A-La-Carte

Volle Kanne (2014/3)

A tej újra ízlik. A forrongó laktóz-hisztéria közepette a hazai csúcsgasztronómia magabiztosan nyúl a természetes termékhez.




Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Stephanie Golser

„Unterjoch”, „Oberjoch” és „Göll-átkelés” választható menüként, ha valaki Andreas Döllerer étlapját olvassa, amely egy kompakt méretű, összehajtható térképként mutatkozik be. Olyan kulináris vándorutakat mutatnak be rajta, amelyek másfél és három és fél óra közötti időt, valamint némi kitartást igényelnek.

Eredeti, szimbolikus jelentésű áltanulmány, amely Döllerer filozófiáját helyezi a középpontba. A környező táj az, amely tartósan meghatározza túráinak szakaszait, és arra készteti a hazájához kötődő salzburgi csúcsséfet, hogy folyamatosan a régió termékeit használja. Ez az oka annak, hogy menüsorában mindig fenntart két ételt a tej témájának. Aki ezeket keresi, az „Unterjoch” szakasz főételénél találja meg, amelyhez pinzgaui tejesborjút, párolt csicsókagumót, ropogós hegyi szénát és sóskát önt fel savóból készült alaplével („valójában melléktermék, de számomra rendkívül érdekes”). A nyersanyagot, amely a tej sajttá alvadása után választódik el, szinte zsírmentes, fehéres-sárgás színű és sós ízű, a két kilométerre található biogazdaságból, a Fürstenhofból szerzi be. Ez a gazdaság inspirálta a szakácsot egy másik ízletes csemege, az „Alpin Miso” elkészítésére: ez egy Jersey-marhák nyers tejéből készült aludttejrög, amely magas fehérje- és zsírtartalma miatt különösen aromás. Ez a sajtkészítés előtti termék nem kerül a szupermarketekbe, mivel romlandó és gyorsan el kell fogyasztani. Döllerer naponta kap a salzburgi különlegességből, amely látványra szemcsés házi sajtra hasonlít, de szabálytalan darabokból áll; nincs szilárd állaga, hanem elolvad a szájban és enyhén édes ízű. A csúcsséf szállítmányonként akár hat kilogramm aludttejrögöt is átvesz, amit 24 órán belül fel kell szolgálni, „mert utána megromlik és megsavanyodik”. Döllerer misoleves-újraértelmezésének fő összetevőjeként az aludttejrög helyettesíti a tofut, amely az eredeti változatban úszik a meleg folyadékban. A viszonylag filigrán tejterméket a csúcsséf tisztán használja fel, a saját íze tudatosan hamisítatlan marad. Döllerer csupán kiemeli az aludttejrögöt abból a savóból, amelyben szállították, mélytányérokba helyezi, és a vendég előtt önti rá a misolevest. A leves klasszikus elemeit füstölt pinzgaui „Schotten”-nel, egy másik tejtermékkel egészíti ki: ezt a hagyományos sajtot ma már csak Pongauban és Pinzgauban készítik el néhány gazdasszony, akik savó és író keverékét savanyítóval felforralják, a túrószerűen kicsapódott sajtot lemerik, majd kézzel kúp alakúra formázzák, amelyeket tíz napig hidegen füstölnek, így kapják meg az aranybarna színt és a tömör állagot. Döllerer a „Schotten”-t tealevelekhez hasonlóan áztatja, hogy a japán levesnek fűszeres, füstös ízt kölcsönözzön, és az ételt mintegy tíz különböző hegyi gyógynövénnyel és virággal teszi teljessé a Tennengaui-Alpokból. A radikális regionalista következetesen alkalmazza filozófiáját a desszertkréációknál is: a „bodzavirág, málna és kecskefriss-sajt” ételhez az oberalmi (Hallein) Georg Wimmerre támaszkodik, aki egyszemélyes vállalkozásként először egy sajtos kocsival járta az országot, később a saját garázsában, ma pedig egy egykori ementáli sajtüzemben, vásárolt tejből készít joghurtot és sajtot. Enyhe kecskefriss-sajtját Döllerer egy kis cukorral és vaníliarúddal finomítja, és marinált, zselésített, valamint ropogós málnával, továbbá négyféle textúrájú bodzavirággal kombinálva – sült szeletként és lágy, olvadós krémként – szolgálja fel.

Eközben kollégája, Heinz Reitbauer saját sajtgyártási kísérleteket folytat. A bécsi Steirereck étteremben mára desszertklasszikussá vált például a saját készítésű édes friss sajt, amelynek bemutatásához Reitbauer egy sajtüzem technológiáját veszi alapul: ahelyett, hogy porcelánon tálalná, a csúcsséf egy nagy méretű, gyűrűvel kifeszített finom szitát használ, amelyet a személyzet üresen helyez az asztalra. Ezt követi egy tálalódeszka, amelyen egy kerek fa sajtdoboz, két pohár physalis (két textúrában: egyszer marinált, egyszer fagyasztva szárított) és egy tálka fagylalt áll. Egy spatulával az édes sajtot a dobozban lévő savófürdőből a konyhai szitára emelik, sajthárfával felszeletelik, egész és morzsolt physalis-gyümölcsökkel veszik körül, és egy kanál savó-gabona fagylalttal egészítik ki. Az á la carte választékba olyan étel is bekerült, amelyhez Reitbauer lime-os vajban sült folyamirákokat tálal paszternákos rétes mellé, amelynek tésztája hajszálvékony tejzseléből áll; ehhez a felhevített tejet zselatinnal keverik, nagy tepsikre öntik, és tíz perc hűtés után téglalapokra vágják, amelyekbe a csúcsséf fehér gyökérpüréből, krutonból és korintusi mazsolából készült tölteléket csomagol.

Mindezeknek a tejkomponenseknek az alapja a nyers szénatej, amelyből Reitbauer hetente körülbelül 30 litert szállíttat Bécsbe a stájerországi Seebachból, Karl-Heinz Dicker tejtermelőtől, és amelyet a vendég kérésre hétfőtől szerda délelőttig poharanként is megrendelhet a Steirereck Meierei-ben. „Három napig nincs minőségromlás. De utána a tejet fel kell dolgozni. Bár tovább is eláll, de akkor erőteljesebb az íze és nő a csíratartalom; ott nem akarunk kockáztatni.” A csúcsséf esküszik a természetes termékre, amely szerinte összehasonlíthatatlanul teltebb és változatosabb ízű, mint azoknak a teheneknek a teje, amelyek étrendje silóból (tejsavas erjedésű takarmány) áll. Reitbauer beszállítója, Karl-Heinz Dicker zenetanár, és hat évvel ezelőtt vette át szülei gazdaságát, ahol 25 tehenet, köztük 15 tejelő tehenet tart. Az állatokat a környező legelők kínálatával etetik, amelyeken szabadon legelhetnek, valamint saját termelésű szénával. 2009-ben kifejezetten egy csúcstechnológiás szárítóberendezésbe fektetett be, amelyben a levágott takarmányból – amely a mezőről a pajtába történő gyors szállítás miatt még gazdag virágokban, magvakban és levelekben – kíméletesen vonja ki a nedvességet. Ehhez egy aknán keresztül a 70 négyzetméteres doboz felső végén beszívják a laza szénarétegek nedvességét, miközben a doboz alján lévő nyíláson keresztül meleg levegőt fújnak be. A folyamat három napig tart, ami után a széna már csak tízszázaléknyi nedvességet tartalmaz. Az eredmény: „Olyan minőségű széna, amilyen korábban csak kivételes években, tökéletes időjárási körülmények között létezett; és egy olyan tej, amely már nem ízlik furcsán istállószagúnak vagy dohosnak, hanem igazán jónak” – lelkendezik a konyhafőnök.

A telt tejízet Markus Mraz avantgárd szakács is el akarja kapni. A „So(ja) Topf’n” desszerthez ezért egyszerre több tejterméket használ: az aludttej és görög joghurt alapú krém jelenti az első réteget, amire a csúcsséf krémes túrófagylaltot ken. A masszát fagyasztott fehér csokoládékrém-lapokkal borítja, amelyeket hajszárítóval megolvasztva lezárja az alatta lévő két textúrát. Az öt évig érlelt szójaszószban marinált erdei szamócával és szójaszósz-zselével együtt ez egy édes menüzárás, amelyet az ember semmiképpen sem akar megosztani. Mraz meglepetést okoz a hófehér tejdesszert minimalista tálalásával is: a látszólag csak néhány gyümölccsel és porcukorral díszített, síknak tűnő tányér valójában mély, így kanalazáskor egyre mélyebbre jutunk a viszkózus rétegekbe, amelyeknek az írópor frissítő savasságot ad. Az írót a csúcsséf a legújabb kréációjába is beleépíti: ehhez pácolt báránytatárra, amelyet muscovado-cukorral és borssal ízesít, Gillardeau-osztrigát és daikon-retket halmoz, és az összetevőket olyan juh-íróval köti össze, amelyet előzőleg mogyoróolajjal és egy kevés citromlével homogén emulzióvá turmixolt.

Konstantin Filippou elsősorban juh-tejtermékeket használ ételeihez. „Szeretem azokat a dolgokat, amelyeknek saját ízük van, és egy kicsit feszegetik a határokat.” Görög gyökereinek megfelelően a tej-fókuszú ételekhez leginkább juhjoghurtot használ. A termék származását illetően azonban nem olyan szigorú. A különleges frizurájú szakácsot egy dániai biotermék győzte meg: „Bár megvan az ára és egy héten belül fel kell dolgozni; a minősége viszont elképesztő.” Szerecsendióból, fahéjból, kurkumából, ánizsból, chiliből, levendulavirágból, fehér borsból, gyömbérből, szegfűborsból és kardamomból álló fűszerkoktéllal elkeverve, például előételként, ropogósra sült padlizsáncsipsz mellé kínálja mártogatósnak. Felhasználja a juhtejt töltött szőlőlevelek készítéséhez is. „Valójában banális étel. Amit itt a piacokon kapni, az szörnyű ízű. Görögországban viszont mindig elámulok, milyen jók tudnak lenni, ezért ki akartam próbálni.” A saját készítésű levelei töltelékéhez trahanát (szárított görög keverék juhjoghurtból, lisztből és durumbúzából) és hajdinát használ, mindkettőt mazsolával, fenyőmaggal, salottahagymával és póréhagymával olívaolajon megpirítja a serpenyőben, felönti juhtejjel, és hagyja megduzzadni. A kihűlt masszát sok kaporral összeturmixolja, beletölti a szőlőlevelekbe, és rövid ideig megsüti, majd alvadt zseléként juhtejt helyez a szorosan feltekert rudacskákra, és amúgy „amuse gueule”-ként szolgálja fel robusztus öntöttvas edényben. A laktózérzékeny vendégeknek természetesen le kell mondaniuk az ilyen falatokról, de egyenértékű helyettesítéssel lepik meg őket, feltéve, hogy a csúcsséf nem csak az asztalnál szembesül ezzel. „Igyekszünk az ilyen helyzeteket eleve elkerülni, és a foglalások telefonos visszaigazolásakor rákérdezünk az allergiákra.”

Általánosságban egyes vendéglátósok népszerű jelenséget sejtenek mögötte, hiszen a laktózérzékeny vendégek száma érezhetően növekszik náluk. Akár népbetegség (Ausztriában a lakosság 15–20 százaléka érintett), akár divathóbort – Heinz Reitbauer, aki maga is érzékenyen reagál a tejre, a következő tapasztalatot szerezte: „A szénával etetett tehenek nyersteje számomra éppolyan jól tolerálható, mint a laktózmentes.” Az íze valószínűleg jobb.

Döllerer’s
Am Marktplatz 56
5440 Golling
Tel.: 06244/42 20-0
www.doellerer.at

Konstantin Filippou
Dominikanerbastei 17
1010 Wien
Tel.: 01/512 22 29
www.konstantinfilippou.com

Mraz & Sohn
Wallensteinstraße 59
1200 Wien
Tel.: 01/330 45 94
www.mraz-sohn.at

Steirereck
Am Heumarkt 2A
1030 Bécs
Tel.: 01/713 31 68
www.steirereck.at

Andreas Döllerer: Alpin Miso

Hozzávalók 4 fõre

A misoleveshez
700 ml zöldségalaplé
25 g kombu alga
10 g bonitopehely
2 újhagyma (finomra vágva)
2 ek szójaszósz
1 lime-levél
kevés pirított szezámmag
60 g füstölt pinzgaui „Schotten” sajt
45 g misopaszta
szójaszósz
1 csepp lime-lé

A betéthez
100 g aludttejrög (ízesítetlen)
gyógynövények ill. virágok elérhetőség szerint, pl. széleslevelű útifű, csalán, podagrafű, árvacsalán, medvehagyma, sóska, mezei sóska, gyermekláncfű, hegyi ürmös, hegyi csombor

A misoleveshez egy lábasban forraljuk fel a zöldségalaplevet. Adjuk hozzá a kombu algát, bonitopelyhet, újhagymát, lime-levelet és szezámot, valamint a füstölt „Schotten” sajtot. Hagyjuk állni a levest 40 percig, szűrjük át szitán, majd ízesítsük misopasztával, szójaszósszal és egy csepp lime-lével. Helyezzük az aludttejrögöt mélytányérokba, és rakjuk meg virágokkal, valamint különféle gyógynövényekkel (elérhetőség szerint). Öntsük fel a misolevessel és tálaljuk.

Heinz Reitbauer: Édes friss sajt szénás nyerstejből vaníliával, physalisszal és gabonával

6 főre

A friss sajthoz
75 ml szénás nyers tej
50 g vaníliás cukor
25 g teljes tejpor
½ vaníliarúd kikapart magjai
425 ml szénás nyers tej (max. 2 napos)
0,75 ml oltóenzim

A savóhoz
1 ¼ l szénás nyers tej
187 g vaníliás cukor
1 ml oltóenzim

A gabonafagylalthoz
1 l édes savó
50 g amaránt
50 g fekete szezám (pirított)
50 g kókuszreszelék (pirított)
50 g kendermag (hámozott és pirított)

A marinált physalishoz
50 physalis (földi cseresznye)
175 ml almalé
125 ml narancslé
30 g vaníliás cukor

A fagyasztva szárított physalishoz
kb. 18 physalis (Little Buddha fajta)

A friss sajthoz egy lábasban 75 ml szénás nyers tejet vaníliás cukorral, teljes tejporral és vaníliamaggal folyamatos kevergetés mellett max. 50°C-ra melegítünk, amíg a cukor és a tejpor teljesen fel nem oldódik (a tej semmiképpen sem forrhat; minden eszközt és edényt előtte 100°C-on fertőtleníteni kell; gyorsan és rendkívül tisztán dolgozni). Adjuk hozzá a maradék szénás nyerstejet, és lassan melegítsük 35°C-ra. Keverjük hozzá az oltóenzimet, és töltsük gyorsan tiszta, 80 ml-es műanyag poharakba. A fedőt csak lazán tegyük rá, és 46°C-on a Hold-o-matban (melegentartó) 90 percig hagyjuk alvadni. Ezután legalább 6 órán át hűtsük.

A savóhoz a szénás nyerstejet a vaníliás cukorral 35°C-ra melegítjük, majd hozzáadjuk az oltóenzimet. A tejet szobahőmérsékleten 45 percig hagyjuk alvadni, majd felforraljuk. Szitán szűrjük át, és a savót hűtsük le.

A gabonafagylalthoz minden összetevőt turmixoljunk össze, passzírozzuk át finom szitán, és fagyasszuk fagylaltgépben. Az összetevők 15 adaghoz elegendőek. A maradék fagylaltot fogyasztásig tároljuk a fagyasztóban.

A marinált physalishoz csillagcső (6–7 mm-es) segítségével vágjuk ki a szárát. Ezután húzzuk le a gyümölcsök héját. Tegyük csavaros üvegbe. Forraljuk fel az almalevet, narancslevet és vaníliás cukrot, majd öntsük a physalisra. Zárjuk le, és 6 órán át hűvös helyen hagyjuk érlelődni. Az ételhez csak kis mennyiségű marinált gyümölcsre lesz szükség. A maradékot felhasználásig tartsuk hűtőszekrényben.

A fagyasztva szárított physalishoz csillagcső (6–7 mm-es) segítségével vágjuk ki a bogyók szárát. Helyezzük a gyümölcsöket tepsire, és sokkoló fagyasztóban fagyasszuk át teljesen. Szárítsuk fagyasztva szárítóban, majd légmentesen csomagoljuk kis adagokban felhasználásig, és tároljuk hűvös, száraz helyen. Borítsuk ki a friss sajtot a formából, helyezzük tányérra és szeleteljük fel. Egész marinált physalis-gyümölcsökkel, aprított fagyasztva szárított physalisszal és a savó-gabona fagylalttal tálaljuk.
Tipp: A fagylaltkészítéskor megmaradt gabonát szárítsuk ki, és használjuk müzlihez összetevőként.

Markus Mraz: So(j)a-túró

Hozzávalók 4 adaghoz

A Chiboust-krémhez
75 ml görög joghurt
75 ml aludttej
1 lime (reszelt héja)
2 lap zselatin
100 g tojásfehérje
40 g cukor

A túrófagylalthoz
250 g túró
1 lime (leve)
⅛ l tejszín
¼ l tej
2 ek sovány tejpor
1 csipet só
150 g cukor

Az erdei szamócához
1 csésze erdei szamóca
¹⁄₁₆ l szójaszósz (5 éves, beszerezhető: www.bosfood.de)
5 ek juharszirup

A fehér csokikrémhez
100 g fehér csokoládé
3 ek kakaóvaj

A díszítéshez
citromfű
rózsaszirom
írópor (beszerezhető: www.foodconnect.de)

A Chiboust-krémhez keverjük össze a joghurtot, az aludttejet és a lime héját. A zselatint áztassuk hideg vízbe, majd keverjük a masszához. Verjük fel a tojásfehérjét a cukorral kemény habbá, és óvatosan forgassuk a joghurtkrémbe. Töltsünk meg négy mélytányért félig a kész krémmel, és tegyük hidegre.

A túrófagylalthoz verjük fel a túrót a lime levével. A tejszínt, tejet, sovány tejport, sót és cukrot forraljuk fel, és állványos mixerrel kb. 10 percig turmixoljuk. Hagyjuk kihűlni, keverjük hozzá a túrót, és fagyasszuk fagylaltgépben.

Az erdei szamócához keverjük össze a szójaszószt a juharsziruppal, ízlés szerint édesítsük. Tegyük a bogyókat a marinádba.

A fehér csokikrémhez olvasszuk fel a csokoládét és a kakaóvajat forró vízfürdőben. Kenjük vékonyan folpackra. Spatula segítségével porciózzuk és fagyasszuk le.
Tegyük a túrófagylaltot a kész tányérokon lévő Chiboust-krémre. Fedjük le a fagyasztott fehér csokoládélapokkal, és hőlégfúvóval óvatosan melegítsük fel őket. Tálaljuk marinált erdei szamócával, citromfűvel, rózsaszirmokkal és íróporral.

Konstantin Filippou: Töltött szőlőlevelek
alvadt juhtejjel

Hozzávalók 4 fõre

A szőlőlevelekhez
500 g fiatal szőlőlevél
400 ml víz
10 g só

A töltelékhez
100 g salottahagyma
50 g póréhagyma
150 ml olívaolaj
100 g hajdina
25 g tarhana
50 g mazsola
50 g fenyőmag
50 ml citromlé
150 ml juhtej
só, fekete bors
50 g aprított kapor

Az alvadt juhtejhez
125 ml juhtej
2 lap zselatin
só, bors

A szőlőlevelekhez
mossuk meg a leveleket és távolítsuk el a szárukat. Blansírozzuk forrásban lévő vízben (kb. 3 perc), majd jeges vízben hűtsük le. Emeljük ki a szőlőleveleket a jeges vízből és csepegtessük le. Eközben forraljuk fel a vizet sóval. Töltsük a szőlőleveleket üvegekbe, és öntsük fel a sós vízzel. Zárjuk le az üvegeket és hagyjuk kihűlni. A kihűlt üvegeket kb. 1 órán át 80°C-os gőzben sterilizáljuk.

A töltelékhez vágjuk a salottahagymát és a póréhagymát finom kockákra, és pároljuk üvegesre az olívaolajon. Adjuk hozzá a hajdinát, tarhanát, mazsolát és fenyőmagot, és rövid ideig pirítsuk együtt. Locsoljuk meg citromlével, majd öntsük fel juhtejjel, és forraljuk fel röviden. Ízesítsük sóval és borssal. Vegyük le a tűzről, és hagyjuk 30 percig duzzadni.
A kihűlt masszát turmixgépben a kaporral rövid ideig turmixoljuk, hogy enyhén kötött massza keletkezzen. Töltsük meg a szőlőleveleket és süssük meg olívaolajon.

Az alvadt juhtejhez áztassuk a 2 lap zselatint hideg vízbe. Ízesítsük a juh-tejet sóval és borssal, majd forraljuk fel. Főzzük két percig. Ezután vegyük le a tűzről, keverjük bele a beáztatott zselatint, öntsük fóliával bélelt tepsire, és hűtsük le hűtőszekrényben. Vágjuk 5 mm széles csíkokra (a szőlőlevelek hosszában), helyezzük a sült szőlőlevelekre és tálaljuk.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!