Mit keres Bordeaux Kaliforniában?
Opus One, egy közös borászat a Napa-völgyben.
Szöveg: Michael Prónay Fotó: Philipp Horak
Ugorjunk vissza 1981-be. Júniusban, a legelső bordeaux-i Vinexpo-n, a Baron Philippe de Rothschild standjának részeként egy kis pavilon áll egy dobogón; belül az 1945 óta megjelent összes művészcímke ki van állítva. Az ember körbesétál és megnézi őket, de hirtelen – bár a lehető legudvariasabb módon – megkérik, hogy hagyja el a termet. Az ember csodálkozik, lemegy a néhány lépcsőfokon, és meglátja, miért: Philippe Rothschild érkezik Robert Mondavival, hogy partnere számára egy kis tárlatvezetést tartson a címkekiállításon.
Nos, a mára közel 70 hektáros (ebből 55 termő) borászat két alapítója már jó néhány éve ott ül az asztalfőn termelőjükkel együtt. Amit onnan fentről látnak, annak az elégedettséggel kell eltöltenie őket, hogy egy igazán egyedülálló projektet hívtak életre. Bár a Mondavi 2004 óta a Constellation Brands globális italkonszernhez tartozik, annak felelősei – teljes joggal – óvakodtak attól, hogy bármilyen módon beavatkozzanak az üzletvezetésbe. A Rothschild oldalán továbbra is Bárónő Philippine de Rothschild áll, aki már ő is a hetvenes éveiben jár, és látnok édesapja 1988-as halála óta képviseli a ház érdekeit.
Az Opus One annak idején azzal a céllal indult, hogy mind az építészet (a modern épület mára a Napa-völgy turisztikai mágnesévé vált), mind a bor tekintetében mércét állítson fel. Az első évjárat 1979-ben született, akkor még a Mondavinál vinifikálva. 1991-ben költöztek be az új pincészetbe. Mind a szőlészeti, mind a pincemenedzsmentet teljesen bordói stílusban folytatták, a végső döntéseket a Mouton-Rothschild szakemberei hozták meg, természetesen egyeztetve a Mondavi embereivel. 2004/05 óta David Pearson személyében először van önálló ügyvezető igazgató (mai szóhasználattal CEO, Chief Executive Officer), és 2001 óta Michael Silacci személyében egy önálló felelősséggel bíró főborász. Utóbbi nemrég Bécsben járt, Roger Asleson, a ház PR-igazgatójának kíséretében.
A borok stílusa
A szőlőfajták aránya egyértelműen médoc-i hatást mutat: a Cabernet Sauvignon dominál (81%), amelyet a Merlot és a Cabernet Franc (egyenként 6%), a Petit Verdot (5%) és a Malbec (2%) követ. Ha megkóstoljuk az Opus One-t, egy dolog azonnal feltűnik: ezek olyan borok, amelyeknek semmi közük ahhoz, amit a kaliforniai csúcsvörösborokról szinte mindenhol olyan szívesen mondogatnak; nyoma sincs bennük az erőnek, a robusztusságnak, a túláradásnak és az opulenciának, nyoma sincs a "Parkerizációnak". Ezek abszolút időtlen eleganciájú, hozzáférhető, mégis komplex benyomást keltő borok; az alkohol egyáltalán nem érezhető.
Nem tudtuk megállni, hogy ne kérdezzünk rá az alternatív dugókra. A csavarzárról nem tartanak sokat ("Minden túlzottan reduktívvá válik", amit mi idehaza nem tudunk megerősíteni), cserébe viszont az idei évtől a nagy formátumoknál (magnumpalacktól felfelé) minden egyes dugót gondosan tesztelnek a hibátlanság szempontjából.
A kóstolást – az idehaza szokásos sorrendtől eltérően – az éretttől a fiatal felé haladva végeztük: "Minél fiatalabbak a borok, annál intenzívebbek és feszesebbek" – indokolja az eljárást Silacci.
1991 (13,5%) Egy előző napi magnumpalack maradéka. Michael Silacci nem is akarta engedni, hogy megkóstoljuk, de ragaszkodtunk hozzá. Gyönyörűen érett, alig érezhető oxidáció, továbbra is sok finomságot és elegáns gyümölcsösséget mutat.
2001 (14,2%) Michael Silacci első évjárata. Ragyogó gránátvörös; csodálatosan komplex bogyós gyümölcsös illat, gyönyörűen fejlődött, mély, kontúros, csupa báj; zamatos, csodálatos egyensúly, abszolút időtlen, klasszikus, gyönyörű, 95.
2005 (14%) Rubinvörös, finom gránátvörös széllel; finom, fiatalos illat, feketeribizli, a fejlődés kezdetén áll, komplex és ismét elegáns; finom szövésű, mégis jelenlevő, csodálatos hosszúság, 93.
2006 (14,4%) Rubinvörös egészen a széléig; zamatos, tiszta, fiatalos feketeribizlis illat; zamatos, még egy kicsit zárkózottabb, mint a 2005-ös, de nagyon jó adottságokkal rendelkezik, a cserzőanyagok még elég határozottan érezhetőek, biztos jövő, 92.
2007 (14%) Ez az az évjárat, amely jelenleg az Opus One kínálatában kapható a piacon. Rubinvörös, enyhén ibolyás széllel; zamatos, sűrű, mély, komplex, finom feketeribizlis jegyekkel, fiatal, de nagyon ígéretes; zamatos, szép gyümölcs-tannin feszültség, sűrű anyag, nyugodt nagyság, nagyszerű, 94.
Az Opus One Ausztriában a bécsi Vinothek St. Stephan-ban kapható, a 2007-es 292 euróba, a 2004-es magnumpalackban 568 euróba kerül.
Ugorjunk vissza 1981-be. Júniusban, a legelső bordeaux-i Vinexpo-n, a Baron Philippe de Rothschild standjának részeként egy kis pavilon áll egy dobogón; belül az 1945 óta megjelent összes művészcímke ki van állítva. Az ember körbesétál és megnézi őket, de hirtelen – bár a lehető legudvariasabb módon – megkérik, hogy hagyja el a termet. Az ember csodálkozik, lemegy a néhány lépcsőfokon, és meglátja, miért: Philippe Rothschild érkezik Robert Mondavival, hogy partnere számára egy kis tárlatvezetést tartson a címkekiállításon.
Nos, a mára közel 70 hektáros (ebből 55 termő) borászat két alapítója már jó néhány éve ott ül az asztalfőn termelőjükkel együtt. Amit onnan fentről látnak, annak az elégedettséggel kell eltöltenie őket, hogy egy igazán egyedülálló projektet hívtak életre. Bár a Mondavi 2004 óta a Constellation Brands globális italkonszernhez tartozik, annak felelősei – teljes joggal – óvakodtak attól, hogy bármilyen módon beavatkozzanak az üzletvezetésbe. A Rothschild oldalán továbbra is Bárónő Philippine de Rothschild áll, aki már ő is a hetvenes éveiben jár, és látnok édesapja 1988-as halála óta képviseli a ház érdekeit.
Az Opus One annak idején azzal a céllal indult, hogy mind az építészet (a modern épület mára a Napa-völgy turisztikai mágnesévé vált), mind a bor tekintetében mércét állítson fel. Az első évjárat 1979-ben született, akkor még a Mondavinál vinifikálva. 1991-ben költöztek be az új pincészetbe. Mind a szőlészeti, mind a pincemenedzsmentet teljesen bordói stílusban folytatták, a végső döntéseket a Mouton-Rothschild szakemberei hozták meg, természetesen egyeztetve a Mondavi embereivel. 2004/05 óta David Pearson személyében először van önálló ügyvezető igazgató (mai szóhasználattal CEO, Chief Executive Officer), és 2001 óta Michael Silacci személyében egy önálló felelősséggel bíró főborász. Utóbbi nemrég Bécsben járt, Roger Asleson, a ház PR-igazgatójának kíséretében.
A borok stílusa
A szőlőfajták aránya egyértelműen médoc-i hatást mutat: a Cabernet Sauvignon dominál (81%), amelyet a Merlot és a Cabernet Franc (egyenként 6%), a Petit Verdot (5%) és a Malbec (2%) követ. Ha megkóstoljuk az Opus One-t, egy dolog azonnal feltűnik: ezek olyan borok, amelyeknek semmi közük ahhoz, amit a kaliforniai csúcsvörösborokról szinte mindenhol olyan szívesen mondogatnak; nyoma sincs bennük az erőnek, a robusztusságnak, a túláradásnak és az opulenciának, nyoma sincs a "Parkerizációnak". Ezek abszolút időtlen eleganciájú, hozzáférhető, mégis komplex benyomást keltő borok; az alkohol egyáltalán nem érezhető.
Nem tudtuk megállni, hogy ne kérdezzünk rá az alternatív dugókra. A csavarzárról nem tartanak sokat ("Minden túlzottan reduktívvá válik", amit mi idehaza nem tudunk megerősíteni), cserébe viszont az idei évtől a nagy formátumoknál (magnumpalacktól felfelé) minden egyes dugót gondosan tesztelnek a hibátlanság szempontjából.
A kóstolást – az idehaza szokásos sorrendtől eltérően – az éretttől a fiatal felé haladva végeztük: "Minél fiatalabbak a borok, annál intenzívebbek és feszesebbek" – indokolja az eljárást Silacci.
1991 (13,5%) Egy előző napi magnumpalack maradéka. Michael Silacci nem is akarta engedni, hogy megkóstoljuk, de ragaszkodtunk hozzá. Gyönyörűen érett, alig érezhető oxidáció, továbbra is sok finomságot és elegáns gyümölcsösséget mutat.
2001 (14,2%) Michael Silacci első évjárata. Ragyogó gránátvörös; csodálatosan komplex bogyós gyümölcsös illat, gyönyörűen fejlődött, mély, kontúros, csupa báj; zamatos, csodálatos egyensúly, abszolút időtlen, klasszikus, gyönyörű, 95.
2005 (14%) Rubinvörös, finom gránátvörös széllel; finom, fiatalos illat, feketeribizli, a fejlődés kezdetén áll, komplex és ismét elegáns; finom szövésű, mégis jelenlevő, csodálatos hosszúság, 93.
2006 (14,4%) Rubinvörös egészen a széléig; zamatos, tiszta, fiatalos feketeribizlis illat; zamatos, még egy kicsit zárkózottabb, mint a 2005-ös, de nagyon jó adottságokkal rendelkezik, a cserzőanyagok még elég határozottan érezhetőek, biztos jövő, 92.
2007 (14%) Ez az az évjárat, amely jelenleg az Opus One kínálatában kapható a piacon. Rubinvörös, enyhén ibolyás széllel; zamatos, sűrű, mély, komplex, finom feketeribizlis jegyekkel, fiatal, de nagyon ígéretes; zamatos, szép gyümölcs-tannin feszültség, sűrű anyag, nyugodt nagyság, nagyszerű, 94.
Az Opus One Ausztriában a bécsi Vinothek St. Stephan-ban kapható, a 2007-es 292 euróba, a 2004-es magnumpalackban 568 euróba kerül.