A-La-Carte

Triploid osztrigák (2018/2)

A kaviárhoz vagy a homárhoz hasonlóan az osztriga is a luxustermékek szimbóluma. Különösen Franciaországban azonban jelentős gazdasági tényező is egyben. És pontosan ez az, ami a közeljövőben a vesztét okozhatja.


Az ember kicsit tanácstalanul áll Guillaume Cinquin osztrigastandjánál, amikor elolvassa a táblát: „Természetes breton osztrigák, a tengerben születtek és nevelkedtek.” Igen, de hát nem minden osztriga „természetes”? És nem mindegyik a tengerben születik és nevelkedik eleve? „Sajnos nagyon sokan hiszik ezt” – mondja az osztrigatenyésztő, és egy kissé keserű nevetéssel teszi hozzá: „A fogyasztók azt gondolják, hogy az osztriga előállításához csupán a tenyésztő munkája kell. Meg az árapályé. De ezeknek az időknek vége. Ma már sok közülük laboratóriumból származik.”

Valójában az osztrigát számos fogyasztó a mai napig az egyik kevés, ökológiailag teljesen kifogástalan tengeri élelmiszernek tekinti. Mivel tenyésztik és nem halásszák, a fogyasztása nem veszélyezteti az állományokat a túlhalászat révén. Az idegen fajok tartásáról ebben az esetben szó sem lehet. És mivel azzal táplálkozik, amit a vízből kiszűr, nincs szüksége hozzáadott táplálékra sem. Ami által – ellentétben például néhány haltenyésztő létesítménnyel – nem terheli a környezetet a haltápfogyasztás, illetve az ürülék koncentrációja miatt.

De már néhány éve a Francia Tengerkutató Intézet (Ifremer – Institut français de recherche pour l'exploitation de la mer) megkezdte az úgynevezett négyévszakos osztrigák laboratóriumi tenyésztését. Mégpedig elsősorban gazdasági okokból. Mert az osztrigák hazájában, Franciaországban eddig szinte minden gyerek tudta, hogy a kagylókat csak az „r” betűs hónapokban, tehát szeptembertől áprilisig szabad enni.

Az osztriga szezonalitásának oka az állatok szaporodási ciklusa, ami miatt a többi, melegebb hónapban ikrát/tejet termelnek, így „tejes” és zsírosabb állagúak lesznek, valamint keserű ízűek, ami nem mindenkinek jön be. Ugyanez vonatkozik azokra is, amelyek az ikrázás után kissé lefogyva és elsorvadva hevernek a héjukban.

Most azonban az a helyzet, hogy különösen a nyári hónapokban sok francia tölti a szabadságát a tengerparton, és ezt szívesen színesítik kiadós osztrigalakomákkal. Hogy kielégítsék őket, és hogy lépést tartva fellendítsék az osztrigaeladást az „r” betű nélküli hónapokban, a Tengerkutató Intézet kitalált valamit, és kifejlesztette az úgynevezett triploid osztrigát.

Ez egy olyan osztriga, amelyet úgy manipuláltak, hogy mostantól ne kettő, hanem három kromoszómakészletet tartalmazzon. Ami által meddő marad, és nyáron sem termeli a rajongók által annyira rettegett tejet. Arról nem is beszélve, hogy az ikrázás után sem sorvad el.

Ehhez első lépésként, kémiai módszerekkel kifejlesztettek egy hím tetraploid (négy kromoszómakészletű) osztrigát, amelyet egy diploid nőstény osztrigával pároztattak. Ebből jött létre a triploid és steril osztriga. Áldás az egész ágazatnak – gondolhatnánk. Mert ami ajándéknak indult az osztrigatenyésztőknek, az néhányuknál kiverte a biztosítékot. Köztük Cinquinnél is. „Ezt a szakmát azért választottam, hogy kint legyek a szabad természetben, és egy teljesen ártalmatlan, természetközeli élelmiszert állítsak elő. Nem pedig egy génmanipulált terméket, aminek a hatásait alig tudja valaki felbecsülni” – panaszolja a 36 éves férfi.

Hogy a biotechnológiai beavatkozás vajon valóban „genetikai” manipuláció-e, ahogy az osztrigatenyésztő állítja, az vitatható. Mások inkább arról beszélnek, hogy az osztriga genetikáját változtatták meg. Ami ugyan hasonlónak hangzik, de mégis lényeges különbséget jelenthet. Mert állítólag a triploid osztriga már korábban is létezett a szabad természetben. A tudósoknak tehát csupán annyi sikerült, hogy a tulajdonságait konvencionális beavatkozásokkal továbbadják a diploid példányoknak.
De a probléma amúgy sem abban a kérdésben rejlik, hogy az állatok most génmanipuláltnak nevezhetők-e vagy sem.

„A fő probléma az, hogy a triploid osztrigákat nem kell akként megjelölni. És a fogyasztónak így fogalma sincs arról, hogy amit éppen vásárol, az kevésbé természetes, mint azt gondolná” – kifogásolja Cinquin, aki az osztrigáit pontosan ebből az okból kifolyólag, és ahogy mostanra számos hasonló gondolkodású kollégája is, „természetesként” és „tengerben születettként” hirdeti.

Valójában a laikus számára alig lehetséges – még akkor sem, ha szakértőről van szó, és gyakran eszik osztrigát –, hogy szabad szemmel különbséget tegyen a két változat között, arról nem is beszélve, hogy megízlelje. Ami valószínűleg további oka annak, hogy számos tenyésztő meggyőzhető volt, átállt, és ma már kizárólag az egész évben egységes triploidokat kínálja; és számos vendéglős, konyhafőnök, sőt elismert csúcsséf is egyre gyakrabban nyúl ezekhez. Többek között a tekintélyes Gillardeau tenyészet is kizárólag a laboratóriumi osztrigával dolgozik. Egyike azon keveseknek, akiknek sikerült „brandet” csinálni az osztrigáikból, és Gillardeau-osztrigaként az osztrák csúcsgasztronómiában is forgalmazni.

Azok az osztrigatenyésztők, akik Cinquinhez hasonlóan konvencionálisan dolgoznak, és azok között, akik a laboratóriumban kifejlesztett osztrigaivadékokra támaszkodnak, heves vita tört ki. Ezt tovább szította egy néhány hete megjelent, Franciaországban nagy visszhangot kiváltó, L'huître triploïde, authentiquement artificielle („A triploid osztriga, hitelesen mesterséges”) című dokumentumfilm, amely a két csoportot a saját érveivel állítja szembe.

„A filmmel azt akartuk megmutatni, milyen feszültségek uralkodnak a francia osztrigatenyésztés közegében” – mondja Grégoire de Bentzmann, a film egyik készítője. „Platformot akartunk biztosítani a hagyományos tenyésztőknek, akik mára kisebbségbe kerültek, hogy előadhassák érveiket. És felvilágosítani a fogyasztót arról, mi rejtőzik valójában a vélt természetes tengeri gyümölcs mögött.”

A filmből többek között megtudhatjuk, hogy az egész évben egyenletes minőség mellett a triploid osztriga további előnyeként tartják számon, hogy mivel az energiáját nem a szaporodásra pazarolja, gyorsabban is nő, így hamarabb lehet betakarítani. Nevezetesen már két év után, szemben azzal a három-négy évvel, amire a hagyományos fajtársának szüksége van.

A hagyományos tenyésztők ezzel szemben rámutatnak, hogy a triploid állatokat tudományosan nem kutatták kellőképpen. Amivel az elővigyázatossági elvet nem tartják be; és így a tenyésztésük, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk kiszámíthatatlan marad, illetve fenyegetéssé fajulhat. Ez végül ismét a génmanipulált növényekre emlékeztet, amelyek ellen szintén ismételten felhozzák a kritikát, hogy még azelőtt ültették ki őket, mielőtt a természetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásaikat pontosan fel lehetett volna mérni.

De milyen kockázatokat rejt valójában a laboratóriumban kifejlesztett osztriga? Egyrészt a kritikusok a tengeri környezetük esetleges szennyeződésére figyelmeztetnek. Így nagyon is lehetséges, hogy a Tengerkutató Intézet által kifejlesztett, és nagyon is termékeny tetraploid osztrigák példányai „kiszöknek”, illetve elvesznek, és a szabad természetben párosodhatnak a természetes osztrigákkal. Ami a természetes osztrigaállományokra nézve középtávon pusztító következményekkel járna.

Másrészt az sem zárható ki semmilyen körülmények között, hogy a triploid és vélt steril osztrigák néhány példányának nagyon is sikerülne szaporodnia. Hogy aztán a későbbiekben szintén diploidokkal párosodjanak, ami az utóbbiaknál genetikai gyengüléshez és egyéb még ismeretlen következményekhez vezethet.

Egy további, súlyosabb probléma az osztrigatenyésztők számára, hogy az osztrigáik immár néhány éve egyre kevésbé ellenállóak a betegségekkel szemben. Így például 2008-tól kezdődően elterjedt egy vírus, amely immár 50 százalékos elhalálozási arányt okoz az osztrigák körében Franciaország minden egyes tenyésztőterületén.

2013-ban végül egy baktériumot is felfedeztek, amely szintén gyorsan és pusztító módon terjed az osztrigapadokon országszerte. Sok hagyományos tenyésztő számára kétségtelen, hogy az állataik ellenállóképességének gyengülése összefüggésben áll a triploid osztrigák bevezetésével.

„A probléma kezdettől fogva a kapzsiság volt” – véli Cinquin tenyésztő is. „Egyszerűen tiszta őrültség millió osztrigalárvát egy laboratóriumi műanyag vödörbe zsúfolni. Az ilyesmi nem sülhet el jól.” Ő maga 2008-tól néhány nagyon nehéz éven ment keresztül, az állatai körében tapasztalt magas elhalálozási aránnyal azonban időközben megtanult együtt élni. A triploid osztrigára való átállás nála szóba sem jöhet.

„Megvagyok anélkül, hogy valaki előállítsa nekem a termékemet, azt nekem a tenger adja” – mondja Cinquin. De hogy a jövőben hogyan tovább, azt nem tudja. Főleg úgy, hogy a saját osztrigapadjai környékén számos szomszéd már évekkel ezelőtt átállt a laboratóriumi osztrigákra, és azóta magasabb elhalálozási aránnyal küzdenek, mint ő maga. „Az osztriga egy szezonális élelmiszer, egy luxustermék, amely ugyan az ünnepekre való, de mégis bárki megengedheti magának. És pontosan ilyennek is kell maradnia. Amire tehát sürgősen szükség van, az a visszatérés a józan észhez” – véli a tenyésztő. „És ezenkívül végre a triploidok kötelező jelölése” – teszi hozzá. Ezzel pedig valószínűleg számos fogyasztó és osztrigarajongó lelkéből beszél.

Franciaország messze a legnagyobb osztrigatermelő Európában. A termelés túlnyomó része a Crassostrea gigas, azaz a csendes-óceáni osztriga fajtára esik, amely, mint a neve is mutatja, a Csendes-óceánból származik. Franciaországban az 1970-es években vezették be, amikor különféle betegségek megtizedelték az akkor még intenzíven tenyésztett őshonos európai osztrigát (Ostrea edulis). Ez utóbbi laposabb és kerekebb, mint a Japánból importált, és ma már csak exkluzívabb réstermékként, többek között „Belon” néven forgalmazzák. A három, nem pedig két kromoszómakészlettel ellátott triploid osztrigát 2008 körül vezették be nagyüzemi szinten. Manapság a Franciaországban előállított osztrigák becslések szerint fele triploid, amelyek lárváit nem a századok óta szokásos módon, a tengerben gyűjtik, hanem laboratóriumban hozzák létre. A természetes osztrigákkal szemben, amelyek minősége az évszakoktól, az időjárástól, az árapálytól és a mindenkori terroir-tól függ, a triploidok előnye, hogy egész évben és mindenhol azonos minőségűek. Ráadásul gyorsabban nőnek, így gazdaságilag jövedelmezőbbek.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!