A-La-Carte

Édes és csípős között (2005/3)

A mustárban nincs semmi egzotikus. Úgy jön ki a tubusból, mint az áram a konnektorból, magától értetődő dolognak tekintik, és a barnás pasztának nem szentelnek sokkal több gondolatot annál a mérlegelésnél, hogy "édes" vagy "csípős" legyen-e.


Édes és csípős között

Szöveg: Florian Holzer Fotó: Luzia Ellert
Ez több szempontból is kielégítetlen, legalábbis azon kevés mustárrajongó számára, akik a csípős fűszert választották vallásuknak, hiszen a mustárnak nemcsak évezredes hagyománya van, hanem tagadhatatlan változatossága és nem utolsósorban számos, egészségügyi szempontból is vitathatatlan előnye, amelyek érvként végül is még mindig működnek. De a történethez: A mustármag használata és a mustár szó eredete valószínűleg az ősi Indiából származik, amint azt Hanjo Seißler kifejti a „Senf, das Kochbuch” (Hädecke) című könyvében. Hogy az ókori görögök is nagyra becsülték a mustárt, azt Theophrasztosz egy idézete bizonyítja: „A mustár a szervek erősítésére és élénkítésére, vagy az ízetlen ételek gazdagítására szolgál.” Apicius és később Plinius is többször említi a mustármagot fűszeres szószok összetevőjeként. A középkor során a mustármag – a növény rendkívül igénytelen, a legkopárabb talajokon is megél, és szívesen alkalmazzák erózió megakadályozására is – elterjedt egész Európában. Franciaországban, a burgundiai Dijonban is gyorsan virágzásnak indult a mustárkészítők mestersége, 1634-ben a város még a mustárgyártás kizárólagos jogát is megkapta. Ami a dijoni mustárt már akkor is különlegessé tette, az a tény volt, hogy a mustármagokat nem – mint ahogy egyébként szokás volt – ecettel cefrézték, hanem éretlen szőlő mustját használták hozzá – a „mustum ardens”, azaz égető must, hamar „moutarde”-dá, „mustard”-dá és „Mostrich”-ká vált. Hogy a franciák számára mennyire fontos volt és maradt a mustár, azt a gyakran idézett anekdota is bizonyítja, miszerint XXII. János pápa Avignonban unokaöccse számára kitalálta a „Premier Moutardier du Pape” címet, és hogy a dijoni mustár minősége 1937 óta állami ellenőrzés alatt áll.
Ausztriában ez mindenképpen kicsit másképp alakult. Bár az éves forgalom, amely önmagában az élelmiszer-kiskereskedelemben kb. 4 millió kg, nem éppen szerény méretű, nagy részben az úgynevezett tárkonyos mustárról van szó, magyarázza Matthias Krätschmer a Mautner Markhoftól. Az Ausztriában fogyasztott mustár körülbelül fele a Mautner Markhoftól származik, és az ország összes mustárgyártóját két kézen is könnyedén meg lehet számolni. A mustárpiac növekedése Ausztriában lassú, de folyamatos, Krätschmer szerint, a termelők száma viszont lassan, de biztosan csökken, a tiroli St. Johannban található Karl mustármalom például nemrég leállította a termelést.
Amiből azonban Ausztriában leginkább hiány van, azok a kis mustármalmok a leginkább egyedi, kézműves mustárjaikkal, amelyekért a ínyencek lelkesedhetnének. A kisebb bécsi üzemek, mint a Spak az Albatros mustármárkájával, és a Ramsa-Wolf a legendás csípős „Englisch Spezial” mustárjával, már régen maguk mögött hagyták a kézműves dimenziót, és emellett egy meghatározott szabványos szegmensre korlátozódnak, amely nem feltétlenül ínyencbarát; a Spitz és a Haas a megszokott kereskedelmi vonalat szolgálja ki, bár az úgynevezett „speciális mustárral” minden bizonnyal készek réspiacokat feltérképezni, így a Haas a „Dr. Schweitzer” speciális mustármárkája alatt például a ritka indiai Sarepta mustármagból készült mustárt kínálja. Reményre ad okot a klagenfurti Wenger mustármalom termék- és minőségfejlesztése, amely természetesen szintén piacra dob egy tárkonyos és egy krémsi mustárt, de emellett regionális változatokat is, mint a búcsúi mustár (Kirchtagssenf), egy csinos kiszerelésű és markáns chilidózisú angol mustár, vagy „modern” variációkat, mint a reszelt diós és fehér szarvasgombás mustár – vakkóstolásnál persze esélytelen, önmagában nézve viszont nem érdektelen.
Szintén mindig érdekesek Ausztria egyetlen olyan mustármalmának a termékei, amely kifejezetten kacérkodik az ínyenc szinttel, a vorarlbergi Lustenauer mustár, ahol ugyanis nemcsak marketingben és réspiacokban gondolkodnak, hanem a mustármag, a felhasznált ecet, valamint az összes többi hozzávaló minőségének javításán és differenciálásán is. A bécsi ecetkészítővel, Erwin Gegenbauerrel való együttműködésből két rendkívül érdekes változat született: egy rendkívül szemcsés és ízletes „Portugieser-mustár” a Kék Portugieser fajtából készült késői szüretelésű ecettel, amelynek a világ jó mustárjai között egyáltalán nem kell szégyenkeznie; és mint az olaszok kedvelt fügemustárjára adott osztrák válasz, egy eredeti változat aszalt szilvával, amely az A la Carte-kóstolón – bár valójában külön kategória – szenzációsan szerepelt.
Szintén felfedezte magának a mustárt Andreas Fischerauer, aki körülbelül tíz éve foglalkozik ecetkészítéssel és -értékesítéssel a kelet-stájerországi Pischelsdorfban. Tavaly augusztusban készítette el először a tökmagos mustárját, „mert egy őrült ötlet volt”, időközben még egy chilimustár is csatlakozott hozzá. Fischerauer jelenleg évi négy tonnát gyárt, illetve gyártat, mert a készre kevert mustárcefrét elszállíttatja egy düsseldorfi baráti üzembe, ahol a mustárját bérbe őrlik, „mert Ausztriában ez nem kivitelezhető”. Bár a mustár egyre fontosabbá válik számára, mondja Fischerauer, és már gondolkodik egy saját berendezésen is – az ecetközpontját nemrég hozta japán élelmiszeripari szintre.
Felmerül a kérdés, mennyire lehet érdekes a mustár az ínyencek számára? A pasztának vannak-e valódi ínyenc minőségei, vagy a speciális, egyedi, különleges mustár iránti vágy csak egy dekadens kacérkodás? Egyáltalán nem, a kis, hagyományos módon dolgozó mustármalmok sikere és óriási megbecsültsége, mint például a Guido Breueré a Mosel menti Monschauban, vagy a festői mustárbolt saját termeléssel, a Tierenteyn-Verlent a belga Gent Groentenmarktján, amelyeknek a mustárspecialitásai valóságos kultuszstátusznak örvendenek, mutatnak bizonyos lehetőségeket. Félretéve azt, hogy a kávét és a csokoládét is egykor reménytelenül hétköznapinak könyvelték el, amíg valaki fel nem ismerte ezeknek a termékeknek az ínyenc potenciálját. És a mustár esetében ez szintén elképzelhető lenne, mert a mustármag bizonyára az egyik helyen jobb minőséget, aromásabb mustárolajokat és összetettebb ízeket eredményez, mint máshol. (Kanada egyébként egy tuti tipp.) A fűszerek és az ecet első osztályú minőségben rendelkezésre állnának, csak a fáradságos munka iránti akarat hiányzik: mert a mustárolajok nagyon gyorsan elveszítik a fűszeres csípősségüket, ha hővel érintkeznek. Tehát lassú és hűvös őrlésű kőmalmokra lenne szükség, és valakire, aki működtetni akarja őket.
Bár az idő a mustárnak kedvez. Mert aki egyszer a vinegrette-jét dijoni mustárral keverte el, az a jövőben mindig ezt fogja tenni, aki egyszer megtapasztalta a mustár előnyeit a hal mellé adott szószban, az szinte már automatikusan tagja a Mustardiacs klubjának, aki egyszer mustárral bekent húst sütött vagy mustárban pácolt vadszárnyast párolt, az tudja, hogy egy életre szóló társat talált.

Kóstolás – A tárkonyos kategóriával

32-féle mustár a vakkóstoláson. Tulajdonképpen ez csak egy paszta mustármagból, ecetből, vízből és egy kis fűszerből. De ez a paszta olyan különböző lehet, mint az éjjel és a nappal.
Létezik a klasszikus mustárnemzet, Franciaország. Ezenkívül létezik a klasszikus kolbásznemzet, Németország, amely ezért természetesen valahogy egy mustárnemzet is. Aztán létezik a klasszikus mustárfogyasztó nemzet, Ausztria, amely érdekes módon rendkívül magas egy főre eső fogyasztással rendelkezik. Továbbá létezik még a klasszikus mustár-fellegvár, Gent és természetesen még Anglia klasszikus mustárkultúrája, nem megfeledkezve a klasszikus mustártömeggyártó és -fogyasztó Amerikáról. A spektrum a simától a szemcsésig, az élénksárgától a bordóvörösön át a sötétbarnáig, az édesestől a csípősig, az ártalmatlantól a gonoszig, a nagytól és iparitól a kicsiig és bióig terjed.
Az A la Carte zsűrije – ezúttal Veronika Doppler a „Hansen” étteremből, Rainer Novak, a „Die Presse” napilap krónikarovat-vezetője és étteremkritikusa, Dagmar Gross, az új bor-marketing ügynökség, a Wegro főnöke, Alexander Rabl ínyenc és rovatvezető, valamint Christian Grünwald és Florian Holzer az A la Carte-tól – ezúttal Bécsből, Felső-Ausztriából, Karintiából, Vorarlbergből, valamint Németországból, Belgiumból, Angliából, Franciaországból és Amerikából származó termékeket tesztelt. A kóstolás a bécsi „Hansen” étteremben történt, kóstoltak „tárkonyos” és „krémsi” kategóriájú mustárt, valamint többé-kevésbé „klasszikus” külföldi példányokat. Nem kóstoltak édes fehérkolbász-mustárt mézzel, vagy különféle adalékanyagokkal ellátott termékeket – hacsak nem tűntek túl érdekesnek ahhoz, hogy kóstolatlanul hagyják őket.

byodo bio 9,3
Egy meglepetésgyőztes a javából: A kis felső-bajorországi, mühldorfi tofu-manufaktúra csípős bio mustárja, amely az elmúlt 20 évben biotáplálékok terén teljes körű szolgáltatóvá vált, viszonylag egyszerű recept alapján, magas barna mustármag-aránnyal és csak kis tételekben készül. „Gyönyörű, csípős mustár, összetett és ízletes – frissítő torma-csípősség, kiváló”, „ragyogó, élénkítő, intenzív, ízbeli hangsúlyokat ad”, „csípős, intenzív”, „ideális”.
€ 1,99/125 ml, a Bio-Weltnél, Naschmarkt 326–331, 1040 Bécs, www.byodo.de

Lustenauer/Gegenbauer: Szilvamustár 6,8
A vorarlbergi ambiciózus mustárkészítők és a bécsi ecet-varázsló közötti rendkívül sikeres együttműködés. Nem klasszikus mustár a szó szoros értelmében, inkább a fügemustárhoz hasonlítható, hasonlóképpen is használható. „Édes, karácsony, szilvalekvár”, „aszalt fügére emlékeztet, nagyon édes, de nagyon jól elkészített”, „desszert!”, „édes, fügés, sajthoz”.
€ 6,–/300 ml, a Gegenbauernél, Naschmarkt 111–114, 1040 Bécs, www.gegenbauer.at

Albatros: Tárkonyos mustár 6,5
Szintén meglepetés, mert a Spak-vállalathoz tartozó Albatros mustármalom tárkonyos mustárja egy viszonylag polgári darab. Ennek ellenére a Simmeringből származó „eredeti bécsi virslimustár” meggyőzött, „édes-fűszeres, finom-kesernyés tárkonyos jegy, hosszú lecsengés”, „diós illat, kiegyensúlyozott, krémes, jól adagolt savasság”, „rendes tárkonyos fűszer”.
€ 0,89/200 g, kapható a Merkur-nál (szintén kapható a Kastnernél, Kiennastnál, M-Preisnél, Okay-nél, www.spak.at)

Elsenham: English Ale Mustard 6,3
Hogy a mustár Angliából származik, azt nem utolsósorban a használatára vonatkozó egzotikus ajánlásokból lehet észrevenni. Mindazonáltal: első osztályú összetevők vannak benne, mint vörösbor-ecet, barna mustármag, 17% angol ale sör, olívaolaj és fekete bors – egy ízletes, enyhén édes mustár kiváló haraphatósággal. „Ízében a Coca Colára emlékeztet, csodálatosan kipattanó golyócskák, érdekes”, „igényes édes-savanyú arány”, „fűszeres szemcsézettség”, „jó haraphatóság”.
€ 3,60/210 g, a Bobby’s Foodstore-nál, Schleifmühlgasse 8, 1040 Bécs, www.bobbys.at

Maille: Dijon Originale 6,1
A dijoni klasszikus a javából, mustárpiac-vezető Franciaországban, nélkülözhetetlen összetevő minden salátapácban és szószban. Kellemetlen: égetett szeszes ecet bor-ecet helyett, citromsav és tartósítószer. „Szép dijoni, hosszú, a háttérben meghúzódó, klasszikus, odateszi magát”, „uborkaecet az illatában, szép csípősség, sós”, „jó, mert sűrű”, „csípős”, „meglehetősen csípős, de kiegyensúlyozott”.
€ 2,40/200 ml, többek között a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.maille.com

Ramsa Wolf: Englisch Spezial 6
Egy bécsi mustárlegenda, fűszeres és csípős, ősidők óta a legcsípősebbként ismert, amit az ember a húsos kenyerére (Leberkäse) kenhet. „Édes és csípős, van benne tűz és temperamentum, szép hagyományos”, „mustár és torma egyben, jól elkészített, de nem látványos”, „torma, virsli-kísérő”, „egy régi ismerős, a nemzeti csípősségünk”.
€ 2,–/100 g, többek között a Kiosk-nál, Schleifmühlgasse 7, 1040 Bécs, www.ramsa-wolf.at

Haas & Haas: Moutarde de Dijon 5,7
Egy klasszikus dijoni kifejezett savanyú jeggyel, „ecetes jegyek, kedves, nem izgalmas”, „szép állag”, „mogyorós jegyek, sok só és rendes ecet”.
€ 1,60/100 g, a Haas & Haas-nál, Stephansplatz 4, 1010 Bécs, www.haas-haas.at

Lustenauer/Gegenbauer: Portugieser-mustár 5,7
Az együttműködés egy másik terméke: fekete mustármag Kék Portugieser ecettel, első osztályú szemcsézettség és finom fűszerezettség, „rendkívül száraz, szemcsés, íze harmonikus, összetett”, „kezelése kissé nehézkes”, „nagyon finom fűszerezés, nagyon száraz, szép!”
€ 4,–/300 ml, a Gegenbauernél, Naschmarkt 111–114, 1040 Bécs, www.gegenbauer.at

Albatros: Krémsi mustár 5,5
A zsűri véleménye szerint az ország legjobb „édese”, „nagyon édes, fűszeres, fahéjas, már a fehérkolbász-mustár irányába megy”, „összhangban van, de a lecsengésben zavar a hegyes ecet”, „édes, sütemény”.
€ 0,89/200 g, kapható a Merkur-nál (szintén kapható a Kastnernél, Kiennastnál, M-Preisnél, Okay-nél, www.spak.at)

Colman’s Wholegrain 5,5
A norwichi sárga mustárpor specialistájának aromás szemcsés mustárja, borecetet, mézet, gyógynövényeket és fokhagymát tartalmaz, „finom haraphatóság, úgy pattan, mint a kaviár, összetett, hosszú és ízletes”, „étvágygerjesztő és színes, mustármagok és édes-savanyú, krémes pác”.
€ 2,90/155 ml, a Bobby’s Foodstore-nál, Schleifmühlgasse 8, 1040 Bécs, www.bobbys.at

Dr. Schweitzer: Angol speciális mustár 5
Az Ed. Haas, Traun márkájának angol változata, amely speciális mustárokra szakosodott. Tormát tartalmaz, egyébként csak kevéssé különbözik. „Édes, úgy néz ki, mint a majonéz, nem harmonikus”, „majonézszerű megjelenés, enyhe”, „finom csípősség”.
€ 0,99/200 g, a Merkur-nál és a Billa-nál, www.edhaas.at

Schwerter mustármalom 5
Egy német hagyományos mustármalom Schwerte-ből, amelynek tulajdonosa olyan receptek alapján dolgozik, amelyeket az előző tulajdonosok még szóban örökítettek át rá, nincs hozzáadott cukor. „Édes-savanyú csípősség, rusztikus, virslihez biztosan kedves”, „világos barna, darabkák, a szájpadláson sápadt”,
„Átlagos”.
€ 9,50/2 x 300 ml, a www.manufactum.at-nál

Mautner Markhof: Krémsi mustár 4,8
Kétségkívül nélkülözhetetlen a párizsi virslihez (Burenhaut), azon túl viszont az édesnek nehéz dolga van. „Égetett szeszes ecet, inkább a semleges oldalon”, „van valami ízletes, élénkítő benne”, „jelentős héj-arány, elegáns”.
€ 0,85/100 g, többek között a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.mautner.at

Wenger: Kirchtagssenf (búcsúi mustár) 4,8
A klagenfurti hagyományos vállalat fűszeres mustárja a zsűrinél különbözőképpen fogadtatott, „gyógynövényes-gyümölcsös, szép diós jegyek, száraz aromák”, „uborkaecet illatú, virslihez biztosan finom”, „ízetlen”, „keserű, de ízre jó”.
€ 0,67/200 g, a Wenger Senfnél, Hirschstraße 25, 9020 Klagenfurt

Löwensenf extra 4,8
A düsseldorfi mustár – cukor és tartósítószer nélkül, Terra Leone mustármag-keverékből készítve – a dijoni felfedezése előtt hazánkban még valóban csípős mustárként volt elkönyvelve. „Savanyú-csípős, iparinak hat”, „közömbös, vegyi, fémes, nem tesz boldoggá”, „közepesen csípős, elegáns”.
€ 2,–/100 ml, többek között a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.loewensenf.de

Ramsa Wolf: Tárkonyos mustár 4,7
A Ramsa-Wolf golf-kategóriája, egy csinos, a magyar nemzeti színekbe öltöztetett tubusba csomagolva. „Denaturált tárkonyos tónus, tipikus virslis stand mustár”, „finom, tárkonnyal áthatott”, „közömbös, ecetes és édes alaphang”.
€ 2,–/100 g, többek között a Kiosk-nál, Schleifmühlgasse 7, 1040 Bécs, www.ramsa-wolf.at

Haas: Tárkonyos mustár 4,7
Az osztrák nemzeti mustár, újabban tartósítószer és sűrítőanyag nélkül. „Ecetes jegyek, vegyi tárkonyos aromák”, „rövid, semleges, de harmonikus”, „átlagos virsli-kísérő”.
€ 0,99/200 g, a Merkur-nál, www.edhaas.at

Pommery: „Moutarde de Pompier” 4,3
Egy krémes dijoni kőedényben, rendkívül kifejezett csípősséggel és savassággal, amelyet a zsűri azonban nagyon különbözőképpen fogadott. „Fantasztikusan csípős, ízletes, étvágygerjesztő, finom tűz”, „teljesen észrevétlenül kezdődik tárkonyos aromával, majd tényleg csípőssé válik”, „szürke szín”, „kőkemény”.
€ 6,95/300 g, a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs

Maille: A l’ancienne 4,3
Egy durvára őrölt mustár magokkal és fehérborral, bordeaux-i módra. „Csípős ecet, intenzív tormás jegyek, nagyon rusztikus és ősi”, „szilárd paszta, ízében a mustár olcsó aftershave-re emlékeztet, mesterséges”, „intenzív mustáros tónus, mesterséges”.
€ 3,20/200 g, a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.maille.com

Mautner Markhof: Tárkonyos mustár 4,1
Az osztrák főgyártó fő mustárja. „Semleges, kenyeres”, „klasszikus osztrák”.
€ o,85/200 g, többek között a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.mautner.at

Dr. Schweitzer: Sarepta-mustár 4
A ritka, úgynevezett „indiai mustármagból” készítve. „Édeskés, mint a majonéz, tárkonyos jegy”, „kissé ragadós”, „enyhe, lapos íz”.
€ 0,99/200 g, a Merkur-nál és a Billa-nál, www.edhaas.at

Delouis fils: Moutarde de Champagne 4
Nemes megjelenés, nem utolsósorban annak a ténynek köszönhetően, hogy 5% pezsgőt tartalmaz (tehát 5 ml-t egy
kis üvegben...), „alkoholos, tisztátalan dijoni sajtos jegyekkel”, „hűtőszekrény-tónus”, „egydimenziós”.
€ 1,50/100 g, a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs

Haas: Krémsi mustár 3,5
„Csak édes, közömbös”, „klasszikus, de észrevétlen”
€ 0,99/200 g, a Merkur-nál, www.edhaas.at

French’s classic yellow mustard 3,1
Tipikus amerikai mustár, elsősorban sárga mustármagból, kötelező fűszer hamburgerben & hotdogban, „zöld, savanyú, kesernyés, fás jegyek”, „egydimenziós, ecet”, „hotdog”.
€ 2,20/226 g, a Bobby’s Foodstore-nál, Schleifmühlgasse 8, 1040 Bécs, www.bobbys.at

Haas & Haas: Moutard au Citron 3,1
Citrommal kiegészített dijoni, intenzív héj-íz, „az állag és a mustár önmagában jó, furcsa kombináció”, „ízét tekintve nagyon finom”, „tiszta termék”.
€ 1,80/100 g, a Haas & Haas-nál, Stephansplatz 4, 1010 Bécs, www.haas-haas.at

Wenger: Tárkonyos mustár 3
„Különös joghurtos tónusok”, „a tárkony túlméretezett”, „nem harmonikus”.
€ 0,57/200 g, a Wenger Senfnél, Hirschstraße 25, 9020 Klagenfurt

Wenger: Angol mustár 3
Egy nem érdektelen kreáció chili-adalékokkal, amit a zsűri azonban nem igazán értékelt. „Chili-csípős, valahogy nem igazán mustár”, „paprika illatú”.
€ 0,98/160 g, a Wenger Senfnél, Hirschstraße 25, 9020 Klagenfurt

Tierenteyn Verlent 2,8
Ezzel a legendás genti mustárral a kóstoláskor nagy valószínűséggel igazságtalanul bántak: ugyanis egy zsűritag magángyűjteményéből származik, aki már régebben hozta magával Flandriából, és azóta (bontatlanul) a hűtőszekrényben tárolta. „Barna, csípős-savanyú Nutella, hátul csípős, diós”, „brutálisan savanyú, kellemetlen”, „vicces, de furcsa”.
Tierenteyn-Verlent Mostaardfabriek, Groentenmarkt 3, 9000 Gent, Belgium, www.tierenteyn-verlent.be

Ramsa Wolf: Krémsi mustár 2,3
„Sápadt, illata elefántketrecre emlékeztet”, „őrült édes”, „száraz, krétás”.
€ 2,–/100 g, többek között a Kiosk-nál, Schleifmühlgasse 7, 1040 Bécs, www.ramsa-wolf.at

Wenger: Szarvasgombás mustár 2,1
Mustár, bors, dió és fehér szarvasgomba merész kombinációja, „édes gyümölcsös jegy, málna-szarvasgombaolaj aroma, félig eredeti”, „pince-szarvasgomba”.
€ 2,50/160 g, a Wenger Senfnél, Hirschstraße 25, 9020 Klagenfurt

Guido Breuer: Moutarde de Montjoie „ősrecept” 2,1
És ismét egy legenda, amelyet a bécsi kóstoláskor leszereltek. „Durva, nyers, citromsav és égetett szeszes ecet, tompa”, „ecet-dominált, ragadós és ízetlen”, „szörnyű ecet”, „rendes, valahogy kevés a fűszer”.
€ 9,50/335 ml, a www.manufactum.at, www.senfmuehle.de-nél

Andreas Fischerauer: Tökmagos mustár 2
Egy ambiciózus, fiatal projekt bőséges potenciállal, csinos zöldessárga és nemes megjelenésű, „parmezános jegyek, diós darabkák, különös”, „grillezéshez, sajtos”, „teljesen izgalmasan néz ki – kár érte”.
€ 4,40/250 ml, a www.essig.at-nál

Lustenauer: Rheintaler Bauernsenf (paraszti mustár) 2
Szintén meglepően lemaradva, „kenyeres, tönkölyös jegyek, rendkívül enyhe”, „ízetlen”, „nem friss”, „nem túl feltűnő”.
€ 3,30/190 g, a Meinl am Graben-nél, Graben 19, 1010 Bécs, www.lustenauer-senf.com

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!