A-La-Carte

Welcome to Austeria (2013/1A)

A kaviár, a pezsgő és a libamáj mellett ők a gasztronómia negyedik oszlopa, legalábbis a klisészerű elképzelésekben. Valójában az osztriga ma már sem nem drága, sem nem elitista, hanem sokkal inkább a világ legfrissebb és legegészségesebb gyorsétele.


Szöveg: Florian Holzer Fotó: Luzia Ellert



Ha az ember végigsétál a Montparnasse-i heti piacon, fel kell készülnie. Mert amit itt láthat, az meghaladja az emberi képzeletet, legalábbis a tanult és megszokott közép-európaiét. És nemcsak a vadszárnyasok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek, kenyerek, cukrászsütemények, sonka- és kolbászáruk mennyiségét, fajgazdagságát, frissességét és tálalását illetően, nem, azt még valahogy el lehetne viselni. De ott olyan standok vannak, ahol osztrigát vásárolhat és azonnal el is fogyaszthat az ember. 32 különböző fajta. Harminckettő. És nemcsak ez, a La Coupole is a sarkon van, a Le Bar a Huitres Montparnasse szintén, ráadásul itt egyébként is minden borbárnak, minden trafiknak, minden elektromos szaküzletnek, minden metróállomásnak van egy kis osztrigás pultja az ajtaja előtt. Az embernek ősszel mindenképpen jobb, ha nem megy oda, ha nem szereti az osztrigát …


Az osztrigának különleges nimbusza van. A különlegesség, a szubtilis luxus légkörét árasztják, nem csoda, fogyasztásuk a frissesség kérdése, hiszen nyersen és élve esszük őket, ami bizonyos logisztikát feltételez, amely vagy meghatároz egy bizonyos hatótávolságot, vagy ennek megfelelően magasabb árat szab. Ez mindig benne van az osztriga élvezetében, csakúgy, mint a híres osztrigafogyasztókról szóló anekdoták, az afrodiziákumként való hatásáról szóló legendák, és talán egy kis veszélyérzet is – a mérgezéstől való félelem, ha az osztriga mégsem volt már olyan friss és élő. Az osztriga álmodozásra késztet, hangulatot közvetít, képes kiszakítani az embert a mindennapokból. Az osztrigázók pedig – például Jerome Brody páratlan osztrigabárja a manhattani Grand Central állomáson vagy a megdöbbentően gyönyörű Bibendum a londoni Chelsea-ben – ráadásul egészen különleges aurát árasztanak, gasztronómiai különleges státusszal bírnak, sosem kell moderneknek lenniük, inkább klasszikusak lehetnek, építészetileg majdnem mindig rendkívül lenyűgözőek, esztétikájukban mégis mindig ezeknek a gyerekökölnyi, ezüsttálcákon jégre helyezett, tengerből származó köveknek rendelődnek alá. Amelyeket egyetlen food designer sem tervezhetett volna elvontabban, megkapóbban és kontrasztosabban, szürkészöld, porózus, kőkemény héjukkal, csillogó gyöngyház belső bélésükkel, és a krémszínűtől a világos rózsaszínen át a szürkéig terjedő húsukkal, valamint a színeiben elütő ajkaikkal. … Állítólag vannak emberek, akik egy kinyitott osztriga láttán semmilyen erotikus asszociációt nem éreznek. Nehéz elképzelni.



De elég a himnikus költészetből, hosszú az út addig, amíg az osztriga az asztalra kerül. Abban a három-négy évben, amíg egy osztriga a lárvából fogyasztásra kész finomsággá érik, akár hatvanszor is „manipulálják”, azaz szállítják, tisztítják, betakarítják, érlelik, válogatják és csomagolják. Minél többször, annál nemesebb és drágább az osztriga.



Mitől jó egy osztriga, mitől drága? De mi határozza meg az osztriga minőségét, mitől lesz igazán jó, mitől válik középszerű fehérjecsomaggá? A legfontosabb tényezők – honnan is olyan ismerős ez? – az éghajlati és geológiai adottságok, valamint ezek kölcsönhatása. Az osztriga esetében ilyen például az árapály, amely biztosítja az áramlást, és ezzel planktont szállít számára, illetve erősíti az izomzatát, amikor apálykor a szárazon fekszik, és ezért szorosan zárva kell tartania a „ajtókat”, hogy ki ne száradjon. A feszes izomzat pedig már önmagában is alapvető a kagyló minősége szempontjából. Ezenkívül befolyásolja még a rendelkezésre álló plankton fajtája és mennyisége, például az algák színben és ízben is különösen erősen hatnak, de a legjobb osztrigaterületekbe torkolló folyók ásványianyag-tartalma is szerepet játszhat, bár pontosan ezt senki sem tudja.



Szintén döntő fontosságú az osztriga gondozása – azaz az iszap és algák tisztítása; minél gyakrabban és alaposabban végzik ezt, annál tisztább, „tisztább” ízük lesz. És természetesen a telepítési sűrűség: attól függően, hány osztrigát töltenek a műanyag hálókból készült zsákokba (amelyek az osztrigatelepeken asztalokon fekszenek vagy köteleken lógnak), több vagy kevesebb plankton áll az egyes kagylók rendelkezésére. Még fontosabb a hizlalás utolsó szakaszában a sűrűség a „claires”-ekben, azokban a többnyire 300–500 négyzetméteres lapos medencékben, amelyeket régebben sótermelésre használtak. Az osztrigatenyésztésben hagyják, hogy az ár elárassza őket és friss planktont szállítson. A „Fines de Claires” egy hónapot tölt ezekben a medencékben, itt harmincan osztoznak egy négyzetméteren, a „Spéciales de Claires” két hónap wellness-t tölt itt, és a négyzetméteren csak négy társával osztozik – ennek megfelelően zsírosak és gazdagok. „A sűrűség a legfontosabb”, mondja Kian Louet-Feisser, az ír-északír határon működő Carlingford Oyster Company főnöke, „de valamikor minden lehetséges minőség mellett egyszerűen már nem gazdaságos”.



A mély osztrigák laposak, a laposak pedig vadak? Az osztriga fajtája természetesen szintén szerepet játszik, általánosságban az osztrigatenyésztésben két különböző, gyakori fajtáról beszélhetünk: a mély és a lapos osztrigákról. A úgynevezett „mély” osztrigák adják ma az osztrigatenyésztés fő részét, a „portugál osztrigát” a 19. században szállították a portugálok Kelet-Ázsiából Európába, és inkább véletlenül vagy szerencsétlen körülmények következtében került az európai vizekbe, ahol addig csak az úgynevezett „natív” lapos osztrigákat gyűjtötték. Különböző betegségek pusztították el a portugál osztrigaállományokat a 20. század 60-as és 70-es éveiben, a „csendes-óceáni sziklaosztrigák” immunisnak bizonyultak, és ma az európai osztrigatenyésztés fő alkotóelemét képezik. A mély osztrigák sokkal igénytelenebbek, mint az érzékeny lapos osztrigák, és könnyebb őket tenyészteni, a natív osztrigáknak viszont sokkal intenzívebb ízélményt tulajdonítanak. A Belon, a leghíresebb közülük, az írországi Galway, az angliai Colchester vagy a hollandiai Zeeland híresek olykor vad aromájukról, ritkák és ezért drágák.



Ez mind többé-kevésbé ismert, viszont sokkal kevésbé kommunikált tény, hogy a tudománynak már régóta sikerült triploid hibrid osztrigákat tenyésztenie. A triploid állatok esetében egy természetes kromoszóma-deformációról van szó, amely meddőséghez vezet, az osztrigatenyésztésben ezt a körülményt használják ki, mivel ezek az osztrigák akkor is csúcsformában vannak, amikor a diploid osztrigák általában szaporodnak, és ezalatt veszítenek minőségükből. Ezenkívül testesebbek és gyorsabban nőnek, ami szintén nem hátrány. És mivel a „természetes” szaporodás az osztrigatenyésztésben már régóta nem játszik szerepet, hanem tenyésztőintézetekből származó szabványosított palántákkal dolgoznak, ez a szükségesség is megszűnik. A triploid osztrigák azonos méret mellett is valamivel zsírosabbak, tejszerűbbek lennének, mint a szaporodóképes diploidok, véli Kian Louet-Feisser, az érdeklődő laikus számára a különbség nem érezhető.



Természet versus tengervizes tartály. És ha már a víz minősége és eredete ekkora szerepet játszik, akkor mit gondoljunk azokról az osztrigákról, amelyeket a tengerparttól távol eső víztartályokban tartanak? Peter Frese 1994-ben megjelent „Osztrigák, kulináris partmenti séták” (Hädecke) című könyvében még sürgetően óv az ilyen példányoktól, de ezzel a haléttermek siralmas akváriumaira és viváriumaira utal, amelyekben többnyire kikötözött ollójú homárok éheznek végzetük felé. Hogy ez az osztrigák számára sem lehet minőségjavító élőhely, az világos, és egy olyan akváriumi osztriga gondolata, amely legalább 83 %-ban vízből áll, nem éppen étvágygerjesztő. De létezik más megoldás is, ahogy azt az Inzersdorfi Großenmarkt A2-es csarnokában található medencék bizonyítják. Franz Aibler itt már tizenkét éve kezdte el főként a spanyol lepényhalat élve, és így optimálisan frissen tartani, a Gillardeau-osztrigákkal még egy műszaki kihívás is társult: hozzájuk ugyanis a vizet nemcsak hőmérséklet, pH-érték, keménységi fok, oxigén- és sótartalom tekintetében építették újra az Atlanti-óceáni eredetinek megfelelően (és folyamatosan felügyelték, ráadásul rendszeresen állatorvosilag ellenőrizték), hanem ezen felül még árapály-szimulációt is beépítettek, hogy a szép Spéciales-ek úgy érezzék magukat, mint otthon. Természetesen nem lenne rá szükség, és eredetileg inkább a Bouchot-kagylóknak építették, árulja el Elisabeth Aibler, „de az osztrigák ettől még jobbak is lettek”. Az eredeti ládákba csomagolt osztrigák sem maradnak sokáig a mesterséges tengervízben, „hetente három szállítmányt kapunk, három napnál tovább tehát sosem vannak benne; de akkor frissek és élők”.



Az A la Carte osztrigakóstoló zsűrijében nem kevesen voltak, akik előzetesen szentül meg voltak győződve arról, hogy egy medencéből származó osztriga soha nem veheti fel a versenyt a közvetlenül a „claires”-ekből szállítottal. Nos, egy bizonyosság, ami ezentúl a legendák birodalmába utalható.



R-hónapok, afrodiziákum, citrom, víz. Mint ahogy még sok más. Például az, hogy csak „r”-rel írt hónapokban lehet osztrigát enni. Bármennyire elterjedt ez a felismerés, annyira értelmetlen. Sok ínyenc értékeli az osztrigát főleg májusban és júniusban, tehát a szaporodásuk előtt, a szeptember – közvetlenül azután – számít az egyetlen időszaknak, amikor az osztriga nem ízlik optimálisan. És még ez is elavultnak számít ma már. Az R-hónap babona eredeteként azt a könnyű számítást tartották, hogy az osztrigának májustól augusztusig túl meleg van, vagy nem lehet frissen tartani. De ez már régen nem igaz, a tényleges ok egy 18. század végi francia hatósági szabályozó intézkedés volt, amellyel a túlzott kizsákmányolást akarták megelőzni. Az R-hónap szabályt tehát kérjük egyszerűen felejtsék el.



Vagy az afrodiziákumként való hatás esete. Nos, pusztán fiziológiailag semmi sem szól mellette, mert az osztriga nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyekkel más élelmiszerek ne rendelkeznének. Másrészt a víz-fehérje-szénhidrát-zsír arány 83 / 9 / 4,8 / 1,2 arány táplálkozástudományilag mindenképpen rendkívül kedvező, az ásványi anyagok (kalcium, magnézium, jód és főleg cink) magas aránya egyáltalán nem hátrány, és a fantasztikus vitamintartalom (A, B1, B2, B6, B9, PP, C, E, D) a jó szexhez valószínűleg szintén végig elősegítő. Ennek a pletykának az oka azonban valószínűleg a csekély fantáziával is női vulvára emlékeztető látvány és az egyébként kissé érzékinek tűnő, hörpöléssel történő elfogyasztás lehet.



Vagy a citrom. Nem, nem kell fél citromot facsarni az osztrigára, sem azért, hogy fűszerezzük, sem azért, hogy teszteljük az életképességét. A fűszerezéssel egyébként is spórolhatnánk, az igazi osztrigaélvezet a tiszta íz, azokat a tévelygőket, akik ketchuppal fogyasztják az osztrigájukat, nem kell követni. Valójában egy csepp citromlé – a külső szélre, a „köpenyre” helyezve – egy enyhe rángatózó reakcióval megmutathatja, hogy az osztriga friss-e. Ezt viszont jobban észre lehet venni a saját kezű nyitásnál, ha a kagyló zárt, megtartja a vizét és nehezen nyitható. Étteremben a citromcsepp mindenképpen ésszerű, vagy ha van okunk bízni a konyhában. Ebben az esetben élvezzük az osztrigát savanyítás nélkül.



Vagy az a monda, hogy az osztrigában lévő víz a legjobb az egészben. Gyakran hallani, az ínyencek egy bizonyos kategóriája szívesen igyekszik bizonyítani szakértelmét a tengervíz-szürcsölés ünneplésével. Azonban ez is egy történelmi tévedés, az osztrigában lévő víz tengervíz, amely tengervíz ízű, és az osztriga ízét legfeljebb felvizezi. A legenda onnan ered, hogy hajdanán a héjából kivett osztrigákat egy ideig „kivéreztették“, és az így nyert folyadékot, az „osztrigavizet“, az osztriga esszenciájaként dicsőítették. Más idők, más szokások. Mi ma inkább késlekedés nélkül, közvetlenül a héjából szürcsöljük ki az állatkát. És ha túl sok víz van benne, akkor azt egyszerűen ki lehet önteni a jégre. A franciák is így csinálják.

Értékelés

Kelly Gigas 
Pontok 7,7

Michael Kelly az egyik legjobb ír osztrigatenyésztőnek számít, kis családi vállalkozása Galway-en kívül nem termel sokkal többet évi 50 tonnánál, ennek körülbelül a fele a mély Gigas, a másik fele a lapos Natives, magasan aromás mineralitás-gránátok, amelyek az Írországban és Angliában tapasztalható hatalmas kereslet miatt alig jutnak el a kontinensre. „Gyönyörű szürkészöld, füstös, zöld teára és balzafára emlékeztet, kicsi, finom és ropogós”, „nagyon kicsi, remek állag, csodálatosan édeskés-jódos malátaíz, füstös”, „erős, nagyon egyedi íz, nagyon jó állag, rozskenyér, algák, füst”, „nagyon kicsi és kerekded, édes, kis húscsomag, rétegzett és hosszú lecsengésű”.

1,90 €/db az Eishken Estate-nél, Großenmarkt Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs

Tel.: 01/889 37 33
www.eishken.at

Belon 000
 Pontok 7,6

A lapos osztrigák nem minden osztrigakedvelő ínyére valók, vad, zabolátlan aromáikat és keserű utóízre való hajlamukat nem mindenki szereti. Ez a példány azonban nemcsak ízletes volt, hanem kivételesen szép is, „osztriga a maximumon, tiszta, ropogós fehérje, mint a nyers hal, csak édesebb és intenzívebb, konyakos jegy, lecsengésében kissé ingerlő”, „először csodálatos benyomás, tiszta és édeskés, lecsengésében kissé fémes”, „óriási, szép harapás, keserédes”, „húsos, enyhén savanykás, diós-keserű”, „nagy és lapos, nagyon húsos, jó harmónia a sós oldalon”.

3,50 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31–36, 1060 Bécs

Tel.: 01/586 32 73
www.fisch-gruber.at

Tsarskaya Fines de Claires
 Pontok 7,4

Saint Kerber az egyik leghatékonyabb osztrigatenyésztő Cancale-ben, specialitásuk a lapos fajták, 2004 óta azonban egy különösen gondosan tenyésztett mély osztrigát is kínálnak, amelynek elnevezésével a Cancale-osztrigák egykori moszkvai és szentpétervári nagyvásárlóira szerettek volna emlékezni. „Látványra inkább nem látványos, nagyon intenzív, ropogós, ásványos és vad, olyan ízű, mint a pezsgő taraj, vad Csendes-óceán”, „nagyon intenzív, rendkívül jódos, halas”, „friss, nagyon jó állag, erős íz”, „vad látvány, bézs hús, fekete szegély, intenzív, sós, jódos, rendkívül erőteljes”.

1,99 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs

Tel.: 01/803 01 70-50

www.frischeparadies.de

Holland sziklaosztriga
 Pontok 6,7

Hollandia Franciaország és Írország után Európa harmadik legnagyobb osztrigatermelője, bár rangos nevek és megnevezések legalább Ausztriában alig ismertek. Igazságtalanul, mint azt a kóstoló bebizonyította. „Óriási, ízében mint a friss, zöld dió, édes, közben kissé állatias, rendkívül csábító”, „nagyon sok hús, sokoldalú árnyalatok”, „nagyon nagy, üveges, alga-aroma”, „tiszta, nagy, húsos, lédús és egy kicsit édes”, „sok hús, nagyon szép kékes-szürke szegéllyel, lágyan sós”.

1,90 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31–36, 1060 Bécs

Tel.: 01/586 32 73
www.fisch-gruber.at

Fines de Claires
 Pontok 6,5

Ma már egyáltalán nem feltétlenül kell titkos beszállítóhoz menni, hogy jó árut kapjunk, amint azt a teszt is bizonyítja. Az északi-tengeri osztrigák pontos származási megjelölését ugyan nem lehetett megszerezni, de: „nagyon szép, kissé rágós, sós, intenzív tengeri és alga-tónus”, „ropogós, sós, ásványos, kissé gumiszerű”, „meglehetősen sós, alig édes”, „tenger, tiszta és komplex”.

2,20 €/db a Nordsee-nél, Naschmarkt 1–5, 1060 Bécs


Tel.: 01/586 14 20
www.nordsee.at

Fines de Claire TG 
Pontok 6,4

A családi Aibler tengervizes medencéiből származó standard áru, a TG „très grand”-ot jelent, azaz nagyon nagy, a hivatalos kategória legalább száz grammos osztrigák számára. „Extrém adag, harmonikus sótartalom, húsos, finom édesség, kissé összehúzó”, „nagyon nagy, sós, ropogós, szép állag, jellegzetes jódíz”, „túl semleges”, „nem különösebben intenzív, de mégis kitartó”, „nagy, édes, tengerízű”.

1,60 €/db az Eishken Estate-nél, Großenmarkt Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs

Tel.: 01/889 37 33

www.eishken.at

Belon 00 
Pontok 6,4

Valószínűleg a világ legismertebb osztrigája, bár ritkán kapható és drágán fizetendő. A Frischeparadies választékában szerencsére rendszeresen szerepel, „kicsi, lapos, bézs, gyönyörű, nagyon sok alga, nagyon sok tenger, rendkívül egyedi”, „erős alga-aroma és friss, zöld dió árnyalatai, sőt Sencha-tea is, nem olyan keserű, mint a többi Belon, szuper”, „nagyon vad”, „fűszeres, zöldséges, hosszú – egy egész halas fogás”, „enyhén brakkvizes, de szépen húsos”.
2,59 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs
Tel.: 01/803 01 70-50
www.frischeparadies.de

Fines de Claires 1 
Pontok 6,1

A legolcsóbb osztrigát a nagybani piacon szereztük be (csak jogosultsági kártyával lehetséges). „Édes, zsíros, viszonylag semleges, kissé összehúzó”, „lecsengésében édeskés, de alig van tengeríze, kissé brakkvizes”, „húsos, enyhén brakkvizes”, „közepesen húsos”.

1,31 €/db a Metro-nál, Metro Pl. 1, 2331 Vösendorf 

Tel.: 01/690 80-0
www.metro.at

Marennes
 Pontok 5,6

Ezeket az osztrigákat „kalózként” futtattuk, a szabadkereskedelemben a Marennes-osztrigák nehezen beszerezhetőek. Azért különlegesek, mert gyakran „fertőzöttek” az itt előforduló Navicula ostrearia mikroalgával, ami nemcsak különleges aromát, hanem mindenekelőtt ragyogó zöld színt kölcsönöz nekik. „Sáros, rusztikus, vad, mint a nyers hal”, „vad, kissé halas, kissé keserű”, „nagy, eleinte kissé brakkvizes, aztán sós, enyhe halíz”, „állatias ízű”, „sötétebb, nagy”. 

a Rungis Express-nél

Fines de Claire G
 Pontok 5,3

75-től 100 grammig, úgymond az osztrigák középkategóriája. „Sós, kissé semleges, rendben, de nem szenzáció”, „nagyon sós, szép harapás, de kevés hús”, „üveges, alig van rajta hús, sok só, sok jód”, „kissé vékony”, „a só elfed mindent”.

1,39 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs
Tel.: 01/803 01 70-50

www.frischeparadies.de

A név önmagában nem elég, a Belon is lehet átlagos. A 00 a 100 grammos súlyt jelenti. „Először semleges, aztán egy só-keserűanyag-ásványi robbanás - Hardcore“, „először nagyon sós, aztán fémes, sós, keserű aromák robbanása; túl sok“, „ropogós, halas, nagyon keserű, nagyon fémes“, „extrém keserű!“, „édes, aztán sokáig keserű“.

Értékelés

Kelly Gigas Pontok 7,7
Michael Kelly az egyik legjobb ír osztrigatenyésztőnek számít, kis családi vállalkozása Galway-en kívül nem termel sokkal többet évi 50 tonnánál, ennek körülbelül a fele a mély Gigas, a másik fele a lapos Natives, magasan aromás mineralitás-gránátok, amelyek az Írországban és Angliában tapasztalható hatalmas kereslet miatt alig jutnak el a kontinensre. „Gyönyörű szürkészöld, füstös, zöld teára és balzafára emlékeztet, kicsi, finom és ropogós”, „nagyon kicsi, remek állag, csodálatosan édeskés-jódos malátaíz, füstös”, „erős, nagyon egyedi íz, nagyon jó állag, rozskenyér, algák, füst”, „nagyon kicsi és kerekded, édes, kis húscsomag, rétegzett és hosszú lecsengésű”.

1,90 €/db az Eishken Estate-nél, Großenmarkt Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs

Tel.: 01/889 37 33
www.eishken.at

Belon 000
 Pontok 7,6

A lapos osztrigák nem minden osztrigakedvelő ínyére valók, vad, zabolátlan aromáikat és keserű utóízre való hajlamukat nem mindenki szereti. Ez a példány azonban nemcsak ízletes volt, hanem kivételesen szép is, „osztriga a maximumon, tiszta, ropogós fehérje, mint a nyers hal, csak édesebb és intenzívebb, konyakos jegy, lecsengésében kissé ingerlő”, „először csodálatos benyomás, tiszta és édeskés, lecsengésében kissé fémes”, „óriási, szép harapás, keserédes”, „húsos, enyhén savanykás, diós-keserű”, „nagy és lapos, nagyon húsos, jó harmónia a sós oldalon”.

3,50 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31–36, 1060 Bécs

Tel.: 01/586 32 73
www.fisch-gruber.at

Tsarskaya Fines de Claires
 Pontok 7,4

Saint Kerber az egyik leghatékonyabb osztrigatenyésztő Cancale-ben, specialitásuk a lapos fajták, 2004 óta azonban egy különösen gondosan tenyésztett mély osztrigát is kínálnak, amelynek elnevezésével a Cancale-osztrigák egykori moszkvai és szentpétervári nagyvásárlóira szerettek volna emlékezni. „Látványra inkább nem látványos, nagyon intenzív, ropogós, ásványos és vad, olyan ízű, mint a pezsgő taraj, vad Csendes-óceán”, „nagyon intenzív, rendkívül jódos, halas”, „friss, nagyon jó állag, erős íz”, „vad látvány, bézs hús, fekete szegély, intenzív, sós, jódos, rendkívül erőteljes”.

1,99 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs

Tel.: 01/803 01 70-50

www.frischeparadies.de

Holland sziklaosztriga
 Pontok 6,7

Hollandia Franciaország és Írország után Európa harmadik legnagyobb osztrigatermelője, bár rangos nevek és megnevezések legalább Ausztriában alig ismertek. Igazságtalanul, mint azt a kóstoló bebizonyította. „Óriási, ízében mint a friss, zöld dió, édes, közben kissé állatias, rendkívül csábító”, „nagyon sok hús, sokoldalú árnyalatok”, „nagyon nagy, üveges, alga-aroma”, „tiszta, nagy, húsos, lédús és egy kicsit édes”, „sok hús, nagyon szép kékes-szürke szegéllyel, lágyan sós”.

1,90 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31–36, 1060 Bécs

Tel.: 01/586 32 73
www.fisch-gruber.at

Fines de Claires
 Pontok 6,5

Ma már egyáltalán nem feltétlenül kell titkos beszállítóhoz menni, hogy jó árut kapjunk, amint azt a teszt is bizonyítja. Az északi-tengeri osztrigák pontos származási megjelölését ugyan nem lehetett megszerezni, de: „nagyon szép, kissé rágós, sós, intenzív tengeri és alga-tónus”, „ropogós, sós, ásványos, kissé gumiszerű”, „meglehetősen sós, alig édes”, „tenger, tiszta és komplex”.

2,20 €/db a Nordsee-nél, Naschmarkt 1–5, 1060 Bécs


Tel.: 01/586 14 20
www.nordsee.at

Fines de Claire TG 
Pontok 6,4

A családi Aibler tengervizes medencéiből származó standard áru, a TG „très grand”-ot jelent, azaz nagyon nagy, a hivatalos kategória legalább száz grammos osztrigák számára. „Extrém adag, harmonikus sótartalom, húsos, finom édesség, kissé összehúzó”, „nagyon nagy, sós, ropogós, szép állag, jellegzetes jódíz”, „túl semleges”, „nem különösebben intenzív, de mégis kitartó”, „nagy, édes, tengerízű”.

1,60 €/db az Eishken Estate-nél, Großenmarkt Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs

Tel.: 01/889 37 33

www.eishken.at

Belon 00 
Pontok 6,4

Valószínűleg a világ legismertebb osztrigája, bár ritkán kapható és drágán fizetendő. A Frischeparadies választékában szerencsére rendszeresen szerepel, „kicsi, lapos, bézs, gyönyörű, nagyon sok alga, nagyon sok tenger, rendkívül egyedi”, „erős alga-aroma és friss, zöld dió árnyalatai, sőt Sencha-tea is, nem olyan keserű, mint a többi Belon, szuper”, „nagyon vad”, „fűszeres, zöldséges, hosszú – egy egész halas fogás”, „enyhén brakkvizes, de szépen húsos”.
2,59 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs
Tel.: 01/803 01 70-50
www.frischeparadies.de

Fines de Claires 1 
Pontok 6,1

A legolcsóbb osztrigát a nagybani piacon szereztük be (csak jogosultsági kártyával lehetséges). „Édes, zsíros, viszonylag semleges, kissé összehúzó”, „lecsengésében édeskés, de alig van tengeríze, kissé brakkvizes”, „húsos, enyhén brakkvizes”, „közepesen húsos”.

1,31 €/db a Metro-nál, Metro Pl. 1, 2331 Vösendorf 

Tel.: 01/690 80-0
www.metro.at

Marennes
 Pontok 5,6

Ezeket az osztrigákat „kalózként” futtattuk, a szabadkereskedelemben a Marennes-osztrigák nehezen beszerezhetőek. Azért különlegesek, mert gyakran „fertőzöttek” az itt előforduló Navicula ostrearia mikroalgával, ami nemcsak különleges aromát, hanem mindenekelőtt ragyogó zöld színt kölcsönöz nekik. „Sáros, rusztikus, vad, mint a nyers hal”, „vad, kissé halas, kissé keserű”, „nagy, eleinte kissé brakkvizes, aztán sós, enyhe halíz”, „állatias ízű”, „sötétebb, nagy”. 

a Rungis Express-nél

Fines de Claire G
 Pontok 5,3

75-től 100 grammig, úgymond az osztrigák középkategóriája. „Sós, kissé semleges, rendben, de nem szenzáció”, „nagyon sós, szép harapás, de kevés hús”, „üveges, alig van rajta hús, sok só, sok jód”, „kissé vékony”, „a só elfed mindent”.

1,39 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs
Tel.: 01/803 01 70-50

www.frischeparadies.de

A név önmagában nem elég, a Belon is lehet átlagos. A 00 a 100 grammos súlyt jelenti. „Először semleges, aztán egy só-keserűanyag-ásványi robbanás - Hardcore“, „először nagyon sós, aztán fémes, sós, keserű aromák robbanása; túl sok“, „ropogós, halas, nagyon keserű, nagyon fémes“, „extrém keserű!“, „édes, aztán sokáig keserű“.

Welcome to Austeria

Ha az ember végigsétál a Montparnasse-i heti piacon, fel kell készülnie. Mert amit itt láthat, az meghaladja az emberi képzeletet, legalábbis a tanult és megszokott közép-európaiét. És nemcsak a vadszárnyasok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek, kenyerek, cukrászsütemények, sonka- és kolbászáruk mennyiségét, fajgazdagságát, frissességét és tálalását illetően, nem, azt még valahogy el lehetne viselni. De ott olyan standok vannak, ahol osztrigát vásárolhat és azonnal el is fogyaszthat az ember. 32 különböző fajta. Harminckettő. És nemcsak ez, a La Coupole is a sarkon van, a Le Bar a Huitres Montparnasse szintén, ráadásul itt egyébként is minden borbárnak, minden trafiknak, minden elektromos szaküzletnek, minden metróállomásnak van egy kis osztrigás pultja az ajtaja előtt. Az embernek ősszel mindenképpen jobb, ha nem megy oda, ha nem szereti az osztrigát …

Az osztrigának különleges nimbusza van. A különlegesség, a szubtilis luxus légkörét árasztják, nem csoda, fogyasztásuk a frissesség kérdése, hiszen nyersen és élve esszük őket, ami bizonyos logisztikát feltételez, amely vagy meghatároz egy bizonyos hatótávolságot, vagy ennek megfelelően magasabb árat szab. Ez mindig benne van az osztriga élvezetében, csakúgy, mint a híres osztrigafogyasztókról szóló anekdoták, az afrodiziákumként való hatásáról szóló legendák, és talán egy kis veszélyérzet is – a mérgezéstől való félelem, ha az osztriga mégsem volt már olyan friss és élő. Az osztriga álmodozásra késztet, hangulatot közvetít, képes kiszakítani az embert a mindennapokból. Az osztrigázók pedig – például Jerome Brody páratlan osztrigabárja a manhattani Grand Central állomáson vagy a megdöbbentően gyönyörű Bibendum a londoni Chelsea-ben – ráadásul egészen különleges aurát árasztanak, gasztronómiai különleges státusszal bírnak, sosem kell moderneknek lenniük, inkább klasszikusak lehetnek, építészetileg majdnem mindig rendkívül lenyűgözőek, esztétikájukban mégis mindig ezeknek a gyerekökölnyi, ezüsttálcákon jégre helyezett, tengerből származó köveknek rendelődnek alá. Amelyeket egyetlen food designer sem tervezhetett volna elvontabban, megkapóbban és kontrasztosabban, szürkészöld, porózus, kőkemény héjukkal, csillogó gyöngyház belső bélésükkel, és a krémszínűtől a világos rózsaszínen át a szürkéig terjedő húsukkal, valamint a színeiben elütő ajkaikkal. … Állítólag vannak emberek, akik egy kinyitott osztriga láttán semmilyen erotikus asszociációt nem éreznek. Nehéz elképzelni.

De elég a himnikus költészetből, amíg idáig eljutunk, hosszú út vezet. Abban a három-négy évben, amíg egy osztriga a lárvából fogyasztásra kész finomsággá érik, akár hatvanszor is „manipulálják“, azaz szállítják, tisztítják, szüretelik, érlelik, válogatják és csomagolják. Minél többször, annál nemesebb és drágább az osztriga.

Mitől jó egy osztriga, mitől drága? De mitől függ egy osztriga minősége, mitől válik igazán jóvá, mitől válik középszerű fehérjecsomaggá? A legfontosabb tényezők – honnan is ismerős ez nekünk? – az éghajlati és geológiai adottságok és azok kölcsönhatása. Az osztrigánál például az árapály az, amely biztosítja az áramlást, és ezzel planktont juttat hozzá, illetve erősíti az izmát, amikor apálykor a szárazon fekszik, és ennek megfelelően szorosan be kell zárnia a kapukat, hogy ki ne száradjon. És a feszes izom már önmagában is lényeges a kagyló minősége szempontjából. Továbbá befolyásolja a meglévő plankton fajtája és mennyisége, az algák például színben és ízben is különösen erősen hatnak, de a legjobb osztrigaterületekbe torkolló folyók ásványianyag-tartalma is szerepet játszhat, bár pontosan ezt senki sem tudja.

Szintén döntő: az osztrigák ápolása – vagyis a sár és az algák tisztítása; minél gyakrabban és alaposabban teszik ezt, annál tisztább, „tisztább“ ízűek lesznek. És természetesen a telepítési sűrűség: attól függően, hogy mennyi osztrigát töltenek a műanyag hálóból készült zsákokba (amelyek az osztrigapadokon asztalokon fekszenek vagy köteleken lógnak), az egyes kagylónak több vagy kevesebb plankton áll rendelkezésére. És még fontosabb a hizlalás záró szakaszában a sűrűség a claires-ekben, a többnyire 300-500 négyzetméteres lapos medencékben, amelyeket korábban sólepárlásra használtak. Az osztrigatenyésztésben hagyják, hogy az ár elárassza őket, és friss planktont szállítson. A „Fines de Claires“ egy hónapot tölt ezekben a medencékben, itt harminc darab osztozik egy négyzetméteren, a „Spéciales de Claires“ két hónap wellness-t tölt itt, és a négyzetméteren csak négy társával osztozik – ennek megfelelően kövérek és tartalmasak. „A sűrűség a legfontosabb“, mondja Kian Louet-Feisser, az ír-észak-ír határon lévő Carlingford Oyster Company főnöke, „de egy idő után minden minőség mellett már egyszerűen nem gazdaságos“.

Az osztrigák közül a mélyek laposak, a laposak pedig vadak? Az osztriga fajtája természetesen szintén szerepet játszik, általánosságban az osztrigatenyésztésben két különböző, szokásos nemzetségről beszélhetünk: mély és lapos osztrigák. Az úgynevezett „mély“ osztrigák ma az osztrigatenyésztés fő részét képezik, a „portugál osztrigát“ a 19. században a portugálok Kelet-Ázsiából szállították Európába, és inkább véletlenül vagy szerencsétlen körülmények folytán jutott be az európai vizekbe, ahol addig csak az úgynevezett „natív“ lapos osztrigákat gyűjtötték. Különböző betegségek pusztították el a portugál osztriga populációkat a 20. század 60-as és 70-es éveiben, a „csendes-óceáni sziklaosztrigák“ immunisnak bizonyultak, és ma az európai osztrigatenyésztés fő részét alkotják. A mély osztrigák sokkal igénytelenebbek, mint az érzékeny lapos osztrigák, és könnyebb őket tenyészteni, a natív osztrigákról viszont azt mondják, hogy sokkal intenzívebb az ízélményük. Belon, a leghíresebb közülük, a galwayi Írországból, a colchesteri Angliából vagy a zeelandi Hollandiából híresek a néha vad aromájukról, ritkák és ezért drágák.

Ez mind többé-kevésbé ismert, sokkal kevésbé kommunikálják viszont, hogy a tudománynak már rég sikerült triploid hibrid osztrigákat tenyésztenie. A triploid állatoknál természetes kromoszóma-deformációról van szó, amely meddőséghez vezet, az osztrigatenyésztésben ezt a körülményt használják ki, mivel ezek az osztrigák azokban az időkben is csúcsformában vannak, amikor a diploid osztrigák általában szaporodnak, és eközben minőséget veszítenek. Emellett nagyobbak és gyorsabban nőnek, ami szintén nem éppen hátrány. És mivel a „természetes“ szaporodás az osztrigatenyésztésben már rég nem játszik szerepet, hanem tenyészetekből származó szabványosított palántákkal dolgoznak, ez a szükségesség is megszűnik. A triploid osztrigák azonos méret mellett is valamivel kövérebb, tejesebb ízűek, mint a szaporodóképes diploidok, véli Kian Louet-Feisser, az érdeklődő laikus számára a különbség nem érezhető.

Természet kontra tengervizes tartály. És ha a víz minősége és eredete ilyen nagy szerepet játszik, akkor mit gondoljunk azokról az osztrigákról, amelyeket a tengerparttól távol eső víztartályokban tárolnak? Peter Frese az 1994-ben megjelent „Austern, kulinarische Strandwanderungen“ (Hädecke) című könyvében még nyomatékosan lebeszél az ilyen példányokról, de ezzel az éttermekben található lehangoló akváriumokra és viváriumokra utal, amelyekben többnyire összekötözött ollójú homárok éheznek a végük felé. Hogy ez az osztrigák számára sem lehet minőségjavító élőhely, az nyilvánvaló, és az az akváriumi osztriga gondolata, amely legalább 83 %-ban vízből áll, nem éppen étvágygerjesztő. De lehet ezt másképp is, ahogy azt az Inzersdorfi Nagybani Zöldségpiac A2-es csarnokában lévő medencék bizonyítják. Franz Aibler itt már tizenkét éve kezdte el főleg a spanyol rombuszhalat élve, és így optimálisan frissen tartani, a Gillardeau-osztrigákkal pedig egy technikai kihívás is érkezett: ehhez ugyanis a vizet nemcsak hőmérséklet, pH-érték, keménységi fok, oxigén- és sótartalom tekintetében építették újra az eredeti atlanti mintára (és ezt folyamatosan ellenőrzik, ráadásul rendszeresen állatorvosilag is vizsgálják), hanem ezen felül egy árapály-rendszert is beépítettek, hogy a szép Spéciales osztrigák igazán otthon érezzék magukat. Természetesen nem lenne rá szükség, és eredetileg inkább a kékkagylóknak építették, árulja el Elisabeth Aibler, „de az osztrigák is jobbak lettek tőle“. Az eredeti ládákba csomagolt osztrigák sem maradnak sokáig a mesterséges tengervízben, „hetente három szállítmányt kapunk, tehát három napnál tovább sosem vannak benne; cserébe viszont fittek és élők“.

Az A la Carte osztrigakóstoló zsűrijében nem kevesen ültek, akik előzetesen szilárdan meg voltak győződve arról, hogy egy medencéből származó osztriga soha nem veheti fel a versenyt egy olyannal, amelyet közvetlenül a claires-ből szállítottak. Nos, ez egy olyan bizonyosság, amelyet innentől kezdve a legendák birodalmába utalhatunk.

R-betűs hónapok, afrodiziákum, citrom, víz. Ahogy sok minden más is. Például az, hogy osztrigát csak „r“ betűs hónapokban lehet enni. Bármennyire elterjedt is ez a felismerés, annyira értelmetlen. Sok szakértő az osztrigát főleg májusban és júniusban becsüli, tehát a szaporodásuk előtt; a szeptember – közvetlenül utána – az egyetlen időszaknak számít, amikor az osztriga nem ízlik optimálisan. És ma már ez is elavultnak számít. Az R-betűs hónapok tévhitének eredeteként azt az egyszerű számítást tartották, hogy az osztrigának májustól augusztusig túl meleg van, vagy nem lehet őket frissen tartani. Ez azonban már rég nem igaz, a tényleges ok a 18. század végi francia hatóságok szabályozó intézkedése volt, amellyel a túlzott kizsákmányolást kívánták megelőzni. Ezért az R-betűs hónapok szabályát kérjük, egyszerűen felejtsék el.

Vagy az afrodiziákum hatásának ügye. Nos, tisztán fiziológiailag semmi sem szól mellette, mert az osztriga nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyekkel más élelmiszerek ne rendelkeznének. Másrészt a víz-fehérje-szénhidrát-zsír arány a 83 / 9 / 4,8 / 1,2 aránnyal táplálkozástudományi szempontból mindenképpen rendkívül kedvező, az ásványianyag-tartalom (kalcium, magnézium, jód és főleg cink) magas aránya semmiképpen sem hátrány, és a fantasztikus vitamintartalom (A, B1, B2, B6, B9, PP, C, E, D) a jó szexhez valószínűleg végig elősegítő. Ennek a híresztelésnek azonban valószínűleg a már kis fantáziával is a női szeméremajkakra emlékeztető látvány, valamint a szürcsöléssel történő, kissé érzékinek tűnő elfogyasztás a döntő oka.

Vagy a citrom. Nem, nem kell fél citromot kipréselni az osztrigára, sem azért, hogy fűszerezzük, sem azért, hogy teszteljük az elevenségét. A fűszerezéssel egyáltalán nem is kellene bajlódni, az igazi osztrigaélvezet a tiszta forma, azokat, akik ketchup-pel fogyasztják az osztrigájukat, nem szabad követni. Valójában egy csepp citromlé – a külső peremre, a „köpeny“-re helyezve – enyhe rándulással jelezheti, hogy az osztriga fitt-e. Ezt viszont jobban észreveszi az ember, ha maga nyitja fel, ha a kagyló zárt, megtartja a vizét és nehezen nyitható. Az étteremben a citromcsepp mindenképpen hasznos, vagy ha van okunk bízni a konyhában. Ebben az esetben élvezzük az osztrigát savanyítás nélkül.

Vagy az a monda, hogy az osztrigában lévő víz a legjobb az egészben. Gyakran hallani, az ínyencek egy bizonyos kategóriája szívesen igyekszik bizonyítani szakértelmét a tengervíz-szürcsölés ünneplésével. Azonban ez is egy történelmi tévedés, az osztrigában lévő víz tengervíz, amely tengervíz ízű, és az osztriga ízét legfeljebb felvizezi. A legenda onnan ered, hogy hajdanán a héjából kivett osztrigákat egy ideig „kivéreztették“, és az így nyert folyadékot, az „osztrigavizet“, az osztriga esszenciájaként dicsőítették. Más idők, más szokások. Mi ma inkább késlekedés nélkül, közvetlenül a héjából szürcsöljük ki az állatkát. És ha túl sok víz van benne, akkor azt egyszerűen ki lehet önteni a jégre. A franciák is így csinálják.

Welcome to Austeria


Szöveg: Florian Holzer Fotó: Luzia Ellert

Ha az ember végigsétál a Montparnasse-i heti piacon, fel kell készülnie. Mert amit itt láthat, az meghaladja az emberi képzeletet, legalábbis a tanult és megszokott közép-európaiét. És nemcsak a vadszárnyasok, sajtok, gyümölcsök és zöldségek, kenyerek, cukrászsütemények, sonka- és kolbászáruk mennyiségét, fajgazdagságát, frissességét és tálalását illetően, nem, azt még valahogy el lehetne viselni. De ott olyan standok vannak, ahol osztrigát vásárolhat és azonnal el is fogyaszthat az ember. 32 különböző fajta. Harminckettő. És nemcsak ez, a La Coupole is a sarkon van, a Le Bar a Huitres Montparnasse szintén, ráadásul itt egyébként is minden borbárnak, minden trafiknak, minden elektromos szaküzletnek, minden metróállomásnak van egy kis osztrigás pultja az ajtaja előtt. Az embernek ősszel mindenképpen jobb, ha nem megy oda, ha nem szereti az osztrigát …


Az osztrigáknak különleges nimbuszuk van. A különlegesség, a finoman luxus hatását keltik, nem csoda, a fogyasztásuk a frissesség kérdése, végül is nyersen és élve eszik őket, ami egy bizonyos logisztikát feltételez, amely vagy meghatároz egy bizonyos hatótávolságot, vagy megfelelő magasabb árat szab meg. Ez az osztrigáknál mindig ott van, ugyanúgy, mint a híres osztrigaevőkről szóló anekdoták, az afrodiziákum hatásáról szóló legendák és talán egy kicsit a veszély borzongása is – a mérgezéstől, ha az osztriga mégsem volt olyan friss és élő. Az osztrigák álmodozásra késztetnek, hangulatokat közvetítenek, képesek kiragadni a mindennapokból. És az osztrigázók – például Jerome Brody összehasonlíthatatlan osztrigabárja a manhattani Grand Central Station-ön vagy a megrázóan szép Bibendum a londoni Chelsea-ben – ráadásul egészen különleges aurát árasztanak, kulináris különleges státusszal rendelkeznek, sosem kell modernnek, hanem klasszikusnak szabad lenniük, építészetileg majdnem mindig rendkívül lenyűgözőek, esztétikájukban mégis mindig ezeknek a gyerekökölnyi, ezüsttálakra halmozott jégen tálalt tengeri köveknek rendelik alá magukat. Amelyeket egyetlen food-designer sem tervezhetett volna elvontabbá, megrendítőbbé és kontrasztosabbá, szürkészöld, porózus, kőből készült héjukkal, csillogó gyöngyházba öltöztetett bélésükkel és a krémszínű, enyhén rózsaszínes vagy szürke hús misztikus kecsességével, a színben kontrasztos ajkakkal … Állítólag vannak emberek, akiknek egy felnyitott osztriga láttán nincsenek erotikus asszociációik. Nehéz elképzelni.

De elég a himnikus költészetből, amíg idáig eljutunk, hosszú út vezet. Abban a három-négy évben, amíg egy osztriga a lárvából fogyasztásra kész finomsággá érik, akár hatvanszor is „manipulálják“, azaz szállítják, tisztítják, szüretelik, érlelik, válogatják és csomagolják. Minél többször, annál nemesebb és drágább az osztriga.

Mitől jó egy osztriga, mitől drága? De mitől függ egy osztriga minősége, mitől válik igazán jóvá, mitől válik középszerű fehérjecsomaggá? A legfontosabb tényezők – honnan is ismerős ez nekünk? – az éghajlati és geológiai adottságok és azok kölcsönhatása. Az osztrigánál például az árapály az, amely biztosítja az áramlást, és ezzel planktont juttat hozzá, illetve erősíti az izmát, amikor apálykor a szárazon fekszik, és ennek megfelelően szorosan be kell zárnia a kapukat, hogy ki ne száradjon. És a feszes izom már önmagában is lényeges a kagyló minősége szempontjából. Továbbá befolyásolja a meglévő plankton fajtája és mennyisége, az algák például színben és ízben is különösen erősen hatnak, de a legjobb osztrigaterületekbe torkolló folyók ásványianyag-tartalma is szerepet játszhat, bár pontosan ezt senki sem tudja.

Szintén döntő: az osztrigák ápolása – vagyis a sár és az algák tisztítása; minél gyakrabban és alaposabban teszik ezt, annál tisztább, „tisztább“ ízűek lesznek. És természetesen a telepítési sűrűség: attól függően, hogy mennyi osztrigát töltenek a műanyag hálóból készült zsákokba (amelyek az osztrigapadokon asztalokon fekszenek vagy köteleken lógnak), az egyes kagylónak több vagy kevesebb plankton áll rendelkezésére. És még fontosabb a hizlalás záró szakaszában a sűrűség a claires-ekben, a többnyire 300-500 négyzetméteres lapos medencékben, amelyeket korábban sólepárlásra használtak. Az osztrigatenyésztésben hagyják, hogy az ár elárassza őket, és friss planktont szállítson. A „Fines de Claires“ egy hónapot tölt ezekben a medencékben, itt harminc darab osztozik egy négyzetméteren, a „Spéciales de Claires“ két hónap wellness-t tölt itt, és a négyzetméteren csak négy társával osztozik – ennek megfelelően kövérek és tartalmasak. „A sűrűség a legfontosabb“, mondja Kian Louet-Feisser, az ír-észak-ír határon lévő Carlingford Oyster Company főnöke, „de egy idő után minden minőség mellett már egyszerűen nem gazdaságos“.

Az osztrigák közül a mélyek laposak, a laposak pedig vadak? Az osztriga fajtája természetesen szintén szerepet játszik, általánosságban az osztrigatenyésztésben két különböző, szokásos nemzetségről beszélhetünk: mély és lapos osztrigák. Az úgynevezett „mély“ osztrigák ma az osztrigatenyésztés fő részét képezik, a „portugál osztrigát“ a 19. században a portugálok Kelet-Ázsiából szállították Európába, és inkább véletlenül vagy szerencsétlen körülmények folytán jutott be az európai vizekbe, ahol addig csak az úgynevezett „natív“ lapos osztrigákat gyűjtötték. Különböző betegségek pusztították el a portugál osztriga populációkat a 20. század 60-as és 70-es éveiben, a „csendes-óceáni sziklaosztrigák“ immunisnak bizonyultak, és ma az európai osztrigatenyésztés fő részét alkotják. A mély osztrigák sokkal igénytelenebbek, mint az érzékeny lapos osztrigák, és könnyebb őket tenyészteni, a natív osztrigákról viszont azt mondják, hogy sokkal intenzívebb az ízélményük. Belon, a leghíresebb közülük, a galwayi Írországból, a colchesteri Angliából vagy a zeelandi Hollandiából híresek a néha vad aromájukról, ritkák és ezért drágák.

Ez mind többé-kevésbé ismert, sokkal kevésbé kommunikálják viszont, hogy a tudománynak már rég sikerült triploid hibrid osztrigákat tenyésztenie. A triploid állatoknál természetes kromoszóma-deformációról van szó, amely meddőséghez vezet, az osztrigatenyésztésben ezt a körülményt használják ki, mivel ezek az osztrigák azokban az időkben is csúcsformában vannak, amikor a diploid osztrigák általában szaporodnak, és eközben minőséget veszítenek. Emellett nagyobbak és gyorsabban nőnek, ami szintén nem éppen hátrány. És mivel a „természetes“ szaporodás az osztrigatenyésztésben már rég nem játszik szerepet, hanem tenyészetekből származó szabványosított palántákkal dolgoznak, ez a szükségesség is megszűnik. A triploid osztrigák azonos méret mellett is valamivel kövérebb, tejesebb ízűek, mint a szaporodóképes diploidok, véli Kian Louet-Feisser, az érdeklődő laikus számára a különbség nem érezhető.

Természet kontra tengervizes tartály. És ha a víz minősége és eredete ilyen nagy szerepet játszik, akkor mit gondoljunk azokról az osztrigákról, amelyeket a tengerparttól távol eső víztartályokban tárolnak? Peter Frese az 1994-ben megjelent „Austern, kulinarische Strandwanderungen“ (Hädecke) című könyvében még nyomatékosan lebeszél az ilyen példányokról, de ezzel az éttermekben található lehangoló akváriumokra és viváriumokra utal, amelyekben többnyire összekötözött ollójú homárok éheznek a végük felé. Hogy ez az osztrigák számára sem lehet minőségjavító élőhely, az nyilvánvaló, és az az akváriumi osztriga gondolata, amely legalább 83 %-ban vízből áll, nem éppen étvágygerjesztő. De lehet ezt másképp is, ahogy azt az Inzersdorfi Nagybani Zöldségpiac A2-es csarnokában lévő medencék bizonyítják. Franz Aibler itt már tizenkét éve kezdte el főleg a spanyol rombuszhalat élve, és így optimálisan frissen tartani, a Gillardeau-osztrigákkal pedig egy technikai kihívás is érkezett: ehhez ugyanis a vizet nemcsak hőmérséklet, pH-érték, keménységi fok, oxigén- és sótartalom tekintetében építették újra az eredeti atlanti mintára (és ezt folyamatosan ellenőrzik, ráadásul rendszeresen állatorvosilag is vizsgálják), hanem ezen felül egy árapály-rendszert is beépítettek, hogy a szép Spéciales osztrigák igazán otthon érezzék magukat. Természetesen nem lenne rá szükség, és eredetileg inkább a kékkagylóknak építették, árulja el Elisabeth Aibler, „de az osztrigák is jobbak lettek tőle“. Az eredeti ládákba csomagolt osztrigák sem maradnak sokáig a mesterséges tengervízben, „hetente három szállítmányt kapunk, tehát három napnál tovább sosem vannak benne; cserébe viszont fittek és élők“.

Az A la Carte osztrigakóstoló zsűrijében nem kevesen ültek, akik előzetesen szilárdan meg voltak győződve arról, hogy egy medencéből származó osztriga soha nem veheti fel a versenyt egy olyannal, amelyet közvetlenül a claires-ből szállítottak. Nos, ez egy olyan bizonyosság, amelyet innentől kezdve a legendák birodalmába utalhatunk.

R-betűs hónapok, afrodiziákum, citrom, víz. Ahogy sok minden más is. Például az, hogy osztrigát csak „r“ betűs hónapokban lehet enni. Bármennyire elterjedt is ez a felismerés, annyira értelmetlen. Sok szakértő az osztrigát főleg májusban és júniusban becsüli, tehát a szaporodásuk előtt; a szeptember – közvetlenül utána – az egyetlen időszaknak számít, amikor az osztriga nem ízlik optimálisan. És ma már ez is elavultnak számít. Az R-betűs hónapok tévhitének eredeteként azt az egyszerű számítást tartották, hogy az osztrigának májustól augusztusig túl meleg van, vagy nem lehet őket frissen tartani. Ez azonban már rég nem igaz, a tényleges ok a 18. század végi francia hatóságok szabályozó intézkedése volt, amellyel a túlzott kizsákmányolást kívánták megelőzni. Ezért az R-betűs hónapok szabályát kérjük, egyszerűen felejtsék el.

Vagy az afrodiziákum hatásának ügye. Nos, tisztán fiziológiailag semmi sem szól mellette, mert az osztriga nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyekkel más élelmiszerek ne rendelkeznének. Másrészt a víz-fehérje-szénhidrát-zsír arány a 83 / 9 / 4,8 / 1,2 aránnyal táplálkozástudományi szempontból mindenképpen rendkívül kedvező, az ásványianyag-tartalom (kalcium, magnézium, jód és főleg cink) magas aránya semmiképpen sem hátrány, és a fantasztikus vitamintartalom (A, B1, B2, B6, B9, PP, C, E, D) a jó szexhez valószínűleg végig elősegítő. Ennek a híresztelésnek azonban valószínűleg a már kis fantáziával is a női szeméremajkakra emlékeztető látvány, valamint a szürcsöléssel történő, kissé érzékinek tűnő elfogyasztás a döntő oka.

Vagy a citrom. Nem, nem kell fél citromot kipréselni az osztrigára, sem azért, hogy fűszerezzük, sem azért, hogy teszteljük az elevenségét. A fűszerezéssel egyáltalán nem is kellene bajlódni, az igazi osztrigaélvezet a tiszta forma, azokat, akik ketchup-pel fogyasztják az osztrigájukat, nem szabad követni. Valójában egy csepp citromlé – a külső peremre, a „köpeny“-re helyezve – enyhe rándulással jelezheti, hogy az osztriga fitt-e. Ezt viszont jobban észreveszi az ember, ha maga nyitja fel, ha a kagyló zárt, megtartja a vizét és nehezen nyitható. Az étteremben a citromcsepp mindenképpen hasznos, vagy ha van okunk bízni a konyhában. Ebben az esetben élvezzük az osztrigát savanyítás nélkül.

Vagy az a monda, hogy az osztrigában lévő víz a legjobb az egészben. Gyakran hallani, az ínyencek egy bizonyos kategóriája szívesen igyekszik bizonyítani szakértelmét a tengervíz-szürcsölés ünneplésével. Azonban ez is egy történelmi tévedés, az osztrigában lévő víz tengervíz, amely tengervíz ízű, és az osztriga ízét legfeljebb felvizezi. A legenda onnan ered, hogy hajdanán a héjából kivett osztrigákat egy ideig „kivéreztették“, és az így nyert folyadékot, az „osztrigavizet“, az osztriga esszenciájaként dicsőítették. Más idők, más szokások. Mi ma inkább késlekedés nélkül, közvetlenül a héjából szürcsöljük ki az állatkát. És ha túl sok víz van benne, akkor azt egyszerűen ki lehet önteni a jégre. A franciák is így csinálják.

Beszerzési források

Kelly Gigas 
Pontok 7,7
Michael Kelly az egyik legjobb ír osztrigatenyésztőnek számít, kis családi vállalkozása Galway-en kívül évente nem termel sokkal többet 50 tonnánál, ennek körülbelül a fele a mély Gigas, a másik fele a lapos Natives, magasan aromatizált mineralitás-gránátok, amelyek az Írországban és Angliában tapasztalható hatalmas kereslet miatt aligha jutnak el a kontinensre. „Gyönyörű szürkészöld, füstös, zöld teára és balsafára emlékeztet, kicsi, finom és ropogós“, „nagyon kicsi, nagyszerű állag, csodálatosan édeskés-jódos maláta jegy, füstös“, „erős, nagyon sajátos íz, nagyon jó állag, rozskenyér, algák, füst“, „nagyon kicsi és kerekded, édes, kis húscsomag, rétegzett és hosszú“.
1,90 €/db az Eishken Estate-nél, Nagybani Zöldségpiac Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs
Tel.: 01/889 37 33,
www.eishken.at

Belon 000
Pontok 7,6
A lapos osztrigák nem minden osztrigarajongó kedvencei, vad, féktelen aromáikat és a keserű íz felé hajlásukat nem mindenki szereti. Ez a példány azonban nemcsak finom, hanem kivételesen szép is volt, „osztriga extrem, tiszta, ropogós fehérje, mint a nyers hal, csak édesebb és intenzívebb, konyak jegy, utóízében kissé izgató“, „először csodálatos benyomás, tiszta és édeskés, utóízében aztán kissé fémes“, „óriási, szép harapás, keserédes“, „húsos, enyhén savanykás, diós-keserű“, „nagy és lapos, nagyon húsos, jó harmónia a sós oldalon“.
3,50 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31-36, 1060 Bécs
Tel.: 01/586 32 73,
www.fisch-gruber.at

Tsarskaya Fines de Claires
Pontok 7,4
Saint Kerber az egyik leghatalmasabb osztrigatenyésztő Cancale-ban, a különlegességei a lapos fajták, 2004 óta azonban kínálnak egy különösen gondosan tenyésztett, mély osztrigát is, amelynek elnevezésével a Cancale-osztrigák egykori moszkvai és szentpétervári nagy vásárlóira szerettek volna emlékeztetni. „Optikailag inkább nem látványos, nagyon intenzív, ropogós, ásványos és vad, olyan íze van, mint a habzó permetnek, vad Csendes-óceán“, „nagyon intenzív, rendkívül jódos, halas“, „friss, nagyon jó állag, erős íz“, „vad megjelenés, bézs hús, fekete szél, intenzív, sós, jódos, rendkívül erőteljes“.
1,99 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs,
Tel.: 01/803 01 70-50
www.frischeparadies.de

Holland sziklaosztriga
Pontok 6,7
Hollandia Franciaország és Írország után Európa harmadik legnagyobb osztrigatermelője, bár a presztízsértékű nevek és megnevezések legalábbis Ausztriában alig ismertek. Jogtalanul, ahogy a kóstolás kiderítette. „Óriási, ízében olyan, mint a friss, zöld dió, édes, közben kissé állatias is, rendkívül csábító“, „nagyon sok hús, sokrétű árnyalatok“, „nagyon nagy, üveges, algaaroma“, „tiszta, nagy, húsos, lédús és egy kicsit édes“, „sok hús, nagyon szép kékeszürke széllel, enyhén sós“.
1,90 €/db a Fisch Gruber-nél, Naschmarkt 31-36, 1060 Bécs,
Tel.: 01/586 32 73,
www.fisch-gruber.at

Fines de Claires
Pontok 6,5
Manapság egyáltalán nem kell feltétlenül titkos szállítóhoz menni, hogy jó árut kapjunk, ahogy a teszt bizonyítja. Az északi-tengeri osztrigák pontos eredetmegjelölése ugyan nem volt megszerezhető, de: „nagyon szép, kissé rágós, sós, intenzív tengeri és alga tónus“, „ropogós, sós, ásványos, kissé gumiszerű“, „elég sós, alig édes“, „tenger, tiszta és komplex“.
2,20 €/db a Nordsee-nél, Naschmarkt 1-5, 1060 Bécs, 
Tel.: 01/586 14 20,
www.nordsee.at

Fines de Claire TG
Pontok 6,4
Az Aibler család tengervizes medencéiből származó standard áru, a TG a „très grand“ rövidítése, tehát nagyon nagy, a legalább száz grammos osztrigák hivatalos kategóriája. „Extrém adag, harmonikus sótartalom, húsos, lágy édesség, kissé összehúzó“, „nagyon nagy, sós, ropogós, szép állag, kifejezett jódíz“, „túl semleges“, „nem különösebben intenzív, de ennek ellenére kitartó“, „nagy, édes, tenger ízű“.
1,60 €/db az Eishken Estate-nél, Nagybani Zöldségpiac Inzersdorf, A2 csarnok, 1230 Bécs,
Tel.: 01/889 37 33
www.eishken.at

Belon 00
Pontok 6,4
Valószínűleg a világ legismertebb osztrigája, bár ritkán kapható és drágán fizetendő. A Frischeparadies választékában szerencsére rendszeresen megtalálható, „kicsi, lapos, bézs, gyönyörű, nagyon sok alga, nagyon sok tenger, rendkívül egyedi“, „erős algaaroma és friss, zöld dió árnyalatai, szintén Sencha-tea, nem olyan keserű, mint más Belonok, szuper“, „nagyon vad“, „fűszeres, zöldséges, hosszú - egy egész halas fogás“, „enyhén sós-mocsaras, de szépen húsos“.
2,59 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs,
Tel.: 01/803 01 70-50,
www.frischeparadies.de

Fines de Claires 1
Pontok 6,1
A verseny legolcsóbb osztrigáját a nagybani piacon szereztük be (csak jogosultsági kártyával lehetséges). „Édes, kövér, viszonylag semleges, kissé összehúzó“, „utóízében édeskés, de alig van tengeríze, kissé sós-mocsaras“, „húsos, kissé sós-mocsaras“, „közepesen húsos“.
1,31 €/db a Metro-nál, Metro Pl. 1, 2331 Vösendorf, 
Tel.: 01/690 80-0, 
www.metro.at

Marennes
Pontok 5,6
Ezeket az osztrigákat „kalózként“ futtattuk, a szabadkereskedelemben a Marennes-osztrigák nehezen beszerezhetők. Azért különlegesek, mert gyakran az itt előforduló Navicula ostrearia mikroalgával „fertőzöttek“, ami nemcsak különleges aromát ad nekik, hanem főleg ragyogó zöld színt. „Saras, rusztikus, vad, mint a nyers hal“, „vad, kissé halas, kissé keserű“, „nagy, eleinte kissé sós-mocsaras, aztán sós, könnyű halíz“, „állati íze van“, „sötétebb, nagy“. 
a Rungis Express-nél

Fines de Claire G
Pontok 5,3
75-100 gramm, úgymond az osztrigák középkategóriája. „Sós, kissé semleges, kedves, de nem szenzáció“, „nagyon sós, szép harapás, de kevés hús“, „üveges, alig van rajta hús, sok só, sok jód“, „kissé vékony“, „a só mindent elfed“.
1,39 €/db a Frischeparadies-nél, Sagedergasse 18, 1120 Bécs,
Tel.: 01/803 01 70-50
www.frischeparadies.de

A név önmagában nem elég, a Belon is lehet átlagos. A 00 a 100 grammos súlyt jelenti. „Először semleges, aztán egy só-keserűanyag-ásványi robbanás - Hardcore“, „először nagyon sós, aztán fémes, sós, keserű aromák robbanása; túl sok“, „ropogós, halas, nagyon keserű, nagyon fémes“, „extrém keserű!“, „édes, aztán sokáig keserű“.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!