A-La-Carte

Megőrülve a Rieslingért (2022/2)

A Wachau leghűvösebb részén két pályaelhagyó készít olyan borokat, amelyek
tökéletesen leképezik ezt a régiót. A Spitzer
Graben legmagasabban fekvő dűlőit egykor kerülték a borászok – ma a filigrán borok kedvelőinek paradicsoma.


A Duna mentén a Wachau bájos szakaszán autózhatunk keresztül, amely szinte giccses szépségű. Ha Spitznél letérünk egy mellékvölgybe, a Spitzer Grabenbe, a tájkép markánsan megváltozik. Itt is, ott is majdnem minden dombot szőlőtőkék borítanak, de a Spitzer Graben parasztibb, durvább hatású. A műszerfal hőmérséklet-kijelzője is néhány fokkal kevesebbet mutat. Itt nyers szél fúj. Magasan fent Trandorfban, ahol a szőlőültetvények lassan tűlevelű erdőkbe mennek át, érkezünk meg a Grabenwerkstatt borászathoz. Tulajdonképpen inkább egy fa pajtára hasonlít, amilyenekből még mindig mindenütt állnak itt a környéken, csak modernebb, nagyobb, hatalmas panorámaablakkal. Szigorúan véve két pajtáról van szó – az egyikben lakik a bor, a másikban kóstolják.

Ha Franz Hofbauer a Spitzer Grabenről beszél, élesen elválasztja azt a „Duna-Wachau“-tól, mintha az egy másik kontinens lenne, egy idegen, egzotikus folyóval. Michael Linkével közösen néhány éve vezetik itt a borászatot. Nem több mint négy hektár szőlőterületet művelnek a barátok, de azoknak megvan a maguk varázsa.

Mindketten más borvidékről származnak, Franz a környékről, Michael a Pfalzból, egyikük sem borászcsaládból való, de mindketten kiskoruk óta őrülnek a borért. Egyikük sem tervezte, hogy valaha saját borászata lesz. Amikor végül mégis így alakult, számukra egyértelmű volt, hogy egy hűvös klímájú (Cool-Climate) borvidéknek kell lennie. A Spitzer Grabenben pontosan jó helyen vannak: meredek teraszok, sok napsütés, de hűvös éjszakák is, amelyek gondoskodnak a szőlő lassú éréséről. Idefent már augusztus közepén beköszönt az ősz, miközben lent a Dunánál még tombol a nyár. Álomszerű, ha valaki hűvös eleganciára vágyik – nem utolsósorban a klímaváltozás tükrében. Számukra ez az alapfeltétel ahhoz, hogy pontosan olyan borokat készítsenek, amilyeneket elképzelnek. Csiszoltakat és precízeket.

A dürnsteini Domäne Wachau borászatnál ismerkedtek meg 2009-ben – mindketten ott dolgoztak. Minden szabad percükben mániákusan kóstolták a borokat. Franz Hofbauer eredetileg szakács végzettségű, később egy ismert hazai borkereskedőnél dolgozott. Michael Linke Németországban végezte el a Geisenheimi Borászati Egyetemet, és olyan német borászatoknál gyakorolt, mint a Bürklin Wolf és a Von Winning – ennek megfelelően volt kondicionálva a német Rieslingre.

„Igazi Riesling-országmérkőzéseket rendeztünk – Wachau kontra Pfalz“ – emlékeznek vissza ketten. Végül egy Spitzer Grabenből származó Ried Bruck Riesling Federspiel volt az, amely a németet is elvarázsolta. Innentől kezdve egyértelmű volt számára: ha osztrák Riesling, akkor csakis innen.

A Riesling nem eresztette őket. A világ másik végére, Ausztráliába és Új-Zélandra utaztak, hogy a szőlőfajta titkának nyomára bukkanjanak. Ott, ahol senki sem sejtene jó Rieslinget, rá is találtak: kis pincészetekben a dél-ausztrál Adelaide Hillsben. Olyan borok, amelyek sosem jutnak el Európába. Ez szélesítette érzékszervi látókörüket és erősítette meg preferenciáikat. „Végül mindig azok a borászatok nyűgöztek le minket, amelyek technikailag leépítettek“ – emlékszik vissza Michael, „kevesebb gép, több érzés“ – ez maradt későbbi hitvallásuk.

A Spitzer Graben mindig ott volt a fejük hátsó részében. 2014-ben tértek vissza. Honnan vették a bátorságot, hogy éppen Wachauban, a legismertebb hazai borvidéken, amelyet nagy nevek fémjeleznek, pályaelhagyóként szerencsét próbáljanak? „Az vonzott minket, hogy éppen itt alapozzuk meg a saját, egyedi stílusunkat.“

Egy garázsban kezdték, minimalista felszereléssel és eszközökkel – akkoriban senki sem vette őket komolyan. „Mi sülhet ki ebből?“ – suttogták az emberek. Ambiciózus hobbiborászoknak tartották őket, akik azt hitték, mindent másképp tudnak csinálni.

„Pedig ez egyáltalán nem igaz“ – mondják. Mindig is közéjük akartak tartozni, mindig egy wachaui borászat akartak lenni – vagy inkább egy a Spitzer Grabenből. A hagyomány fontos számukra, de egy kicsit másképp értelmezve.

Amikor kiköltöztek a garázsból egy új, egy német építész által tervezett borászatba, világossá vált: komolyan gondolják.

Időközben már közéjük tartoznak. „Mi olyan kicsik vagyunk, hogy senkinek sem fájunk“ – mondja Franz. Az, hogy ő helybéli, megkönnyítette az integrációt.

Négy hektár, szétszórva a legkülönbözőbb dűlőkön a Spitzer Grabenben, és néhány felvásárolt szőlő Mauternből. Ami kevésnek hangzik, az csodával határos. Jó dűlőkhöz jutni Wachauban ambiciózus vállalkozás.

„Azt vettük el, amit senki sem akart“, például az olyan félreismert ínyencségeket, mint a Trenning, egy meredek teraszos szőlőhegy. Korábban a borászok meg voltak győződve arról, hogy itt nem lehet Smaragd bort készíteni, túl északi, túl hűvös. 550 méterrel ez a Wachau legmagasabb dűlője, még ha délre néz is. Égi ajándék, mintha a tervükhöz teremtették volna. Innen jönnek az érett, későn szüretelt Riesling-szőlők, mégis tele idegességgel. A Waldviertel befolyása nélkül ezt nem lehetne megvalósítani. Csak a nyers éghajlat teszi lehetővé a hosszú vegetációs időszakot és a kifejezett aromákat. Ami a kései szüretet illeti, tudatosan állnak ki a wachaui hagyományok mellett. Csak így lehet leképezni a dűlő kifejezését, ebben biztosak. Bár más eredménnyel. Ők karcsú borokat akarnak. A botritiszt és a maradékcukrot mindketten szigorúan elutasítják – hitvallásuk.

„Olyan magas savértékeink vannak, hogy sok borász itt a kétségbeeséstől tépné a haját“ – mondják és nevetnek. Mögötte rengeteg megfontolás áll. Ez a rendkívül sűrű ültetéssel és szigorú lombmunkával kezdődik, a szőlőfürtjeik gyakorlatilag szabadon lógnak, mindig a Waldviertel zord szele kényezteti őket – egy módszer, amit Michael hozott magával Pfalzból. „A szőlőnek fény, fény, fény kell“ – magyarázza.

Minél több a lombozat, annál több cukrot építene be a szőlő, és ezt meg akarják akadályozni. A biogazdálkodás is segít abban, hogy a gyors cukorképződést kordában tartsák, így kerülik el a nem kívánt túlérettséget.

A hűvös és magas fekvésű dűlők a finomságokban gazdag borok feltételei.

Öntözés nincs, mert a túlzott növekedés nem kívánatos. „Míg a környékbeli szőlőskertekben júliusban burjánzik a szőlő, nálunk úgy néz ki, mintha semmit sem tudnánk szüretelni“ – mondja. Csak semmi elkényeztetés, a tőkéknek edződniük kell. Az eredmény kis bogyójú, egészséges szőlő, amely esőben sem reped meg és nem rohad.

A Trenningről származó Riesling akkor rendesen igénybe is veszi az embert. Ostorozza a szájpadlást és borzongató élvezetet nyújt. Ők „szadomazo“-bornak hívják. Magas ásványi tartalmú – gneisz, grafit és egy kis mész fémjelzi. Wachau kegyelem nélkül. Pucéran.

A Spitzer Graben-i szőlőművelés határmezsgye, kihívás embernek és növénynek. A teraszok meredekek, a parcellák keskenyek. A Grabenwerkstatt szőlőskertjei még rátesznek egy lapáttal. A soraik között egy traktor sem fér át. Némelyiknél még a kis talajmaró is nehezen boldogul, amit saját kezűleg tolnak át a szőlősorokon.

Az eredmény: kevés termés, sok szubsztancia, éllel és csiszoltsággal rendelkező borok, a műhelyből és nem futószalagról.
Ez tiszta kézi munkát jelent, hegyi szőlőművelést otthoni romantika nélkül, sokkal inkább kemény fizikai munkát. Akár 82 százalékos lejtőnél a szüretelőknek csúcsformában kell lenniük, még a Kalkofennél is, ahol a szőlőskertek lépesmézként vakmerően emelkednek ki a lejtőből. Meredek, köves és forró ott. A humuszréteg vékony, alatta csupasz szikla van, amelybe a tőke gyökerei belekapaszkodnak és áthatolnak.

A borászat egyszerű, modern építészete tökéletesen illeszkedik a tájba.

„Ezt csak a Riesling bírja“ – mondja Franz Hofbauer. Bármennyire dívásan viselkedik is a szőlőfajta a pincében, a természetben igazi harcos, egy amazon. Itt is, ott is nagy figyelmet akar – a pohárban is. Nem olyan bor, amit csak úgy mellékesen iszik az ember, a Riesling Kalkofent meg kell hódítani. Kezdetben zárkózott, megközelíthetetlen, kopár bájjal – idővel annál beszédesebben.

Trenning és Kalkofen – talán a legmarkánsabb Riesling-dűlők széles e vidéken. Ezzel szemben a Ried Bruck-i Riesling játékosnak és temperamentumosnak tűnik. A Bruckon, a Spitzer Graben legismertebb dűlőjében található szőlőskert csak későn került hozzájuk. A kezükbe esett, a tulajdonos jégesőkár után már nem akarta saját maga szüretelni és eladni. Egyetlen feltétel: továbbra is biogazdálkodással kell művelni. Reggel hétkor nézték meg a szőlőskertet, nyolckor kezdődött a szüret. Három teljes nap tíz emberrel 750 literért. „Tulajdonképpen semmi, de nekünk ez volt a világ!“ – emlékszik vissza Michael.

A szóbeszéd, hogy a meredek teraszokat nem lehet biogazdálkodással művelni, csak még inkább ösztönözte őket: „Miért ne menne itt is?“, csodálkozik Franz Hofbauer, ha a világ minden táján működik. Egyszerűen több munkaerőre, több ráfordításra, több időre van szükség.

Ide fent biodinamikus készítményeket is kijuttatnak. A készítmények kikeverése, mialatt tilos a mobiltelefon használata, lassítja az időt. Egy óra hívások, e-mailek vagy üzenetek nélkül. Az az összes idő, amit a szőlőskertben tölt az ember, megváltoztatja a gondolatokat, a hozzáállást. Mélyebbre hatol, megtanulja megérteni a természetet, a szőlőtőkéket. Michael ezzel szemben pragmatikusan látja: észreveszi, hogyan gyógyulnak a tőkék például egy jégeső után egy macskagyökér-készítmény által. Működik, és neki ez elég.

Tavaly szántották először a szőlőskertet lóval. Az az élmény, hogy a nehéz noriker hidegvérű lovat lassan vezessék a szőlők között, nagy hatással volt rájuk. Ez olyan, mint a meditáció.

A pincében minden redukált, néhány acéltartály, két kis fahordó, egy prés és egy spártai géppark három kézi maróval, a szent Urban egy csupasz szürke falon, egyéb semmi. Az erjesztés spontán történik. Ha kell, mert az erjedés akadékoskodik, a tartályokat takarókkal melegítik. Minden lassan történik, főleg a Riesling hagy időt a fejlődésre, és ez így van jól. A kész bort nem derítik és nem szűrik, csekély kén hozzáadásától viszont nem riadnak vissza. Erre szükség van a dűlők karakterének megőrzéséhez, hiszik. Az egészfürtös préselés és az áztatás elhagyása is hozzájárul ehhez. Még a Veltlinerjeik is karcsúak. Még ha mindkét borász meg is őrült a Rieslingért, a Grüner Veltliner egyszerűen hozzátartozik a Wachauhoz. És jól is megy nekik a keze alatt. A két teraszos dűlőből, a Schönből és a Brandstattból származó Veltlinerek lágyak és visszafogottak, mégis mélységet mutatnak. Olyanok, mint a nappal és az éjszaka: a Brandstatt az akár 70 éves tőkéivel finom idegzetű, gyors, sós, a Schön ezzel szemben egy gigolo bájával rendelkezik.

Nem tömegeknek szánt borok, mégis forrón áhítottak. A raktárak üresek, a borok elkeltek. —

Weingut Grabenwerkstatt
Feldweg 6, 3622 Trandorf
grabenwerkstatt.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!