Rengeteget hallottam és olvastam már a Radstadti-Tauernben fekvő Obertauernről. A baráti körömben szinte mindenki járt már ott, nekem viszont ez az első alkalom. Sokat meséltek a hegyek hóbőségéről, a fantasztikus éjszakai életről és természetesen a Beatles látogatásáról. Ahogy első sétám során igyekszem ráhangolódni Obertauernre, máris szembejönnek velem a legendás „Fab Four” tagjai. Méghozzá bronzszobrok formájában a Hotel Edelweiss előtt, ahol John, Paul, George és Ringo urak megszálltak a „Help!” című különc filmes remekművük forgatása idején.
Fools on the Hill
Akkoriban, 1965-ben Richard Lester rendező olyan téli sporthelyszínt keresett, amely nem volt túlságosan ismert, hogy a forgatás nagyobb rajongói hűhó nélkül zajlhasson. Obertauern tökéletes színpad volt a gombafejűek számára. A deszkákon, amelyek az osztrákoknak a világot jelentik, a gombafejűek viszont egyáltalán nem tudtak mozogni, ami azonban nem a tiltott élvezeti cikkeknek volt köszönhető, amelyeket ebben az időben túlzott mértékben fogyasztottak.
A helyiek, köztük Herbert Lürzer, aki korábban még sosem hallott a Beatlesről, dublőrként ugrottak be. A szállodatulajdonos és síoktató azt tervezte, hogy a lendületes zenésznek, Paul McCartney-nak is megtanítja a lendületes síelést, „de ő csak gázt akart adni és jól érezni magát” – nevet Lürzer. A szállodában a Beatles egyébként egy kis koncertet adott – az egyetemet, amely valaha Ausztriában zajlott.
Akkoriban nem mindenki volt elragadtatva a gombafejűek zenéjétől: voltak szállodavendégek, akik panaszkodtak a „zajra”. Aki ma Obertauernben sétál, a bronzszobrok mellett két másik emlékművel is találkozhat, amelyek a Beatles ausztriai epizódjára emlékeztetnek: egy zongorával a Grünwaldkopfbahn hegyi állomásán, valamint egy óriási hanglemezborítóval a Kirchbühelliftnél.
Here Comes the Snow
Az, hogy a Beatles akkoriban Obertauern mellett döntött, egy másik okból sem volt véletlen. Az 1740 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, Salzburgtól mindössze 90 kilométerre található település átlagosan 264 centiméteres hómagassággal ősidők óta vezeti az ausztriai hórekordokat. „Az átlagos hómennyiség több mint 100 éve nem változott nálunk” – árulja el Lukas Eisl, a helyi turisztikai szövetségtől. Míg máshol a klímaváltozás már régen megkérdőjelezi a hóbiztosságot, Obertauern kivételezett helyzetben van – a szó szoros értelmében. 26 felvonó és lift alkot itt egy „síkört”, amely a település körül zárul. Az úgynevezett „Tauernrunde” két irányban vezet az egész terület körül.
Szállásunktól közvetlenül síléccel érjük el a felvonókat, ezért az autóink szabadságon vannak. Aki akar, egész nap a pályákon száguldozhat – és ezt az akciódús napot, ha egyáltalán, csak az több mint 50 hüttébe és étterembe való betéréssel szakíthatja meg.
Az első estén a faluban kipróbáljuk a Hotel Zehnerkar éttermét, ahol fantáziadús, ízig-vérig salzburgi konyhát kínálnak. Ropogós, laktató, mégis kifinomult – pont az, amire egy hegyi levegőn töltött nap után szükség van. A Hotel Enzian-ban töltött első éjszakánkat első osztályú reggeli követi. Miközben a sípályára néző kilátással kortyolgatjuk a cappuccinoinkat és eszpresszóinkat, a korán kelők már el is suhannak mellettünk a pályán. Mint tudjuk, a kávé akkor ízlik a legjobban, ha egy test mozdulatlanul hever a hóban.
A Magical Winter Tour
A második napon én magam lemondok a pályák öröméről, mert az elhasznált térdeim megint szívatnak. Így csatlakozom Julia túravezetőhöz, aki egy kis csoportnak biztosít hótalpas túrát a Johannes-vízeséshez. Az út mélyhavas erdőkön keresztül, apró patakok mentén vezet, amelyek elmélázva csörgedeznek a jégpáncél alatt, mígnem végül a lenyűgöző és részben befagyott vízesés előtt találjuk magunkat. Hagyjuk, hogy a látvány hosszan hasson ránk, mielőtt elindulunk visszafelé.
Este talán a legidillibb módon ismerjük meg Obertauern téli táját egy lovas szánas kirándulással a Gnadenalm felett. Meleg gyapjútakarókba burkolózva, a csillagok alattunk, a szívós norikeri lovak komótosan lépegetnek velünk a havas tájon. A kocsisuk a multitasking mestereként nyűgöz le. Koordinálja a két lóerőt, történetekkel lát el minket a régióról, és közben szünet nélkül töltögeti a poharainkat. Tisztelettel adózunk, de gondoskodunk róla, hogy ne unatkozzon.
A Restaurant Gnadenalm előtt aztán megállnak a horkoló hidegvérű lovaink. Bent sajt- és húsfondü vár bőséges, ötletesen tálalt kiegészítőkkel. Ismerik az ilyen pillanatokat, amikor az idő elveszíti a jelentőségét. Csak az ízlelőbimbók öröme, a tűz ropogása és a csoporton belüli finom beszélgetések számítanak most.
Másnap egy kísérletre kerül sor. Sífutás vagy hótalpak helyett néhányan snowbike-ot választunk. A 65 éves Hermann Koch, aki több snowbike-világrekordot döntött meg, és már száguldott hátrafelé lejtőn körülbelül két és fél percig, megmutatja nekünk, hogyan kell megszelídíteni a sárga száguldó eszközöket és völgyirányba terelni őket. Az, hogy ez mindannyiunknak körülbelül 30 perc után már igazán jól megy, nagy örömet okoz a csoportban, mert a dolog ráadásul igazán szórakoztató is. A Bergrestaurant „Treff 2000”-ben tett végső betérő után, amely elektronikus hangokkal teremt hangulatot és remek helyszínt kínál a születésnapom alkalmából rendezett miniünnepséghez, ez az utolsó nap is véget ér. Lehet, hogy öreg vagyok, de boldog.
Bye-Bye, Powder!
Obertauern valahogy több, mint egy klasszikus síközpont. Itt kiválóan lehet hótalpas túrázni, szánkózni, lovas szánozni, airboardozni és kipróbálni a biatlont. Ezenkívül kulinárisan is kiélhetjük magunkat, a pályáról közvetlenül az éjszakai életbe csúszhatunk, és természetesen a liverpooli ikonok nyomában járhatunk. Hogy a Fab Fourt Obertauernben rendszeresen megtisztelik eseményeken és koncerteken is: magától értetődő! Mindazok számára, akik a téli vakációban a változatosságra törekszenek, és egy óriási hógömbben szeretnének szórakozni, Obertauern valóban egy „place to be”.
