A-La-Carte

Tschin Bum – A gin-boom (2010/1)

A jelenlegi koktél-boom az egyik legfontosabb összetevőjét teljesen új megvilágításba helyezte: a gin kilépett az anonimitás árnyékából, nemessé, exkluzívvá és drágává vált.


Tschin Bum – A gin-boom

Florian Holzer szövege Fotók: Luzia Ellert
nBár az embernek van ginje, nem mutogatja. Nem úgy, mint az eltűnt lepárlókból (Lost Destilleries) származó ritka single maltokat, nem úgy, mint a Rhums Agricoles-t, nem úgy, mint a régi armagnacokat és az ősrégi kognakokat. Bármilyen stájer almafajta nemespárlata általában nagyobb figyelmet élvez, és a kisebb-nagyobb szeszesital-gyűjtemények tulajdonosai büszkébben mutatják be, mint a gint. Ginnel nem lehet felvágni.
A gin volt és maradt egy szolgáltató-szeszesital, amiről az elmúlt években nem sokat gondolkodtak. Persze, tudta az ember, hogy vannak jobbak és kevésbé jók, kissé drágábbak és igazán olcsók, és hogy Lady Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon, a legendás Queen Mum, szívesen felfrissítette magát egy tonikos keverékkel. Bizony, „egy bár gin nélkül olyan, mint az olasz konyha tészta nélkül” – írja a müncheni bárguru, Charles Schumann. „Semmilyen más szeszesitallal nem alkottak annyi koktélt és italt.” Ez lenne a „bár első számú szeszesitala”. Azonban: a gin már régóta nem volt izgalmas vagy menő. „Senki sem hitte volna, hogy a gin egyszer érdekessé válhat” – véli Ausztria pálinkaikonja és a nemes párlatok újítója, Hans Reisetbauer. De most mégis az lett, és még mennyire. Bár nehéz megmondani, hogy az aktuális koktélbár-reneszánsz és a jelenleg zajló kevertital-forradalom, aminek minden említésre méltó világvárosban tanúi lehetünk, adta-e meg a gin új jelentőségét, vagy párhuzamos fejlődésről volt szó. Esetleg a szeszesital-konszernek törekedtek arra a whisky, rum, vodka és tequila után, hogy a Big Five utolsó tagjának is új, nyereséges imázst adjanak. Valószínűleg mindegyikből van egy kicsi.
Tény, hogy a gin menő, a gin trendi – és a gin éppen nemessé válik. A Nielsen adatai szerint a gin 2008-ról 2009-re 5,2%-kal nőtt, ami egyrészt lenyűgöző, másrészt a vodka és a kognak hasonlóan jó értékeket mutatott, az import rum pedig 25%-ot. Itt azonban az élelmiszer-kiskereskedelmi adatokról van szó – és ott az új nemes ginek, amelyek néhány éve látták meg a napvilágot, viszonylag csekély vagy egyáltalán semmilyen szerepet nem játszanak.
Az új gineket a csúcsgasztronómiában, a jó bárokban és a jómódú trendszettereknél találhatjuk meg. Meglepő, mert nem is olyan régen a borókával, koriandermaggal és még néhány egyéb fűszerrel ízesített, négyszeresen semleges szeszre lepárolt gabonapárlatnak igencsak proletár imázsa volt, ami tartósan rátapadt: a holland professzor és anatómus, Franciscus de le Boi Sylvius a 17. század második felében főzte le az első „Essence de Genivre”-t, egy borókapárlatot, akkor még gyógyászati célokra. A 18. században a „Genever” eljutott Angliába, ott hamar tömegesen és szörnyen rossz minőségben főzték, és hamarosan az angol alacsonyabb társadalmi rétegek tragikus sorsává vált. Csak a 18. század közepén hoztak törvényeket a minőségbiztosításra, 1830-ban pedig Aeneas Coffey folyamatos lepárlásával rendelkezésre állt a technika, hogy „tiszta” alkoholt lehessen előállítani a gin-gyártáshoz. A gyógynövényekkel és fűszerekkel aromásított szesz imázsa javult, nem utolsósorban a „London Dry Gin” megalapításával vált szabvánnyá. A „Martinez”, később „Martini” – a koktélok koktélja – feltalálásával valamikor a 19. század végén a gin végül a báruniverzum legfontosabb szeszesitala lett.
Az új generáció
Aki adott magára, az a gin tonikjait, gimletjeit, gibsonjait, Tom Collinsait vagy Pink Ladyjeit és természetesen a Martinijait neves áruval keverte, amely az elmúlt korszakokban főleg a „Bombay Sapphire” (a walesi Vyrnwy-tó vizével hígítva) és a „Tanqueray” nevet viselte. A specializáció és a szeszesitalok, mint a vodka, tequila és bourbon terén az elmúlt években tapasztalható „Small Batch” trend során azonban megjelentek az első különleges gin-palackozások is. A Tanqueray 2000-ben hozta piacra a „Tanqueray Ten”-t, a név onnan ered, hogy a negyedik és egyben utolsó lepárlást egy kis, egykori kísérleti lepárlóüstben végzik a
19. századból, amelynek neve „Tiny Ten”. Abba csak 400 liter fér (szemben a normál Tanqueray-berendezés 12 000 literével), tehát „Small Batch”, emellett a különböző fűszerek (boróka, koriander, kamilla, angyalgyökér...) mellett friss citrusféléket is együtt párolnak le. Az eredmény egy finom gin minden tolakodottság nélkül, egy egészen finom, gyümölcsös citrusos utóízzel. Még exkluzívabb (és drágább) a 2006 óta palackozott „Tanqueray Rangpur”, amelynek citrusos jegyeihez az aromás Rangpur-gyümölcsöket párolják le. Eredetileg ez az exkluzív gin az amerikai piacra volt fenntartva, de mára már Európában is beszerezhető.
A „Beefeater” is, a megbízható londoni hagyományos gin, amely eddig az 50%-os „Crown Jewel”-lel volt jelen az exkluzív piacon, most egy új ginnel, a „24”-gyel jelentkezett, amelynek fűszerezettségéhez a kilenc összetevőt 24 órán át áztatják. Franciaországból származik a viszonylag új „G’Vine”, egy rendkívül exkluzív, borpárlat alapú gin, amely a kilenc többé-kevésbé szokásos gin-fűszer és aroma mellett még szőlővirág-esszenciát („Floraison”) vagy az Ugni-Blanc szőlőfajta apró zöld szemeit („Nouaison”) is tartalmazza.
Az új generáció nemes ginje azonban kétségkívül a skót „Hendrick’s”, amelyet 2003 óta a William Grant & Sons Ltd párol le, akik inkább a neves „Glenfiddich” és „The Balvenie” single maltok gyártójaként ismertek.
Ebben a ginben minden speciális és marketing szempontból tökéletesen átgondolt: az egyedi extra aromák a bolgár rózsából és az uborkából származnak, ami csak első pillantásra hangzik furcsán, hiszen az uborka jelenleg az innovatív bártenderek egyik kedvenc összetevője; a négy lepárlási folyamat utolsó lépése egy Carter-Head lepárlóban történik, ami azért figyelemre méltó, mert az eddig létező három ilyen berendezés, amelynél az alkoholgőzök a gyógynövények és fűszerek felett haladnak el, kizárólag a Bombay Sapphire használatában volt. A „Hendrick’s” számára egy negyedik, 550 literes űrtartalmú lepárlót újítottak fel és tettek újra üzemképessé 1880-ból. Ennek megfelelően a palack megjelenése is a régi patikusüvegek formatervezésére utal, amelyet dugóval zárnak le, és nem utolsósorban a marketing, amely teljesen elkötelezi magát a jelenleg tomboló 20-as évekbeli események boomja mellett. Nagy sikerrel, a „Hendrick’s” igazi kultusz-ginnek számít. Abban a két és fél évben, amióta a presztízs-gin a kínálatban van, sikerült megduplázni az eladásokat, árulta el Anne Deutsch a Schlumberger-től.
Az osztrákok
Hogy ez a trend annak az országnak a pálinkafőzőit sem hagyhatta hidegen, ahol valószínűleg a világ legélénkebb nemes párlat szcénája található, az valahogy egyértelmű volt. Carlo Wolf, a Rungis Express, a Wein Wolf alapítója és tizenkét éve a Landart mezőgazdasági csemegeüzem tulajdonosa az Attersee-nél, már 2000-ben rábízta az üzem nemes párlataiért felelős Walter Trausnerre, hogy dolgozzon egy ginen, egy rendkívül bogyós-gyümölcsös ginen, friss citrusjegyekkel. Amikor Wolf átvette a Schloss Halbturn borászat vezetését, a Landart lepárlóüzem, valamint a titkos gin-recept a kastély tulajdonába került, 2005-ben viszonylag nagy marketingköltséggel piacra dobták a „Le Gin”-t – egy designer palackba töltve, 0,8 cm falvastagsággal és egyedileg, egy darabból esztergált fémzárral. A „Le Gin” még mindig létezik, bár a darabszámot kézműves 1500-2000 palackra csökkentették évente – magyarázza Thorsten Aumüller, a Halbturn üzemvezetője –, „mert bort és pálinkát eladni mégiscsak két nagyon különböző dolog”.
Igazi tényezővé akkor vált a gin made in Austria három éve, amikor Hans Reisetbauer foglalkozni kezdett a témával, és életre hívta a „Blue Gin”-t. Ő ínyenc ember, és az aromák érdeklik – mondja a felső-ausztriai Thening mesterpálinkafőzője. „Ezért a vodka számomra teljesen érdektelen, a gin viszont totál izgalmas.” Hans Reisetbauer 27 fűszert és aromát áztat be esszenciájához. Hogy hogyan és mennyi ideig tart az áztatás, az az ő titka, mert: „Nagyon oda kell figyelni a keserűanyagokra.” Az viszont számára egyértelmű és vitathatatlan, hogy a ginnél a borókának mindig az első helyen kell állnia. A nagybritanniai képviselőkkel ellentétben a felső-ausztriai nem négyszer, csak háromszor párol le, pot-still eljárással, amiért lepárlóját minden alkalommal át kell építenie. Azonban az ő „Blue Gin”-je sem egy aromásított semleges szesz, sokkal inkább saját, saját földeken termesztett, extenzív művelésű Mulan búzafajtát párol le. „Ez egy egészen más megközelítés.”
Reisetbauer „fűszerkísérletezése” az egyik legintenzívebb és legmeghatározottabb gin, ami jelenleg a piacon található. Az, hogy a fűszereket, gyökereket és aromás héjakat egészben és frissen használják, természetesen növeli a ráfordítást és következésképpen az árat, de aroma-technikailag biztosan nem marad hatás nélkül: a macedón boróka végtelenül jelenvaló, amelyet fűszerek, illatos héjak és friss gyógynövényjegyek mátrixa alapoz meg. A „Blue Gin” sikere is figyelemre méltó: három éve 8000 palackkal kezdték, mára ez évente 30 000 és 40 000 darab között van, világszerte húsz országba exportálják, köztük az USA-ba, Japánba és Ausztráliába. „Az embereknek végül is tiszta termékekre van szükségük ahhoz, hogy tiszta koktélokat tudjanak készíteni” – mondja Hans Reisetbauer.
És hogy az olyan termékeket, mint ezek az új, nemes, gondosan elkészített és végül költséges prémium ginek, nem egyszerűen csak tonikkal keverik, az valahogy szintén egyértelmű.
Az „infúziók” és a „alapok” a téma, friss zöldségek, esszenciák, chili és gyömbér, paradicsom a koktélcseresznye helyett, só a cukor helyett. És biztosan nem az esernyő.

A gin-elit

Hendrick’s, William Grant & Sons ltd, Skócia, 44%.
2003 óta a piacon, azzal tűnik ki, hogy a tizenegy „klasszikus” gin-összetevő mellett angyalgyökér, kamilla, kömény, koriander, kubebabors, borókabogyó, citromhéj, narancshéj, bodzabogyó, mezei menta és nősziromgyökér mellett még bolgár rózsaszirom-kivonatot és uborkát is együtt párolnak le. Mégpedig egy 1880-ból származó felújított Carter-Head lepárlóberendezésben. Erőteljes, komplex gin, amelynél mindenekelőtt a finom uborka-aroma érvényesül egyedileg.
0,7 l, 34,90 € az Intersparnál, 39,99 € a Wein & Co.-nál.
Tanqueray Ten, Tanqueray, London, 47,3%.
A tekintélyes Tanqueray ház 2000-ben piacra dobott nemes ginje. A „normál” Tanqueray-hez képest a lényeges különbség a magasabb alkoholtartalom mellett a negyedik lepárlás egy kis, régi kísérleti lepárlóban, amely mindössze 400 literes űrtartalommal rendelkezik. A legfontosabb aroma-összetevők a friss citrusgyümölcsök, mint a fehér grapefruit, narancs és lime, amelyeket az utolsó lepárlási menetben párolnak le együtt. Egy kifinomult, finom csúcs-gin.
1 l, 39,99 € a Wein & Co.-nál.
Tanqueray Rangpur, Tanqueray, London, 41,3%.
2006 óta a piacon, a klasszikus (2009 novembere óta kissé modernizált) Tanqueray-palackban, londoni tűzcsap stílusában. Alacsonyabb alkoholtartalommal rendelkezik, mint a klasszikus Tanqueray és a „Ten”, kissé édesebb, az aroma-összetevők egzotikus Rangpur-citrusgyümölcsök. A csúcskategória klasszikus keverőpartnere.
1 l, 59,90 € a Meinl am Graben-nél.
Beefeater 24, James Burrough, London, 40%.
12 különböző aromát, köztük Sencha-teát, íriszgyökeret, angyalgyökeret és kínai zöld teát macerálnak 24 órán át grapefruittal és sevillai narancshéjjal. Enyhe és aromás, nagyon jól keverhető.
n0,7 l, 22,99 € az Intersparban.
Bombay Sapphire, Bombay Spirits Company, Anglia, 40/47%.
A Bombay Sapphire a klasszikus prémium gin, enyhe és komplex, a régi Carter-Head lepárlókban a tíz gyógynövényt és fűszert (kevesebb boróka, több íriszgyökér és koriander) alkoholgőzzel gőzölik át. Klasszikusan az erős 47%-os változatban van a piacon, 2004 és 2007 között azonban egy gyengébb változatot is gyártottak, amely még sok polcon megtalálható. Klasszikus top-gin és ideális koktél-összetevő.
n0,7 l, 18,99 € az Intersparban.
G’Vine, Diageo, Franciaország, 40%, 43,9%.
Az új, pálinkaalapú francia gin két változatban létezik, szőlővirág-aromával, valamint zöld szőlőfürttel ízesítve. A gint kifejezetten luxustermékként tervezték, így élőhelye inkább a fényárban úszó dizájner-lakásokban van, mint a hozzáértő bártenderek kezében.
n0,7 l, 59,90 € a Meinl am Graben-nél.
Blue Gin, Blue Gin Handels GmbH, Ausztria, 43%.
Hans Reisetbauer gin-kreációja, minden hazafias büszkeség elkerülése mellett is a kategóriájának egyik legjobb terméke. Rendkívül komplex, köszönhetően a 27 fűszer, gyógynövény és aroma hatalmas választékának, és ami a legfontosabb: frissen feldolgozva és macerálva. Rendkívül meghatározott boróka-aroma, étvágygerjesztő gyógynövényes jegyek. Egy gin, amely minden klasszikus vagy kreatív koktélt nemessé tesz, és nyugodtan lehet tisztán is fogyasztani.
n0,7 l, 32,- € a Vinothek St. Stephan-nál.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!