A-La-Carte

És ezzel a tészta (2011/3)

Egyfelől egyszerű, másfelől hihetetlenül bonyolult – a hosszú, vékony tészta készítésének magas művészetéről.


És ezzel a tészta

Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Luzia Ellert

Egy fizikai csoda, hosszú és vékony, áttetsző, porózus hatású, mégis lenyűgöző rugalmassággal és feszességgel. Éteri látvány, minimalista szépség, már-már filozófiai. És ha már a feszességnél tartunk: ha az elviselhetőség határán túl hajlítjuk a tésztát, nem törik, nem, szinte felrobban. A fizikusok valamikor megvizsgálták ezt, és hullámelmélettel magyarázták. Mi tudomásul vesszük, és megerősítést nyerünk abban a véleményünkben, hogy egy élelmiszer, amelyben nyilvánvalóan ennyi erő, energia és feszesség rejlik, egyszerűen nem hagyhat hidegen senkit.

És a spagetti senkit sem hagy hidegen. Minden gyerek kedvenc étele, elsősorban azért, mert hosszú, vékony és csúszós, mert szabad szürcsölni, mert fogyasztása közben elkerülhetetlenül tetőtől talpig koszosak leszünk (legalábbis ha van hozzá vörös szósz, márpedig vörös szósznak lennie kell), amikor a szugót ostorcsapás-effektussal olyan helyekre fröccsentjük, ahová lábbal alig jutottunk volna el; mert egyszerűen minden szabály érvényét veszti, ha spagettiről van szó. Nem, egyáltalán nem minden szabály! Az avatottak, a hozzáértők és a toszkán szülők gyermekei már korán megtanulták, hogyan érvényesüljenek, hogyan használjanak KIZÁRÓLAG villát a fogyasztáshoz, és hogyan tekerjék fel művészien a hosszú, makacs tésztát, kanál nélkül. Akik pedig apróra vágták a spagettit, nos, nekik talán később még volt esélyük. Vagy egy másik életben...

A Marco Polóval kapcsolatos történet, miszerint ő hozta volna be a tésztát kínai utazásaiból, egyébként értelmetlen. Noha Kínában bizonyára már nagyon korán elkezdték a tészta nyújtását és hengerlését, Dél-Olaszországban mindenképpen már jóval azelőtt fogyasztották, hogy a velencei utazó beszámolói könyv formájában megjelentek volna, ahogy Silvio Rizzi (Das große Buch der Teigwaren, Teubner) kifejti, főleg Nápoly környékén, ahol a tésztát általánosságban maccheroninak nevezték és kézzel ették. Ami nem is csoda, végül is alig van egyszerűbb étel a tésztánál, és hogy a lisztet és vizet tésztává gyúrják, vékonyra nyújtják, vágják és szárítják, első pillantásra nem tűnik kimagasló kulturális teljesítménynek. Pontosan ez lehet az oka annak, hogy az európai, illetve olasz tészta történetéről meglehetősen keveset jegyeztek fel – ez volt a legegyszerűbb ételek egyike, szegények eledele, az udvari krónikások által megvetett, császári és királyi asztalokon ismeretlen. A tészta végül az ipari forradalommal és az olasz konyha világszerte való elterjedésével vált tényezővé. Még mindig olcsó, de a gépi gyártásnak köszönhetően hihetetlen formaválasztékban kapható, amely az elmúlt évszázadok során, amíg a tészta egész Olaszországban elterjedt, regionálisan fejlődött ki. 400 különböző, név szerint meghatározott tésztafajtáról beszélünk, amelyeket regionálisan még tovább értelmeznek és variálnak.

Némileg általánosnak bizonyultak a spagettik, amelyeket 1836-ban említettek először a Piacenza régió szótárában, és találóan „zsineg”-nek (spago – olaszul zsineg) nevezték el őket.

Alapvetően négy tényező dönti el, hogy a spagetti valódi spagetti-e, rugalmassággal és hajlékonysággal, rugalmassággal, harapással és diszkrét ízzel, vagy csak valamilyen ernyedt, hosszú tészta. Olaszországban az 1980-as évek óta lenyűgöző sokoldalúság alakult ki ezen tényezők kutatására és tökéletesítésére.

Először is ott a liszt, illetve a búzadara. Keménybúzából (Triticum durum vagy durum búza) kell őrölni, feltétlenül. Különösen fontos a magas ragasztóanyag- vagy gluténtartalom. Ez teszi lehetővé, hogy a tészta jól megmunkálható és formázható legyen, és hogy a tészta főzés közben megduzzadjon, és pontosan az a döntő szájérzet alakuljon ki, amely a hajlékony külsőből és harapható magból áll, ami a spagetti élvezetét oly euforikussá teszi. Hogy éppen az utóbbi időben, amikor a regionalitás divatos, ismét előtérbe kerülnek a régi fajták, az egyértelmű. Így például a minőségi Rustichella d’Abruzzo gyártó 80 éves jubileuma alkalmából 2004-ben rábeszélt néhány abruzzói gazdát, hogy ismét termesszenek régi, hagyományos keménybúza-fajtákat, mint a San Carlo, Varano és Mongibello, amelyeket többnyire különösen magas ragasztóanyagtartalommal szereltek fel; az ő darájukból készül a ház prémium vonala, a Primograno. Egy minőségi pecsét is körbejár jelenleg, így néhány gyártó tanúsíttatja magát, hogy kizárólag olasz keménybúzadarát használ (grano duro italiano), ami ugyanakkor most még nem feltétlenül jelent annyit. A tésztagyártáshoz körülbelül 80 %-os őrlési fokú búzadara használható, a De Cecco viszont büszke arra, hogy a saját malmában 60 %-ra őrli.

A következő pont a víz. Hidegnek kell lennie, mondja a hagyomány és a tapasztalat, mert csak akkor jön létre víz és búzadara között az a kötés, amely a spagettinek később ezt a különleges feszességet és harapást adja. Abruzzo nem utolsósorban azért vált Olaszország egyik tésztaközpontjává, mert itt hideg hegyi patakok és források vannak, amelyeknek a vizét kezeletlenül lehetett és lehet használni. A Fara San Martino-i forrásnak különösen jó híre van, vize sok első osztályú spagettinek ad életet. Jelentős tésztagyárak büszkék arra, hogy saját forrásaik vannak a hegyekben, és ismerik a titkot, hogyan tegyék a hideg, tiszta vizet a keménybúzadarával tésztává.

Következő és titokzatos pont: a bronz. Bronzból vannak ugyanis a mátrixok, alias trafili, amelyeken keresztül a tésztát préselik, és így veszi fel a későbbi tészta alakját, vagyis: ideális esetben bronzból vannak, mert csak akkor kapják meg ezt a teljesen különleges, porózus felületet, amely megmagyarázhatatlan módon még főzés közben is egy bizonyos fokig érdes, és ezáltal összehasonlíthatatlanul nagyobb tésztafelületet biztosít, ami jelentősen megnövekedett szósz-felvevő képességben nyilvánul meg. A bronzformák dolog természetesen csodálatosan hangzik, és – főleg téves fordítás esetén – nagyszerű legendákat lehet köré szőni.

A bronzsziták hirtelen antikokká válnak, a tésztát hamarosan kézzel öntik a bronzformákra. Azok a gyártók, akik különösen kézműves imázsra törekszenek, bronzmátrixaikat akár kézzel is kovácsoltatják … Ami pontosan gondoskodik arról, hogy a bronzformák érdessé tegyék a tésztát, az valószínűleg a műszaki kémia mélységeiben rejlik, mi mindenesetre örömmel vesszük tudomásul, nem utolsósorban azért, mert alig egy gyártó felejti el megemlíteni (trafilati in bronzo, trafilatura ruvida al bronzo stb.).

És végül elég fontos: a szárítási folyamat – lassúnak és lehetőleg hűvösnek kell lennie, ahol a hűvös 40 °C alatti hőmérsékletet jelent. A lassú szárítás gondoskodik arról, hogy mind az aranysárga szín megmaradjon, mind a tészta főzési ellenállása biztosítva legyen. A spagettik karcsú kialakításuk miatt természetesen a szárítási időtartam-spektrum alsó tartományába esnek, de a minőségorientált gyártóknál a vékony tészták is körülbelül húsz órán át száradnak, a bonyolultabb tészták akár hatvan órán át is.

Ha tehát az ember hajlamos azt hinni, hogy a spagetti egyszerű ügy, és a legnehezebb benne az, hogy nagyjából al dente legyen, akkor gondoljon a búzára, a vízre, az őrlésre, a formázásra és a szárításra – a tésztakészítés ugyanis egyértelműen tiszteletet érdemel.

A spagetti-western

26 cm hosszú, 2 mm széles és világhírű. A spagetti nemcsak az olasz konyha megtestesítője, hanem szinte minden más élelmiszernél határozottabban definiált: keménybúzadara, víz, ennyi. Hogy a különbségek mégis mekkorák lehetnek, az kicsit meglepett minket, csakúgy, mint az árkülönbségek, amelyek 1:10 spektrumban mozognak – ami nem feltétlenül korrelál a nyújtott teljesítménnyel. Húsz különböző fajtát kóstoltunk, ipari és kézműves készítésűeket, kettőt frissen gyártottat és hármat tojással. Ötöt közülük Ausztriában gyártottak, egy jelölt Németországból érkezett, a többi Olaszországból. A hosszú, vékony tészta elkészítését valakire bíztuk, aki rendkívül jól tud főzni, és az anyatejjel szívta magába a spagetti iránti megértést: Lorenzo Dimartino, olasz, a bécsi Procacci étterem séfje. A tésztát a csomagoláson lévő utasításoknak megfelelően főzték, de Dimartino az ellenőrzés után igény szerint meghosszabbította vagy lerövidítette a főzési időt. A tésztát minden további hozzávaló nélkül kóstolták, ami ugyan nem felel meg a fogyasztási valóságnak, de objektívebbé teszi az összehasonlítást. A zsűri ezúttal Karin Schnegdarból, a Kronen Zeitung társasági és gasztronómiai szakértőjéből, Dagmar Grossból, okleveles sommelier-ből, Nina Kaltenbrunnerből és Florian Holzerből (A la Carte), valamint Christian Grünwald A la Carte főszerkesztőből állt.

A teszt

1

De Cecco Nr. 12

Ennél sokkal jobb spagettit nehéz elképzelni. Ez sem véletlen: a De Cecco mind a mai napig saját malommal rendelkezik, csak a keménybúza-szem belsejének 60%-át és saját forrás vizét használja. Kézi ellenőrzés a gyártás minden szakaszában, bronzformák, 18 órás hűvös szárítás és tapasztalat 1886 óta: „nagyszerű szájérzet, finom búzaaroma, egy kis tej és fehér csokoládé”, „jó konzisztencia, kifejező és harmonikus, nem ragad, rugalmas”, „gazdag világossárga, animáló illat, nagyszerű szájérzet”, „tökéletes konzisztencia, gyengéd harapás, finom íz”.
500 g, 1,59 €
www.merkur.at


2

Rustichella D'Abruzo

A 80-as évek óta a Rustichella-tészta körbejár a hazai ínyenc körökben. Az 1924-ben alapított manufaktúra Abruzzóban található, az iparosodás ellen hevesen védekeznek, a bronzformákat kézzel kovácsolják, a tésztát különösen hosszú ideig szárítják, egy ideje már régi keménybúza-fajtákat is termesztenek. „Aranysárga, finom gabonás tónus, nagyszerű feszesség, nagyszerű harapás”, „feszesség, harmónia, érett termék”, „világos, ragyogó sárga, fehér kenyér illata, kiegyensúlyozott, klasszikus”, „csillogó, szép felület, rugalmas, friss baguette aromája”.

500 g, 3,99 € 

www.weinundco.at


3

La Pasteria

Meglepő, meglepetésszerű értékelés: egy osztrák az első háromban, ráadásul friss tésztával, amelynek mindig van egy al dente-hátránya. Ez a spagetti nem ilyen: „nagyszerű feszesség, finom süteményes aromák, nagyszerű felület finom szájérzettel, nagyszerű harapás”, „jó struktúra, szubsztancia, szép harapás, kemény, kiegyensúlyozott”, „intenzív sárga, érdes felület, szép szájérzet – krémes és rugalmas”, „friss áruhoz képest igazán nagyszerű”.

500 g, 5,- €

www.la-pasteria.at

3

Wallner's Nudelei

És itt a következő szenzáció: tészta, amely 32 % tojásból áll és 100 % -ban Felső-Ausztriából származik. A keménybúzadara és a légszárítás minőségi kritériumok, a magas tojástartalom a színről gondoskodik. „Nagyszerű! Finom tojásos-sáfrányos jegy, fantasztikus harapás, krémes”, „rugalmas, de elég robusztus, kellemes íz, kemény és lágy egyszerre”, „kicsit vékony, tisztán tojásillatú, animáló textúra, egy ragu hozzá most jól esne…”

500 g, 5,- €

www.meinlamgraben.at

5

Garofalo


A hagyományőrző üzem Nápoly melletti Gragnanóban található, a 18. század vége óta gyártanak itt tésztát. A Garofalo név évtizedek óta csúcsminőségű tésztával párosul, amit a cég túlzott szerénység nélkül is hangsúlyoz. „Sötétsárga, nem túl harapós, de nem is lisztes; jó, finom gabonás tónus marcipán-áthallásokkal”, „okkerszínű, szép aroma”, „majdnem vöröses, vastag forma, jól csúszik, ízében kiegyensúlyozott”, „tökéletes konzisztencia”.

500 g, 1,49 €

www.spar.at

6

Faella

A hagyományőrző üzem Nápoly melletti Gragnanóban található, a 18. század vége óta gyártanak itt tésztát. A Garofalo név évtizedek óta csúcsminőségű tésztával párosul, amit a cég túlzott szerénység nélkül is hangsúlyoz. „Sötétsárga, nem túl harapós, de nem is lisztes; jó, finom gabonás tónus marcipán-áthallásokkal”, „okkerszínű, szép aroma”, „majdnem vöröses, vastag forma, jól csúszik, ízében kiegyensúlyozott”, „tökéletes konzisztencia”.

500 g, 1,49 €

www.spar.at

7

Barilla Nr. 5

A Barilla Olaszország piacvezetője, és ez jelent valamit. Több mint 15 000 alkalmazott, kirendeltségek világszerte és több mint 4 milliárd eurós éves forgalom teszi a Barillát a nemzetközi élelmiszeripar egyik nagy szereplőjévé. Ennek megfelelően az önbemutatásban kevesebb hangsúlyt fektetnek a kézműves minőségre, mint a biztonságra, az ellenőrzésre, a mediterrán étrendre és a környezetvédelemre. A spagetti „szép ízűnek, finom kenyeresnek, feszességgel, harapással, klasszikusnak”, „nagyon szilárdnak, erőteljesnek”, „ízében némileg levesfűszerre emlékeztetőnek, szép, gabonás szájérzetűnek”, „rugalmasnak” bizonyult.

500 g, 1,45 €

www.spar.at

8

Melchart


Bio-tészta Kelet-Stájerországból, Pischelsdorfból: nejlonzacskó, másolt ragasztott címke, kissé egyenetlen formájú és görbült, tésztára nem jellemző biopiac-kinézet. „Kemény, vékony, furcsa struktúra, törékeny, rendkívül kemény mag; de utófő, jobb lesz”, „szénaszagú, csúszós, kemény mag, de tartja a feszességet”, „közömbös, gabonadara, kemény mag, kívül krémes”.

500 g, 2,79 €

www.biomaran.at

9
Rey


A legolcsóbb tészta a versenyben, a Rey 1850 óta gyárt tésztát Piemontban és mára világszerte szállít. „Szép, klasszikus spagetti, nem ragad, íze semleges, nem teljesen stabil”, „vizuálisan oké, szép szín, kompakt”, „klasszikus, jól csúszik, gabonás-lisztes jegy, megállja a helyét”, „jó harapás, ízében zsemlemorzsára emlékeztet”.

500 g, 0,69 €

www.spar.at

9

Sgambaro Yellow Label

Az 1947-ben alapított, venetói malom és tésztaüzem büszke arra, hogy tanúsítottan csak olasz keménybúzadarát használ. Naponta 200 tonna keménybúzadarát őrölnek, 120 tonna tésztát gyártanak – különleges formák, kis tészta gyerekeknek, biotészta és ízesített prémium tészta. A Yellow Label spagettit bronzon húzzák át és lassan szárítják. „Becsületes, szép, hajlékony, ízében közömbös”, „sötétsárga, tisztességes, ipari”, „jó, különlegesség nélkül”.

500 g, 2,50 €

www.piccini.at

11

Filotea

Az 1947-ben alapított, venetói malom és tésztaüzem büszke arra, hogy tanúsítottan csak olasz keménybúzadarát használ. Naponta 200 tonna keménybúzadarát őrölnek, 120 tonna tésztát gyártanak – különleges formák, kis tészta gyerekeknek, biotészta és ízesített prémium tészta. A Yellow Label spagettit bronzon húzzák át és lassan szárítják. „Becsületes, szép, hajlékony, ízében közömbös”, „sötétsárga, tisztességes, ipari”, „jó, különlegesség nélkül”.
500 g, 2,50 €

www.piccini.at

12

Despar Nr. 5

Olcsó tészta az olasz szupermarketlánc testvérvállalatától, amelynek kartondobozán a főzési idő meglehetősen jól látható (tészta csomagolásán egyébként nem szokásos, és keresgélést igényel). „Becsületes átlagos tészta, kedves, harapós”, „jó forma, jó harapás, kevés íz”, „klasszikus, lisztes íz”, „becsületes középosztály”.

500 g, 0,99 €

www.spar.at

13

Pastamancini

Évjáratos tészta a gyártási év megjelölésével és prémium külsővel, a származásról és a filozófiáról sajnos nem árul el semmit a csomagolás. „Szürke, ízében kissé teljes kiőrlésű, szép harapás, kissé szivacsos”, „szürkés, kissé pépes”, „illatra lisztes, poros, kissé ragacsos”, „viaszos”.

500 g, 4,50 €

www.piccini.at

14

Vivitaliano


Ez a tészta a csomagolás szerint szeretettel és olasz hagyományok szerint készült. A Martoccia agroalimentare cég közvetítőként működik, hol és hogyan gyártották, titok marad. „Pépes, lisztes, kellemetlen”, „csúszós, nyálkás, kellemetlen”, „krémes, malátás, 
valahogy szimpatikus”, „nagyon tésztás”.

500 g, 1,99 €

www.spar.at

15

Martelli


Sok ínyenc szentimentális kedvence, egy kis tésztagyárból Pisa közelében. Bronzformák, hidegvizes feldolgozás, hagyomány 1926 óta, 50 órás hidegszárítás. „Vastag, kívül ragacsos, enyhe tejíz, egyébként inkább közömbös”, „nagyon vastag, gabonaföld-illatú, ízében viszont közömbös”, „gazdag világossárga, kissé ragacsos, umami-érzetet hagy maga után, a magja szilárd marad”, „nehéz”.

1.000 g, 9,99 €

www.meinlamgraben.at

16
DC

Kézműves készítés, kisüzemi, Toszkánából, bronzformák, lassú szárítás (20-50 óra), kézi csomagolás. „Kinézetre nagyon naturale és fatto a mano, ízre inkább kartonos, egyetemi kollégiumi spagetti”, „nyers állapotban elitistát játszik, ragacsos, ehetetlen”, „tiszta fehér, ázsiai tésztára emlékeztet, szokatlan”.

500 g, 6,79 €

www.meinlamgraben.at

17

Despar Nr. 3

Az olasz Spar-tészták kissé keskenyebb (és ezért rövidebb főzési idejű) változata. „Semleges, vékony, semmilyen ízű”, „semleges, csúszós”, „vastagabb levestészta, átlagos termék”, „kevés harapás”.

500 g, 0,99 €

www.spar.at

18

Byodo


A német bio-gyártó az AlC-teszteken gyakran pozitívan tűnt fel, de a spagetti nem az erőssége, még ha Olaszországban is készült. „Korpa, gabona-aroma, ugyanakkor kellemetlen, nincs harapás, nincs feszesség”, „gumiszerű, ízében azonnal eltűnik”, „kinézete sima és ipari, szénavirág illatú, ízében közömbös”.

500 g, 1,89 €
www.biomaran.at

19

Recheis Goldmarke

Tirol válasza a spagettire és társaira, közismerten három tojással készült (ez 15 %), ami a csomagolás szerint istállózott tartásból származik. „Kartonos, semmilyen ízű”, „08/15-ös ipari termék, teljesen üres, semleges”, „hagyományos, sima felület, ízében keveset nyújt”.

500 g, 1,75 €

www.spar.at

20

Pasta E Basta

A kis tésztamanufaktúra fantasztikus ravioli-járól ismert, a töltetlen tészta inkább melléktermék. „Tésztás, ragacsos, lisztes, mint a házi készítésű – az első próbálkozásnál”, „sápadt, pépes, öko-tészta”, „diétás tészta”, „halvány-lisztes, nokedli-kinézet”.

500 g, 1,75 €

www.pastaebasta.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!