Nizzától körülbelül egyórányi autóútra nyugatra, a tengerpart mentén Marseille irányába, Cannes és Saint-Tropez mellett elhaladva már nem sokat látni abból a csillogásból és jet-set életmódból, amelyet általában a Côte d'Azurrel társítanak. La Londe-les-Maures egy álmos, tízezer lakosú falu a francia mediterrán partvidék hátországában. Nincsenek luxusszállók, nincsenek túlméretezett jachtok – még egy kikötő sem. Csak erdők és szőlőültetvények. Itt, a Côtes de Provence borvidéken található a rozétermelés epicentruma. A világ összes rozéjának majdnem tíz százalékát Franciaország legrégebbi eredetvédett területén állítják elő. Az itteni borok 90 százaléka rózsaszín.
La Londe-les-Maures-ban található a luxuskonszern LVMH, a Moët Hennessy – Louis Vuitton legújabb vívmánya is, amely a luxuscikkek terén a világ vezető vállalata. A tőzsdén jegyzett vállalat 75 márkával rendelkezik; ismert divatmárkák mellett egy illusztris bor- és szeszesital-részleget is fenntart olyan csengő nevekkel, mint a Dom Pérignon és a Krug, a Château Cheval Blanc, valamint a Château d’Yquem.
Château Galoupet, az új borászat, egyáltalán nem illik ebbe a képbe. A Côtes de Provence-i rozéboroknak sem a pezsgő vonzereje, sem a Bordeaux hírneve nem áll rendelkezésükre. Franciaországban nyáron szívesen isszák szomjoltóként, a világ többi részén pedig inkább háttérbe szorulnak. A nagy rozéborok ritkák. Ha nem lett volna a társasági körökben felkapott, „Brangelina” (Brad Pitt és Angelina Jolie) Miraval borászata, valószínűleg Franciaországon kívül alig vette volna észre valaki ezt a borvidéket.
A luxuskonszern számára mégis, vagy éppen ezért, sikeres húzás: híres borvidékek árnyékában a Côtes de Provence-ban teljesen új utakat akarnak járni. Első alkalommal merészkedik a Moët Hennessy egyik borászata az ökológiai gazdálkodás területére. Ami zöldre festésnek (greenwashing) tűnhet, az elkötelezett projektnek bizonyul. Erről a Château Galoupet főszereplői gondoskodnak, mindenekelőtt Jessica Julmy ügyvezető igazgató. A született amerikai nő nem ismer félmegoldásokat, és rendkívül motivált. Amikor csillogó szemekkel beszél olyan, egyébként száraz témákról, mint a biodiverzitás, a talajtakarás vagy a fenntarthatóság, az ember ámulva hallgatja. A fiatal, éles eszű nő számára a dél-franciaországi borászat nemcsak egy projekt, hanem küldetés. Nem marketingfogás, hanem egy vízió – több száz tervvel és ötlettel, amelyeket ő és csapata vad elszántsággal valósítanak meg.
„Lehet, hogy teljesen tévedünk” – veti közbe, de nem úgy néz ki, mint aki egy pillanatig is kételkedne a tervében.
A feltételek adottak. Bár a borászat a 2019-es átvételkor elég lepusztult állapotban volt – a 69 hektárnyi szőlőterület megsínylette a több évtizedes növényvédőszer-használatot, a talaj halott volt. Az előző tulajdonosok, tehetős indiaiak, inkább Bollywood-stílusú esküvőket ünnepeltek a tágas birtokon, mintsem a szőlőiket művelték volna. De az éghajlat és a környezet predesztinálva van az ökológiai gazdálkodásra; enyhe, száraz és napos. A nedves régiók borászai által olyannyira rettegett peronoszpóra (szőlőperonoszpóra), amely egész terméseket tehet tönkre, a Côtes de Provence-ban alig játszik szerepet.
Éppen most próbálnak új életet lehelni a talajba, amihez kifinomult, állandó talajtakarásra van szükség a szőlősorok között. 2020 óta Galoupet átállt a biotermesztésre, fokozatosan újra megmozdul valami a föld felett és alatt. De Jessica Julmy szerint ez még évekig eltarthat: „Kisgyerekekként örülünk minden gilisztának és minden ászkaráknak” – mondja, és fotókat mutat a laikusok számára nem túl vonzó földi élőlényekről. „Marketing szempontból ezek a képek valószínűleg nem aratnak osztatlan sikert” – nevet, és visszateszi a fotókat a táskájába.
Ökoparadicsom. A Château Galoupet igazi kincse azonban a szőlőültetvényeken kívül rejlik: 77 hektár erdő, egy természetvédelmi terület és egy vadon élő élőhely, esernyőfenyőkkel, eperfákkal, kocsánytalan tölgyekkel és rengeteg vadvirággal, amelyeket lila francia levendula színesít. A háttérben mélykék színben csillog a Földközi-tenger. Festői látvány, de egyben a növényevők, madarak és rovarok Kánaánja is. Egyedülálló ökoszisztéma, amelyet a lehető legjobban meg akarnak őrizni, de amelyből profitálni is akarnak. Mivel pedig semmit sem akarnak a véletlenre bízni, együttműködnek helyi tudósokkal, például a Conservatoire d'Espaces Naturels (CEN) szakembereivel a biodiverzitás területén, egy madárvédelmi szövetséggel vagy az Observatoire Français d'Apidologie (OFA) szervezettel. Mindent mérnek, regisztrálnak és kiértékelnek: az éghajlatot, a szelet, a vizet. Még leltárlista is van minden egyes fajról, amelyet a hatalmas birtokon észleltek. Huszonkét különböző denevérfajt fedeztek már fel.
Különös figyelmet fordítanak a méhekre – a szakértők szerint minden ökoszisztéma szívére. 200 méhkas áll a természetvédelmi terület közepén. Amióta a borászatban lemondtak a szisztémás rovarirtókról és virágzó növényekkel zöldítik a területet, a méhek még a szőlőültetvényekre is visszatérnek.
Míg más borászatokban terroir-borokról álmodoznak, Galoupet-ban nem kevesebbet akarnak, mint „terroir-méheket” tenyészteni. Egy olyan specifikus fajtát, amely állítólag csak itt létezik. Ehhez létrehoztak egy megtermékenyítő állomást méhkirálynők számára, amelyeket rendkívül kényesnek és igényesnek tartanak – állítólag egy a világ tizenkét ilyen állomása közül – mesélik büszkén. A fajgazdagság elősegítése mellett a propolisz, a méhek antibiotikus hatású ragasztógyantájának gyógyító hatását is remélik a sérült szőlőtőkék számára, például jégeső után. De ezt mind még kutatják.
„Mértékadóak akarunk lenni” – mondja Julmy –, „húzóerő a régió számára, de egyben tervrajz a Moët Hennessy számára is. Ha nálunk sikerül, talán más borászatok is követnek minket” – véli.
Olyan erőfeszítés, amely valószínűleg csak a luxuskonszern gazdasági erőforrásai miatt lehetséges. Ezt tudják Galoupet-ban, és a régióval szembeni felelősségként tekintenek rá.
Rozé mélységgel és terroirral. Az amerikai nő körüli csapat, elsősorban Mathieu Meyer borászati vezető, a tudományos projektektől a borok minőségére gyakorolt pozitív hatást is reméli. Az ép ökoszisztéma sok különböző fajjal támogatja például a természetes kártevőirtást, a talaj zöldítéssel történő élénkítése pedig gondoskodik a szőlő optimális vízelvezetéséről és tápanyagellátásáról. Gyökereik kénytelenek mélyre hatolni, ez ad mélységet a boroknak és tükrözi a terroirt. A Château Galoupet első két bora idén májusban került piacra. A Cru Classé Rosé és a Rosé Nomade – mindkettő 2021-es évjárat.
A Cru Classé a régióban szokásos Grenache, Bourboulenc, Tibouren, Rolle és Cinsault fajtákból készült cuvée. A szőlő kizárólag a saját birtokról származik, csak akkor nevezheti magát egy rozé a Côtes de Provence-ból Cru Classé-nek. Minden dűlőt külön szüretelnek és vinifikálnak, közvetlenül préselnek, és új, illetve használt 600 literes fahordókban érlelnek. A közvetlen préselésnél a szőlőt összetörik és rövid ideig a héjával együtt áztatják, majd a mustot kipréselik és úgy erjesztik, mint a fehérbort. A héjjal való érintkezés finom csersavakat ad a bornak, és ezzel együtt struktúrát is. Ez drágább és bonyolultabb, mint a világszerte elterjedt Saignée-módszer, más néven léelvonás, ami tulajdonképpen a vörösborgyártás mellékterméke. Itt a szőlőt a pincében a saját súlyukkal törik össze, a lé egy része kifolyik és azt erjesztik – praktikusan ezzel a megmaradt vörösbort is koncentrálják.
Ennek megfelelően strukturált a Galoupet Cru Classé-je is. Nem egy rózsaszín, szórakoztató ital, hanem egy komolyan veendő bor. Jellemző rá a sós mediterrán szellő és a hátország vad fűszernövényei – só, napfény és egy csipetnyi hűvösség, amelyet a kemény északi szél, a misztrál kölcsönöz neki. Talán egy kis gondtalanság jót tett volna neki, de 2021 nehéz év volt Provence-ban, érezni a boron a nehézségeket.
A rozénál egyébként szokásos átlátszó palackot Galoupet-ban elhagyták. Mert a bio és a fajgazdagság önmagában nem elég Jessica Julmy-nak, fenntarthatóságra is szükség van. A borostyánszínű üveg többnyire újrahasznosított üvegből készül. A Galoupet csapatának nem lehet felróni a következetlenséget.
Még egy fokkal példamutatóbb környezetvédelmi szempontból a Nomade 2021 csomagolása. Ami úgy néz ki, mint egy 1970-es évekbeli retró samponos flakon, az a Château Galoupet másodbora. A tároló lapos és teljesen műanyagból készült – természetesen az óceánból újrahasznosított műanyagból. A luxussal és a „fine wine” attitűdökkel a snassz csomagolásnak kevés köze van, viszont mindenképpen feltűnést kelt. Hosszú távú tárolásra pedig az „easy drinking” rozé amúgy sem való. Lehet mosolyogni Jessica Julmy-n és csapatán, mint világmegváltókon, de álmodozónak semmiképpen sem nevezhető, inkább ambiciózus, a mintaadó diák hajlamával rendelkező vízionárius. A „Fridays for Future” generációt bizonyára elvarázsolja az óceáni műanyagból készült különös borosüveg. Jessica szívesen nevezi a Galoupet projektet „Change of Mindset”-nek, szemléletváltásnak a gondolkodásban és cselekvésben – vélhetően a világ legjelentősebb luxuskonszernje számára is. —
Château Galoupet
chateaugaloupet.com
Galoupet Nomade 2021 hamarosan kapható.
Château Galoupet Cru Classé Rosé 2021 Bécsben a Naschmarkton található Pöhl üzletben és a Vinothek St. Stephan-ban.


Jessica Julmy



