Szöveg: Helga Baumgärtel Fotó: Gerd-Krauskopf
A zene nem ismer határokat. Így van ez német földön is, ahol Peter Alexander ezen fülbemászó dallama még mindig jelen van:
„Mikor Csehország még Ausztriához tartozott, ötven éve, ötven éve …“ Még mindig cseng a fülemben csodálatos belcantója, ahogy folytatta: „Ha Csehország és Morvaország már nem tartozik hozzánk. Sok ember gondol mégis vissza arra az időre …“
Tiszta nosztalgia! Számomra itt az ideje megnézni, hogyan néz ki ma a helyzet Bécs, a Weinviertel, plusz természetesen Csehország és Morvaország között …
Indulás! Bécstől északra, a bájos Weinviertelben kezdtem. A parányi Mailberg falucskát a máltai lovagrend hatalmas barokk várkastélya határozza meg, amely már 1146 óta a lovagrend birtokában van. A csodálatosan felújított történelmi falak közé ma egy meghitt, elegáns kis kastélyszálló simul be. A pincebörtönben pedig az ország egyik legszebb vinotékája található. Emellett a vendéglátók a festői várudvaron vagy a kastélyboltozat alatt többek között káposztás tekercset hazai biokáposztából, tejszínes belsőséget vagy párolt báránycombot kínálnak. Egyszerűen finom. És természetesen esküvőket, keresztelőket és mindenféle rendezvényt is kiszolgálnak.
A fő attrakció azonban a vinotéka, ahol ma egy tucat weinvierteli borász bora nyüzsög. A 47 hektárnyi saját kastélyszőlőt azonban 1969 óta a Laurenz Moser család műveli Rohrendorfban. Különösen ízlett egy finom „Malteser Brut Sekt“ és egy szép Cabernet Sauvignon és Merlot házasításából készült vörösbor, a „Kommende Mailberg“. Ebből még a 2002-es évjáratból is van.
Tovább utaztam a kedves weinvierteli tájon, a zöldellő szőlődombok között, amelyeket kerékpárutak szelnek át. És minden falusi utcában legalább egy Heuriger (borozó) köszönt ránk.
A nyitott határ után csak az utak válnak kissé göröngyösebbé. És a kommunikáció is. Itt szinte egyáltalán nem beszélnek németül. Nem csoda a fájdalmas politikai múlt ismeretében. Az idősebb lakók természetesen tudnak oroszul, a fiatalabbak pedig beszélnek angolul. De a bornak amúgy sincs szüksége tolmácsra …
Valtice. Az egykori Feldsberg. Csinosan felújított ez a „Dél-Morvaország gyöngyszeme“, amelyet a Liechtensteini család 18. század első feléből származó hatalmas barokk rezidenciája koronáz meg.
A falai között látnivaló a „Cseh Köztársaság Szalonbora“ a 100 hazai díjnyertes borával, vezetésekkel, kóstolókkal – kérésre minden európai nyelven. A csehországi és morvaországi szőlőtermesztés a római korig nyúlik vissza. És a legjobb éghajlati adottságok között Morvaországban – amely ma a szép Moravia nevet viseli – megtalálható a teljes fehérbor-paletta: a Chardonnay-től a Rizlingig, a Sauvignon blanc-tól a Szürkebarátig.
Ui.: Akár a fejedelmi Liechtenstein-rezidenciában is lakhatunk, a „Schlosshotel Hubertus“-ban, ahonnan kilátás nyílik a pompás építészetre.
A lovagrendek voltak a borkultúra úttörői. Ezért a történelmi túrám még 27 kilométert folytatódik a templomos lovagrend székhelyéig, amely itt, a mai ˇCejkovicében már 1248-ban egy vaskos erődítményt épített, amelyet a lovagok kilométeres boltozatos pincerendszerében akár lóháton, vágtában is bejárhattak. A lovagrend már nem létezik. De a pincéket és a környező borvidéket – több mint nyolc évszázadon át a Habsburgok által – a mai napig használják.
Mellesleg kellemes érzés újra németül beszélni a szomszédos „Hotel Zámek“ vendéglősével, Radek Cervenkával, aki nemcsak kiválóan vendégül látja vendégeit, hanem kerékpártúrákra és golfozásra is buzdítja őket, valamint meghívja őket saját vinotékájába, amelyet testvérével (akié három hektár Tramini, Muskotály és Rulander) együtt üzemeltet.
Számunkra természetesen kihagyhatatlan a templomos lovagrend hatalmas földalatti borospincéje – „Templárské“ – az utca túloldalán. Kissé fáradtan a hétmérföldes csizmás túrám után – hiszen nem volt lovam – íme a különleges válogatásom: egy csodálatos száraz Sauvignon kései szüret „Gold Collection“, a „Frankofka“, egy nagyon kedvező árú, gyümölcsös-aromás Kékfrankos, és végezetül egy édes fehér burgundi jégbor.
És most Ön és a veterán sztárunk, Peter Alexander elindulhatnak … felé
Íme a harmadik versszak: „Egy kis Bécs, egy kis Brünn, no abban benne van a jó keverék.“
Voilà – és Brnóig most egyenesen, alig 70 kilométer az autópályán …
A boros orromat azonban más irányba fordítottam. Oda, ahol mellesleg Peter Alexander egykor az érettségijét tette: Znaimba (ma Znojmo), magasan a Thaya folyó partja fölött. Itt ugyan nem lovagrend székhelye van, de a Louka kolostorral (Klosterbruck) Csehország bortermelő Eldorádója igen. Az 1190-ben a premontrei szerzetesek által épített kolostor csodálatos fehérborai egész Közép-Európában keresettek voltak.
Ma egy vidám kis vonat visz fel a kolostorhoz, amelynek hűvös pincéiben egymillió palack pihen. A borboltban pedig természetesen a Muskotálytól a Zöld Velteliniig mindenféle változat megtalálható.
Vicces az az ötlet, hogy a „saját” znaimi borunkat a közeli Satov morva pincéjében lévő borarchívum egyik rekeszében tárolhatjuk. Már 1400 ilyen rekesz létezik. Mind foglalt. További 200 építése éppen folyamatban van.
Jó, hogy a kommunista kényszerszünet után a minőségi bor íve újra visszatér azokhoz az időkhöz… amikor Csehország még Ausztriához tartozott …
Információk
www.schlosshotel-mailberg.at
www.lenzmoser.at
www.salonvin.cz
www.hotelhubertus.cz
www.hotelcejkovice.cz
www.vinarnacejkovice.cz
