A-La-Carte

Technika & érzelem között (2022/6)

Benoît Gouez csaknem két évtizede a Moët & Chandon Chef de Cave-ja. Számára a középpontban a Brut Impérial áll – először az alapnak kell tökéletesnek lennie, a Grand Vintage pezsgő pedig már a jutalomjáték.


Ez valami olyasmi, mint a pezsgő archetípusa – a sötétzöld palack arany szalaggal, fekete masnival és császári koronás piros pecséttel: a Moët & Chandon, a vélhetően világszerte legismertebb pezsgőház Brut Impérialja. Több mint 150 éve hozták létre Napóleon Bonaparte tiszteletére, aki a ház barátja volt. Ha hihetünk a történeteknek, a franciák császára minden megnyert csatát néhány üveg Moët-vel ünnepelt meg, amelyet hadjáratai során láthatóan mindig magánál tartott.

A Brut Impérial az egyik első száraz pezsgőként érzékszervi szenzációnak számított. Előtte a nemes habzóborokat hagyományosan desszert mellé itták, és drámaian édesek voltak. A 100 grammos vagy annál nagyobb dózis volt a norma. Ma a Brut Impérialnek alig hét gramm a cukortartalma. A ház jellegzetes pezsgője mára a habzóbor megtestesítőjévé vált. Még a pezsgőt nem kedvelők körében is ismert – vélhetően a Forma-1-es autóversenyek utáni kötelező pezsgőzuhany miatt is. Az évtizedek során a győztes a dobogóról bőkezűen permetezte a habzó Moët Impérial nagyüveg tartalmát az ünneplő tömegre.

A pazarlás egy olyan képe, amely vélhetően még ma is pokoli kínokat okoz Benoît Goueznek, a Moët & Chandon pincemesterének. A Brut Impérialnek mint kizárólag a győztesek italának imázsa sem illik a ház zászlóshajójáról alkotott elképzelésébe. Az Impérial az egyszerű élvezetet jelenti, amelyhez nincs szükség különleges alkalomra – egy pezsgő mindenkinek, minden pillanatban. Benoît Gouez csaknem negyed évszázada van a háznál, 2005-ben lett Chef de Cave – alig 35 évesen. Szokatlan karrier, ahogy ő maga is vallja, hiszen egyáltalán nem volt predesztinálva arra, hogy egy neves pezsgőház pincemestere legyen. Nem borászcsaládból származik, nem Champagne-ból, de még csak nem is más borvidékről. A breton születésű szakember Normandiában nőtt fel, ahol jobb esetben almából erjesztenek alkoholt. Iskola után agronómiai képzést kezdett Montpellier-ben.

„A bor világa addig a pillanatig nem érdekelt különösebben” – meséli őszintén. „Tiszta tudós voltam”, csak tanulmányai során fedezte fel, hogy a montpellier-i egyetem szakterülete a szőlőtermesztés és az enológia – fellelkesült és pályát módosított. Véletlenek és szerencsés körülmények sorozata vezette végül kaliforniai, ausztráliai és új-zélandi évek után vissza Franciaországba, Épernay-be, a Moëthez. Bár tervei ellenére: „Soha nem akartam borászként dolgozni két borvidéken sem” – emlékszik vissza –, Bordeaux-ban, mert ott szerinte egyfajta zárt társaság uralkodott, és Champagne-ban. Már a gondolat is untatta, hogy egy ház számára évről évre ugyanazt a habzóbort kelljen előállítania. „Mekkora tévedés volt!” – mondja nevetve.

Ma Champagne számára az egyik legizgalmasabb borvidék. A technikai tudás, az ismeretek és az érzékenység kombinációja, amely egy jó pezsgő megalkotásához szükséges, a mai napig lenyűgözi. Benoît Gouez kivételes karrierje teljes mértékben megfelel a természetének. Nem konvencionális karakter, olyan valaki, aki szereti nevén nevezni a dolgokat, és nem beszél mellé. A rágott marketing-narratívák nem az ő világa. Éppen ezért sugároz valami olyasmit, mint a hitelesség. A világot járt ember, tökéletes angol nyelvtudással, bár francia akcentussal – ami még a száraz szakmai kifejtéseknek is ad egy csipetnyi sármot. Külsőleg is tekintélyes: magas, erős, karakteres orral, szűk szemekkel és kíváncsi tekintettel, őszülő, hullámos hajjal és egy lezserül elhanyagolt borostával. A hasonlóság Richard Gere-rel tagadhatatlan.

Nyilvánvalóan élvezi, hogy finoman adagolt, provokatív megjegyzésekkel lepi meg környezetét, amelyek feltehetően nincsenek a jegyzőkönyvben. Egy szaklapnak beismeri, hogy nem barátja a kóstolási jegyzeteknek, mivel nem hiszi, hogy egy bor lendületét és érzelmeit szavakba lehetne önteni. Arra a gyakran feltett kérdésre is, hogyan kezeli a Moët & Chandon csaknem 300 éves történelmét, tömören válaszol: „Nem vagyok tradicionalista!” A hagyomány olyan fogalom, amelyet gyakran visszaélésszerűen használnak – fejti ki. „Csak azt tenni, amit mindig is tettek, nem hagyomány, hanem folklór.”

Minden folyamatosan változik, így a történelmi pezsgőház is. Nem utolsósorban a klímaváltozás miatt kényszerülnek a reagálásra, és ezt meg is teszik a háznál: korábbi szüret, fenntartható gazdálkodás, újabban pedig legalább a saját szőlőültetvényeken már nem használnak gyomirtót. Pragmatikus okból, a híres habzóbor-régió különleges terroirjának megőrzése érdekében: „Ami Champagne-t olyan egyedivé teszi, nem a szőlőfajtáink, vagy a sajtolás, illetve erjesztés módja, még csak nem is a házasítás vagy a seprőn való hosszú érlelés” – mondja –, „hanem a talaj és a klíma, amelyhez fogható sehol máshol nincs!”

A szerepét őrzőként és útmutatóként látja. Nem kis dolog egy olyan birodalomnál, mint a Moët & Chandon. A szuperlatívuszok birodalma: körülbelül 4000 hektár szőlőterület, ebből mintegy 1180 hektár saját tulajdon, a többi szerződéses szőlőtermelőké, akik választhatóan szőlőt, mustot vagy készbort szállítanak, több száz különböző faluból, azaz cru-ből, amelyeket Champagne-ban egyenértékűnek tekintenek; választék szinte az összes premier és grand cru osztályozású dűlőről, amelyekhez mintegy 3800 szüreti segítő szükséges; az ultramodern Mont Aigu pince, egy gyárcsarnok acéltartályok hadával, ahol 400 000 hektolitert lehet feldolgozni. A történelmi raktárpince is 28 kilométer hosszú, földalatti labirintus a korábbi évjáratok számtalan palackjával – egy város a város alatt. Az éves palacktermelésről viszont diszkréten hallgatnak a vállalatnál, szakértői becslések szerint 30 millió felett van.

A gigantikus méretek ellenére, amelyek lehetővé teszik a Brut Impérial globális terjesztését, a Moët & Chandon zászlóshajója nem az iparilag előállított habzóbor jellegét hordozza. 24 hónapig érlelődik seprőn, mielőtt degorzsálnák. Friss, gyümölcsös, de szerkezetes is. Benoît Gouez számára az ipar és a kézművesség közötti különbség nem a méretben, hanem a hozzáállásban rejlik. „Elsődleges feladatunk a Brut Impérial állandó minőségben történő előállítása” – magyarázza –, „csak utána gondolunk az évjáratos pezsgőre.” A Grand Vintage a kivétel, amelyet csak megfelelő években állítanak elő, az Impérial a szabály. Ahhoz, hogy megértsük a kivételt, először a szabályt kell megérteni: „A Brut Impérial precíz konstrukcióra hasonlít, racionális, a Grand Vintage pedig érzelem.”

A legnagyobb kihívás az, hogy állandóan változó körülményekből és összetevőkből állandó stilisztikát hozzanak létre. A Brut Impérial ízének mindig ugyanannak kell maradnia. „Ehhez azonban nincs recept, nincs formula, amit egy széfben őriznénk” – tudja Benoît Gouez –, „bár sokan ezt hiszik.” Minden év az időjárástól függően az alapborok más karakterét hozza. Ahhoz, hogy egy ház felismerhető stílusa egyáltalán kialakuljon, szükség van a házasításra (assemblage). Champagne három legfontosabb szőlőfajtájának, a Pinot noirnak, a Chardonnay-nak és a Pinot Meunier-nek a cuvée-zése, de a dűlők és évjáratok házasítása is. Az assemblage a nagy házak művészetének számít, Champagne történelmi hitvallása.

Míg minden más borvidéken a jó pincészeteknél minden az egyes terroir-ok egyedi stilisztikája körül forog, Champagne-ban gyakorlatilag a házon belüli uniformitásra törekszenek. Csak a kistermelői pezsgők növekvő száma, amelyek már maguk palackoznak és egyedi dűlőszelektált pezsgőket hoznak ki, tér el ettől az elképzeléstől. Az adott ház állandó stilisztikájának alapvető tényezői azonban a reserve borok is. A jó évjáratokban alapborokat tesznek félre, hogy a következő években – főleg a kevésbé jókban – támaszkodhassanak rájuk. A Moët különösen sok, különböző dűlőkből származó alapborral rendelkezik. Egy üveg Brut Impérialben akár 80 különböző cru is található. Az aktuális évjárat és a különböző cru-k reserve borainak összeállítása olyan kompozícióhoz hasonlít, amely hangjegyekből zenét alkot. A pincemester ennek a komponistája és karmestere.

Az évjáratos pezsgő ezzel szemben szabad stílus (freestyle), mondja Gouez. A Moët-nél csak egyetlen szabály vonatkozik rá: Champagne mindhárom szőlőfajtájának benne kell lennie. Egy játszótér a pincemester számára, aki arra is nagy súlyt fektet, hogy a Vintage ne csupán az évjárat összefoglalása legyen, hanem annak az ő személyes interpretációja. A Grand Vintage 2015-öt idén degorzsálták, és nemrég került piacra. A 44 százalék Pinot noirból, 32 százalék Chardonnay-ból és 24 százalék Meunier-ből álló cuvée hat évig érlelődött seprőn a pincében, és még legalább hat hónapig a degorzsálás után. Mindössze öt gramm dózissal az Extra Brut kategóriába esik. Ez is a klímaváltozásnak köszönhető, a szőlő nemcsak korábban, hanem jobban is beérett. A cukor/öregbor hozzáadását tehát csökkenteni lehetett. A „zöld szüret”, ahogy Champagne-ban ősidők óta szokás, de facto már nem létezik.

Lehet, hogy éppen ezért az eredmény a szélsőséges hőség és szárazság ellenére viszonylag finom, ugyan kifejezett érett jegyekkel, mégis frissességgel és szaftossággal bír. A Grand Vintage fehér azonban sokrétű aromákat is mutat, valahol az őszibarack és a briós között. Még megkapóbb a rózsaszín verzió: a Grand Vintage Rosé 2015 hasonló felépítésű, bár a Pinot noir aránya valamivel magasabb. Ez nemcsak egy rózsaszín partiital, hanem egészen komoly bor: markáns csersavszerkezet, sötét erdei gyümölcsök diszkrét megjelenéssel, cserébe finom fűszeres aromák. Egy extra száraz meglepetés. Benoît Gouez nyilvánvalóan nemcsak a szabályt, de a kivételt is uralja. Ha megkérdezik tőle, mi tesz valakit jó pincemesterré, nem gondolkodik sokáig: „A tudás, a tapasztalat, a technika és az intuíció, az érzelem és a kreativitás kombinációja.”

Az évjáratos pezsgőhöz csupán érzékre és kreativitásra van szükség – kacsint ki. A Non Vintage esetében viszont az a cél, hogy racionális mércével állandó terméket hozzanak létre, a számtalan alapbort megkóstolják, értékeljék és a lehető legpontosabban elmentsék, hogy aztán tökéletesen kombinálják őket. Olyan képesség, amit csak évek után sajátít el az ember. Amikor 1998-ban a Moëthez került, még a rossz lóra tett, a nyitott, kifejező alapborokat részesítette előnyben: „Kezdő hiba” – vallja be –, „a pezsgőhöz való alapboroknak még zárkózottnak kell lenniük, de mutassanak potenciált.” A pincemester legfontosabb képessége Champagne-ban azonban az, hogy megértse ennek a habzóbornak a lényegét. A pezsgő nemcsak a franciák DNS-ének része, a mód, ahogy összehozza az embereket, örömet szerez nekik, világszerte a kultúra része. —

Mintegy 3800 segítőre van szükség az alapborok szüretéhez a Moët & Chandon szőlőültetvényein.
A történelmi raktárpince Épernay városa alatt fekszik – egy 28 kilométer hosszú labirintus, telis-tele a legjobb évjáratokkal.
Moët & Chandon Grand Vintage 2015

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!