Klemens Schraml félbevágott citromot grillez, majd kipréseli a levét az enyhén megpirult és karamellizálódott gyümölcsből, és ebből készít jus-t a csirkéhez, amelyet füstölt angolnából készült pasztával ken meg. Az étel olyan üdítő, amilyen meglepő. Ehhez szakértelem és némi bátorság kell. És a séf akkor is bátor volt, amikor évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a szülői vidéki fogadót teszi alkotói munkássága központjává. Schraml Thorsten Probost csapatában dolgozott Oberlechben, fiatalon szerzett Michelin-csillagot Zermattban, ami azt jelenti: a világ minden kapuja nyitva állt volna a fiatal séf előtt, de ő a szülőföldje mellett döntött. Úgy teszi magáévá az örökséget, hogy a saját világává formálja. Az étterem a séf elképzelései szerint készült kerek asztalokkal már most hasonlít a kaliforniai vagy japán példaképekre. A konyhát modulárisan alakították ki, Schraml jelenleg még szinte egyedül dolgozik. Még.
„Ha bővíthetem a csapatot, másképpen is főzhetek,“ mondja. Már most minden apró részlet a helyén van. A kenyeret egy környékbeli pékkel közösen fejlesztette ki, és valóban egyedülállóan finom. Indításként, ha a vendég nem pezsgőzik, a házilag készített Combuchont kínálják, amelyet Schraml teából állít elő, és amelyet lágyan, de következetesen kezdett el forgalmazni a gasztronómiában. Ha már a teánál tartunk: Schraml az Alpok első ültetvényén dolgozik. Jövőre jöhet el ennek az ideje. Egyelőre a környezet, valamint az, ami itt nő és él, szinte minden ötletben főszerepet játszik. Az őzgerincből Schraml nagy empátiával tálalt carpacciót készít. A hús lefagyasztásának és vékonyra szeletelésének ötletétől elzárkózik, ebben osztozik a velencei Harry's Bar szakácsaival. A carpacciót durvára tört, pirított borókával és egy majonézalapú szósszal tálalja, amely távolról a velencei eredetire emlékeztet – ízletes, frissességgel és savakkal nemesítve, amit a saját szedésű vörös áfonya biztosít. Schramlt lenyűgözi a mikroszezonok ötlete. A szomszéd faluból származó pisztrángot cevicheként készíti el, mellé újhagyma, fűszernövények, fügefalevél és csicsóka kerül. A fésűkagylónak természetesen hosszabb utat kell megtennie Großramingig, és mivel Schraml ezzel teljesen tisztában van, ezeket nem „frissen“ tálalja, hanem vékony szeletekre vágja, majd úgy szárítja meg, ahogy az almát szokás, és rozéban főtt borsóval, valamint savóval tálalja. Édesség, tejszínösség és jód, ízletes.
Schraml így fogalmaz: „Igazából mi egy konzerváló konyha vagyunk. Ezt csinálom azokkal a kis almákkal is, amelyeket a hóba teszek, és februárra izgalmas állaguk lesz, nálunk ezek a 'bőralmák'.“ Abból, amit sok kollégája tányérján találunk, alig jelenik meg valami Schraml étlapján. Sárgarépából és folyami rákból készült bisque-ből pürét készít. Ezt borjúláb-szelettel és saját készítésű fekete fokhagymával kombinálja. Még egy szó a borokról: Remek választék, olyan ötletes, mint amilyen változatos. Mivel Schraml kiválóan főz, izgalmas együttműködések is kialakultak borászokkal. Egy biztos: Großramingról még sokat fogunk olvasni és hallani.
Alexander Rabl
Konyha ●●●●○
Hangulat ●●●●○
Borok ●●●●○
Rau
Pechgraben 23, 4463 Großraming
T 0664/124 69 86
im-rau.com