A-La-Carte

Rideg szépség (2011/3)

Rideg szépség Alig néhány kilométerrel az Adria partja felett, Trieszt és Duino között fekszik Európa egyik legizgalmasabb borvidéke. A Trieszti-karszt az olasz-szlovén határvidéken kopár és zord. A karszti borászoknak sikerült olyan borokat készíteniük, amelyek magukon hordozzák e táj karakterét. Öntörvényűek és csupa intenzitás. Szöveg: Christina Fieber · Fotók:…


Rideg szépség

Alig néhány kilométerrel az Adria partja felett, Trieszt és Duino között fekszik Európa egyik legizgalmasabb borvidéke. A Trieszti-karszt az olasz-szlovén határvidéken kopár és zord. A karszti borászoknak sikerült olyan borokat készíteniük, amelyek magukon hordozzák e táj karakterét. Öntörvényűek és csupa intenzitás.

Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Gerd Kressl

A karszti Osmizza teraszáról látványos kilátás nyílik a Trieszti-öbölre. Főszezon van az Adria partján, és a nyüzsgő élet még nagy távolságból is jól kivehető. Teherhajók, luxushajók, vitorlások és halászhajók szelik át az öblöt különböző sebességgel. Óriási jachtok horgonyoznak Trieszt kikötőjében, a Duino és Grado közötti strandokon pedig fürdőzők és napimádók tömegei hemzsegnek. A mediterrán gondtalanság képe.

Fent a karszton egészen más világ fogad. Alig néhány kilométerre a parttól szinte áldott nyugalom és békesség uralkodik. Mintha a haladás megállt volna a karszt apró falvainál. Úgy tűnik, évtizedek óta megállt az idő. A kis templomok homlokzata mállik, az öreg házacskák egyszerűek. Senki sem tűnik úgy, mintha kedve lenne felújítani őket, vagy a jelenhez igazítani.

Első pillantásra a tenger és a szlovén határ közötti fennsík kopárnak és zordnak tűnik, amelyet a kő és a vörös föld ural. Vad gyógynövények és só illata terjeng. És mégis, minden egyes négyzetméter be van ültetve és meg van művelve. Az emberek itt fáradságos munkával csikarják ki a természetből a legtöbbet.

Csodálatos feltételek a szőlőtermesztéshez, hiszen a szőlőtőke maga amúgy is egy kissé mazochista természetű növény. Szereti a karszt kopárságát és extrém körülményeit.

Benjamino Zidarich itt született, és családja generációk óta termeszt szőlőt. Övé az az Osmizza is, ahonnan lélegzetelállító a kilátás. Az Osmizza a karszt válasza Ausztria heurigereire, és még az osztrák-magyar időkből származik.

„A borkészítés itt fáradságos vállalkozás, de a boraink olyan különlegesek, hogy megéri!” – mondja büszkén a fiatal borász. Valójában a karszton hatalmas erőfeszítéssel jár a szőlőültetvények telepítése: a talaj olyan kemény és sziklás, hogy bonyolult előkészületek nélkül nem tudnának megélni a szőlők. Először a bokrokat kell kiirtani, majd a víznyelők mélyéből kell felhordani a vastartalmú vörös földet, és feltölteni vele a kialakítandó ültetvényeket. Csak ezen eljárás után lehet elkezdeni a szőlőtőkék ültetését.

A talaj előzetes előkészítése nélkül a növények nem tudnának gyökeret verni. „Tíz évbe telik, mire az első szőlőfürtöket leszüretelhetjük” – sóhajt Zidarich.

A szőlőültetvények védett mélyedésekben fekszenek, vagy teraszosan vannak kialakítva a tenger felé lejtő meredek domboldalakon. A lágy mediterrán és az északi <kontinentális klíma keveredése jócskán próbára teszi a szőlőtőkék ellenálló képességét, de ebben a feszültségi mezőben születik meg pontosan az az érett gyümölcsösség és hűvös elegancia keveréke, amelyet a borbarátok világszerte keresnek.

Úgy tűnik, a karszt lakóit is formálta az extrém klíma. A szlovén kisebbség mindig is kénytelen volt érvényesülni a kedvezőtlen körülmények között. A borászok a geológiai és az éghajlati adottságokhoz is alkalmazkodtak: a trendektől függetlenül olyan őshonos szőlőfajtákat termesztenek, amelyek képesek megbirkózni a karszt kemény éghajlatával.

Edi Kante volt az elsők között, akik szembeszálltak az általános divattal, és kivágták a Chardonnay-t, a Sauvignon-t és a Pinot blanc-t, hogy helyettük Vitovskát, <Malvasiát és Terranót ültessenek.

Borai az olasz szaklapokban a legmagasabb értékeléseket kapták. Ő egy úttörő, aki segített a karsztnak megtalálni önmagát: „Nem az egyenborok másolatait akarjuk előállítani, hanem saját mércét akarunk felállítani” – mondja magabiztosan.

Az excentrikus borász ma is a régió meghatározó alakja. Folyamatosan újabb projekteket kezdeményez, hogy borainak még több egyéniséget kölcsönözzön. Így például saját palackméreteket gyártatott, hogy jobb eltarthatóságot érjen el. A normák számára visszataszítóak. Legutóbb karsztkőzetből készült amforákkal kísérletezett, hogy a bort ott érlelje, ahonnan származik.

Edi Kante köré olyan borászcsoport tömörült, akik elkötelezték magukat a hagyományos regionalizmus mellett, amelyet modern szaktudással ötvöznek.

A fiatal Matej Lupinc, aki Ljubljanában végzett agrármérnökként, a hagyományos eljárások finomítására törekszik, hogy karcsú, gyümölcsös borokat állítson elő. Még a nyers Vitovska is elegáns arcát mutatja nála.

Ezzel szemben Benjamino Zidarich Vitovskája: szűretlen és nyers. A gyümölcsaromák helyett földes jegyek jellemzik. Fantasztikusan átható és kihívást jelentő. Éppen olyan, mint a karszt.

A Vitovska egy különösen robusztus szőlőfajta, amelyet még a bóra, az északról érkező, metszően hideg szél sem tud lenyűgözni.

A természet meghatározó körülményei ellenére minden karszti borásznak megvan a maga sajátos stílusa: Sandi Škerk borai finomak és lágyak, lázadó természetük szelíden szunnyad, nem kell bizonygatniuk magukat. Ahogy a borász, úgy a borai is csendes, de határozott egyéniségek. Škerk igyekszik alkotásainak szabadságot és függetlenséget adni. Biológiailag dolgozik, és nem gyötri őket a pincében sem technikai kínzóeszközökkel. Fehérborai a vörösekhez hasonlóan egy ideig héjon áznak. A hosszú érintkezés a héjjal tartást és mélységet ad nekik. Spontán módon, nyitott fakádakban erjeszti őket, nem deríti, és szűretlenül tölti palackokba.

Ezután a karsztkőzetbe vájt mély pincékben pihennek, amelyeket Škerk apja gyémántvágókkal hódított el a föld belsejétől. Bent hűvös és nyirkos van. A borok ezt szeretik. Ízleléskor teltek és összetettek. Sós és telt, gyümölcsös aromák keverednek harmonikus egésszé.

„Borásznak lenni nem szakma, hanem életre szóló döntés” – vallja meggyőződéssel, és elégedett mosoly suhan át gondterhelt arcán. Úgy tűnik, számára a helyes döntés született meg.

A Vitovska, a Malvasia és a dacos, vörös Terrano mellett Sandi Škerk olyan házasításokat hoz létre, amelyek ezen a világon túliak. Ograde a neve ennek a csodának, amely az összes fehér szőlőfajtájából készül. Az Ograde az a név, amelyet a karszt gazdái régen az udvaruk előtt lévő kis kertekre használtak. Egy kis ékszerdoboz, amelyet semmilyen szabály nem kötött.

Škerk Ogradéja sem hódol be semmilyen normának. A hosszú héjon áztatás miatt a fehér házasítás vöröses színezetet kapott. A karszt szíve. Tiszta tartalom, táplálék, élvezet. Egy bor, amelyet már nem elemezni kell. Az Ograde nem kategorizálható, nem írható le szavakkal – csak inni és kóstolni kell, miközben az ember a tenger végtelenségére néz.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!