A-La-Carte

Sushi és még több Tokióban (2006/05)

Bármelyik oldalát is kóstolja meg a japán konyhának itt Tokióban, egy élmény biztos: sosem lesz unalmas.


Sushi és más Tokióban

Szöveg: Hans Mahr Fotók: StockFood, rendelkezésre bocsátotta
Egy több mint 10 000 étteremmel rendelkező városban megtalálni a megfelelő tippeket az utazó ínyencek számára szinte lehetetlen küldetés. Öt tokiói tartózkodás és egy hétnapos felfrissítő program után azért megpróbálom. Minden reklám és promóció ellenére a japán konyha nemcsak sushiból és sashimiból áll. A japán konyha sokkal többet kínál – a császári Kaiseki menütől a maga 30 fogásával a halakig, húsokig és zöldségekig, mint például a „Tempura” (tésztabundában sütve), „Sukiyaki” (faszénen grillezve), „Teppanyaki” (acéllemezen sütve) és „Shabu-Shabu” (fazékban főzve).
Kezdjük mégis a világ legjobb sushijával. Ezt kétségtelenül a Tsukiji halpiac környékén találja, ahol reggel öttől tízig zajlanak a híres halárverések. Minden, ami a tengerben mozog (akár mászik, úszik vagy csak nő), kalapács alá kerül ott. A nézelődés pedig nemcsak az elhivatott koránkelőknek nyújt szórakozást. A piac körül (hogy is lehetne másképp?) alakultak ki a legjobb sushizók. Kedvenc helyem a „Sushi Sei”, egy kis mellékutcában, mindenféle japán ócskaság és a garantáltan legélesebb halkések között. A földszinten és az emeleten nemcsak a szokásos tonhalat kínálják, hanem a különleges „fatty tuna”-t (úgymond a tonhal hasaalja), makrélát, vajhalat, meleg angolnát, abalonét és tengeri sünöket, nyolcféle kagylót, és így tovább...
Aki számára a dél körüli tolongás túl nagy (asztalt foglalni nem lehet), az 50 méterrel arrébb jobbra betérhet a „Sushi Yachiyo”-ba.
„Modern sushit” a „Mikuni’s Sushi-Train”-ben élvezhetünk, közvetlenül a Marunouchi pályaudvarnál. Ott van sushi libamájjal, „Rock ’n‘ Roll-sushi” angolnával és avokádóval, vagy akár párizsi sushi-tekercs, egy mini-croissant sushi rizzsel, tonhalsalátával és camemberttel. Kóstolásra óriási móka, de őszintén szólva én inkább maradok a hagyományos nyers halnál.
Folytassuk a hallal, ezúttal főzve, párolva, grillezve. Az „Edo-Gin”-ben, szintén a halpiac közelében, a halat a tartályból választhatjuk ki. Csak rá kell mutatni, és néhány perccel később már gőzölögve az asztalon is van.
Vagy kényeztesse magát fiatal kövi csíkkal az aszakuszai „Komagata Dojo”-ban. Itt saját magunk grillezhetjük a halat a faszén felett. Vagy menjen oda, ahol Gerhard Schröder volt német kancellár ette a nyársát – a „Gonpachi”-ban, amely a külföldiek körében különösen népszerű a hagyományos környezete, beleértve a fapadlót és a nyílt tüzet. Aki meg akarja kóstolni a hagyományos japán angolna-finomságokat, annak egy egyedülálló címe van: a gyönyörű „Nodaiwa” Minatóban, amely külön angolna-menüt kínál, kezdve a nyers angolnával, majd sült angolnabőr, rizs párolt angolnadarabkákkal, grillezett és füstölt angolna. Még a császárt is – mondják a szóbeszédben – heti egyszer a „Nodaiwa” látja el.
A tempura azoknak a specialistáknak való, akik napokig tartó kímélő étrend után valami kalóriadúsra vágynak. Tésztabundában sült hal és zöldség – ezt Tokióban legszívesebben ebédre fogyasztják. Mert akkor még van elegendő idő megemészteni. A legjobb tempurát a „Tsunahachi”-ban kapni, egy tempura-láncnál, amelynek fiókjai különleges, szinte zsírmentes olajat használnak. Vagy menjünk oda, ahol Mick Jagger – legalábbis a falon lévő fotók alapján ítélve – élvezi a tempuráját: a „Hayashi”-ba, amelyet a legnagyobb japán csatorna televíziós stábjai is előszeretettel látogatnak.
De a japán konyha nemcsak halból áll. A legjobb marhahús Kobe-ból származik, ahol a híres marhákat sörrel etetik és naponta masszírozzák, hogy a zsír a húsrostok közé kerüljön, így posztumusz garantálva a világ legomlósabb steakjeit. Két tipp ennek a csodálatos húsnak az abszolút élvezetéhez – akár egész steaként, akár a hagyományos Teppanyaki-grillen apróra vágva és falatkákként szervírozva. A „Morimoto” a divatos Roppongi negyedben kívülről jelentéktelen. Egy rejtett oldalbejárat, de alighogy kinyitottuk az ajtót, a látogatót egy különleges formatervezésű templom fogadja. Két emeleten elosztva mutatkozik be Tokió valószínűleg legszebb étterme. Fent egy hosszú sushi-bár, lent minden barna teakfából: a borbár, a két Teppanyaki-grillállomás és a néhány asztal. Nem olcsó, a Teppanyaki-menü 80 és 100 euró között mozog, a Kobe-marhasteakért 150 eurót kérnek. Cserébe viszont fenséges minőséget, kiváló japán kiszolgálást és egy olyan borlapot kapunk, amelynél kivételesen lemondhatunk a jó Asahi-Super-Dry sörről. Aki a konzervatívabb stílust kedveli, annak a „Serina” fog tetszeni. Étkezők, különtermek teljes komplexuma, és egy étlap, amely a húsok terén a japán konyha teljes palettáját kínálja. A Shabu-Shabu-ig, ahol a hajszálvékonyra szelt marhahússzeleteket vízforralóban főzik meg, és három különböző szósszal kóstolhatjuk meg.
Ha már a hagyományoknál tartunk: különleges élményt nyújt a régi japán faházban berendezett „Botan”, ahol a város legjobb csirke Sukiyakiját kaphatjuk. Kis matracokon ülünk, és mini faszénkályhák felett grillezzük a kis csirkedarabokat, amelyeket előtte tojásba és mindenféle hozzávalókba mártottunk. Ez nemcsak jól ízlik, hanem...
...óriási móka is – és alig fog ott turistával találkozni.
Egyetlen ínyenc japán tartózkodás sem lenne teljes egy Kaiseki menü kipróbálása nélkül. A Kaiseki egy ritualizált étkezés, amely legalább tizenkét fogásból áll, és a Kiotóban 500 éves buddhista teaszertartásokra vezethető vissza. A Kaiseki-ben minden szezonális – természetesen a zöldségek és gyümölcsök, a kagylók és halak, sőt még az ételek szeletelését is állítólag az évszakokhoz igazítják – télen nagyobb darabkák, nyáron kisebb adagok.
Két Kaiseki-mester különösen ajánlott: Tsuji séf az akaszakai „Tsujitome”-ban három menüt szolgál fel, ahol – ha már lúd, legyen kövér alapon – érdemes a legdrágábbat (150-200 euró) választani. Ott mutatja meg igazán, mire képes, ritkán kóstolhat az ember ennyiféle japán ízárnyalatot.
Kenichiro Ooe séf ezzel szemben „újrafeltalálta” a Kaisekit, és a mai korhoz igazította. A Park Hyatt Hotel 40. emeletén található „Kozue”-ban nem a ceremoniális felhajtásról van szó, hanem olyan finomságokról, amelyek közelebb hozzák Japánt. Mégpedig a spanyol konyhai zseni, Ferran Adrià stílusában. A zselés gombóc valójában füstölt lazac, a tengeri uborka cikkelyek formájában érkezik, a friss füge pedig dióval, szezámszószban. Mindezt Tokió legszebb panorámájával, egészen a Fuji-hegyig.

Címek

Sushihoz:
Sushi Sei
4-13-19 Tsukiji, Cho-ku
Tel.: +81/3/3541-7720
Mikuni’s Sushi-Train
Tokyo Station Marunouchi, South Gate, Floor B11-9-1
Marunouchi, Chiyoda-ku
Tel.: +81/3/5218-5123
Edo-Gin
Tsukiji Fish Market
Tel.: +81/3/3543-4401
Kövi csíkhoz:
Komagata Dojo
1-7-12 Komagata, Taito-ku, Asakusa
Tel.: +81/3/3842-4001
Kushi-Yakihoz:
Gonpachi
1-13-11 Nishi-Azabu
Minato-ku
Tel.: +81/3/5771-0170
Angolnához:
Nodaiwa
1-5-4 Higashiazabu, Minato-ku
Tel.:+81/3/3583-7852
www.nodaiwa.com
Tsunahachi Rin
Shunkan Restaurant Complex
MyCity Department Store, 7th floor
3-38-1 Shinjuku, Shinjuku-ku
Tel.: +81/3/5269-1111
Hayashi
5-14-4 Ogikubo, Suginami-ku,
Akasaka Sanno Kaikan 4F
2-14-1 Akasaka
Tel.: +81/3/582-4078
TeppanYakihoz:
Morimoto XEX
I.K.N. Roppongi Bld
7-21-19 Roppongi, Minato-ku
Tel.: +81/3/3479-0065
Serina
3-12-2 Roppongi
Minato-ku
Tel.: +81/3/3402-1051
Csirke SukiYakihoz:
Botan
1-15 Kanda Sudacho
Tel.: +81/3/3251-0577
Tsujitome
1-5-8 Moto-Akasaka
(2. Toraya-épület), Minato-ku
Tel.: +81/3/3403-3984
Kozue a Grand Hyatt Tokyo Hotelben
6-10-3 Roppongi, Minato-ku
Tel.: +81/3/4333-1234

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!