A-La-Carte

Zwanglos (2023/2)

Anna és Martin Arndorfer a nemzetközi naturálbor-szcéna igazi nagyágyúi. A kamptali borász házaspár mindenféle hiú önmutogatás nélkül érte el a csúcsot.


Vannak helyek, amelyek különleges nyugalmat árasztanak. Olyan helyek, amelyeket a külvilág látszólag nem érint meg – saját univerzumok a téren és időn kívül. A kamptali Merschein dűlő pontosan ilyen hely. A Zöbinger Heiligenstein és a Gaisberg közötti mellékvölgyben fekszik, elszigetelten az összes többi szőlőültetvénytől, csupán fákkal körülvéve. Martin Arndorfer egy idős borásztól vásárolta a szőlőskertet, aki még ma is dolgozik ott érte; szereti a csendet és az elvonultságot. Valójában ez a terület egy kincs: ősi tőkék tiszta ősmaradványos talajon, hűvös és nagyrészt érintetlen. Merschein az egyike Anna és Martin Arndorfer számos kis dűlőjének. Alig száz darab, mindössze 20 hektáron. Különböző talajok és mikroklímák kavalkádja, amelyek itt, Kamptalban pár száz méterenként változnak. Hatalmas munka és logisztikai kihívás a sok különböző terület művelése. Végeredményben azonban épp azt teszi lehetővé, amire a két borász vágyik: a sokszínűséget. A borok változatossága mellett az egyes parcellákból vagy dűlőkből származó borok mindegyike magában hordozza az adott hely történetét. „Minden szőlőskertnek más az íze” – mondja Martin Arndorfer –, „ez adja a vonzerejét, és nem is szabad ezt elsimítani.”

Ez kölcsönöz a boroknak egészen sajátos feszültséget. Egy olyan stílus ez, amelyről ismertek, külföldön még inkább, mint idehaza. Olyan országokban, mint Dánia, Anglia, Japán és az USA, a naturálbor-mozgalom elitjéhez tartoznak.boraik világszerte rendkívül keresettek. Több mint 30 országba exportálják őket, aligha van olyan felkapott ínyenc hotspot Bangkoktól Torontóig, amely ne tartaná őket a listáján. A borász házaspárnak már a marketinggel sem kell foglalkoznia. Kereskedők, akik a világ valamely pontján megkóstolták boraikat, megkeresik őket, hogy importálni szeretnék azokat. Magától működő dolog.

„Nem erőltetjük” – mondja Martin Arndorfer mindenféle gőg nélkül, mintha ő maga is kissé meglepődne a sikeren. Borzos hajával, lágy arcvonásaival és nevető szemeivel 40 évesen is úgy fest, mint egy éber kisfiú. Napfényes természet, aki látszólag nyugodtan áll az élet dolgaihoz. Nem az a típus, aki szerepelni akar, vagy akár lázadna. Az elképzeléseit mégis érvényesíti. „Gyerekkorom óta tudtam, hogy borász leszek” – mondja. Édesanyja emlékszik, hogy jobban szeretett a szőlőbe menni, mint az óvodába. 2002-ben lépett be a borászatba, tíz évvel később vette át. Szülei minden szabadságot megadtak neki, még ha nem is mindig értették, mi zajlik pontosan.

„Szükségem van a szabadságra, kényszerrel nálam semmi sem működik” – mondja. Szabadság, amely megadja neki a teret a fejlődéshez. A cégátvétel előtti szakmai gyakorlatok is a fejlődését szolgálták. Kevésbé érdekelte a borok stílusa, mint inkább a borászok megközelítése. Például a wachaui Knoll borászatnál tanulta meg a szőlővel való érzékeny bánásmódot. Később Friuliban és Piemontban nemcsak a szőlőművelés, hanem a jó ételek és borok, valamint az élvezet iránti öröm mindenek felett álló jelentősége nyűgözte le. Úgy beszéltek ott a borokról, mintha azok lennének a világ legszebb és legfontosabb dolgai. A hedonizmusnak egy olyan foka, amelyet Arndorfer korábban nem ismert, és amely radikálisan tágította a látókörét. Ekkor született meg a vágy, hogy maga is olyan borokat készítsen, amelyek képesek kiváltani ezt a szenvedélyt. Olyan borokat, amelyek önmagukért beszélnek, amelyeknek nincs szükségük designra. Az Olaszországban töltött idő bátorságot adott neki ahhoz, hogy később a saját borászatában lemondjon sok mindenről, ami befolyásolhatná a tiszta benyomást. Ennek előfeltétele a talajjal, a tőkével, a szőlővel és a musttal való érzékeny bánásmód.

Feleségével, Annával elkötelezett harcostársa van. Anna is borászcsaládból származik, a kamptali bor- és pezsgőtermelő Karl Steininger lánya. A gyerekek születése óta ugyan már nem az első vonalban tevékenykedik a saját borászatban, de a fontos döntéseket közösen hozzák. Amikor Anna a végső kóstolásnál elmondja a véleményét, gyakran felborul minden, ami korábban fixnek tűnt. Mindkettőjük számára a kíváncsiság a motor. Újra és újra más irányba indulni, új ajtókat nyitni. Például a biológiai művelés és az a döntés, hogy megteszik a következő lépést a biodinamika irányába. „Itt az ideje” – véli Anna. Ő már régóta tisztában volt ezzel, mostanra Martin is készen áll. Az első tanfolyamokat már elvégezték. Nem akarnak meggondolatlanul belevágni az új kalandba, mindennek meg kell lennie a maga helyének és alapjának. „Nem úgy dolgozunk, mint az ükapáink” – mondja –, „ez egy megszépített mese. Ma már tudjuk, mit teszünk, és miért tesszük vagy hagyjuk ki.”

Tudás mint alap a beavatkozások csökkentéséhez, a több dolog megengedéséhez. Fokozatos fejlődés. Emlékszik az első „vad borra”, amelyet dán sommelier-kkel kóstolt együtt: egy héjon erjesztett Chardonnay Franciaországból. „Ők odavoltak érte, én meg nem igazán értettem, miért” – nevet –, „az akkor nekem egyszerűen túl meredek volt.” Bölcs módon adtak neki egy üveggel hazafelé, amit aztán otthon nyugodtan megvizsgált. „Hirtelen beszippantott.” Lassanként kezdte egyre jobban megszeretni ezt a stílust. Végül a dán kereskedője megkérdezte, nem tudná-e elképzelni, hogy ő maga is készítsen egy héjon erjesztett Zöld Veltelinit – több mint tíz évvel ezelőtt, amikor az „Orange” nálunk még a tiltólistán volt. Megpróbálta. A tétel akkor kizárólag Dániában volt kapható, a nagy része a Nomába került, amely akkoriban nemcsak gasztronómiai avantgárd volt, hanem a naturálborok fejlesztési segítője is világszerte. „Nem is akartam nálunk piacra dobni és állandóan vitázni arról, miért zavaros a bor és miért van más íze” – magyarázza a borász.

Lassan egyre többet különítettek el belőle más országoknak. Szárnyra kapott a hír, hogy ott az alsó-ausztriai Straßertalban valaki elég jó narancsszínű cuccot készít. Előbb Anglia, aztán az USA és Japán. Később aztán Ausztria is. Bár a hazai piacra némely évben a termelésnek nem több mint egy töredéke jut. 90 százalék külföldre megy. Időközben a héjon erjesztett borok „naturborként”, minden elképzelhető árnyalatban kerülnek a piacra. Soha nem hatnak elfedettnek az érlelési módszertől, sőt, többletinformációval rendelkeznek, a szőlő teljesebb képét nyújtják, sokrétűséget mutatnak.

A Naturweine-sorozat derítetlen és szűretlen, egy ideje már a Charakterweine-sorozat is az. „A különbség óriási, a szűretlen borok egyszerűen rendelkeznek egy plusz dimenzióval, intenzívebb az ízük” – véli Martin Arndorfer. A borban maradó zavaros anyagok végül is ízhordozók. Ha a bor a pincében elegendő időt kap a fejlődésre, a természetes zavarosság úgyis leülepszik a hordó vagy tartály aljára. Előbb-utóbb a szűrés kérdése elintéződik, ebben biztos Arndorfer, „a szűrt borok ízvesztesége nyilvánvaló”.

A Charakterweine sorozat egyértelműen profitál az ilyen plasztikai sebészeti beavatkozások elhagyásából. A Leidenschaft weiß például, amely négy különböző szőlőfajta cuvée-je, végtelen aroma spektrumot mutat anélkül, hogy veszítene könnyedségéből. A Vörös Veltelinijük is, egy olyan fajta, amely Martin Arndorfert sosem érdekelte különösebben, amíg fel nem ajánlottak neki egy régi szőlőskertet, amit semmiképp sem utasíthatott vissza. Egy filézett darab: több mint negyvenéves teraszos ültetvény a Gaisbergen, kopár talaj, tiszta ősmaradványos kőzet. Olyan körülmények, amelyek feszültséget és szubsztanciát adnak a szívesen trivialitásba hajló fajtának.

A Charakter-sorozat fehérborait héjon áztatás nélkül erjesztik. A borász nem akarja magát ideológiailag bekötni: „Akár héjon erjesztés, akár egészfürtös préselés, mindkét világot szeretem.” Az állami ellenőrző számot egyik világért sem kapják meg a borászok. Időközben
lemondanak róla. A címkére csak annyit írnak: „Wein aus Österreich”. Szelíd irónia a hatósági makacsság válaszaként. Sem a dűlőt, sem az évjáratot nem szabad feltüntetni a palackon. Hogy milyen ízűnek kell lennie a kamptali bornak, azt a hatóságok határozzák meg. A vevőket ez nem érdekli, számukra csak a palack tartalma számít. És az első osztályú.

Végső soron az ellenőrző számról való lemondás a kényszerektől való megszabadulást is jelenti. Szabad teret az új fejezeteknek. Például az assemblage-okkal való játékhoz: Az Arndorferéknél már nemcsak dűlőket és szőlőfajtákat, hanem évjáratokat is házasítanak. Ami a habzóboroknál szokásos, az a száraz boroknál még mindig szentségtörésnek számít. Aktuális Riesling Straßer Weinberg-jük most két különböző évjáratból származik. „A non-vintage változat egyszerűen jobban ízlett nekünk” – értenek egyet Anna és Martin.

Külön fejezet a Fuchs und Hase-projekt is, amelyet Anna és Martin közösen indítottak el néhány éve Alwin és Stefanie Jurtschitsch-csel. Egy Pet Nat-sorozat, amely messze túlmutat a puszta szórakozási faktoron, amely gyakran tapad a naturálbor-szcénában hypolt buborékosokhoz. A két borász házaspárnak sikerül komolyan vehető gyöngyözőbort készítenie, tisztán, egyszerűen, mégis komplexen. Évjáratonként öt volumen kerül a piacra, ehhez jön még egy héjon erjesztett különleges kiadás, természetesen kizárólag Dánia és Japán számára.

Nincsenek szemellenzők. Így az Arndorferék egyik legkáprázatosabb bora épp egy Müller Thurgau. Egy száműzött szőlőfajta, amelyhez már alig nyúl valaki, mert gyakran triviális borokat ad. A Müller Thurgau Per Se viszont mindennek mondható, csak triviálisnak nem: lágy és rejtett, izgalmasan nyugodt. 11,5 térfogatszázalék, amely mélyre ás. Tiszta szőlőíz torzítás nélkül. Abból a szőlőskertből származik, amelyet még mindig az az idős ember gondoz, akié már nem is az. Abból az eldugott helyről, ahol a csend uralkodik. —

„Minden szőlőskertnek más az íze, ez adja a vonzerejét, és nem is szabad ezt elsimítani.”
Martin Arndorfer
Sok különböző egyéni dűlő, a legkülönfélébb karakterisztikákkal jellemzi Anna és Martin Arndorfer borait. A geológia és a mikroklíma Kamptalban állandóan változik, ebből születik a változatosság.
„A szűretlen borok egyszerűen rendelkeznek egy plusz dimenzióval, intenzívebb az ízük.”
Martin Arndorfer

Cím
Weingut Martin und Anna Arndorfer
Weinbergweg 16, 3491 Straß im Straßertale
ma-arndorfer.at

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!