Szöveg: Christian Grünwald Fotók: Regina Hügli
Franz-Josef Gritsch szereti az exponált fekvésű dűlőket. A hét generáció óta családi tulajdonban lévő Mauritiushof portfóliójában megtalálható a dürnsteini Burgweingartenből származó rizling is. A rendkívül meredek teraszok nem közelíthetők meg autóúton, csak egy keskeny gyalogösvényen, és a kastély feletti történelmi erődítményrendszeren belül találhatók. A délre néző ősidők teraszain elsősorban kézi munkára van szükség. A nagyobb gépeknek itt egyszerűen nincs helyük. Fáradságos munka, ami végül mégis kifizetődik: egy csodálatosan fűszeres rizlinggel, amely mindenekelőtt egzotikus csonthéjas gyümölcsaromáival bűvöl el. Igazi klasszikus Wachau-típus.
Burgenlandban a borászok könnyedén begurulnak a SUV-jukkal a szőlősorok közé, hogy megnézzék, mi a helyzet a növényzettel. A wachaui borászok ezzel szemben ilyen célból egy valóban terepjáró képességű, nem éppen borsos nevű autóba szállnak, vagy inkább gyalog mennek. Tekintettel a meredek lejtőkre és a keskeny teraszokra, amelyek az autókat és gépeket gyakran teljesen kizárják, a szőlőtermelők itt a serpa és a zerge keverékének tűnnek.
Rendkívül meredek, akár 70 százalékos lejtéssel, ráadásul sivár, elvadult és romos állapotban mutatkozott évtizedeken át a spitzi Atzberg dűlő. A Singerriedeltől, a Wachau egyik leghíresebb csúcsdűlőjétől jobbra található.
A legendás boros pap, Hans Denk különböző alkalmakkor újra meg újra említette, milyen kár, hogy az Atzberg meredek dél-délnyugati fekvésével így parlagon hever. A meredek dűlők nehézkes megművelése miatt a szőlőtermesztést az 1950-es években feladták ott. A főtisztelendő úr olyan bort sejtett ott, amelyet kedvenc szuperlatívuszával, a „mozarti” jelzővel illetne.
Bár a Wachauban a hely és a jó talaj rendkívül korlátozott kincs, egyetlen borász sem akarta bevállalni a rekultivációt. Túl munkaigényes, túl fáradságos, túl gazdaságtalan – érveltek azok a hozzáértők is, akik ismerték a dűlő adottságait. Franz-Josef Gritsch egyedül nem mert belevágni a projektbe, de annyira fellelkesítette a dolog, hogy szívesen indult volna partnerekkel. Amikor Hans Denk egy napon mesélt a tervről a multi-vállalkozó Hans Schmidnek, megmozdultak a dolgok. Mint akkoriban frissen sült bécsi borász (Rotes Haus és Mayer am Pfarrplatz), az A la Carte kiadójának kedve támadt a többre. És őszintén szólva, ki ne akarna egy borprojektet a világ egyik legszebb borvidékén – a Wachauban… Robert Wutzl ingatlanfejlesztővel, aki egykor a Schlumberger igazgatósági tagja is volt, a vállalkozói trió teljessé vált, és a munkamegosztás is világos lett: Wutzl gondoskodik a terület rekultivációjáról, a márka felépítéséről és az üzleti tervezésről, Gritsch pedig magáról a borról.
A művelhető terület nagy részét benőtte a cserje, néhol a fák gyökerei már mélyre hatoltak. Tehát először a talajt kellett újra rendbe tenni, az összes elvadult növényzetet eltávolítani. „Volt, ahol már látni sem lehetett a teraszokat” – emlékszik vissza Gritsch. Ezek azonban nagyobbrészt amúgy is összeomlottak, és most újjá kellett őket építeni, illetve kijavítani.
A körülményt, hogy már csak kevés kőműves mestere a szőlőteraszi kőművességnek, az A la Carte-ban már sokszor leírták. Semmi sem változott: a kőrétegek komplexitása, hogy szép optikával, stabilitással és a szükséges vízáteresztő képességgel lássák el, igényes munka, és csak kevés kőműves végzi el kielégítően. A szakemberek mellett lelkes barátok is részt vettek a javítási munkálatokban.
Helyenként a teraszfalak két és fél méter magasak.
10 hektár nagyságú az Atzberg-terület, amiből reálisan 4 hektár szőlőterület valósítható meg, jelenleg 2 hektár van beültetve. A friss zöldveltelini-csemetéket 2008-ban ültették ki, jelenleg a harmadik Atzberg-évjárat van palackban.
A Gritsch család már régóta rendelkezik egy veltelinis szőlőskerttel a Singerriedel alsó részén. A dűlő legjobb teraszos részein a paragneiszből, csillámpalából és szilikátban gazdag barna erdőtalajból álló terroir rendkívül briliáns borokat eredményez – elég csak Franz Hirtzberger kivételes rizlingjeire gondolni.
Régebben az Atzberg és a Singerriedel egy geológiai egységet alkothatott, mielőtt a Mieslingbach elválasztotta volna a kettőt. Érctartalmú vörös kőzet található ott, amely egészen különleges mineralitást kölcsönöz a boroknak.
Már 1328-ban egy oklevél említette az „Ärzberg”-et szőlőterületként. Tehát ma az Atzberget „Erzbergnek” (Érc-hegy) neveznénk, ami a vörös, érctartalmú gneisz- és palatalajra vezethető vissza. A 14. századi írásos bejegyzés helyességét a talajvizsgálatok is alátámasztják: „Rendkívül magas rézértékeket állapítottunk meg – ez bizonyíték az akkoriban szokásos, szőlőbeli betegségek elleni módszerekre” – meséli Gritsch.
A talaj rendkívül sivár, a kőzeten csak egy vékony humuszréteg található. Normál esetben az Atzbergben október elején kezdődik a szüret. Mindent kézzel szüretelnek, és puttonyokkal viszik le a völgybe. A szőlőt több menetben, közvetlenül a tőkén válogatják. Az első tételek a klasszikus „Steilterrassen” borba kerülnek.
A szép, lazafürtű szőlőszemek jó idő esetén még két-három hétig a tőkén maradnak, és így jön létre az „Obere Steilterrassen” bor, amely nagy, pfalzi tölgyfahordóban érlelődhet. „A fa nincs pörkölve, és már volt használva. Így a bor elegáns testet kap, mindenféle vaníliaíz nélkül, amit más barrique-okból ismerünk.”
„Fruity full bodied” állhatna egy nemzetközi kóstolási jegyzetben, amikor az „Obere Steilterrassen”-t kell leírni komplex, fűszeres illatával, sárgadinnye-, kumkvat- és birsalmajegyeivel. Egy filozófusibb megközelítéssel a „wachaui lélek” jelzőt is megkaphatná – a sosem véget érő veltelini-fűszeresség és mindenekelőtt a palás terroir egy olyan bort eredményez, amely még sok évig fog örömet okozni.
Az első szüreti menetből származó szőlőt többnyire a fehér címkéről felismerhető „Steilterrassen” borhoz használják fel, és acéltartályban érlelik. A 2014-es évjárat az új A la Carte borútmutatóban 92 pontot kapott. 2 ponttal többet kapott az „Obere Steilterrassen”, amely nemcsak az abszolút előnyös helyekről származó érettebb szőlőt tartalmazza, hanem arany címkét és részletesebb vinifikációt is kap: hosszú héjon áztatás az aromákért, és az erjedés után hosszú érlelés nagy tölgyfahordóban. Ez struktúrát, komplexitást és simulékonyságot kölcsönöz a boroknak. A bor eddig körülbelül fél évig fekszik a finomseprőn. „A következő évjárattal ezt egy évre fogjuk kiterjeszteni.”
A pincemunkák mellett az Atzberg bora munka logisztikai és fizikai erőnléti kihívást is jelent. Nem lehet csak úgy elugrani a szőlőbe. „Az ember alaposan átgondolja, mit visz magával, és mit szeretne csinálni, ha felmegy a szőlőbe. Mert minden, amit elfelejtesz, dupla vagy tripla bosszúság, és a lábaidban érzed. De szeretem ezt a kihívást, a vele járó tervezést.”
A forró időszakban Gritschnek naponta fel kell mennie a teraszokra, hogy kezelje az egyes szektorokra osztott öntözőrendszert. Még ez is kézi munka itt fent. Kezdetben az Atzbergben nem volt saját öntözőrendszer. „Akkoriban fáradságosan kellett felcipelnünk a megtöltött vizesvödröket, hogy megfelelően ellássuk az újonnan elültetett csemetéket.” Öntözés nélkül ebben az exponált fekvésben értelmes szőlőművelés egyáltalán nem lenne lehetséges.
Az Atzberg kis „Salettl”-je (kerti pavilonja) egy sziklába vájt ideális hely kiskörű kóstolókhoz. Este a Salettl kivilágított, így egy kis további látványosság a 2000 óta világörökséggé nyilvánított régió tájképében.
A Wachauban az Atzberghez hasonló bővítések és rekultivációk már alig megvalósíthatók. Főleg a Duna túloldalán, a lényegesen árnyékosabb parton lennének még lehetséges területek. „De számomra ez nem téma, az odavezető út egy kis világkörüli utazás. Minden alkalommal a cuccaimmal vagy a komppal kellene átmennem, vagy megtenni a kerülőt a melki hídon keresztül.” A wachaui lélek területileg korlátozott – és ez egyáltalán nem rossz az üzenet tisztasága szempontjából.
Kirchenplatz 13
3620 Spitz an der Donau,
Tel.: +43/2713/24 50
www.atzberg.at