Az Svájci Államszövetségben a pontosság erény, még akkor is, ha a vonatok a hegyvonulatokon keresztül küzdik át magukat. A síneken minden megbízhatóan működik, akár egy svájci óramű, így a terveknek megfelelően pontosan 15.24-kor érkezem meg a Graubünden kanton keleti részén fekvő Scuolba. Az Felső-Engadini-Alpokban eredő Inn folyó kedvesen kanyarog itt. Itt elsősorban rétorománul beszélnek, és 11 és 17 óra között az „Allegra!” köszöntéssel üdvözlik egymást, ami annyit tesz: „Örvendezz!”. Jó mottó számomra.
„Az Alpok fürdőkirálynője”
Scuol annak köszönheti, hogy egykori parasztfaluból üdülőhellyé vált, hogy több mint húsz ásványvízforrással rendelkezik, amelyeket már több mint 650 éve oklevelek is említenek. A 19. század második felében egyre több szálloda és fürdőház épült, Scuol elnyerte az „Alpok fürdőkirálynője” nem hivatalos címet. A világ minden tájáról érkeztek vendégek, még II. Miklós orosz cár és Vilma holland királynő is megmártózott az ásványvizes fürdőben, és vélhetően közvetlenül a falu kútjából kortyolgatták a gyógyító vizet.
Scuol összetéveszthetetlen báját a művészi sgraffitókkal díszített engadini házak, a szűk sikátorok és az idilli terek adják. Az Inn felett trónol az 1516-ban felszentelt templom. Amikor 13 évvel később a régióban megkezdődött a reformáció, a hívek a szentek szobrait, a tabernákulumot és az oltárképeket nagy ívben a szikláról az Inn folyóba hajították. A legenda szerint néhány osztrák kicsit kijjebb, a folyó túlsó partján kifogta a tárgyakat és azonnal értékesítette azokat.
Téli kempingezés
A következő település folyásirányban lefelé a festői Sur En falu, ami annyit jelent, hogy „az Inn felett”. A „Sur En Camping” egész évben nyitva tart, és faházakat, valamint kempinghordókat kínál. Egy rusztikus vacsora után holtfáradtan dőltem be két kempinghordó között elhelyezkedő, csodálatosan előfűtött faházikóba. Elszenderedés közben még hallottam, amint valaki a svájci német nyelvjárásban káromkodik, mert nem találja a hordója kulcsát. Reggel megpillantottam a három kilométer hosszú korcsolyapályát, amely a házikó előtt kanyarog az erdőn keresztül. Persze szívesen bemutattam volna egy dupla Lutzot ebben a téli csodavilágban, de sajnos nem volt rá időm.
Túra a természetben
Mert Ftan hegyi faluban már várt a túravezetőm, Lukas. A terve: hótalpat húzni az osztrákra, és elégetni néhány kalóriát az Alsó-Engadin egyik mellékvölgyében, a Val Tasnában. Körülbelül egy óra után, amely során a csillogó, mély hóban siklottunk át ezen a festői hegyi tájon, biztos vagyok benne: ez a Lukas megszállott – a jó értelemben. A biológus végzettségű férfi nemcsak az ágakon lévő harapásnyomokból látja, melyik állat legelte le a rügyeket, hanem úgy tűnik, a környék összes kőszáli kecskéjét, zergéjét és szakállas saskeselyűjét személyesen ismeri, amelyeket a távcsöve elénk varázsol. Öt intenzív, hóban töltött óra után aznap este ismét kimerülten estem be az ágyba. Ezúttal a gyönyörű fekvésű „Guarda Val” szállodában, ahol a modern dizájn és az engadini stílusjegyek összeolvadnak, föld alatt közvetlenül át lehet sétálni a „Bogn Engiadina” ásványfürdőbe, és első osztályú ötfogásos vacsorát szolgálnak fel.
Kastély mint összművészeti alkotás
Másnap Taraspba megyünk. A falu egykor Ausztriához tartozott, amíg Napóleon 1803-ban a Graubünden kantonhoz nem csatolta. A hosszú Habsburg-uralom miatt a falu ma egy katolikus enklávé az egyébként református Alsó-Engadinban. A 100 méter magas sziklán trónoló kastély az Alsó-Engadin jelképe. Története 1040-ig nyúlik vissza, majd a Habsburgok bővítették ki a kastélyt mai méretére. 1900-ban a híres „Odol” szájvizet forgalmazó és sikeressé tevő Karl Augusztus Lingner iparmágnás vásárolta meg az akkor már romokban heverő falakat.
A drezdai származású iparmágnás historizáló stílusban építtette át az erődítményt, és a berendezéshez a világ minden táján vásárolt. Évi mintegy 2000 elszívott szivar azonban a vesztét okozta. 1916-ban bekövetkezett haláláig mindössze egyszer éjszakázott a – még befejezetlen – kastélyban.
Pontosan 100 évvel később Not Vital svájci szobrász és festő megvásárolta a Tarasp-kastélyt, és a művészet fellegvárává tette. Saját kiállítási tárgyai mellett a falakat olyan nevek műveivel gazdagította, mint Rembrandt, Paul Klee és Andy Warhol. Itt a kortárs művészet és a történelmi bútorok fantasztikus egységet alkotnak. A kastélyt egyébként csak vezetett túra keretében lehet megtekinteni. Ennek során például kiderül, hogy a művészetkedvelő szobrász a kastély díszletét saját esküvőjéhez is felhasználta, méghozzá egy igen különlegeshez: fehér ruhában és magas turbánban, a kastély ura öt évvel ezelőtt feleségül vette imádott lovát.
Ilyen benyomások után nyugalomra vágyom – ideális most egy körút, amely végig kilátást nyújt a 3173 méter magas Piz Pisocra, és elvezet a Tarasp felett található Lai Nair hegyi tóhoz.
Lovaskocsikázás a boldogságba
Késő délután Sasstagliàban Domenic kocsis vár rám lovas szánnal és gyapjútakarókkal. A Svájci Nemzeti Park szélén, a teljesen érintetlen természetben tett út az eldugott és festői S-charl faluba egy kellemes kaland. Jól beöltözve Domenic és én nemcsak rengeteg zergét látunk a havas csúcsok között, hanem alkonyatkor egy szarvast is, amely hirtelen felbukkan a télen a gépjárműforgalom elől elzárt út felett, és figyel minket. Halkan siklunk a szán talpain a friss hóban a völgy vége felé, ahol a Freiberger lovak megállnak a „Mayor” vendégház előtt. Egy fantasztikus vacsora után itt éjszakai nyugalom vár. A falu valódi szépsége csak másnap reggel tárul elém, amikor a nap nevet le az égről, és utoljára megmutatja nekem a téli csodavilágomat. Ennél több csillogás nem létezik.
www.switzerland.com
