A raktárépülettől a vörösborok mennyországáig
Szöveg: Michael Prónay Fotó: Manfred Klimek
Josef és Horst Gager, apa és fia esetében észrevehető, hogy a gyakorlat emberei. Az apa, az 1948-as születésű, a horitschoni raktárépületben volt műhelyfőnök, amikor az 1980-as években egy hektár Blaufränkisch-szel, mellékállású borászként kezdte pályafutását. 1984-ben töltötték palackba az első évjáratot, az 1983-ast. Az évjárat hasonlóan napsütötte volt, mint a 2003-as. Abban az időben annak, aki értette a dolgát, szinte lehetetlen volt rossz vörösbort előállítania. És ez az 1983-as évjárat rögtön a második helyen végzett a Falstaff vörösbor-versenyén, ami azonnal az egekbe repítette az újonc ismertségét. Ennek ellenére a borászkodás még 15 évig mellékállás maradt. Csak 1999-ben – amikor már öt hektárt műveltek – hagyta ott Josef Gager a kenyérkereső munkáját.
Horst, a junior (született 1973), szintén műszaki képzettséggel rendelkezik. Az épületgépészeti és energiatervezési HTL elvégzése után nyolc évig egy bécsi készházakat gyártó cég iparjogilag felelős ügyvezetője volt, mielőtt 2003-ban visszatért volna otthonába. Az üzem minden szempontból „State of the Art”: 1999/2001-ben építették az első új pincét Deutschkreutzban, 2004/06-ban látványos bővítés történt, azóta hat kétágyas szoba és tíz főtől foglalható ínyenc menük is rendelkezésre állnak.
A Gager család ma 37 hektárt művel. Milyen érzés ilyen jelentős üzemként tekinteni magukra? „Nem is vagyunk olyan nagyok, Gesellmann, Hans Igler, J. Heinrich, Kirnbauer és még Pfneisl is nagyobb nálunk” – szerénykedik Josef Gager. „Szép középüzemmé váltunk” – határozza meg a junior, „bár a területbővülés az elmúlt években viszonylag robbanásszerű volt.” Miért van valójában annyi eladó szőlőterület? Horst Gager magyarázata: „Deutschkreutzban a tipikus eset az, hogy a férj dolgozik, a feleség a gyerekekkel otthon van. Társadalombiztosítási okokból 2, 3 vagy 4 hektárt művelnek mellékállásban, a szőlőt pedig eladják. De a fiatalok, akik már tanultak, azokat ez nem érdekli, és amikor a szülők már nem bírják, akkor az ilyen kis területek piacra kerülnek.” Mennyibe kerül egy ilyen szőlőültetvény? Horst Gager: „Jelenleg négyzetméterenként 2,50 és 3,50 euró között. Vásároltunk már 2,20-ért, de 4 euróért is.”
Josef Gager még egy okot említ, amiért a puszta mellékállású szőlőtermelés nem a legjobb megoldás: „A minőségi szemlélet természeténél fogva nem eléggé hangsúlyos. A csúcsborászok a gyengébb években is tartják a minőséget, ehhez hozzátartozik az időjárás folyamatos megfigyelése. Vannak évek, amikor könnyedén le lehet szüretelni hektáronként 5000 vagy 6000 kiló szőlőt, de más években a 4000 is sok lehet.” Ugyanis: „A minőség 80%-a a szőlőültetvényben dől el, és ez hivatalos!” – mosolyodik el az idősebb borász.
A szőlőfajta-összeállítást tekintve Gageréknél részben a hagyományos vonal dominál – a Zweigelt és a Blaufränkisch túlsúlyban van, emellett van Cabernet, Merlot és Syrah, amelyeknek már bizonyos tradíciója van a régióban –, a Roesler és a Tannat fajtákkal viszont kifejezetten szokatlan az összeállítás. Nincs fehérboruk? Josef Gager: „De van, az utóbbi időben minden évben. Amikor olyan szőlőterületeket veszünk át, amelyekben fehérszőlő is van, azzal az egy évjárattal palackozunk, mielőtt kivágnánk a területet és újratelepítenénk vörösborral.” Ehhez még hozzátartozik egy Rosé-pezsgő is, amelyet a Szigeti család készít Golsban.
A termékpaletta legfontosabb bora a „Quattro” Cabernet, Blaufränkisch, Zweigelt és Merlot fajtákból. A Cabernet, Blaufränkisch és Tannat fajtákból készült „Tycoon” (hivatalosan csak asztali bor) egészen a közelmúltig a ház csúcsbora volt. E felett áll azonban időközben a csak a legjobb években palackozott „Blaufränkisch Gager”: „Ez mind Közép-Burgenland, mind pedig házunk Blaufränkisch-szakértelmét igazolja” – mondja az idősebb Gager. A junior pedig hozzáteszi: „Két-három lépcsővel lejjebb a Vitikult-Blaufränkisch szintén nagyon a szívemhez nőtt. Ennek nemzeti és nemzetközi szinten is a fogyasztók tudatába kell emelnie a szőlőfajta jelentőségét” – mondja a Közép-Burgenlandban működő nyolc üzem szövetségének elnöke és (Walter Kirnbauerrel közös) társalapítója.
Milyen a jövő? Horst Gager: „A 37 hektárral stabil méretünk van, a jövőben inkább lassítunk – még akkor is, ha az apa, aki hivatalosan nyugdíjas, az üzem legolcsóbb munkaereje.” Amire az apa harsány nevetésben tör ki.