemingway a Ritz-ben a Place Vendôme-on, a hamburgi Vier Jahreszeiten szálloda bárja, egy kis fa és finom bőr ékszerdoboz, akárcsak párizsi nővére, vagy a velencei Gritti Palace Bar Longhija: Reinhard Pohorec tudja, mitől különlegesek ezek a bárok világszerte. Azt mondja: „Szeszes italt bárki tud vásárolni, de a legjobb kiszolgáló személyzetet kínálni, a lehető legmagasabb színvonalon élni, ez az, ami a legjobb szállodai bárok közös jellemzője.” Pohorec bártender, a bécsi Tür 7-tel az egyik legjobb bárt vezeti, és emellett nemzetközi szinten dolgozik bár-tanácsadóként. Itallapot ír az XX szálloda bárjának és képzi a munkatársakat. A báros szakmát a világ egyik legjobb és leghíresebb bárjában, a londoni Hotel Savoy American Barjában tanulta; éppen abban a Savoy-ban, ahol egykor Auguste Escoffier főzött, tehát a különösen civilizált gasztronómia egyik helyszínén. „Inasként kezdtem és küzdöttem fel magam bártenderig” – mondja Reinhard Pohorec, aki az elmúlt években szinte minden versenyen, amelyen részt vett, sikerrel végzett. A Savoy American Barja olyan nagy klasszikus koktélokról ismert, mint a Hanky Panky vagy a White Lady. Pohorec maga is figyelemreméltó érzékszervi adottságokkal rendelkezik, tehetsége hamar interdiszciplináris kísérletezésre sarkallta, vagyis maga mögött hagyta a Martinik, Mai Taiok és Old Fashionedek klasszikus világát, és a konyha elemeit integrálta a koktélok világába.
Természetesen Bischoff és Pohorec ismerik egymást, a koktél-nagyságok világa átlátható. Pohorec a tanoncéveiről, amelyek már kicsit régebben voltak: „Nálunk a Savoy-ban mindig ügyeltek arra, hogy ne csak minden tökéletesen működjön, hanem a lélek is ott legyen a munkában, nem voltak betanult közhelyek.” A Savoy közönsége szupersztárokból és VIP-vendégekből állt. „Több titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnunk, és megerősítenünk, hogy nem beszélünk a vendégeinkről.” Aztán voltak törzsvendégek a városból, „néhányan húsz év után visszatértek, talán mert házassági évfordulójuk volt”, emellett voltak bár-fanatikusok és koktél-geekek, végül pedig azok a vendégek, akik azért vetnek horgonyt a bárban, mert fel akarják fedezni a várost. „Finom érzékkel irányítjuk ezeket a vendégeket, tippeket adunk, kapcsolatokat teremtünk. Te vagy az intendáns, az élményzenekar karmestere, néha még embereket is összehozol.” Miért nem valamelyik felkapott bárba vagy borozóba? „A szállodai bár nyitottabbnak, szabadabbnak hat, mint a helyi bár. A kínálat klasszikus, megbízható. A világ minden tájáról érkező bártenderekkel és vendégekkel találkozhatsz. A szállodai bár a közösségi hálózat egy helyszíne, ahol a bártender nemcsak koktélokat kever, hanem történeteket tálal fel, és egy kicsit városi idegenvezetőként is működik. Természetesen a legnagyobb diszkrécióval. A szállodai bár kíváncsi vendégének csak egy dolgot kell tennie: figyelni és ügyelni arra, hogy ne igyon túl sok Martinit és Negronit, hogy másnap reggel emlékezzen is minden értékes információra. —

© Four Seasons

„Te vagy az intendáns, az élményzenekar karmestere.”
Reinhard Pohorec, bártender, Tür 7, Bécs