A Strada Provinciale SP68 egy a számtalan szicíliai országút közül. Arianna Occhipinti számára azonban ez egy különleges jelentőségű út – mint mondja, ez az az út, amely a rendeltetési helyére vezette. Fossa di Lupoba, Ragusa tartományba, Szicília legeslegdélebbi csücskébe – oda, ahol a nap csaknem egész évben kíméletlenül tűz az égről, ahol még a főszezonban is alig látni egy élő lelket sem; elhagyatott vidék, mint manapság mindenütt Szicíliában a városokon kívül. Fossa di Lupóban vásárolta meg első hektárnyi szőlőföldjét közel 20 éve. Varázslatos helynek nevezi, ahol a föld a napnyugta előtt mélyvörösre színesedik, a szomszédos Iblei-hegységből érkező széltől barázdáltan. Bevezető borait éppen ezért hívják SP68-nak, egy vörös és egy fehér házasítás, jórészt regionális fajtákból – olyan lágyak, frissek és hűvösek, amilyennek az ember nem is gondolná, hogy egy bor az adott régióból származhat.
A Strada Provinciale 68-nak ugyanakkor évezredes történelme is van. 3000 évvel ezelőtt egy göröngyös kőút volt, nem szélesebb, mint egy kocsi nyoma – Szicília legősibb említett borútja, amelyen parasztok generációi szállították boraikat a partvidékre, ahonnan azokat az egész mediterrán térségbe hajózták. A régió ma a Cerasuolo di Vittoria DOCG révén Szicília egyetlen DOCG borvidéke, Arianna Occhipinti pedig Olaszország egyik legjelentősebb borásza és Szicília névjegykártyája. A sziget a Mezzogiorno-ban, ahogy Olaszország déli részét nevezik, amely már majdnem súrolja az afrikai kontinenst, sokak számára már nem is tartozik Olaszországhoz. Szicília reménytelenül korruptnak és lepusztultnak számít, évszázadok óta a maffia működik árnyékkormányként – mégis pont ott futott be a szőlőtermesztés mesés karriert az elmúlt két évtizedben. Olyan női alkotóknak köszönhetően, mint Occhipinti, akik új életet leheltek Szicília borászatába, visszaadták annak identitását – őshonos szőlőfajtákkal és hagyományos borkészítéssel, de mindenekelőtt kitartással. Sokan közülük pályaelhagyók, született szicíliaiak, akik kivándoroltak, majd évek múltán visszatértek szülőföldjükre.
Tömegbortól a különlegességig
Szicília ősidők óta harcok színtere – alig volt olyan uralkodó, amely ne próbálta volna ostromolni a Földközi-tenger szigetét. Boraikat mindannyian becsülték. De saját pincészeteket csak a 19. században alapítottak – a legismertebb a Duca di Salaparuta, amely a Corvo-hoz hasonló márkákkal a mai napig az egyik nagy szereplő.
Amikor 1881-ben a filoxéra széles körben elpusztította Szicília szőlőültetvényeit, a borkészítés csaknem teljesen megszűnt. Csak az 1950-es években kezdtek újra nagy stílusban termeszteni. Főleg szövetkezetek és kooperatívák – a minőség itt mellékes szerepet játszott. Sokan még palackozóüzemmel sem rendelkeztek: a borokat hordókban és tartályokban szállították északra, Toszkánába, Piemontba és még Franciaországba is – többnyire dús, édes-gyümölcsös Nero d’Avola volt ez, ami az ottani vörösborok feljavítására szolgált. A maradék a szupermarketek polcaira került. Olaszország legnagyobb borvidékén ma is csak körülbelül egynegyedét palackozzák helyben – de ez évről évre több. Az ezredforduló környékén olyan magánborászatok, mint a Planeta, a Tasca d’Almerita vagy a Cusumano még nemzetközi szőlőfajtákkal próbáltak érvényesülni. A Cabernet, Merlot vagy Chardonnay nemzetközi stílusával sikerült némi arculatjavítást elérni – ha csak rövid időre is. Amikor a világ betelt az uniformizált borokkal, az eladások stagnáltak. Csak amikor új borászok léptek a színre, akik felismerték a
helyi fajtákban és az olyan egyedi terroirban, mint az Etnáé, rejlő potenciált, akkor figyelt fel a világ Szicíliára. Időközben a szigeten jól képzett enológusok, ismert borászati nagyságok és rengeteg pályaelhagyó nyüzsög. Ahogy Szicília évtizedekig álmosnak mutatkozott minőségi szempontból, úgy gyorsan behozták a lemaradást az utóbbi években – jelenleg itt található Olaszország legtöbb bio-üzeme, és a természetes borok (Natural Wines) terén is az élen járnak. A szőlőtermesztés az egész szigeten szétszórva található – ehhez járulnak még az előtte fekvő Lipari- és Egadi-szigetek, valamint Pantelleria. A legfőbb gócpontok azonban egyértelműen az északkeleti rész a DOC Etna-val, az északnyugati rész Palermo és Marsala között, valamint a legdélebbi csücsök Ragusa tartományban a DOCG Cerasuolo di Vittoria-val.
Északkelet – Etna
Itt nyüzsög jelenleg mindenki, aki számít Szicília borászati ágazatában – kis borászok, de olyan nagyüzemek is, mint a Planeta vagy a Regaleali, akik szeretnének részesedni a tortából. Az Etna egyedülálló, magas ásványi tartalmú vulkanikus talajával és különleges mikroklímájával az ínyencek körében ma már Olaszország egyik legizgalmasabb eredetmegjelölésének számít. A szőlőskertek 1000 méter magasságig is felnyúlnak, helyenként ókori, szabadon álló, úgynevezett Alberello-művelésmódú, ősöreg tőkékkel. A belga Frank Cornelissen talán a legmarkánsabb alakja az aktív vulkán körüli régiónak. Az egykori borkereskedő már 20 évvel ezelőtt felismerte az elsők között a területben rejlő potenciált. Az őrületet súroló megszállottsággal rekultivált régi ültetvényeket anélkül, hogy vad természetükből bármit is elvett volna. Akár százéves, részben saját gyökerű tőkéi gyógynövényekből, gabonából, olaj-, mandula- és gyümölcsfákból álló változatos flórába ágyazódnak. A szőlőben és a pincében is a lehető legalacsonyabb beavatkozásra törekszik. Semmi sem változtathatja meg az ős-karaktert, még a bio-preparátumok vagy a komposzt sem kívánatos a szőlőben – a pincéjébe nem jut egy gramm kén sem. Ennek megfelelően megszelídítetlenek és egyediek a borai – természetesen kizárólag őshonos szőlőfajtákból. MunJebel bora Cornelissen hódolata az Etna előtt – Mungibeddu, a hegyek hegye, így hívják a helyiek is tisztelettel a vulkánjukat. A szőlőskertekből a háttérben füstöt látni a kráterből – időnként tüzes lávát is okád, mintha csak azt akarná mutatni, ki dönt itt életről és halálról – alapvetően azonban jámbor.
Davide Bentivegnát is mágnesként vonzza az archaikus borvidék. Korábbi életében a pályaelhagyó menedzser volt a milánói Siemensnél, most pedig az Etna északkeleti lejtőin dacol az öreg Alberello-tőkékkel, hogy rendkívüli borokat sajtoljon ki belőlük. Olyan borokat, amelyek – mint mondja – nem kell tökéletesek legyenek, de a lelket megérintik. Az újdonsült borász rajong a Nerello Mascalese-ért, amely lélegzetelállító reneszánszát éli. Az öreg etnai fajta kiválóan megbirkózik a nappali és éjszakai hőmérséklet szélsőséges különbségével. Kifejezőerőben bővelkedik, mégis eleganciát sugároz. A Nerello Mascalese ma már igen tisztelt – az ínyencek a Nebbiolóhoz vagy a Pinot noirhoz hasonlítják. Kistestvére, a Nerello Cappuccio is kiemelkedő nedűket produkál. A szőlőtermesztés az Etna mellett mindazonáltal tánc a vulkánon. Pontosan ez adja a vonzerejét.
Északnyugat
Palermo és Trapani tartomány között ébredezik egy olyan borvidék, amely évtizedekig csak a Marsala, egy többnyire erősített bor miatt érdemelt figyelmet. A brit John Woodhouse a 18. században kötött ki Marsalában, és annyira elragadta az ottani édes bor, hogy nagyüzemi termelésbe kezdett, és tiszta alkohollal dúsíttatta, hogy így konzerválva szállíthassa Angliába. Még ha az alkoholban gazdag likőrbor iránti érdeklődés rég el is múlt, a régió Marsala tekintetében többnyire szerény minőségű maradt.
Egészen addig, amíg Marco de Bartoli kvázi egyedül rehabilitálta a Marsalát. Régi hagyományok szerint, alkohol hozzáadása nélkül készítette a vitatott borász a Grillo, Catarratto, Zibibbo vagy Perricone regionális fajtákból a legendás édes és száraz fehér- és vörösborokat, amikor épp nem Olaszország korrupt politikusait ostorozta. Antonio Barraco most folytatja ezt a hagyományt. A megvetett fehérszőlő-fajtából, a Grillóból még egy kiváló habzóbort is készít.
Keletebbre, Alcamo mellett Aldo Viola mutatja meg, hogy a sziget nyugati felén is fantasztikus száraz borok működnek. Viola egy karizmatikus energiabomba – a szicíliaiak minden kliséjét teljesíti, bár félig francia: beszél, nevet és gesztikulál egyszerre, megállás nélkül. Hangja rekedt, arca keskeny – egy kompromisszumok nélküli élet jegyei. Hosszú, még mindig fekete fürtjei ugyanolyan mentesek a beavatkozástól, mint a borai. Aldo Viola borászcsaládból származik – amikor testvére vette át a borászatot, ő elment Európába, mint mondja – mintha Szicília nem is tartozna hozzá. Dániába, aztán a nagyvilágba, Indiába és az Amazonas vidékére. Amikor visszatért, az első enológusként alkalmazták a Centopassi szövetkezetnél, amely elkobzott maffiaföldeken termeszt szőlőt. Apránként saját szőlőket is vásárolt – Alcamo környékén szétszórva. Regionális fajtákból és Syrah-ból (francia anyja tiszteletére) készült nedűi szabad lelkek – nyersek és áthatóak.
A Centopassi szövetkezettől, egy szociális projekttől, Aldo Viola távozása után is érkeznek figyelemre méltó nedűk. A hírhedt Cosa Nostra-klán, a Corleonesi szőlőskertjeiből a Capo di Capi, Totò Riina letartóztatása óta olyan Nero d’Avola, Nerello Mascalese vagy Grillo bio-borokat préselnek, amelyek olykor maffiaáldozatok nevét viselik.
Délkelet (Vittoria)
Szicília délkeleti része forró, száraz – Afrika közelsége egyértelműen érezhető. Ragusa tartomány a sűrű, édesen gyümölcsös Nero d’Avola borairól ismert – alkoholtól nehéz borokról, amelyek majdnem agyonütik az embert, olyan borokról, amiket szívesen szállítottak északra a nemes nedűk vágásához. Szinte senkit sem érdekelt a régió, amíg 1980-ban három diák le nem telepedett ott, és meg nem alapította a COS borászatot. Az Iblei-hegység közelében, Vittoriánál, elhagyatott szőlőskertekre találtak, amikre már senkinek sem volt szüksége. A borászok leszármazottai inkább északra mentek pénzt keresni – Szicíliában nem láttak jövőt. Ami a három bor-őrültnek kalandként indult, az legalább a két építésznek, Giambattista Ciliának és Giusto Occhipintinek hivatássá vált. Cilia, aki a régióból származik, később örökölte volna szülei kis borászatát. A szőlőkben végül nemcsak Nero d'Avolára találtak, hanem Frappatóra is, egy regionális fajtára, amely mindkettőjük csodálkozására finom vörösborokat ad. A vittoriai parasztok saját szükségletre ősidők óta házasították a két, egymástól annyira különböző szőlőfajtát, „a struktúra és a finomság tökéletes keveréke”, véli Giusto Occhipinti – ma már Cerasuolo di Vittoria néven Szicília egyetlen DOCG-je. A két borász az egész sziget példaképévé vált, évtizedek óta biodinamikusan művelik a területet, és az elsők között kísérleteztek Olaszországban amforákkal – jóval azelőtt, hogy az divatba jött volna. Ma vörösboraik nagy részét spanyol amforákban érlelik, és ezzel nemzetközi szinten is kiváltják a rajongást.
Végül Giusto Occhipinti unokahúga, Arianna borászat iránti szenvedélyét is felgyújtotta. 16 évesen elkísérte őt borvásárokra, majd Milánóban tanult borászatot, végül megvette első saját szőlőskertjét – Fossa di Lupóban, az SP68 mellett. —
Szicília – ajánlásaink
Arianna Occhipinti
Szicília legdélebbi csücskében a borász friss és lágy vörösborokat készít a regionális Frappato fajtából, de meglepően kecses fehérborokat is. agricolaocchipinti.it
SP68 Vittoria-Pedalino, Km 3,3, 97019 Vittoria (RG)
Kereskedő: weinskandal.at
Azienda Agricola COS
Az új szicíliai borstílus úttörőinek tartják őket, ők segítették a Cerasuolo di Vittoriát (Frappato & Nero d’Avola házasítás) a reneszánszához. Biodinamikus gazdálkodással és amforás borkészítéssel olyan nedűket hoznak létre, amelyek nemzetközileg is keresettek. cosvittoria.it
S.P. 3 Acate-Chiaramonte, Km 14,300, 97019 Vittoria (RG)
Kereskedő: wagners-weinshop.com
Frank Cornelissen
A vitatott belga az Etna legmagasabb szőlőültetvényeiből sajtol ki mélyértelmű fehér- és vörösborokat őshonos fajtákból. A hagyományos Alberello-művelésű, kőöreg tőkék és a magas ásványi tartalmú vulkanikus talajok az alkotóelemek. frankcornelissen.it
Via Canonico Zumbo, 1 (frazione Passopisciaro), 95012 Castiglione di Sicilia CT
Kereskedő: wagners-weinshop.com
Etnella
A pályaelhagyó Davide Bentivegna Nerello Mascalese és Nerello Cappuccio fajtákból készít kifejező vörösborokat az Etna északi lejtőin. A szélsőséges nappali és éjszakai hőmérséklet-különbségek gondoskodnak a struktúráról és eleganciáról. etnella.com
Strada Provinciale 7iii, Contrada Bonanno, Passopisciaro CT 95012
Kereskedő: vinifero.at
Aldo Viola
Északnyugat-Szicíliából származó borai olyan temperamentumosak, mint maga a borász. Grillo, Perricone és Catarratto mellett francia anyja tiszteletére egy fantasztikus Syrah-t is készít. aldoviolavini.com
Via Per Camporeale 18c, 91011 Alcamo TP
Kereskedő: vinonudo.at
Marco de Bartoli
Az előfutár először mutatta meg, mire képes a Marsala, ha a desszertbort megszabadítják a giccstől és a hozzáadott alkoholtól. A sziget egyik legnagyobbja, és a mai szicíliai bor-hype kikövezője. marcodebartoli.com
Contrada Fornara Samperi, 292, 91025 Marsala TP
Kereskedő: tannico.at
Antonio Barraco
Példaképe, Marco de Bartoli hagyományait követve, Antonio „Nino” Barraco Marsalában hiteles száraz és édes fehérborokat készít olyan régi szőlőfajtákból, mint a Zibibbo. vinibarraco.it
Contrada Bausa, 91025 Marsala TP
Kereskedő: vinifero.at
Azienda Agricola Gueli
Nero d’Avola a mainstreamtől távol. A fivérek, Calogero, Giuseppe és Davide Gueli Szicília legismertebb fajtájából készítenek érzékeny vörösborokat.
Különböző dűlőkben, hagyományos Tendone-művelésben (pergola-variáns) nőnek az öreg tőkék. guelivini.it
Via G. Di Vittorio 22, 92020 Grotte (AG)
Kereskedő: vinonudo.at

segítették Szicíliát a sikerhez.
© Azienda Agricola Arianna Occhipinti

© Alessio Mamo

© Getty Images

© Vinofoto

© Azienda Agricola Barraco

© Azienda Agricola Barraco

© Azienda Agricola COS