A-La-Carte

Vízenergia (2012/4)

Ázsiában az alga alapélelmiszernek számít, nálunk viszont épp csak a makitekercsek burkolataként népszerű. Pedig sokkal többre is képes.


Szöveg: Claudia Schemerl-Streben · Fotók: Stephanie Golser
Vágják, csomózzák, fonják és vízzel permetezik őket. Roland Trettl csak ezután rendezi el az előkészített komponenseket darabról darabra precízen egymás fölé, mellé vagy egymásra. Amikor a salzburgi Ikarus étterem executive séfje nagy koncentrációval dolgozik az algákkal, nem csupán tányérokon helyezi el azokat. Nála a zölden csillogó norilapok, a rikító rózsaszín ír moszat vagy a méteres, feketészöld tengeri spagetti korall alakú fülbevalóként, fodros sálként, félig áttetsző fűzőként vagy testre simuló overallként is visszaköszönnek a modellek bőrén.
2008-ban Roland Trettl és Helge Kirchberger fotós egy szeszélyes ötletet valósított meg: tizenkét nőt és két férfit szövet helyett élelmiszerekbe burkoltak, és művüket a „Fashion Food” című könyvben örökítették meg. Sertésháló, tésztafélék, halbőrök és -uszonyok szolgáltak provokatív stíluseszközökként. A fotózások során főként azonban különféle algafajtákat használtak, amelyek óriási rugalmasságuk, valamint szín- és formagazdagságuk miatt különösen alkalmasak voltak erre a célra. A dél-tiroli séf a konyhában ismerte meg ezeket a híres tengeri növényeket: rendkívüli munkaköri leírása megköveteli tőle, hogy újra és újra foglalkozzon számára még ismeretlen termékekkel. Minden hónapban egy világszínvonalú szakács két menüjét szolgálja fel a Hangar-7 éttermében. Trettl és konyhai csapata számára ez nemcsak minden hónapban új technikákat, új recepteket és új dekorációt jelent, hanem új élelmiszereket is. Marcelo Tejedor, a spanyolországi Santiago de Compostela-i Casa Marcelo étterem séfje és alga-szakértője mutatta meg neki például a Codiumot, amelyet Ramallo de Mar néven is ismernek. Ez a bokrosan növekvő, finoman szőrös zöld alga elterjedt a sziklás partvidékeken, és húsz-harminc centiméteres hosszúságot ér el. A szivacsos állagú és jellegzetes kagylóaromájú, felmosórongyra emlékeztető zöld algát áprilistól októberig szüretelik. Ebben az időszakban Trettl a számára legérdekesebb algát – a sajátos íz és illat teszi számára egyedivé a világoszöld tengeri növényt – igény szerint naponta beszerezheti (egy telefonhívás után tizenkét órán belül megérkezik a szállítmány). Csak egyórányi autóútra Tejedor éttermétől kutatják fel őket, Antonio Muiños algagyűjtő által. Ő körülbelül egy méter mélyen búvárkodik a galíciai Costa de la Muerte partjainál, és kíméletesen, kézzel szüreteli a vízi növényeket. A partvidék nemcsak az ínyencek által áhított kacsakagylókról ismert, amelyeket a percebeirok (kagylóbúvárok) életük kockáztatásával gyűjtenek be a meredek sziklákról, hanem számos algafajtáról is, amelyek fonalas, hengeres, korall-, lemez- vagy bokorszerű alakot öltenek, és zöld, vörös, barna, zöldeskék, sőt szinte fekete színben csillognak, és olyan neveket viselnek, mint kombu, cukorkombu, tengeri saláta, vörös hínár vagy nori.
Becslések szerint 400 000 algafaj létezik világszerte, ebből mindössze 160 faj alkalmas fogyasztásra. Ilyen például az ír moszat, amely a vörösalgák csoportjába tartozik, és ír gyöngymoszatként is ismert. A névhasonlóság ellenére botanikailag semmi köze sincs ahhoz a szárazföldi növényhez, amely párnaszerűen terül el a nedves talajon. Az elágazó porcos moszat egy olyan korongból fejlődik ki, amellyel a tengervízzel mosott sziklákhoz tapad, bíbor- vagy lilás színű, és nyers állapotban szilárd állagú. Ágai néha laposak, néha fodros alakúak. Magas karragéntartalma miatt ezt az algát, amely elsősorban az észak-atlanti partokon, különösen Írország északi és nyugati partvidékén nő, zselésítő- vagy sűrítőanyagok (a zselatin vegetáriánus helyettesítője) előállítására használják, fogkrémhez keverik, vagy hidratáló és irritációt csökkentő hatása miatt a kozmetikai ipar krémekbe keverve tégelyekbe tölti. Walesben az ír moszatból készül a nemzeti étel, a Laverbread is, amelyhez a hínárt órákig kell főzni, amíg zabpehelybe nem forgatják és ki nem sütik, így kenyérszerű állagot vesz fel. Az ír moszat volt az is, amellyel a dán avantgárd szakács, René Redzepi lenyűgözte Trettl-t: Redzepi kiszárította az intenzív finomságot, porrá őrölte és egy kőre helyezett langusztinokra szórta, amely mellé osztriga-emulziót szolgált fel, „amelyen keresztül a langusztinokat egyszerűen kézzel kell áthúzni. Tulajdonképpen egy egyszerű, de zseniális étel”. Hogy az alga az alpesi térségben még mindig megvetett marginális téma, az Trettl-t nem lepi meg. „Alig jut itt valaki friss áruhoz.” Kivétel mellette Heinz Reitbauer kollégája, aki szintén frissen és sózva szerzi be az algákat a Porto Muiñostól, és akinek a libamáj, vargánya és kétféle alga kombinációját Trettl a vendégszakács-koncepció keretében egy hónapig másolhatta az Ikarusban. „Olyan étel, amin bosszankodom, hogy nem én találtam ki.” A Steirereck konyhafőnöke ehhez blansírozza a szinte áttetsző zöld tengeri salátát, amelyet Laitue de Mer néven is ismernek (finom rákfélék aromájával), erre rétegez egy-egy réteg sárgarépát, főtt barna alga wakame-t – amely osztrigás ízével és húsos állagával tűnik ki –, sült vargányát, valamint vékonyra szeletelt nyers libamájat, és a hozzávalókat a meleg-hideg kontraszttal szivarformájú tekercsbe csavarja, amely mellé vargányából, wakame-ből, vörösborecetből és dióolajból készült vinaigrette-et tálal. „A libamájat evés közben alig lehet észrevenni, csak tökéletesen összeköti a vargánya-alga ízét.” Reitbauer, akinek elsődleges célja, hogy olyan élelmiszerekkel dolgozzon, amelyek vagy közvetlenül a küszöbön, vagy csak néhány kilométerre attól nőnek, nem hagyja ki, hogy egzotikus tengeri növényeket is használjon. „Nem akarom magam egy regionális sarokba szorítani. Bár a hangsúly Ausztrián van, az ízpalettát biztosan nem fogjuk ezzel korlátozni. Végül is az ilyen termékek hatalmas mértékben gazdagítják a konyhánkat.” Reitbauer ennek ellenére csak két algafípusra – a wakame-re és a tengeri salátára (a Steirereck étlapján tengeri fejes salátaként szerepel) – esküszik fel. „Sokat kóstoltunk. Számunkra az algák közötti ízbeli különbségek marginálisak, illetve sokat a haraphatóság tekintetében furcsának minősítettünk.”
A különböző állagok azok, amelyek lenyűgözik a Vincent konyhafőnökét, Peter Zintert. A spanyol Madrid Fusion gasztronómiai vásáron beszélgetett egy algatermelővel, aki azóta az alga szezonban havonta látja el friss áruval, amely nyers állapotban a finom porcistól a nyálkásig, a haraphatótól a ropogósig terjedhet. Zinter Haricot de Mer-t, wakame-t, dulse-t, tengeri salátát és norit dolgoz fel, amely friss formában finom állagú és vöröses-ibolyás színű, fémes csillogással. A legtöbben az algafajtát a szupermarketből ismert préselt, zölden csillogó lapként ismerik. A vörösalgák csoportjába tartozó tengeri hínár, amely intenzíven tengerízű, vadon nő köveken, sziklákon vagy nagyobb algákon. A növényt főleg ázsiai országokban termesztik, ahol a termesztés fontos gazdasági ággá fejlődött. Japánban a halászok hagyományosan hálókon termesztik a nori algát a tenger védett öbleiben. Ha az algák megnőttek, kézzel szüretelik vagy géppel lekaszálják, mossák, apróra vágják, és vízzel péppé keverik, amelyet bambuszszőnyegeken és dróthálókon szárítanak, majd kb. 21 x 19 centiméteres, papírvékony lapokra stancolnak. Ezt követően a halászok egymásra halmozzák, a rétegeket még egyszer kiszárítják a sütőben, majd „Hoshinori”-ként csomagolják, vagy megpirítják, és „Yakinori” néven forgalmazzák.
Folyamatosan forgalomban vannak a préselt Yakinori-lapok a Mochi konyhafőnökénél, Eddie Dimantnál. A trendi japán étterem nyitott konyhájában naponta körülbelül 600 maki- vagy futo-maki tekercset készít, a sós lapokat csíkokra vágva végleges ízesítőként is használják salátákhoz. Ehhez Yakinori Goldot használnak, amely ellentétben a szupermarket áruval, nem sötétzöldtől feketéig csillog, hanem különböző iszapszínekben ragyog. A „Gold” megjelölés jobb minőséget és vékonyabb állagot jelöl. Feldolgozza a Japánban nagyra becsült Hijiki barna algát is, amelyet mirinnel, szójaszósszal és szakéval pácol, és salátaként tálal. A bokrosan elágazó alga nagyobb mélységekben nő, akár egy méter hosszú is lehet, és csak szárított formában kapható. Jellegzetes keserű íze miatt lehetetlen a különösen egészséges algát (kalciumtartalma állítólag tízszer magasabb, mint a tejé) feldolgozatlanul fogyasztani. Szüret után mossák, szárítják, több órán át főzik, és a lágy, enyhén édeskés Arame algával együtt párolják, hogy kiküszöböljék a kellemetlen aromákat. Ennek a folyamatnak a során a Hijiki színe barnásról szinte feketére változik. Csak ez a folyamat után vágják kis, vékony darabokra, és újra szárítják, amitől szinte össze lehetne téveszteni fekete tea levelekkel. A konyhájában nélkülözhetetlen algafípus a Kombu is, amelyet Dimant szintén szárított állapotban vásárol. A barna alga átható, halas szagot áraszt, amely az aromájában is visszaköszön, ezért óvatosan kell adagolni. „Japánban nyers halat tesznek bele, hogy a hús átvegye a tenger ízét.” A Mochi-ban ezzel szemben az algát mártások és levesek készítéséhez a lábasba süllyesztik. Tíz liter folyadékhoz mindössze egy Kombu-lap szükséges, amelyet Dimant csak a főzési idő vége felé hagy fél órán át ázni, hogy a levest a benne lévő umami ízzel, amely a glutaminsav révén keletkezik, kerekítse.
A levesekbe a Kombu Sohyi Kimnél is belekerül, aki a fűszeres algát lehetőség szerint frissen repülővel hozatja Koreából. Az ázsiai szakácsnő algákon nőtt fel. Célzottan használja pácoláshoz és fűszerezéshez, wakame-t kever rizottókba, vagy süt ki szárított és csíkokra vágott nori lapokat, amelyeket garnélákkal együtt bonitopehelyből (szárított és füstölt tonhalpehely), chiliből, citromfűből és wakame-ből készült fűszermintára helyez, és közvetlenül a vendég előtt tesz teljessé egy levesalappal, amitől a ropogós tengeri zöldség nemcsak recsegni, hanem látszólag táncolni is kezd. Ő maga az algákat a legszívesebben nyersen eszi, rizst és zöldséget csavar bele (a vietnámi tavaszi tekercs koreai változata), és chiliszószba meg misopasztába mártogatja. Egy tipikus koreai étel a Miyeok Guk leves is, amelyet minden nőnek a gyermeke születése után hetekig felszolgálnak, hogy visszanyerje az erejét. Az anya tiszteletére a levest, amely a koreaiaknál nagyobb jelentőséggel bír, mint egy torta, a gyereknek a születésnapján is el kell fogyasztania. Ehhez a húsos wakame leveleket szezámolajban megpirítják, marhaalaplével felöntik, és hússal együtt majdnem egy órán át főzik. Végezetül sóval fűszerezik, és tűzforrón tálalják. Az ilyen étkezési rituáléknak Roland Trettl nem veti alá magát. Viszont van egy másik hóbortja. A friss algák szaga annyira megrészegíti, hogy minden az Ikarusba érkező ládát személyesen vesz át, hogy elsőként nyithassa ki. „Egy friss alga, ez számomra a legszebb illat. Ez többet ad nekem, mint a fehér szarvasgomba.”

Kombu

A barna alga Konbu néven is ismert, jól érzi magát a hideg tengeri vizekben, és nemcsak vadon nő, hanem Japánban és az európai Atlanti-óceáni partvidéken is termesztik. A Kombu különösen magas jódtartalommal rendelkezik, ezért csak kis mennyiségben szabad fogyasztani. A legyező alakú hínár több szíj alakú szalagra oszlik, amelyek elérhetik a több méteres hosszúságot is. A Kombut a japán konyhában Dashi-leves készítéséhez használják, vagy sütve nassolnivalóként fogyasztják. Jobbra: Szárított Kombu-lapok beáztatott állapotban.

Wakame

Zöld színe ellenére a wakame a barna algák csoportjába tartozik, és Japánban a nori mellett az egyik legfontosabb algafípus. A wakame többnyire 12 méterig terjedő vízmélységben nő. A galíciai partvidéken viszont a vízfelszín közvetlen közelében lévő sziklákon fejlődik, és márciustól gyűjtik. Szüret után az algagyűjtők általában eltávolítják a középső levélbordát (ez ehetetlen), a kétoldalas fésű így különválik, és nyersen, szárítva vagy blansírozott és sózott áruként adják el a vendéglátóiparnak.

Tengeri spagetti

Az ásványi anyagokban gazdag barna algák optikailag a tagliatellére emlékeztetnek, és húsos állaguk van, amely a harapható tésztához is hasonlítható. A vékony szalagok több méter hosszúak is lehetnek, olívazöldek, és finom tengeri, kagylós aromával rendelkeznek.

Ír moszat

Karragén-alga, ír gyöngymoszat vagy porcos hínár néven is ismert. Az ír moszat korall alakú, és főként az észak-atlanti partokon nő. A vörös-bíbor színű ágak laposak, szilárd, szinte bőrszerű állagúak. A karragén összetevő miatt a vörös algát zselésítő- és kötőanyagként használják az élelmiszer- és kozmetikai iparban.

Codium

Intenzív kagylóízű alga, amely a tengeri csokor nevet is viseli, és csak homeopátiás dózisban használható. A felmosórongyra emlékeztető tengeri növény a zöld algák csoportjába tartozik, gumiszerű szálain finom szőrzetet visel, és vízben függőleges állást vesz fel. Fogyasztás előtt csak néhány percig kell főzni.

Laitue de mer

A hajszálvékony, levél alakú zöld alga a tengeri saláta névre is hallgat, finom rákfélék aromájával rendelkezik, és nyers fogyasztásra is alkalmas. A vízi növény finoman porcos, buján nő, és egy koronggal tapad a sziklákhoz.

Gigartina Pistillata

A sűrűn elágazó tengeri növény a vörös algák csoportjába tartozik, bokrosan nő nagy közösségekben, és Európa atlanti partvidékén fordul elő. Finom, barnás-zöld színű ágai vannak, és földes ízével, valamint finom mandulás jegyével tűnik ki.

Hijiki

Japánban a barna algát csemegeként becsülik, és leginkább szezám- és rizskeverékkel fogyasztják. Kezeletlenül a Hijiki rendkívül keserű ízű. Ezért az algát szüret után napon szárítják, főzik, és több órán át párolják az édeskés Arame barna algával, mielőtt újra szárítanák és csak ezután kínálnák eladásra. A Hijiki gazdag vasban, kalciumban, valamint alginsavban, amely méregtelenítő tulajdonságokkal rendelkezik. Szárítva (balra) a kis darabokra vágott alga (a tengerben akár egy méter hosszú is lehet) a szárított fekete tealevelekre hasonlít; beáztatott állapotban (jobbra) a Hijiki csillogó fekete.

Passe Pierre

Salicorne néven is ismert. Az elágazó szárak ropogós állagúak és borsos aromájúak. A húsos, üvegszerű sós növényt gyakran algaként reklámozzák, bár botanikailag egy úgynevezett sziksófű, amely a disznóparéjfélék családjába tartozik. A Passe Pierre nem víz alatt nő, hanem a mérsékelt égövi partvidékek sós, homokos talaján, és akár negyven centiméteres magasságot is elérhet.

Sohyi Kim, Kim főz: Tengeri hínár variáció tonhallal és gyömbéres burgonyapürével

A tonhalkockákhoz
200 g tonhal (sashimi minőségű)
2 ek szezámmag
½ tk bors, durvára őrölt
1 ek sötét szezámolaj
A gyömbéres burgonyapüréhez
½ kg burgonya (lisztes típus)
50 ml kiváló minőségű növényi olaj
⅛ l kókusztej
só
csipet reszelt szerecsendió
100 g gyömbér, hámozva és reszelve
½ norilap
világos szezámolaj
sötét szezámolaj
só
A Temaki-tekercshez
100 g marhabélszín
½ ek sötét szezámolaj
4 salátalevél
2 norilap
4 ek pácolt sushirizs
wasabi
A wakame-salátához
10 g szárított wakame
1 salottahagyma
½ gerezd fokhagyma
½ piros csöves paprika
1 ek szójaszósz
½ ek sötét szezámolaj
½ tk halszósz
A tonhalkockákhoz a halat mindkét oldalán forgassuk meg szezámmagban és borsban, a fűszereket enyhén nyomkodjuk rá. Egy serpenyőben forrósítsunk szezámolajat, és a tonhalat mindkét oldalán süssük meg. Ezután vágjuk kb. 1 cm-es kockákra.
A gyömbéres burgonyapüréhez hámozzuk meg a burgonyát. Egy lábasban forraljunk sós vizet, főzzük benne puhára a burgonyát, majd még forrón törjük össze a lábasban. Adjuk hozzá az olajat, és kézi habverővel keverjük át a masszát. Fokozatosan öntsük hozzá a kókusztejet, és keverjük simára a pürét. Ízesítsük sóval, szerecsendióval, és a reszelt gyömbérrel ízesítsük. A pürét további 1-2 percig főzzük alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett, amíg finom, krémes állagot nem kap. Tartsuk melegen. A norilapot kenjük meg egy kevés sötét szezámolajjal. Egy csipet sóval pirítsuk rövid ideig egy forró serpenyőben, majd vágjuk kis csíkokra.
A Temaki-tekercshez forrósítsunk szezámolajat egy serpenyőben, és a bélszínt egyben pirítsuk meg erősen, hagyjuk 5 percig pihenni. Ezután vágjuk ½ cm vastag csíkokra. A norilapokat vágjuk félbe. Minden fél lap bal oldalára tegyünk egy salátalevelet, arra 1 ek rizst, valamint két szelet marhabélszínt, és adjunk hozzá egy kevés wasabipasztát. A norilapot a tartalmával együtt formázzunk tölcsérré (stanitzel), és állítsuk egy pohárba.
A wakame-salátához a hínárt áztassuk egy óráig meleg vízben, majd jól nyomkodjuk ki. A salottahagymát vágjuk kis kockákra. A fokhagymát vágjuk apróra, a paprikát vágjuk vékony karikákra. A szójaszószt, szezámolajat és halszószt keverjük össze, keverjük hozzá az aprított hozzávalókat, és ezzel pácoljuk a wakame-t.
Tányéronként húzzunk két evőkanál burgonyapürét, helyezzük rá a szezámos tonhalkockákat, szórjuk meg norilapokkal, és tálaljuk wakame-salátával, Temaki-tekerccsel és szójaszósszal.

Roland Trettl, Ikarus: Szerelmes üdvözlet a tengerről

4 személyre
2 atlanti homár (egyenként 500 g)
Az alapléhez
600 ml víz
400 g szívkagyló
20 g bonitopehely
20 ml világos szójaszósz
40 g friss kombu-alga
A Codium-olajhoz
200 g friss Codium-alga
200 g szőlőmagolaj
A tengeri léhez
alaplé
100 g tengeri saláta
80 ml Codium-olaj
50 g algavaj (kapható: www.bosfood.de)
A Nori-Farfalle-hoz
100 ml víz
7 tojássárgája
5 g só
15 szárított norilap (összetörve)
125 g durumliszt
125 g búzaliszt
egy kevés durumliszt a nyújtáshoz
10 g algavaj
jégfű
osztrigalevél
tengeri édeskömény
sziksófű (Passe Pierre)
Az alapléhez az összes hozzávalót egy lábasban kb. 1 órán át gőzöljük 118 °C-on gőznyomású főzőben. A kombu-algákat emeljük ki, és vágjuk csíkokra. A levet finom szűrőn szűrjük át.
A Codium-olajhoz az algát és a szőlőmagolajat tegyük vákuumtasakba, és 65 °C-os vízfürdőben 4 órán át hagyjuk állni. Finom szűrőn szűrjük át, és tegyük félre az olajat.
A tengeri léhez az alaplevet keverjük össze a tengeri salátával, a Codium-olajjal és az algavajjal, majd szűrjük át finom szűrőn.
A Nori-Farfalléhoz Alaposan keverje össze a vizet, a tojássárgáját, a sót és a norit. Egy tálban gyúrjon sima tésztát a durumlisztből, a lisztből és az algakeverékből, csomagolja a tésztát frissentartó fóliába, és hagyja 1 órán át pihenni. Porciózza a tésztát, és tésztagéppel nyújtsa lapokra. Szaggasson kb. 3 cm átmérőjű köröket, középen nyomja össze őket, és főzze al dente forrásban lévő sós vízben. Egy serpenyőben forgassa át röviden a 16 Nori-Farfallét algavajban, adjon hozzá egy kevés tésztafőző vizet, és még egyszer forgassa át.
A homárhoz Főzze a rákokat 20 másodpercig forrásban lévő vízben. Hűtse le jeges vízben egy tálban. Fejtse ki a húst, vágja a homárfarkakat 4-4 darabra, és locsolja meg Codium-olajjal.
Tálalja a párolt kombu algát és a homárt mélytányérokban, tengeri lével és tengeri fűszernövényekkel szervírozza.

Heinz Reitbauer, Steirereck: Gillardeau osztriga wakame algával, tengeri salátával, orosz uborkával és édeskömény-virágporral

4 db No. 2-es Gillardeau osztriga
Az édesköménytea-páchoz
400 ml víz
3,5 g só
40 g kristálycukor
4 g Weinvierteli édesköménymag (Johannes Pinterits-től)
80 ml rizlingauslese ecet (Erwin Gegenbauer-től)
Az orosz uborkához
édesköménytea-pác
¼ orosz uborka (Eveline Bach-tól)
Az algapáchoz
7 ml olívaolaj
½ gerezd fokhagyma, hámozva
400 ml víz
40 g sózott wakame alga (ne mossa meg)
A cukkinihez
1 fiatal sárga cukkini
20 g tengeri saláta (Laitue de mer), blansírozva
50 g wakame alga, blansírozva
A hollandi mártáshoz
15 g redukció (lásd lent)
10 g osztriga ózon (lé, lásd lent)
65 g tojássárgája
40 g tisztított vaj
5 ml citromlé
A redukcióhoz
60 g salottahagyma, hámozva és szeletelve
60 g sárgarépa, hámozva és szeletelve
¼ sózott citrom
2 g koriander
10 g vaj
200 ml fehérbor
35 ml fehér portói bor
100 ml vermut (Gaumengut-tól)
A petrezselymes morzsához
5 g petrezselyem, lecsippentve, mosva, aprítva
50 g Panko morzsa (durva zsemlemorzsa fehér kenyérből)
só
A csicseriborsókrémhez
80 g csicseriborsó (befőtt)
4 g fehér tahini
2 g vaj
só
1 kis hegyes erős paprika (pfefferoni), hámozva és finom kockákra vágva
12 fehér begónia
12 mustárlevél
csipetnyi vad édeskömény-virágpor (Johannes Pinterits-től)
Az édesköménytea-páchoz Forralja fel a vizet, a sót és a cukrot, adja hozzá az édesköménymagot, hagyja kihűlni, majd adja hozzá az ecetet. Használatig hűtse a pácot. Az orosz uborkát hámozza meg, vágja hüvelykujjnyi darabokra és az egyik oldalát vágja be. A vágott uborkát a páccal vákuum alatt infuzionálja (ilyenkor az uborkát vákuum alatt, 20-35 °C hőmérsékleten pácolják az édesköménytea-pácban).
Az algapáchoz Pirítsa aranyszínűre a fokhagymagerezdet az olívaolajban, öntse fel vízzel és adja hozzá az algákat. Forralja fel egyszer, majd hagyja kihűlni. 6 óra elteltével szűrje le.
A cukkinihez Mossa meg a zöldséget, vágja 1 mm vékonyra hosszában, a két szélső csíkból vágjon julienne-t és tegye félre. A cukkiniszeleteket 2 órán át áztassa algapácban, majd tálalás előtt a tengeri salátával és a wakame algával együtt vákuumban infuzionálja.
A redukcióhoz Futtassa meg a vajban a salottát, a sárgarépát, a sózott citromot és a koriandert. Öntse fel többször fehérborral, portói borral és vermuttal, forralja a felére, majd szűrje le.
A petrezselymes morzsához Aprítsa össze az összes hozzávalót.
A csicseriborsókrémhez Forralja fel a csicseriborsót a saját levében, majd a tahinivel és a vajjal pürésítse finomra. Sózza a krémet és passzírozza át.
A hollandi mártáshoz Készítsen hollandi mártást a redukcióból és a többi hozzávalóból (lásd lent).
Röviddel tálalás előtt nyissa ki az osztrigákat és gyűjtse össze a levüket (ózon) egy tálban. Használja az ózont a hollandi mártáshoz. Tálalás előtt forralja fel egyszer a 8 g cukkinijulienne-t egy kevés redukcióval. Bélelje ki vele az osztrigahéjakat. Helyezze rá az osztrigát, szórja meg egy csipet aprított paprikával, és öntse le a hollandi mártással. Szórja meg petrezselymes morzsával és süsse rá rövid ideig.
Emelje ki az algákat és a cukkinicsíkokat az algapácból, és váltakozva helyezze el a tányérokon. Emelje ki az orosz uborkát az édesköménytea-pácból, és rendezzen el rajta 24 g csicseriborsókrémet, begóniát és mustárlevelet. Szórja meg az uborkát egy csipet édeskömény-virágporral és tálalja.

Peter Zinter, Vincent: A tenger fenekén

4 személyre
A feketegyökérkrémhez
8 feketegyökér
50 g vaj
100 ml Sauvignon blanc
1 g Mysterium Libarius (fűszerkeverék, Ingo Holland-tól)
só
A sárgarépa-szivacshoz
70 g sárgarépapor
25 g sima liszt
30 g cukor
4 tojás
Az articsóka-szivacshoz
60 g articsókapor
25 g sima liszt
35 g cukor
4 tojás
A sárgarépakorallhoz
2 sárgarépa
½ citrom leve
só
A pácolt algákhoz
20 g tengeri spagetti (Haricot de mer)
20 g kombu alga
20 g wakame alga
20 g tengeri saláta
10 g szezámmag
5 g Tom-Yum paszta
5 g szezámolaj
2 g galanga
1 lime
2 cl szójaszósz
2 lime-levél
10 g citromfű
1 cl mirin
1 ek méz
A puffasztott rizskekszhez
50 g basmati rizs
50 ml sake
100 ml víz
A nyersen pácolt kagylókhoz
2 friss fésűkagyló
4 friss borotvakagyló
½ lime
kiváló olívaolaj
só, cukor, bors
Az articsókachipshez
2 kis articsóka
1 l tej
½ l repceolaj
A kalászhalhoz
12 kalászhal
2 ek tempuraliszt, ½ l földimogyoróolaj
só
1 ek szaibling-kaviár
1 ek Tobiko-Wasabi
1 ek hibiszkuszsó
tengeri spárga (Salicorne)
A feketegyökérkrémhez Mossa és hámozza meg jól a zöldséget, vágja kb. 2 cm-es darabokra, és közepes lángon pirítsa világosra vajban. Öntse fel Sauvignonnal, és hagyja redukálódni, amíg a feketegyökér megpuhul. Turmixolja össze Thermomix-szel, és ízesítse Mysterium Libarius-szal és sóval.
A sárgarépa-szivacshoz Keverje össze az összes hozzávalót, szűrje át egy Isi-szifonba, és töltsön bele két habpatront. Töltse meg az eldobható papírpoharat negyedéig, és süsse a masszát a mikrohullámú sütőben maximális teljesítményen 50 másodpercig. Várjon egy kicsit, vágja be a poharat és tépje szét, hogy kivegye a szivacsot. Tépje kis darabokra és tegye félre.
Az articsóka-szivacshoz Keverje össze az összes hozzávalót, és készítse el ugyanúgy, mint a sárgarépa-szivacsot.
A sárgarépakorallhoz Hámozza meg a gyökérzöldséget, és egy finom reszelővel reszelje le hosszában, hogy hosszú, vékony sárgarépacsíkokat kapjon. Pácolja citromlével és sóval, terítse szét egy szőnyegen, és szárítsa aszalógépben közepes hőmérsékleten 3 órán át.
Zárja légmentesen egy befőttesüvegbe.
A pácolt algákhoz Mossa át alaposan az összes algafajtát, majd csepegtesse le. Pirítsa meg röviden a szezámot, és a maradék hozzávalókból készítsen pácot. Pácolja benne az algákat 2 órán át.
A rizskekszhez Főzze az összes hozzávalót nagyon puhára és pürésítse finomra. Szárítsa aszalógépben egy éjszakán át, majd törje darabokra. Süsse ki gyorsan 180 °C-on, amíg a keksz fel nem puffad.
A nyersen pácolt fésűkagylókhoz Tisztítsa meg a kagylókat. Negyedelje a fésűkagylókat, harmadolja a borotvakagylókat, és mindkettőt pácolja olívaolajjal, lime-lével, sóval, cukorral és borssal. Tegye félre.
Az articsókachipshez Szeletelje fel az articsókát vékonyra, hosszában, egy szeletelőgéppel. Blansírozza tejben, törölje szárazra, süsse ki 150 °C-on, majd szárítsa tovább az aszalógépben.
A kalászhalhoz Forgassa a halat tempuralisztbe, süsse ropogósra földimogyoróolajban, és sózza meg.
Rendezze el az összes komponenst félkör alakban a tányérokon, és tegye teljessé szaibling-kaviárral, Tobikóval, tengeri spárgával és hibiszkuszsóval.

Eduard Dimant, Mochi: Sügér és
fésűkagyló Hijiki- és Tosaka-Nori algákon

4 személyre
A sügérhez
4 sügérfilé (bőrrel és pikkelyekkel együtt)
1 ág kakukkfű
1 gerezd fokhagyma
vaj
A Dobi-léhez
50 ml mirin (édes rizsbor)
80 ml sake
400 ml víz
50 ml szójaszósz
10 g bonito-pehely
1 lap szárított kombu alga
A Hijiki algához
30 g Hijiki, szárított (kapható ázsiai boltokban)
50 ml szójaszósz
10 ml mirin
10 ml sake
30 g barna cukor
1 tk dashi por
4 fésűkagyló
Tosaka-Nori algák (fehér, zöld és vörös)
A sügérhez Forrósítson olajat egy serpenyőben, és süsse a halfiléket lassan a bőrös oldalukon, amíg a pikkelyek fel nem puffadnak. Fordítsa meg a halat, adja hozzá a kakukkfüvet és a fokhagymát, és locsolja a filéket vajjal.
A fésűkagylókat vágja több szeletre egy éles késsel.
A Dobi-léhez Forralja fel a mirint és a sakét, adja hozzá a többi hozzávalót. Hagyja benne ázni a kombut és a bonito-pelyhet 1 órán át, majd szűrje le.
A Hijiki algához Áztassa a szárított algákat 30 percig meleg vízben. Ezután öntse le a vizet. Blansírozza röviden a Hijikit forrásban lévő vízben, emelje ki és hagyja lecsepegni.
Melegítsen fel 200 ml vizet egy kis lábasban a dashi porral együtt. Adja hozzá a szójaszószt, a mirint, a szakét és a barna cukrot, forralja fel, majd főzze az algát kb. 10 percig közepes lángon.
Mossa meg a Tosaka-nori algát, és csepegtesse le jól. Ha szükséges, nyomkodja ki alaposan. Tálalja a sügérrel, a fésűkagylóval, a hijiki algával és a Dobinsuddal együtt.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!